Milánnak első félévben beilleszkedési problémái voltak, most második félévtől lett közösségünk tagja. Egyértelmű volt számunkra, hogy közös célként azt tűzzük ki, hogy Milánnak sikerüljön az osztályközösségbe beilleszkedni, barátokat szerezni és a reggeli sírásokat leküzdeni. Persze sokat beszélgettünk saját terveinkről, elérendő céljainkról is. A gyerekek ezeket lerajzolták, és próbálták kitalálni egymás vágyait. Izgalmas volt. PM Ildikó
…formába öntve…..is….
A mi kis osztályunkkal egymás megsegítését tűztük ki célul. Ehhez összegyűjtöttük a meglévő jó tulajdonságainkat egy szív formájú virágsziromba, s egy másikra pedig azokat, akiknek a segítségére számíthatunk! A szivecskékből azután párosával összeállítottunk egy-egy virágot! A virág közepébe került a közös cél, amit kitűztünk.
A diákok kiscsoportokban beszélgettek arról, hogy milyen egyéni céljaik vannak, majd elkészítették egymásnak a támogató lapocskákat. Aztán a már megvalósult és jövőbeni közös célokról beszélgettünk, pl. osztálykirándulás, közösségépítés, tanulmányi átlag növelése.
Megbeszéltük a Sikertörténet-feladatot is, melyet csatolva küldök. (Szabó Emőke)
KÖZÖS CÉLJAINK
Januárban a Vackor csoport gyerekeivel közös célunknak tűztük ki, hogy minden gyereknek megünnepeljük a születésnapját. Ennek érdekében kitaláltuk, hogy készítünk egy hatalmas évszakfát. Az évszakfán minden gyerek elhelyezhette fényképét az évszakoknak megfelelően, közös kreatív kollázsmunkával és festéssel nagy örömben készülhetett el egy teljes falat betöltő szülinap-fa. Közösen megterveztük, kirajzoltuk, megfestettük, és ékesítettük. Mindenki örömmel vett részt benne és Bagdi Bella dalait hallgattuk.
A Bakonycsernyei Általános Iskola 2. a osztályának történetét olvashatjátok. Januári boldogság feladatunk, hogy írjunk egy történetet közös célunkról. Mivel írni nem szeretünk, de mindenképpen meg akarjuk próbálni a történetet papírra vetni, ezért mi diktálunk, Éva néni pedig gépel. Mondtuk neki, hogy mind a tíz ujját használja, ne kettővel pötyögjön…
Saját osztálytársunkról írunk Nektek, akire nagyon büszkék vagyunk. Melani egy óvodáskori betegség szövődményeként cukorbeteg lett. Így mi tudjuk, mit jelent az: csak akkor és azt enni, amit szabad, cukorszintet mérni. Büszkék vagyunk rá, mert nagyon bátor. Január viszont nagy kihívást jelentett Melaninak. Éppen közösen kitűzött célunk okozott kihívást: kókuszgolyót készítünk közösen – amiből Melani nem ehet. Az első nehézséget az jelentette, hogy nem is érhet hozzá a kekszhez, hiszen érzékeny a gluténra is. Inkább mondjon le az osztály is erről a közös célról? Melani összeszedte minden bátorságát, és 17 osztálytársa vágyát előtérbe helyezve, azt mondta: „Nyugodtan készítsétek el a sütit!” Mikor már úgy tűnt, hogy sikerült, tényleg le tudott mondani az élményről, Melani szíve összeszorult a készülődés alatt. Nagyon elszomorodott, hogy ő se nem kóstolhat, se nem süthet.. Éva néni is elbizonytalanodott: vajon tényleg jó ötlet volt ez a sütögetősdi? Bár hitt benne, hogy Melani le tud mondani, mégis fájt a szíve… Akkor az osztálynak nagyon jó ötlete támadt: adjunk Melanira is kötényt, és legyen ő a recept olvasója, így egy kicsit a sütés irányítója is! S míg a többiek kóstolgatnak, addig Melani legyen az osztály fényképésze! Sikerült! A süti finom lett, Melani tevékenyen részt vett a feladatban, mindenki elégedett volt. Éva néni pedig nagyon büszke volt az ő kis csapatára!
