Boldogságóra Alapprogram
Az új évet céljaink megfogalmazásával, erősségeink és segítségeink összeírásával kezdtük. A hónap folyamán többször is visszatértünk a témára, s e beszélgetéseink során kiderült, hogy miért ezeket választottuk célunknak, s végiggondoltuk, hogy mi akadályozhat, és mi segíthet bennünket ezek elérésében. A célokat már kitűztük, már csak tenni kell értük!
Néri Szent Fülöp Katolikus Általános Iskola fülöpi 2. osztályos diákjai a januári boldogságóra témájával kapcsolatosan kitűzték a céljukat.
Közös célunk a Boldogság.
Minden egyes alkalommal a gyerekek nagy lelkesedéssel rajzolnak a Boldogságórákra. Hogy miben találják meg a boldogságot?
Minden apróságban és így fejezik ki élményeiket, amit rajzolnak vagy írnak, minél kreatívabban amit nagyon szívesen csinálnak, tehát szeretik a munkájukat, hisznek magukban, szívesen segítenek másokon, a szívük vezérli őket. Azt hiszem ez egyre jobban mutatkozik náluk.
Ha ez tudatosúl, hogy minden apróságban ott van az öröm és a sok öröm boldogsághoz vezet, a céljaik teljesülnek. Tehát célunk gyűjteni a kisebb öröm élményeket, amikben felfedezzük a boldogságot.
Ez a program is erről szól. Kis lépésekben előre!
Kell még idő, de már közelebb vagyunk a célunkhoz!
Várjuk a következő kihívást!
A diákok az elején kicsit óckodtak ettől a témától, de ahogy egyre jobban belemerültünk rájöttek, hogy mennyire fontos az, hogy céltudatosan éljünk. A tabló elkészítésével kapcsolatosan végül úgy döntöttünk, hogy akik szeretnének készítsék el a „Mi közös célunk” tablót, viszont lehetőséget biztosítottunk egyéni tabló készítésére is „Az én célom” címmel.
Íme egy kis ízelítő ezekből:
24 napos karácsonyi jótett kihívás a Facebookon
december 1.–december 15.
Óvodánk a Szombathelyi Mocorgó Óvoda 3 „Boldog-csoportja” csatlakozott a 24 napos karácsonyi jótett kihíváshoz a Facebookon. A programot komplexen próbáltunk megközelíteni, hogy lehetőségünk szerint minél szélesebb körben tudjunk ösztönözni másokat egy a mi számunkra többszörösen is fontosnak tartott téma – a mesemondás és a család nélkül élő gyermekek irányában.
A következő bejegyzést tettük közzé a 24 napos jótett kihívás programban:
„Minden adventi napra egy mese
Minden más napon, de adventkor különösképpen fontos az idő, amit a családok egymással töltenek, amit a családtagok egymásra fordítanak. Ugyancsak fontos, hogy a gyermekek minden nap mesét hallgassanak. Habár úgy gondoljuk, hogy az igazi jó cselekedet nem harsány, nem önfényező magatartás kell, hogy legyen, lényeges a mások jó cselekedetre ösztönzése saját pozitív példamutatással.
Megvásároltuk Bajzáth Mária: Adventi népmesék és legendák – 24 ünnepváró történet a világ minden tájáról című könyvét. Tettük ezt azért, mert a karácsonyvárás legmeghittebb pillanatai a gyertyagyújtás mellett a mesehallgatás, a közös beszélgetés. Minden nap elolvasunk a mesekönyvből egy történetet a csoportszobában az adventi gyertyák fényénél.
Szeretnénk másokat is a könyv beszerzésére ösztönözni, mert annak bevételét a Meseközpont Alapítvány gyermekvédelmi gondozásban élő gyermekek segítésére fordítja.
Komplexen gondolkozva – meseélményt és karácsonyváró meghittséget kap minden a csoportba járó gyermek, és segítséget, támogatást azok a rászoruló gyermekek, akiknek életében az ember számára a legfontosabb, a család sajnálatos módon nincs, nem lehet jelen.”
