„Mit tehetünk a fenntartható boldogságért? Az aktív pihenés és a természetben töltött idő mind olyan pozitív szokások, amelyek hosszú távon növelik a lelki ellenálló képességet. A boldogság mindennapi döntésekből, figyelemből és gyakorlásból formálódik, miközben önmagunk és mások életét is gazdagítja.”
Mi ennek érdekében a következőket tettük:
– Apák napja – hivatalosan június harmadik vasárnapjára esik, de intézményünkben még május második felében megtartottuk, hogy minél többen részt tudjanak venni rajta. A tavalyi évhez hasonlóan idén is egy-egy közös délelőtt eltöltésére kínáltunk lehetőséget, melybe a vállalkozó szellemű apukák bármilyen tevékenységötlettel bekapcsolódhattak, nem is maradtunk programok híján: egyikük különböző csavarokat hozott, amiből a gyerekek emberkét barkácsolhattak; másikuk jóvoltából kipróbálhattak egy igazi darts táblát; volt, aki traktorral érkezett, amibe beülhettek a gyerekek, mellé még pillangós és dínós karcképekkel is készült; másikuk behozott otthonról egy kedvelt tárasjátékot; az egyik apuka vizes célbalövős játékkal kecsegtette a gyerekeket; de akadt olyan is, aki kindertojással kedveskedett a gyerekeknek. Természetesen a gyerekekkel mi sem maradtunk adósok: tánccal, verssel és képeslappal köszöntöttük az apukákat. A közös játékkal töltött délelőttök remélhetőleg erősítették az apukák és gyermekeik közti kapcsolatot és mindannyian jó emlékként gondolnak vissza rá.
– Évzáró Party-t szerveztünk, ahol az évzáró ünnepséget és a nagyok búcsúztatását követően egy közös családi délután eltöltésére invitáltuk az érdeklődőket, mely során a gyerekek örömének érdekében hívtunk egy kedves népi muzsikust, lehetőség volt népi fajátékok, gokart és agyagozás kipróbálására, arcfestésre, kreatívkodásra, valamint különböző finomságok (lángos, süti, limonádé) és zsákbamacska vásárlására is.
„A jóllét olyan készség, amely tanulható és gyakorolható.” – ezt a továbbiakban is igyekszünk támogatni.
Boldogságóra Alapprogram
Igazán eseménydúsan telt a május, a testmozgás és az egészséges életmód gyakorlásához kapcsolódóan több programot is szerveztünk a gyerekek számára:
– kirándulás a Minipoliszba, ahol különböző felnőtt munkahelyek gyermekváltozatát próbálhatták ki a gyerekek, valamint vonatozás az úttörővasúttal, ahol mosolyogva figyeltük, hogy beosztásuknak megfelelő öltözetben gyerekek/diákok látták el a feladatokat.
– a Generali Sportprogram keretében az óvoda udvarán izgalmas akadálypálya felállítására és kipróbálására volt lehetőség, ahol az adott délelőtt folyamán mindenki megmutathatta és fejleszthette ügyességét, kitartását, erőnlétét.
– május utolsó szerdáján csatlakoztunk a Kihívás napjához: reggeli közös zenés-táncos bemelegítésre invitáltuk a szülőket, majd ezt követően a kerékpárral érkezők egy rövid biciklitúrára indultak a környéken, a többi gyermekkel pedig az óvodai kismotor és futóbicikli állományt kihasználva tettünk egy kisebb kört az óvoda utcájában. Tízóraizás után az udvaron egy nagy akadálypályát és két ügyességi pályát alakítottam ki, melyeken a gyerkőcök igény szerinti alkalommal mehettek végig.
– gyereknap (ami nálunk gyerekhét) alkalmából (a gyerekek nevelési év elején kifejezett igényének eleget téve) kijelöltünk egy napot, amikor mindenki legálisan behozhatott egy kedvenc otthoni játékot a csoportba: mindenki örömmel mutogatta a sajátját s közben izgatottan nézte a társai játékát, az udvaron pedig légvár fokozta a hangulatot.
– terápiás cicák is érkeztek hozzánk, melyekkel a simogatás mellett (legtöbbük örömére) különböző trükköket is gyakorolhattak a gyerekek.
