GLOBÁLIS JÓLLÉT
Boldogságóra Alapprogram
A hónap fő képének választottam a vizes kirándulásunk egyik programját: úszásoktatás. Az úszásoktatás nemcsak a mozgásfejlődést segíti, hanem a gyermekek boldogságához is hozzájárul. A vízben végzett játékos feladatok örömet, sikerélményt és önbizalmat adnak számukra. Minden apró fejlődés – egy új mozdulat elsajátítása vagy a víztől való félelem leküzdése – mosolyt csal az arcukra. Az együtt átélt élmények erősítik a közösséget, miközben a mozgás és a siker öröme pozitív érzésekkel tölti el a gyermekeket.
A következő tanévben is kimegyünk a strandra, mert ez a program valamennyi tanulót érdekelte, lekötötte, szívesen végezte. Nincs nagyobb öröm látni a csillogó szemeket.
A szabad pancsolás és a vízhez szoktatás örömteli, játékos élményt nyújt a gyermekek számára. Segíti a vízzel kapcsolatos félelmek oldását, erősíti a biztonságérzetet és növeli az önbizalmat. A vízben végzett mozgás fejleszti az egyensúlyt, a koordinációt és a testtudatot, miközben a gyermekek felszabadultan játszhatnak és felfedezhetik a víz nyújtotta lehetőségeket. A közös élmények, a sikeres próbálkozások és a mozgás öröme hozzájárulnak a boldogságérzés és a pozitív érzelmek kialakulásához.
A színezés szokatlan helyzetekben – a földön, a táblánál, ülve, állva vagy akár fekve – különleges élményt jelent a gyermekek számára. A megszokottól eltérő tevékenység felkelti az érdeklődésüket, játékosságot és vidámságot visz a feladatba. A szabadabb testhelyzetek lehetőséget adnak a mozgásra, a kreativitás kibontakoztatására és az egyéni igények figyelembevételére. A sikeres alkotás öröme, a választás szabadsága és az új élmények megtapasztalása hozzájárul a gyermekek boldogságérzéséhez, önbizalmuk erősödéséhez és pozitív érzelmi állapotuk kialakulásához.
A nyári gyümölcsök fogyasztása nemcsak az egészséges táplálkozást támogatja, hanem örömteli élményt is nyújt a gyermekek számára. A színes, illatos és ízletes gyümölcsök felkeltik az érdeklődésüket, gazdagítják érzékszervi tapasztalataikat, és hozzájárulnak a pozitív hangulat kialakulásához. A közös gyümölcskóstolás erősíti a közösségi élményt, miközben a gyermekek játékosan ismerkednek az egészséges életmód alapjaival. Az új ízek felfedezése, a választás lehetősége és a kellemes közös élmény mind hozzájárulnak a boldogságérzés megéléséhez.
A közös fagyizás egyszerre jelent örömforrást és fejlesztő tevékenységet a gyermekek számára. Fejleszti a szociális készségeket, hiszen a gyerekek megtanulják kivárni a sorukat, választani a kínálatból és udvariasan kommunikálni. Erősíti az önállóságot a döntéshozatal és a vásárlási helyzetek gyakorlásával. A közösen eltöltött idő pozitív élményeket nyújt, amelyek hozzájárulnak a gyermekek érzelmi jóllétéhez és boldogságérzéséhez. A fagyizás során szerzett sikerélmények és a kötetlen beszélgetések a közösségi kapcsolatok erősödését is segítik.
Az évzáró ünnepség örömteli lezárása volt a tanévnek, amely során minden gyermek átélhette a siker és az elismerés boldogságát. A vakációt idéző hűtőmágnes, a nyári bakancslista, a Hála-oklevél és a „Büszke vagyok rád!” oklevél személyes üzenetet hordozott: értékesek, ügyesek és fontos tagjai közösségünknek. Az elismerések erősítették önbizalmukat, a közösen felidézett élmények pedig az összetartozás érzését. A nyári bakancslista izgalmas tervekkel és célokkal tölti meg a vakációt, míg az oklevelek emlékeztetik a gyermekeket arra, hogy mennyi mindent elértek az év során. A szeretetteljes légkör, a büszkeség és a közös öröm hozzájárult ahhoz, hogy boldogan, pozitív élményekkel gazdagodva búcsúzzanak a tanévtől.