A gyermekeknek minden mesemondás alkalmával megmutattuk a könyvet és elmondtuk, hogy ez egy „Jó-cselekedet” mesekönyv, mert megvásárlásával sok szülő nélkül élő kisgyermek sorsát tudunk támogatni. Próbáltuk a szülők körében is népszerűsíteni a könyvet, hogy másokat is a megvásárlására ösztönözzünk.
Mindezeken túl mind a három csoport Jócselekedetek gyűjtésébe kezdett. Az adventi gyertya fénye mellett beszélgettünk arról, hogy mit is nevezünk jó cselekedetnek, és hogy milyen nagyszerű érzés akár a családban, akár az óvodában, akár az intézmény falain kívül mások segítése. Jó dolog adni, ugyanakkor jó dolog kapni is. Napi rendszerességgel gyűjtöttük csokorba, hogy ki milyen jócselekedetet hajtott végre otthon vagy az oviban. A gyermekek hamar ráéreztek a dolog ízére, mert néhány nap után ugrottak, hogy egymásnak segíthessenek, a leesett játékot kézbe adják, udvariasan viselkedjenek. Minden ilyen gesztus után megerősítettük őket abban, mi óvónénik, hogy ez bizony jó cselekedet volt és nagyon szépen köszönjük, hogy ezt mi is láthattuk, érezhettük. Mert jó dolog kapni, de sokkal nemesebb tett adni másoknak jó érzést, segítséget, gondoskodást, szeretet, figyelmet.
Néhány példa a gyermekek által végzett jócselekedetek közül:
„Segítettem Anyukámnak a vacsorafőzésben”
„Vacsora után, nyafogás nélkül mentem fürdeni, majd aludni”
„Az esti mese után, hiszti nélkül elaludtam”
„Segítettem a testvéremnek a tanulásban”
„Megöleltem Anyukámat, hogy érezze, hogy szeretem”
„Rajzoltam Anyukámnak egy szívet”
„Felvettem a földről, amit Leila leejtett és odaadtam neki”
„Megvigasztaltam Ármint, amikor sírt az Anyukája után”
„A tízóraim felét Amirának adtam, mert nagyon éhes volt, én meg nem annyira”
„Megpusziltam Dávid fejét, amikor beütötte”
„Segítettem megkeresni Emma maciját, amikor sírt érte”
„Szépen összehajtogattam alvás után az ágyamat”
„Segítettem Laurának levetkőzni”
„Felvettem Attila kupakját a földről, mikor az elesett” (fogkrém kupak)
A köznevelésben óvodaként kiemelt fontosságúnak tartjuk a nevelési feladatokat és a gyermekek szocializálását. Családból sok esetben elsőként kényszerülnek a gyermekek arra, hogy társaskapcsolatokat alakítsanak ki, hogy közösen játszanak, lemondjanak számukra fontos dolgokról társaik javára. A Család és a barátok szerepe, jelentősége mindannyiunk számára áldás, ezt a szemléletet kívánjuk gyermekeinknek is átadni, ennek az eszmének a csíráját, szívükbe, elméjükbe elültetni. Többszöri tematikus beszélgetés után kezdeményeztünk egy elképzelés utáni rajzolást, ahol a feladat a gyermekek leendő családjának, barátainak az ábrázolása volt.
Októberben A Szombathelyi Mocorgó Óvoda 3 „Boldog Csoportja” közösen emlékezett meg az Ölelés napjáról. A játékos megemlékezésen beszéltünk az ölelés által küldött és kapott jóleső érzésről. A közös ölelkezést egy játékos feladatsorozattal készítettük elő, ahol a vidám játékok segítségével azt is sikerült megmutatnunk a gyermekeknek, hogy a különböző csoportokba járó gyermekeknek mennyi azonos külső, és belső tulajdonságaik vannak.
Az Ölelés Napja – forgatókönyv
Játékok:
1. Séta a tornateremben szabadon, majd adott jelre (sípolás, taps vagy óvónői által dal kezdés) köralakítás kézfogással. A három csoport egyenként kiáltja:
„Mi vagyunk a Csiga Csoport!”
„Mi vagyunk a Bóbita Csoport!”
„Mi vagyunk a Gézengúz Csoport!”