Természetesen nem feledkeztünk meg az anyák napjáról sem: nyílt délelőttökre vártuk az anyukákat, ahol igyekeztünk lehetőséget biztosítani a közös játékra, minőségi együtt töltött időre, melyet az alkalomra tanult tánc, ölbéli játék és vers bemutatásával, a kézzel készített ajándékok átadásával koronáztunk meg.
A boldogság fenntartása, az apró örömök megélése és a pozitivitásunk megőrzése közös feladatunk. Igyekszünk tanítványaink szemléletét tovább formálni. Páros munkában gyűjtötték össze milyen dolgok okozhatnak boldogságot, kezdőbetűként az összes ábécé betűjét fel kellett használniuk. Közösen meg is beszéltük, ez is hozzájárult egymás jobb megismeréséhez.
Voltunk Budapesten osztálykiránduláson és ellátogattunk a városi fürdőbe is. Ezen alkalmaknak, a közösségi élményeknek fontos a szerepe. Az óceánok világnapjáról is megemlékeztünk júniusban.
A megbocsájtás gyakorlását Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat című története kapcsán boncolgattuk. A javasolt kérdésekből kerekedő beszélgetésbe többen bekapcsolódtak és megosztották személyes tapasztalataikat. Szerencsére a csoportunkban nem jellemző a haragtartás, a konfliktusokat (szükség esetén segítséggel) bocsánatkéréssel megoldják, általában (a kölcsönös megnyugvást támogató) öleléssel zárják. A foglalkozás végén a gyerekek a hónap zenéjére, Bagdi Bella: Hooponopono-ra relaxáltak a számukra kényelmesebb módon: a szőnyegen ülve vagy a hátukon fekve, becsukott szemmel.
A hónap nevezetes napjai közül feldolgozásra került:
– húsvét: „Ovi-Nyuszi” alkalmából az óvoda udvarán családi délutánt szerveztünk, ahol a gyerekek Nyúl Péterrel táncolhattak, majd kézműves tevékenységek (gipszfigura festés, húsvéti dekorgumi-figura színezés, szenzoros doboz) és egy klassz népi játékokból álló kitelepülés biztosította a tartalmas időtöltést. A szülői szervezet tagjai finom sütivel és teával kínálták a résztvevőket. Húsvétvasárnapon pedig ismételten megrendezésre került a jótékonysági locsolóbál, melyre rövid, de aranyos kis műsorral készültünk.
– A magyar költészet napja: ezúttal intézményünk kerítésére „posztoltam” két magyar költő színes lapra nyomtatott, képpel illusztrált versét, hogy felkeltsem az arra járók kedvét egy kis versolvasásra. A gyerekekkel mindennap mondókázunk, a különböző alkalmakhoz gyakran tanulunk hosszabb-rövidebb verseket is.
– Föld napja alkalmából elsétáltunk a közeli gazdaboltba, ahol kicsit beszélgettünk az ott található virágokról, majd közösen kiválasztottunk 3 félét, hogy balkonládákba ültetve a csoportunk ablakait díszítsék és ha rájuk nézünk, akkor bennünket is jobb hangulatra derítsenek. Ültetés közben a választott virágok nevét behelyettesítve énekeltük az „Én kis kertet kerteltem…” dalocskát, ami annyira megtetszett a gyerekeknek, hogy utána még napokkal később is gyakran kérték.
A boldogság világnapjához kapcsolódóan csatlakoztunk a Mosolygós Magyarokért Mozgalom kezdeményezéséhez, mely szerint kézzel írt pozitív üzeneteket kellett gyűjteni, majd március 20-án (a megszámlálást követően) szétosztani a településen. Nagy örömömre szolgált, hogy bár a vártnál kevesebben (szülők és kolléganők összesen 16-an) kapcsolódtak az ötlethez, de a 10 nap alatt így is szép számú (264 db) üzenet gyűlt össze, melyek kiosztásában négyen voltak segítségemre. Nagyon jó érzéssel töltött el a napokban látott lelkesedés, a pozitív visszacsatolások az üzenetírók és később az üzenetet megkapók köréből is, az pedig külön örömöt okozott, amikor az üzeneteken a gyermekek közreműködését is felfedezni véltem, ezért jövőre mindenképpen újra megszervezem a kezdeményezést.