Zárás a gyerekeknek szól:
Lehet, hogy nem minden sikerült úgy, ahogy szeretted volna. Lehet, hogy volt olyan tantárgy, amivel egész évben küzdöttél. Lehet, hogy néha úgy érezted, mások ügyesebbek, okosabbak és gyorsabbak nálad.
De tudod mit? Mégis megcsináltad. Korán keltél. Iskolába mentél. Tanultál. Próbálkoztál. Hibáztál. Újra próbálkoztál. És közben sokkal többet fejlődtél, mint amennyit egy bizonyítvány meg tud mutatni.
A jegyek fontosak lehetnek. De nem mondják meg, milyen kedves vagy. De nem mondják meg, milyen bátor vagy. De nem mondják meg, mennyit küzdöttél olyan dolgokkal, amikről talán senki nem tud.
Ezért, mielőtt elkezdődik a nyár, szeretném, ha tudnád: Büszke lehetsz magadra! Nem a bizonyítványod miatt. Hanem azért, mert végig mentél ezen az éven.
Most pedig pihenj! Nevess sokat! Gyűjts élményeket!
És soha ne ne felejtsd el: sokkal több vagy, mint a jegyeid!
A júniusi téma a Fenntartható boldogság
Ezen a foglalkozáson a tanév témáit átismételtük. Minden tanuló elmondhatta, hogy számára mi volt a legkedvesebb élmény, mi az amit a mindennapokban hasznosítani szokott. Hermann Marika A katica elveszett pöttye című mesét olvastam fel a gyerekeknek, majd kötetlen beszélgetéssel dolgoztuk fel. A foglalkozás végén elkészítettük az osztályunk ,,boldogság katicáját”, melynek a hiányzó ,,pöttyeibe” a gyerekek belerajzolták azt, ami a számukra ebben a tanévben a legnagyobb örömet okozta.
A 2025-2026-os nevelési évben csoportunk gyermekeivel örömmel ismertettük meg a Boldogságóra program elemeinek beépítését a mindennapjainkba. A foglalkozásokat ebben az évben közös boldogságmondókával – „Kerekerdő kalandra hív téged…” indítottuk, utána Bagdi Bella fülbemászó dallamaira hangolódtunk rá az adott témára, melyet egy rövid, megnyugtató relaxációs gyakorlat követett.
A gyerekek figyelmének felkeltéséhez és a témák elmélyítéséhez gyakran hívtuk segítségül a drámajátékokat és a vizuális szemléltetést. A mesék feldolgozása során a kicsik mindig feszült figyelemmel kísérték a történeteket, majd a mese végén kötetlen beszélgetés formájában osztották meg gondolataikat. Örömmel tapasztaltuk, hogy a gyermekek bátrabban fogalmazzák meg az érzéseiket, és elfogadóan hallgatják végig egymás véleményét is.
A megvalósított témakörök és tevékenységekre visszatekintve, a hála és optimizmus gyakorlásánál nemcsak a Boldogságórákon, hanem a hétköznapi szituációkban is igyekeztünk tetten érni a pozitívumokat. Kialakítottunk egy kis „Hálaládikót”, amibe a hét végén jelképesen összegyűjtöttük a hét legszebb pillanatait.
A jócselekedetek és megbocsátás gyakorlásánál nagy hangsúlyt fektettünk az egymásra figyelésre és a segítségnyújtásra. A konfliktusok kezelésénél bevezettük a „Békítő sarkot”, ahol a gyerekek megtanulták verbalizálni a sérelmeiket, és őszintén, egymás szemébe nézve gyakorolhatták a megbocsátást.
A testmozgás témakörön belül vidám játékokkal alakítottuk ki a jókedvet, pozitív hangulatot, melyen keresztül fejlesztettük az egymáshoz való alkalmazkodóképességüket, egymásra való odafigyelést a gyermekekben. Sokat sétáltunk a szabadban, célunk volt ezzel a környezethez való pozitív viszony kialakítása, megszerettetése.