Végül közösen kiáltjuk: „Mi vagyunk a Mocorgó Óvodások!”
2. Játék: Ismeretlen bolygó
3. A játék elején elmeséljük a következő történetet: „Most csukd be a szemedet és képzeld el, hogy egy ismeretlen bolygóra kerültél. Amikor kinyitod a szemedet, meglátod, hogy teljesen ismeretlen lények vesznek körül téged, olyanok, amilyeneket soha nem láttál. Nem tudod, hogyan kell velük kommunikálni, kapcsolatot kialakítani, de azt látod rajtuk, hogy kedvesek és barátságosak, ezért valamilyen módon megpróbálod üdvözölni őket. A te feladatod, hogy hogy kikísérletezd, vajon milyen üdvözléssel lehet őket a legérdekesebben köszönteni.” Amikor befejezted a mesét, kérd meg a játékosokat, hogy nyissák ki a szemüket, csodálják meg egymást, némán, hang nélkül közeledjenek a másikhoz.
Miután szemügyre vették társaikat, mint ismeretlen lényeket, üdvözöljék őket a különböző módokon:
Mosolygás egymásra
térdvakarás,
körbefordulás egyhelyben
saját fülcimpa megérintése
fejbiccentés
egymás könyökének megérintése
kézfogás
átölelés.
4. Csoportalkotás:
A játékosok feladata, hogy az óvónő által adott szempontok alapján a lehető leggyorsabban csoportokat alkossanak kézfogással. Instrukciók, amelyek alapján a csoportalakítás megtörténik:
Fiúk,
Lányok,
Keresztnevek,
Kedvenc étel
Haj hosszúsága,
Felsőruházat színe,
Szoknyát viselő lányok
Nadrág színe
5. Ölelés fontossága, az érzelmek kifejezni tudásának fontossága, az érzés, amit az ölelés kivált
6. Barátok megölelik egymást
7. Csoporttársak megölelik egymást
8. Mindannyian megöleljük egymást és közösen kiáltjuk. „Mi vagyunk a Mocorgó Óvodások!”
Az optimizmus gyakorlásához a Boldog-programban részt vevő óvónénik közösen írták. Ezt követően a közöse írt mesét a pedagógusok a saját csoportjukban elmesélték. Mese után tematikus beszélgetést kezdeményeztek az optimista szemléletmódról és annak jelentőségéről.
Bárányhimlős szülinap
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Medve család. Az Apa, anya és a két medvebocs, Bori és Barni. A medvebocsok a közeli erdei óvodába jártak, ahol Őzanyó, az óvónéni szeretettel gondoskodott a gyermekekről. Borit és Barnit a legjobb barátjuk Nyúl Benő meghívta a szombaton tartandó születésnapi zsúrjára. Izgatottan készülődtek a nagy napra. Az egész hét lázas készülődéssel telt. Édesanyjuk segítségével mézes répatortát sütöttek Benőnek, Édesapjukkal pedig tilinkót faragtak az ünnepeltnek ajándékba. Már az ünnepi ruhájukat is előkészítették, amikor édesanyjuk észrevette, hogy Barni pocakján piros pöttyök jelentek meg.
-Barnikám, lehet, hogy Te bárányhimlős vagy? – kérdezte aggódó arccal.
-Mit jelent az Anya? – riadt meg a kisbocs. Bárányok vannak a pocakomon? Az nagy baj? Milyen betegség az? – sorolta izgatott kérdéseit.
-Nem, nem olyan nagy baj az, minden medvebocsnál előfordulhat – nyugtatta édesanyja. Most gyorsan elmegyünk Bagoly doktorhoz, hogy megvizsgáljon.
– Szervusz Barnikám! Köszöntötte a doktor kedvesen a kis bocsot.
– Jó napot kívánok Bagoly doktor bácsi! Tessék, mondani elmehetek a születésnapi buliba?
– Lassan a testtel kis barátom, először meg kell, hogy vizsgáljalak – hangzott a felelősségteljes válasz. Ezután alaposan megvizsgálta a doktor bácsi a kis bocsot, belekukkantott még a torkába is és jó alaposan megnézte a pöttyöket is a pocakján.
