A gyerekeknek vannak jövőbeli céljaik.Többen azt rajzolták le, hogy felnőtt korukban mivel szeretnének foglalkozni.Megbeszéltük,hogy ezért mit kell tenniük,hogy közelebb kerüljenek ennek eléréséhez.
Boldogságóra Alapprogram
Több alkalommal is foglalkoztunk ezzel a témával.
Egy olyan páros munkáját töltöttem fel, akik az idén találtak egymásra. Az előző években minden napos konfliktus volt köztük, majd inkább kerülték egymást. Az idei tanévtől barátság van köztük.Szemmel láthatóan hosszú távú célokat tűztek ki maguk elé, ami nagy öröm számomra .
Kis elsőseimmel a legfőbb célt fogalmaztuk meg, év végére mindenki tanuljon meg olvasni, írni, számolni, hogy jövőre is együtt lehessünk a boldogságórákon. Együtt örülünk, ha valakinek napról-napra jobban megy az olvasás, írás, számolás. Ilyenkor tapssal jutalmazzuk az ügyesedő társunkat.
December utolsó és január első osztályfőnöki óráján a Boldogságórák 5. témakörével, a Célok, célkitűzések témával foglalkoztunk. Az első félév végének közeledtével ez különösen aktuális volt számunkra.
Első feladatként mindenki saját maga számára fogalmazott meg 6 témakörben – család, iskola, pihenés, barátok, fizikai, tárgyak- különböző célokat. Ezeket a végén címszavakban összegyűjtöttük egy nagy táblázat formájában, amelyet felrajzoltunk a táblára is.
Ezután következtek az osztálycélok. Minden diák felírhatta a számára fontos, de az egész osztályközösséget érintő célt, célokat. A lapra felkerült ötleteket közösen megvitattuk.
A januári órán konkrét, rövidtávú célkitűzés megfogalmazása következett: a ”félévi értesítő elkészítése”, majd ehhez képest az év végi tanulmányi eredmény javításával kapcsolatos tervek, teendők megfogalmazása.
Több diák elmondta távolabbi terveit: hol, milyen középiskolában szeretne továbbtanulni, majd kiegészítette, hogy szerinte ehhez mit kellene tennie.
A januári boldogságórán megbeszéltük a céljainkat. Kiemeltük azokat, amelyeket rövid távon el tudunk érni, majd kitértünk a távolabbiakra is. Az egyik kislány, Diana gyönyörűen fest, és hosszútávú célként kitűzte, hogy megtanul sokkal szebben festeni, hogy profi festő lehessen. A mi csapatunk ezt gondolta tovább, és erről készített egy kisfilmet. Mivel a novemberi feladatnál nagyon megtetszett nekünk a némafilm, a mostani filmecskénk is ilyen stílusban készült.
Karácsonyhoz közeledve különösen aktuális a boldogságórák sorában a 4. téma, melynek kapcsán nem az év elején bevezetett kis füzetben, hanem inkább a táblánál, egy közös nagy lapra dolgoztunk.
Az én előzetes „feladatom”, „jó cselekedetem” volt, hogy meglepetésként minden diák számára egy kis oklevelet készítettem egy-egy rá leginkább jellemző idézettel, és ezt kitettem az osztályban. Örömmel fogadták, lelkesen olvasgatták a kis okleveleket, idézeteket, megköszönték a biztató, támogató, figyelmeztető sorokat.
A boldogságórán két részre osztottuk a papírlapot. Az egyik oldalra gyűjtöttük a napokban „elkövetett”, véghezvitt jó cselekedet, a másikra olyanokat gyűjtöttünk, amelyeket megtehetnénk, vagy épp most elhatároztuk, hogy meg fogunk tenni. Két diák állította magáról, hogy ők egyik oldalra sem tudnak semmit írni.
Ezután megbeszéltük a lapra felkerült tetteket, szóban kiegészítettük a jó cselekedetek sorát.
Mindenki egyetértett abban, hogy jót tenni jó, örömet okoz a tett végrehajtójának is, akár fizikai segítségről, akkor mások szóbeli támogatásáról van szó. Ha mindenki törekszik a jóra, az pozitívan hat a közösségre is.
Ezzel már előre vetítettük következő témánkat, amelyet nemcsak egyéni, hanem osztályszinten is feldolgozunk: célok, célkitűzések. Ennek a témának az első félév zárása, illetve az osztályközösségben felmerülő nézeteltérések adják az aktualitását.
2.éve vagyunk részesei a programnak, s most először választottuk a felsorolt lehetőségek közül a fogalmazások írását. 5 csoportban dolgoztunk, s 3 héten keresztül tervezgették, csinosítgatták alkotásaikat. Az volt a véleményük, hogy így csoportban nehezebb volt dolgozni,nem volt könnyű az alkalmazkodás, s sokszor ütköztek az elképzelések.Küzdelmes hónapon vagyunk túl, de jó volt látni a közös munkát!
A hatodik osztály harmadik boldogságórájának témája a kapcsolatok ápolása volt.
Boldogságóránkat megelőzte egy témahét, ahol szintén a boldogság volt a középpontban. Ennek keretében az iskola összes diákja és tanára különböző érdekes programokon vett részt délutánonként.
Közösen elénekeltük a Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek című dalt, megtanultuk Zorán-Kóló-körtáncát.
Minden nap más-más programé volt a főszerep.