Nőnap alkalmából közösen készítettek képeslapot a fiúk a csoportba járó hét lánynak: pont annyi szirmú virág képét nyomtattam a képeslapok elejére, ahányan a fiúk vannak és mindenki azt a szirmot színezte ki, amelyikben a saját jele van. Izgatottan készültek, majd közösen adták át, a lányok pedig mosolyogva fogadták köszöntésüket, valamint néhány kisfiú (szüleik jóvoltából) egyéb aprósággal is kedveskedett.
A víz világnapja kapcsán is minden évben témahetet tervezünk, mely során különböző játékos tevékenységek, kísérletek, videó, feladatlapok stb. segítségével formáljuk a gyerekek vízzel kapcsolatos ismereteit és tudatosítjuk a víz szerepének fontosságát.
A havi téma feldolgozásához Mester Györgyi: A türelmetlen nyulacska című mesét választottam, melyben a főszereplő kisnyuszi alig bírja kivárni, hogy végre megérkezzen a tavasz. Ebben a mesében több példát is fel lehet hozni a megküzdési stratégiákra:
– sokszor szükség van a bizonytalanság elfogadására, hogy végül bekövetkezhessen, amit remélünk/amire vágyunk
– ha bizonytalanok vagyunk, próbáljunk meg tájékozódni, segítséget kérni felnőttől vagy kispajtástól, ez megnyugvást adhat, melytől könnyebben meg tudunk birkózni az előttünk álló kihívással
– ha nagyon sokat kell várni vagy valami nagyon nagy hatással van ránk, jót tehet, ha a figyelmünket eltereljük az adott dologról, gyerekek esetében akár egy jó játékkal
– ha rugalmasan tudunk alkalmazkodni a körülöttünk történő eseményekhez, sokkal kiegyensúlyozottabbak leszünk
– a mese egyik legfontosabb üzenete, hogy a türelem/kitartás meghozza a gyümölcsét, a jó dolgokra gyakran kell várni, de érdemes!
A mesét követő beszélgetőkör után egy kedvelt játékkal, a terpeszfogóval zártuk a közös tevékenységet, mely jó lehetőséget kínált a gyerekek közötti együttműködés, segítségnyújtás, kapcsolatok erősítése, sikerélményhez jutás, mozgás örömének megtapasztalására, gyakorlására.
(Csoportunkban időről időre előkerül a hála témához kapcsolt „Szép nap, ölelj most át engem” című Bagdi Bella dal, melyet akkor szoktam bekapcsolni, amikor úgy érzem, hogy gyerekek nagy része (velem együtt) túlingereltté vált és a zene hatására sikerül kicsit magunkba nézni, lehiggadni, nyugodtabb légkört teremteni. Mondhatni, ez a mi egyik csoportos megküzdési stratégiánk.)
Januárban, az újév kapcsán rajzoltam a gyerekeknek egy A/3-as méretű lapra egy naptárt, melyen igyekeztem számukra is jobban érzékelhetővé tenni az idő múlását. Mindennap gyakorolni lehet rajta a dátumot, a hét napjait és segíti a gyerekeket tájékozódni az időben. Megbeszéltük, hogy a fontosabb eseményeket, szülinapokat, célokat rajzzal vagy kezdőbetűvel jelöljük, így ki tudjuk számolni, hogy még mennyit kell addig várni, hányat kell addig aludni. Ez az ötlet nagyon tetszett a gyerekeknek, ezért igyekszem fenntartani és a következő nevelési évet eleve ezzel indítani.
Egy alkalommal felolvastam Bezzeg Andrea: Boldogvár meséje című történetet is, mely után a gyerekeknek lehetősége volt megfogalmazni a meséhez kapcsolódó gondolataikat, saját céljaikat, vágyaikat, számukra boldogságot okozó történéseket.
A januári mozgásfoglalkozások egyikére általában igyekszem valamilyen akadálypályát tervezni, hogy ezzel is szemléltessem/megtapasztalják, hogy az előttünk álló akadályok (gyakorlással) legyőzhetők és a tapasztalattól ügyesebbek, erősebbek, bátrabbak, magabiztosabbak stb. leszünk.
