Reflexió a Boldogságórák tapasztalatairól
2025 nyarán határoztam el, hogy kapcsolódok a Boldogságórát tartók népes táborához. A kollégáimtól nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam. A nyári továbbképzés során tudatosult bennem, hogy nem csak a gyerekeknek, hanem nekem is szükségem van rá. Mindig rohanunk, nem beszéljük ki a bennünket foglalkoztató nehézségeket, csak görgetjük magunk előtt a nehézségeinket. Továbbá azt tapasztaltam az osztályomban, hogy a gyerekek sokszor egymással szemben is türelmetlenek. Indulatkezelési problémáik mellett, egy állandó teljesítménykényszer is nehezíti a mindennapjaikat. A belső feszültség különböző vegetatív, testi tünetekben is gyakran megnyilvánult. Nem tudták őszintén elmondani a problémáikat, feloldani a belső feszültségüket.
A továbbképzés elméleti alapokat nyújtott. A honlapon található, valamint a Boldogságóra kézikönyv és munkafüzet feladatai segítségével indultak az év elejétől, havonta egy alkalommal az irodalom tantárgy részeként a Boldogságórák. A gyerekek minden hónapban várták, hogy milyen játékos tevékenységgel haladunk sorra a témákon.
Már a Hála témánál nagyon sok jó észrevételük volt. Készítettünk is egy ládikát, melyben karácsonyig gyűjtöttük a hálacédulákat. Ebből lett a karácsonyfánkat díszítő hálaláncunk is.
Az optimista szemlélet nagyon fontos ennek a generációnak, mert gyakran nagyítják fel a legkisebb hibát is. Meglátni a legkisebb dologban, a legapróbb lépésben is a jót nem egyszerű. A közös játékok, és ezeken keresztül az együtt megélt élmények sokat jelentettek közösségünknek.
A társas kapcsolatok téma az osztálykohézió erősítését, a boldogító jó cselekedetek a karácsonyi ünnepekre való ráhangolódást segítették elő.
A reális célok kitűzése is nagyon fontos szerepet játszott, hiszen olyan elvárásokat fogalmaztak meg, amit szeretnének elérni a tanévben. Ezek a célok az általuk tetszőlegesen díszített bakancsok hátoldalára kerültek, melyeket kitettünk az osztályban. Tanév végén megnézzük, hogy kinek sikerült elérni a kitűzött célokat.
A megküzdési stratégiák az indulatkezelést, a meditációs zenék az ellazulást segítették. A különböző technikák a dühlevezetés számtalan lehetőségét mutatták meg közösségünk tagjainak.
Az apró örömök megélése, az érzékszerveken való megtapasztalása, később rajzos formában való megjelenítése mind hozzájárult a világunkban lévő apró csodák észrevételéhez.
Talán az egyik legfontosabb témánk volt a megbocsátás. Őszintén megnyíltak egymás előtt az elszenvedett sérelmek kibeszélésében. Bocsánatkártyákat is készítettünk, melyeket a tolltartóba tettünk. Arról is beszélgettünk, hogy miért fontos minden esetben tetteink, mondataink mérlegelése. Az első kérdések között szerepelt, hogy használhatják-e más osztálybeli társaikkal szemben is.
Úgy vélem, nagyon sokat formáltak a játékos feladatok a gyerekek egymáshoz való viszonyán. A közös gondolkodás, a megélt élmények hozzájárultak személyiségük harmonikusabb fejlődéséhez. Segítettek a konfliktusok helyes megoldásában, érzékenyítettek számos helyzetben. Mindent dokumentálni nem lehet, mert gyakran a játék hevében nem a fényképezés jelentette a legfontosabb feladatot. A megélt pillanatok, a közös élmények tették teljessé ezt a tanévet. A következő tanévben is szeretnénk folytatni, mert szükségünk van minél több közös élményre közösségünk formálásához.