– Ez bizony bárányhimlő, – mondta a doktor bácsi, majd kisvártatva hozzátette azt is, hogy ezzel a betegséggel otthon kell maradni a jó meleg szobában.
– Brü-hü-hü – sírta el magát Barnika. És akkor én hogyan megyek el Nyúl Benő születésnapi zsúrjára? – kérdezte szomorúan azt, ami számára a legfontosabb volt. A doktor házától hazáig sírdogálva bandukolt és lógatta az orrát. Otthon is bánatosan nézte testvére készülődését. Fájt a szíve a kis bocsnak. Alig, hogy Bori elment az ajándékokkal, megjelent Mackó Apu egy titokzatos táskával, amiből elővett egy még titokzatosabb dobozt. Kinyitotta és megnyomott rajta egy gombot.
– Mi az? kíváncsiskodott Barni.
– Ez a te meglepetésed, aminek a segítségével ide tudom varázsolni neked a születésnapi mulatságot és a barátaidat! – nézett rá szeretettel édesapja.
– Nini, ott van Nyúl Benő a születésnapi tortájával és ott vannak a pajtásaim is – kiáltott fel örömében Barni!
– Képzeld el kis-bocsom, hogy ennek a varázsdoboznak a segítségével, amit számítógépnek hívnak nemcsak te látod a barátaidat, hanem ők is látnak téged. Beszélgetni is tudtok, sőt integethettek is egymásnak – magyarázta Medve Papa.
Barninak mindjárt jobb kedve lett és boldogan üdvözölték egymást barátaival a Skypon. Közösen énekelték el a szülinapi dalt, sőt Barni azt is láthatta milyen örömmel bontja ki Benő az általa készített tilinkót.
Este, amikor Bori hazatért a Barninak küldött születésnapi tortaszelettel, örömmel és jó ízűen fogyasztotta el azt.
Látod, kis-bocsom, minden rosszból lehet valami jót is kihozni, csak meg kell találni a módját és a megoldást.
A Bóbita Csoport tagjai közösen készítették el a Hála tablót. A Hála-fán minden szív egy-egy gyermeket és a csoporthoz tartozó óvodapedagógusokat és dadusnénit szimbolizálja. A gyermekekkel sokat beszélgettünk a hála szó jelentéséről és az érzésről, amelyet a hála gyakorlása során megélhetünk. A családtagok iránti hálaérzés kifejezésére készítettük a szív alakú borítékokat, amelybe a következőt írtuk: „Hálás vagyok a családomnak, mert szeretnek engem és mert én is szerethetem őket”. A gyermekek rajzaikkal díszítették és örömmel vitték haza az ajándékokat. Az óvónénik a szív alakú szófelhőben azokat a szavakat szedték csokorba, amelyeket a hála gyakorlása kapcsán fontosnak éreztek. Ezek a szófelhők az öltözőben lettek kifüggesztve, hogy a szülőket is elérjék az üzenetek.
24 napos karácsonyi jótett kihívás a Facebookon
december 1.–december 15.
Óvodánk a Szombathelyi Mocorgó Óvoda 3 „Boldog-csoportja” csatlakozott a 24 napos karácsonyi jótett kihíváshoz a Facebookon. A programot komplexen próbáltunk megközelíteni, hogy lehetőségünk szerint minél szélesebb körben tudjunk ösztönözni másokat egy a mi számunkra többszörösen is fontosnak tartott téma – a mesemondás és a család nélkül élő gyermekek irányában.
A következő bejegyzést tettük közzé a 24 napos jótett kihívás programban:
„Minden adventi napra egy mese
Minden más napon, de adventkor különösképpen fontos az idő, amit a családok egymással töltenek, amit a családtagok egymásra fordítanak. Ugyancsak fontos, hogy a gyermekek minden nap mesét hallgassanak. Habár úgy gondoljuk, hogy az igazi jó cselekedet nem harsány, nem önfényező magatartás kell, hogy legyen, lényeges a mások jó cselekedetre ösztönzése saját pozitív példamutatással.
