Szeptemberben a Boldogságovi foglalkozások keretében a hála témakörével indítottuk el az új nevelési évet, hogy a nyári szünet után visszaérkező és az újonnan beszokó gyermekek között megerősítsük az összetartozás és a biztonság érzését.
A hálahónap során a gyerekekkel reggelente meghallgattuk Bagdi Bella „Boldog vagyok” című dalát, amelyet játékos mozgással is kísértünk. A vidám ráhangolódás után a beszéltetőkör keretében a kicsik elmondták, mi jó történt velük, és mi tette őket boldoggá. Az őszi gyümölcs motívumhoz kapcsolódva a gyerekek körtéket díszítettek egy különleges és izgalmas technikával. A papírformákat egy kartondoboz tetejébe helyeztük, majd festékes golyók, valamint igazi őszi termések, mint a toboz és a makk gurításával, mozgatásával hoztuk létre a gyümölcsök egyedi, márványos, sárga-piros mintázatát. A játékos alkotás közben mindenki nagy lelkesedéssel guríthatta a dobozt, majd elmesélte, minek tud a legjobban örülni az életében. Megható volt hallani a tiszta, hálás gondolatokat, hiszen volt olyan gyermek, aki annak örül, hogy anya szereti, más annak, hogy van testvére, akivel játszhat, és akadt olyan is, akinek a kiskutyája, Pabló jelenti a legnagyobb boldogságot. Egy másik napon elkészítettük a csoport közös Hálafáját is, ahol a gyerekek először közösen, nagy odafigyeléssel rajzoltuk meg a fa törzsét és kanyargós ágait, majd büszkén ragasztották fel rá az egyedi készítésű, hálával teli körtéiket. Ezt a jókedvet és az egymásra figyelést végül kivittük az óvoda udvarára is. A mérleghintázás során a gyerekek a gyakorlatban is megtapasztalták az együttműködés örömét, míg a szabadtéri játékkonyhában a természet kincseit, a homokot és a sarat használva, elmélyült és kreatív alkotással zárták a hálateli pillanatok sorát. Ez a hónap megtanította a gyerekeknek, hogy a hála a legapróbb dolgokban – egy dalban, egy közös játékban vagy a családi szeretetben – lakozik, a csoportszobát díszítő Hála-fa pedig mindennap emlékeztet minket arra, milyen jó egy közösséget alkotni.

A gyerekekkel játékból egy csodálatos, virágos rétre sétáltunk – amit egy virágos takaró jelenített meg – , itt a gyerekek kényelmesen elhelyezkedtek és beszélgettünk arról, hogy milyen nyugalom és csönd van a réten és ez milyen jó érzés. Elmeséltem nekik „Jancsi báb” segítségével a Csodakantár című mesét. A mese után beszélgettünk arról: – hogy ki volt, aki segített Jancsinak és miért? – Volt-e már olyan, hogy ők segítettek valakinek, vagy valaki megköszönt nekik valamit?! Ki mivel tud köszönetet nyilvánítani? A szüleik mivel köszönnek meg valami kedvességet, segítséget?
A beszélgetést követően aki akart, készíthetett egy hála-kártyát, amit annak adhat majd oda, aki nagyon kedves és segítőkész vele.

Egy egész hetemet, egy nagyon szép és fontos téma, a hála és az egymás iránti megbecsülés köré építettem fel, amit sikerült összekapcsolnom az ősz sajátosságaival.
A célom az volt, hogy a hála ne egy elvont fogalom legyen a gyerekek számára, hanem a mindennapi tetteikben, játékaikban és kommunikációjukban is megélhető élménnyé váljon.
Összességében a gyerekek nyugodt, elmélyült hangulatban várták a meséket. A mesék feldolgozása során látszott, hogy a történetek megérintették őket, a beszélgetésekben pedig nyitottan fogadták a hála gondolatát.
Külső világ tevékeny megismerése során, a szociális tartalom feldolgozásánál a köszönöm, kérlek, szívesen szavak elmélyítését szerepjátékokkal segítettem. Örömmel láttam, hogy a szituációs játékok során milyen természetessé vált számukra a szavak használata.
A matematika területén a gyűjtött őszi termések válogatása, párosítása és a sorozatalkotás nagyon motiváló volt számukra, a tapasztalati tanulás révén a számlálás és a mennyiségi viszonyok összemérése észrevétlenül valósult meg.
Az Őszi fa elkészítése a hét egyik legszebb pillanata volt. Az ecset- és ujjfestés technikai élménye mellett különösen értékesnek tartom, ahogy a gyerekek megfogalmazták az „Azért vagyok hálás, mert…” mondataikat. Megható és tanulságos volt látni, hogy mi mindennek tudnak örülni.
A mozgásos feladatoknál (páros gyakorlatok, labdaátadások) a gyermekeknek nemcsak a mozgáskoordinációjuk és egyensúlyérzékük fejlődött, hanem megtapasztalták az egymásra való figyelést és az együttműködést is.
A zenei nevelésben a csörgős ritmusjátékok jól szemléltették az egyenletes lüktetés, illetve a ritmus közötti különbséget, a dalosjátékok többszöri közös eljátszása pedig a társas kapcaolatok alakításában kiemelkedő szerepet játszott. Bagdy Bella Hála dala pedig tökéletes érzelmi töltetet adott a tevékenység lezárásának.
Úgy érzem, a hét folyamán sikerült a gyermekek teljes személyiségét megszólítanom. Nemcsak a kognitív, finommotoros és mozgásos készségeik fejlődtek, hanem láthatóan erősödött az egymás iránti odafigyelésük és a csoport összetartása is.
A jövőben figyelni fogom, hogy a mindennapi szabad játék és a napi rutinok során mennyire épültek be a héten gyakorolt udvariassági normák és a megbecsülés apró gesztusai.