A fenntartható boldogság témakörét az „Égig érő fa” című mesével dolgoztuk fel. Kreatív tevékenységként egy közös „boldogságfát” festettünk, melyre minden gyermek felragaszthatta a saját, színes papírból kivágott levelét.
Összegzésként elmondható, hogy kolléganőmmel együtt ebben a nevelési évben arra törekedtünk, hogy a gyerekek érzelmi intelligenciáját fejlesszük, és egy összetartó, támogató közösséget kovácsoljunk belőlük. A Boldogságórák vidám, felszabadult hangulata és a közös élmények nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a gyerekek kiegyensúlyozottan, magabiztosan és szeretetteljes légkörben töltsék mindennapjaikat az óvodában. Egy igazán sikeres és értékekben gazdag évet zárhattunk le.
Csicsergő csoport óvodapedagógusai – Bozsóky Orsolya, Kusz Mihályné
A mai Boldogságóra foglalkozás során a gyermekek a megbocsátás gyakorlásával ismerkedtek meg játékos, élményszerű formában. A tevékenység célja az volt, hogy életkoruknak megfelelő módon megtapasztalják: mindenkivel előfordulhat, hogy hibázik, megbánt valakit, vagy őt bántják meg, de a bocsánatkérés, a jóvátétel, a kedves szavak és a megbocsátás segíthetnek a kapcsolatok helyreállításában.
A ráhangolódást a „Boldog vagyok” című dalra történő szabad mozgással kezdtük, amely oldott, vidám hangulatot teremtett. A gyermekek örömmel mozogtak, felszabadultan kapcsolódtak be a közös tevékenységbe. A boldog mondóka ismétlése tovább erősítette az összetartozás érzését, a közös ritmus és mozgás pedig segítette az érzelmi ráhangolódást. A „haragom kifújom” relaxáció különösen jól illeszkedett a témához. A gyermekek elképzelték, hogy a bennük lévő haragot, szomorúságot vagy mérgelődést lassan kifújják magukból. A gyakorlat segítette őket abban, hogy megtapasztalják: a feszültséget le lehet csendesíteni, a nehéz érzéseket pedig fokozatosan el lehet engedni.
A „Kire haragszol?” beszélgetőkör érzékeny, mégis nagyon fontos része volt a foglalkozásnak. A gyermekek saját élményeikhez kapcsolódva idéztek fel olyan helyzeteket, amikor valaki rossz érzést okozott nekik. Többen említettek óvodai élethelyzeteket, például játék elvételét, lökdösődést, csúnya beszédet vagy azt, amikor nem engedték őket bekapcsolódni a játékba. A Szívmanó érzelemkártyák segítették az érzések felismerését és megnevezését. A beszélgetés során arra törekedtem, hogy ne a hibáztatás, hanem az érzések kimondása, a másik fél megértése és a békülés lehetősége kerüljön előtérbe.
Az érzelmi poggyász cipelése nagyon szemléletes és hatásos tevékenységnek bizonyult. A gyermekek építőkockákkal jelképezték a nehéz érzéseket: a haragot, szomorúságot, csalódottságot és megbántottságot. Ahogy egyre több kocka került a kosárba, a gyermekek megtapasztalhatták, milyen nehéz „cipelni” a rossz érzéseket. Amikor letettük a terheket, jól érzékelhető volt számukra a megkönnyebbülés élménye. A feladat segítette annak megértését, hogy a megbocsátás nem azt jelenti, hogy nem volt fontos, ami történt, hanem azt, hogy nem cipeljük tovább magunkban a haragot és a sértettséget.
A bábjáték során Süni, Mókus, Nyuszi és Mackó történetén keresztül a gyermekek kívülről szemlélhettek egy konfliktushelyzetet. A szereplők érzései segítették őket abban, hogy könnyebben beszéljenek a megbántottságról, a haragról, a bocsánatkérésről és a megbocsátásról. A mese után a gyermekek ügyesen megfogalmazták, hogy ha valaki hibázik, fontos bocsánatot kérni, és jóvátenni, amit lehet. Többen azt is elmondták, hogy kibékülés után „jobb érzés” újra együtt játszani.