Hétfőn, iskolánk névadója előtt tisztelegve megkoszorúztuk a Szent Imre szobrot, Szent Imre életéről készített kvízversenyen vettünk részt.
Kedden miden osztály feldíszítette a termét. A 6. osztály az osztály életéből vett képekből készített tablókat.
Szerdán mindenki olyan szabadon választott programon vehetett részt, ami őt boldoggá teszi, főként társasjátékoztunk, ping-pongoztunk.
Csütörtökön az ajándékozás volt a középpontban: megajándékoztuk egymást osztályon belül, emellett testvérosztályunknak és osztályfőnöküknek, a vezetőség tagjainak készítettünk elismerő oklevelet.
Pénteken külsős helyszíneken jártunk. Osztályunk a helyi pékség tagjait lepte meg egy elismerő oklevéllel a finom péksüteményekért, emellett elénekeltük a Szélkiáltó együttes Boldogság-dalát. A pékség dolgozói cserébe finom túrós és ribizlis csigával ajándékoztak meg bennünket.
Ezt az eseménydús hetet folytattuk hétfőn. A kapcsolatok ápolása témakörében mindenki kapcsolati hálót készített.
Ezt követően csoportokat alkottunk. A csoportok feladat volt, hogy gyűjtse össze az osztályt érintő negatívumokat, majd próbáljanak ezekre megoldásokat találni. A csoportok munkáját összevetettük. Az osztály közösen vette sorra a felmerült problémákat és megoldási lehetőségeket.
A 6. osztály második boldogságórájának témája az optimizmus volt.
Elsőként a fogalmat próbáltuk tisztázni: kinek mit is jelent az optimizmus, ehhez kapcsolódóan a pesszimizmus, realizmus. Elgondolkoztunk a fogalmakon, megvitattuk a „reménykedő realista” meghatározást. A beszélgetés során nagyon kevesen vallották magukat optimistának.
Mindenki feladatul kapta, hogy gyűjtse össze az elmúlt napokban őt ért negatív dolgokat, majd mindegyik dologhoz próbáljon valamilyen megoldást találni. Aki nem talált saját maga számára megoldást, ott közösen kerestek egymás számára, tanácsokat adtak egymásnak.
Mivel a diákok egyik kedvenc tevékenysége, feladattípusa a rajzolás, rajzos, kreatív feladatok, így azt kapták feladatul, hogy egy tárgyra, élőlényre, ami mosolyra készteti, megörvendezteti őket. Ezután ezt a tárgyat, élőlényt saját maguk metaforájaként értelmezzék, rajzolják le. Majd ezt a rajzot egészítsék ki úgy, hogy saját pozitív tulajdonságaikat jelenítsék meg, majd legvégül ábrázolják a rajzon, mi teszi őket vidámmá, boldoggá.
Például, ha valaki egy mosolygó virágként ábrázolta önmagát, a virág szirmai jelentették a jó tulajdonságokat, örömteli dolgokat.
Néhányan kezdetben arra panaszkodtak, hogy nem jut eszükbe semmilyen ábra, vagy semmilyen jó tulajdonság, örömteli dolog, de a többség vidám hangulata, lelkes munkája magával ragadta őket, így végül két kivétellel mindenkinek sikerült „optimista önmagát” megrajzolnia.
A rajzokból egy nagy plakátot állítottunk össze, amit kifüggesztettünk az osztályteremben, hogy rosszabb hangulatuk esetén erőt meríthessenek belőle.
Az osztály a 10 hónapon át tartó boldogságóra- program előzetes feladatául egy ún. „boldogság-füzet” elkészítését kapta.
Mindenkinek saját hangulata, ízlése szerint kellett kidíszíteni egy füzet első és hátoldalát, a cél, hogy minél vidámabb, színesebb legyen.
Ebbe a füzetbe tudnak majd rajzokat készíteni, saját gondolatok lejegyezni a tanév során.
A füzet belső oldalára minden diák keresett egy rá jellemző mottót, amely tükrözi, mit jelent számára a boldogság.
Ezt követően fogtunk bele az első témába, a hála témakörébe.
Bevezetésül összegyűjtöttük, kinek mit jelent a fogalom, kinek és miért lehetünk hálásak. A többségnek a szülei jutottak eszébe, de felmerült Isten neve is, a háziállatok, egy diák fogalmazta meg, hogy önmagunknak is hálásak lehetünk.
Ezt követően mindenki levelet írt saját magának egyes szám második személyben, megfogalmazva benne, hogy mit köszönhet saját magának, mit ért el saját erejéből, mit tesz naponta önmagáért.
A feladatot nagyon viccesnek találták a gyerekek. Sokan eddig bele sem gondoltak abba, hogy mennyi mindent tehetnek/ tesznek meg ők saját magunk önmagukért.
A másik feladat már nehezebb volt, felül kellett kerekedniük haragjukon, megbántottságukon. Ez keveseknek sikerült.
Konkrét neveket nem említve kellett kiválasztaniuk valakit, akire haragszanak, aki megbántotta őket. Végig kellett gondolni, hogy a sértés ellenére mégis miért lehetnek hálásak ennek a személynek, hogyan tudják/tudnák a saját javukra, személyiségük fejlesztésére fordítani ezt a sértés, megbántást. A levelet természetesen nem kellett elküldeniük. A feladatot záró beszélgetésből kiderült, hogy keveseknek sikerült megoldaniuk a feladatot, nehezen vagy egyáltalán nem tudtak haragjukon felülemelkedni.