A második óvodai Boldogságóra-foglalkozásunkat ismét Szívmanó varázscsengettyűjének hangja indította. Nagy öröm volt számomra, hogy a gyerekek már maguktól mondták: „Most belépünk Szívmanó Boldogságkertjébe!” A visszatérő rituálé így már a második találkozás alkalmával ismerőssé vált számukra, és segítette az érzelmi ráhangolódást.
A Boldogságkertben ezúttal egy új barát várt ránk: Sün Soma, aki az őszi avar alól bújt elő. Soma segítséget kért a gyerekektől, hogy együtt gyűjtsük össze az ősz ajándékait. A gyerekek egyesével keresték meg és hozták el neki az almát, körtét, szőlőt, mogyorót, diót, mandulát, galagonyát és naspolyát.
A gyűjtögetés közben nemcsak megneveztük a terméseket, hanem közelebbről is megvizsgáltuk őket. Kiderült, hogy a mandula, a naspolya és a galagonya több gyermek számára még ismeretlen. Megnéztük, megtapintottuk, majd meg is ízleltük az ősz finomságait. Így a tapasztalatszerzés több érzékszerven keresztül valósulhatott meg.
A foglalkozás középpontjában továbbra is a hála állt. Arra irányítottam a gyerekek figyelmét, hogy mindaz, amit összegyűjtöttünk, a természet ajándéka. Nemcsak elvettük az almát a fától, hanem meg is álltunk egy pillanatra, és megköszöntük az almafának az almát. Ugyanígy beszélgettünk arról is, mennyi mindent kapunk a fáktól, bokroktól és a természettől.
A mozgás és a játék sem maradhatott el. Megtanultunk egy rövid sündisznós versikét – „Csizmát húz a sündisznó, almát szedni volna jó…” –, amelyet közösen el is játszottunk. A mondóka, a mozgás és a szerepjáték vidám módon kapcsolódott Sün Soma történetéhez.
Az élményt egy Sün Somás színezővel is továbbvittük. Miközben a gyerekek életre keltették saját kis sünijüket, lehetőség nyílt a foglalkozáson átélt élmények felidézésére és elmélyítésére. A színezés egyúttal játékosan fejlesztette a finommotorikát, a szem-kéz koordinációt, a figyelmet és a kitartást is.
A foglalkozás során a hála gyakorlása természetesen fonódott össze a környezeti neveléssel, az érzékszervi tapasztalatszerzéssel, a szókincsbővítéssel, a figyelem és az emlékezet fejlesztésével, valamint a mozgásos, alkotó és közösségi élménnyel.
A mai alkalom számomra egyik legszebb pillanata mégis az volt, amikor a varázscsengettyű megszólalt, és már nem nekem kellett elmondanom, hová érkeztünk. A gyerekek tudták: Szívmanó Boldogságkertjébe lépünk. 💚
Úgy érzem, a kertünk lassan valóban életre kel – és benne a hála apró magjai is tovább növekednek. 🌱🦔🍎

Az új nevelési év kezdeti időszakàban nagy hangsúlyt fektetünk arra hogy szeretetteljes,családi légkörben szokjanak vissza a gyerekek az ovis életbe. Felsoroltàk,hogy miért hálásak, elmesélték kinek hogy telt a nyári szünet. A legnagyobb hála azért jár,mert jó képességű, kedves gyerekek csoportja indítja a nagycsoportot. A sok játék mellett elkezdődtek a közös tevékenységek sora is,ahol még több időt és lehetőséget kapnak a gyerekek arra,hogy egymással még jobban megismerkedjenek, kooperáljanak.