A varázsszőnyeges Ho’oponopono játék különleges, érzelmileg gazdag része volt a foglalkozásnak. A gyermekek képzeletben elrepültek egy különleges szigetre, ahol kedves, békítő varázsszavakat tanultak: „Sajnálom.”, „Kérlek, bocsáss meg.”, „Köszönöm.”, „Szeretlek.” A mondatokat mozdulatokkal, meghajlással, szívmutatással, mosollyal, integetéssel és puszidobással is kísértük. A gyermekek szívesen ismételték a varázsszavakat, és a mozdulatok segítették azokat is, akik nehezebben fejezik ki magukat szóban.
A foglalkozás lezárásaként a megbocsátás jelének színezése nyugodt, elmélyült tevékenységet biztosított. A gyermekek nagy odafigyeléssel dolgoztak, miközben halk zene szólt. A színezés közben újra megerősítettük a foglalkozás fő gondolatát: ha valaki hibázik, lehet bocsánatot kérni, lehet jóvátenni, amit elrontott, és szeretettel újra közeledhetünk egymáshoz. A megbocsátás jele kézzelfogható szimbólumként segítette az élmények rögzülését.
Összességében a foglalkozás elérte célját. A gyermekek játékos, biztonságos formában tapasztalták meg, hogy a harag, a szomorúság és a megbántottság természetes érzések, de nem kell sokáig magunkban hordozni őket. A tevékenységek során fejlődött empátiájuk, érzelmi kifejezőkészségük, egymásra figyelésük és békés konfliktuskezelésük. A foglalkozás hozzájárult a csoport érzelmi biztonságának erősítéséhez, és segítette a gyermekeket abban, hogy a mindennapi óvodai helyzetekben is bátrabban használják a bocsánatkérés, a jóvátétel és a megbocsátás egyszerű formáit.
A boldogság program utolsó hónapja a június, amikor összefoglaljuk azt, hogy mi szükséges ahhoz, hogy boldogok lehessünk. A gyermekek egy lábnyomra rajzolták le, hogy mi az ami abban a pillanatban boldogság érzését váltja ki belőlük. A gyermekek sokféle témát dolgoztak fel rajzaikon, mivel minden gyermek más és más, különböző ingerek érik őket így mindenkinek más okoz boldogság érzetet. A rajzolás előtt megbeszéltük, hogy a nevelési év tíz hónapját átölelő témák elengedhetetlenek ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a mindennapok során. Az első kilenc témát a naponta, a különböző helyzetekhez mérten alkalmazzuk, annak érdekében, hogy boldogok lehessünk.
Csik Ferenc Általános Iskola és Gimnázium
BOLDOGSÁGÓRA REFLEXIÓ: A HÁLA
3.b
Foglalkozás formája: Beszélgetőkör, mese, egyéni és közös kreatív munka, záró értékelés.
1. Mi történt? (A foglalkozás menete)
• Indító beszélgetőkör: Mit jelent a hála? Hogyan érezzük magunkat tőle? Miért és kiknek vagyunk hálásak? Szoktunk-e köszönni?
• Mesehallgatás: Hálaerdő lakói történetének felolvasása és megbeszélése.
• Mélyítő kérdések: Nehéz-e hálásnak lenni a kapott dolgokért? Miért jó ezeket sorra venni és szamon tartani?
• Hopp nyuszi feladat: Egyéni nyuszis munkalapok kitöltése (kinek és miért hálás a nyuszi/gyermek).
• Hálakövek: Feliratos kövek készítése és átadása egymásnak köszönetképpen.
• Közös alkotás: Az osztály „Hálanapjának” lerajzolása; a napsugarakra a gyerekek háláit írtuk fel.
• Zárókör: Hogy érezted magad az órán? Mit tanultál?
2. Hogyan reagáltak a gyerekek?
• Beszélgetés: Felismerték, hogy a tárgyaknál fontosabbak az emberi kapcsolatok (szülők, barátok).