A hóemberek világnapja alkalmából egy kedves apuka fából gyermekméretű hóemberfigurát készített számunkra, melynek arcrészéhez a gyerekek odatarthatták fejüket, s így mókás képek készültek róluk, valamint a szülők együttműködésének köszönhetően nagyon sok hóemberes dolgot is sikerült összegyűjteni a „hóemberes-sarok” kialakításához.
A decemberi jeles napok közül csoportunkban is figyelmet kapott:
– Mikulás napja: a kedves ajándékozót dallal, verssel, tánccal, tejjel és mézeskaláccsal vártuk, hiszen tudtuk, hogyha ellátogat hozzánk, akkor ő sem érkezik üres kézzel, vagyis zsákkal…
– Luca-nap alkalmából vasalható gyöngyből karácsonyfadíszeket (a többi csoportban más ötletes dolgokat) készítettünk a településen megrendezett Luca-napi vásárra, melyekért becsületkasszás rendszerben felajánlott összeggel az intézményünket támogathatták.
– karácsonyi készülődés: mely során igyekeztünk a csoportszobánkat és a lelkünket is karácsonyi díszbe öltöztetni, s hálát gyakorolni a karácsonyfa alá került ajándékokért.
Beszélgetőkörben is felhoztam a Boldogságóra aktuális havi témáját és igyekeztem minél több kisgyermeket biztatni, hogy nevezzen meg, illetve aznap délután valósítson is meg valamilyen jó cselekedetet az elhangzottak vagy saját ötlet alapján, amire pár nap múlva visszatértünk, hiszen:
„A jó cselekedet gyakorlásához nem kell semmilyen különleges tehetség, idő vagy pénz. A jó cselekedeteknek nem kell nagyszabásúnak vagy bonyolultnak lennie. Sőt! Érdemes a figyelmünket az otthonunkra, a munkahelyünkre, vagy arra a közösségre fókuszálni, ahová tartozunk. Ott tegyünk jót, ahol éppen vagyunk.”
A novemberi témához illően (illetve a gyermekek óvodai viselkedésének megfigyelése és adventi hangolódás jegyében) a csoportunkban nyílt napot tartottunk, ahol egy másik csoportba járó gyermek kedves anyukájának önzetlen felajánlásaként különböző kézműves dolgokat (hógömb, karácsonyi gipszfigura és gyertyatartó festés, minikarácsonyfa-díszítés) barkácsolhattak a gyerekek és szüleik. A szívmelengető gesztusért és az abból kerekedő kreatív időtöltésért, ezáltal a szülők-gyermekek-csoportban dolgozók közt formálódó kapcsolatokért nagyon hálásak lehetünk!
Márton-naphoz kapcsolódóan szintén közös programra invitáltuk a családokat: az ovisokkal tanult libás versek, dalosjátékok bemutatása után különböző „libás-magvas” ügyességi feladatokat próbálhattak ki a gyerekek, majd szürkületkor lámpás-fáklyás felvonulásra indultunk az óvoda környékén, hogy a jószívű Szent Márton emlékére „körbe vigyük” a szeretet lángját.
Valamint a társas kapcsolatok alakulását, csoportkohéziót erősítette a moziünnep alkalmából megszervezett mozizáson való részvételünk is, mely kapcsán elsétáltunk a közelben található helyi művelődési házba, hogy megtekintsük a Lengemesék című vetítést.
Október első napjaiban vidám szmájlikból álló mosolygós füzérrel illetve az állatok világnapjához is kapcsolódóan mosolygós állatok képeivel dekoráltuk intézményünk bejáratát, mert a mosoly világnapja alkalmából idén is csatlakoztunk a „Mosolygós Magyarokért Mozgalom” kezdeményezéséhez: mosolygós üzenetekkel ellátott kártyával ajándékoztuk meg intézményünk minden tagját, valamint a délelőtt folyamán tett sétánk során is osztogattunk belőlük azoknak, akikkel összetalálkoztunk.
Az ölelés világnapján pedig kiemelt figyelmet fordítottunk az ölelés gyakorlására.