Megvásároltuk Bajzáth Mária: Adventi népmesék és legendák – 24 ünnepváró történet a világ minden tájáról című könyvét. Tettük ezt azért, mert a karácsonyvárás legmeghittebb pillanatai a gyertyagyújtás mellett a mesehallgatás, a közös beszélgetés. Minden nap elolvasunk a mesekönyvből egy történetet a csoportszobában az adventi gyertyák fényénél.
Szeretnénk másokat is a könyv beszerzésére ösztönözni, mert annak bevételét a Meseközpont Alapítvány gyermekvédelmi gondozásban élő gyermekek segítésére fordítja.
Komplexen gondolkozva – meseélményt és karácsonyváró meghittséget kap minden a csoportba járó gyermek, és segítséget, támogatást azok a rászoruló gyermekek, akiknek életében az ember számára a legfontosabb, a család sajnálatos módon nincs, nem lehet jelen.”
A gyermekeknek minden mesemondás alkalmával megmutattuk a könyvet és elmondtuk, hogy ez egy „Jó-cselekedet” mesekönyv, mert megvásárlásával sok szülő nélkül élő kisgyermek sorsát tudunk támogatni. Próbáltuk a szülők körében is népszerűsíteni a könyvet, hogy másokat is a megvásárlására ösztönözzünk.
Mindezeken túl mind a három csoport Jócselekedetek gyűjtésébe kezdett. Az adventi gyertya fénye mellett beszélgettünk arról, hogy mit is nevezünk jó cselekedetnek, és hogy milyen nagyszerű érzés akár a családban, akár az óvodában, akár az intézmény falain kívül mások segítése. Jó dolog adni, ugyanakkor jó dolog kapni is. Napi rendszerességgel gyűjtöttük csokorba, hogy ki milyen jócselekedetet hajtott végre otthon vagy az oviban. A gyermekek hamar ráéreztek a dolog ízére, mert néhány nap után ugrottak, hogy egymásnak segíthessenek, a leesett játékot kézbe adják, udvariasan viselkedjenek. Minden ilyen gesztus után megerősítettük őket abban, mi óvónénik, hogy ez bizony jó cselekedet volt és nagyon szépen köszönjük, hogy ezt mi is láthattuk, érezhettük. Mert jó dolog kapni, de sokkal nemesebb tett adni másoknak jó érzést, segítséget, gondoskodást, szeretet, figyelmet.
Néhány példa a gyermekek által végzett jócselekedetek közül:
„Segítettem Anyukámnak a vacsorafőzésben”
„Vacsora után, nyafogás nélkül mentem fürdeni, majd aludni”
„Az esti mese után, hiszti nélkül elaludtam”
„Segítettem a testvéremnek a tanulásban”
„Megöleltem Anyukámat, hogy érezze, hogy szeretem”
„Rajzoltam Anyukámnak egy szívet”
„Felvettem a földről, amit Leila leejtett és odaadtam neki”
„Megvigasztaltam Ármint, amikor sírt az Anyukája után”
„A tízóraim felét Amirának adtam, mert nagyon éhes volt, én meg nem annyira”
„Megpusziltam Dávid fejét, amikor beütötte”
„Segítettem megkeresni Emma maciját, amikor sírt érte”
„Szépen összehajtogattam alvás után az ágyamat”
„Segítettem Laurának levetkőzni”
„Felvettem Attila kupakját a földről, mikor az elesett” (fogkrém kupak)
A köznevelésben óvodaként kiemelt fontosságúnak tartjuk a nevelési feladatokat és a gyermekek szocializálását. Családból sok esetben elsőként kényszerülnek a gyermekek arra, hogy társaskapcsolatokat alakítsanak ki, hogy közösen játszanak, lemondjanak számukra fontos dolgokról társaik javára. A Család és a barátok szerepe, jelentősége mindannyiunk számára áldás, ezt a szemléletet kívánjuk gyermekeinknek is átadni, ennek az eszmének a csíráját, szívükbe, elméjükbe elültetni. Többszöri tematikus beszélgetés után kezdeményeztünk egy elképzelés utáni rajzolást, ahol a feladat a gyermekek leendő családjának, barátainak az ábrázolása volt.