• Nehézségek: Őszintén elmondták, hogy rossz kedv esetén nehéz hálásnak lenni, a mindennapi jót pedig természetesnek veszik. Belátták, hogy a jó dolgok „számon tartása” segít a rossz napokon.
• Kövek és plakát: A hálakövek átadása megható pillanat volt, örömöt és büszkeséget hozott. A „Hálanap” készítése során látták, hogyan adódnak össze az egyéni örömök egy közös egésszé.
• Zárókör: Nyugodtnak, boldognak és szeretve érezték magukat. Megtanulták, hogy a köszönet mögött szívből jövő érzésnek kell lennie.
3. Pedagógiai értékelés és elemzés
• Ami jól működött: A gyakorlatok logikus íve (beszélgetés ➔ mese ➔ egyéni kő ➔ közös plakát ➔ reflexió).
• Siker: A hála elméletből gyakorlattá vált. A hálakő fizikai talizmánként, a Hálanap vizuális megerősítésként működött. A zárókör bizonyította, hogy a gyerekek képesek saját érzelmi állapotuk követésére és megfogalmazására. Nőtt az összetartozás, csökkent a feszültség.
4. Következtetések és jövőbeli akcióterv
• Tanulság: A hála egy tanulható, gyakorolható mentális szokás. A gyerekek igénylik a belső világukkal való törődést.
• Tervek:
1. A „Hálanap” plakátot központi helyre tesszük ki emlékeztetőnek.
2. A hálaköveket a padokban tartjuk érzelmi „pajzsként” a szomorúbb napokra.
3. Minden Boldogságórát ezzel a záró reflexiós technikával fejezünk be (Hogy érezted magad? Mit tanultál?).
A 2025–2026-os nevelési év során a Bóbita csoport legkisebb, 2,5–3 éves gyermekei első alkalommal ismerkedtek meg a Boldogságóra program alapjaival. Figyelembe véve a korosztályi sajátosságokat, a foglalkozásokat egy állandó, érzelmi biztonságot nyújtó rituálé köré építettük fel. Minden alkalmat a közös boldogságmondókával indítottunk, amely hamar a gyerekek kedvencévé vált:
„A mai napon, a mai napon / A boldogságra rátalálok, / Rátalálok, ahol vagyok, / Hopsz elkapom, megfogom!”
Ezt követően Bagdi Bella fülbemászó, dallamos művei szolgáltak zenei alapként, melyet egy rövid, a kicsik szintjéhez igazított relaxációs gyakorlat követett. Ez a strukturált kezdés hatékonyan segítette a gyermekeket az elcsendesedésben, a belső megérkezésben és a témákra való nyitottságban.
A foglalkozásokat a gondosan megválasztott mesék alkották. A legkisebbek figyelmének felkeltésére és fenntartására a bábjáték bizonyult a leghatékonyabb eszköznek. A bábok megelevenedése minden alkalommal osztatlan sikert aratott, és kézzelfoghatóvá tette számukra a történeteket. A mesehallgatást követő kötetlen beszélgetések során a gyermekek nagyfokú aktivitást mutattak: bátran és szívesen fejezték ki az érzelmeiket, elmesélték, mi nyerte el a tetszésüket, vagy éppen mi okozott nekik nemtetszést. A zene és a mozgás összekapcsolódása végig kísérte az évet. A kicsik kiemelkedő lelkesedéssel vettek részt a különböző táncos feladatokban. Különösen nagy kedvencükké vált a „Jól érzem magam boogie” és a „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek” című dal, amelyekre mindig nagy örömmel és felszabadultan mozdultak meg.
Az év során komplex módon jártuk körbe a boldogságprogram különböző pilléreit, amelyeket a mindennapi élethelyzetekbe is integráltunk. Közösen kerestük a választ arra, mit is jelent a „hála” szó, és tudatosítottuk, hogy a legapróbb dolgokért is hálásak lehetünk.
Optimista szemléletmódot gyakoroltunk azáltal, hogy egy borús, esős napon spontán táncra perdültünk, s eközben játékosan rögzítettük a gyermekekben a pozitív alapállást: eső után mindig kisüt a Nap.
A mindennapok során folyamatosan gyakoroltuk az egymást segítő jócselekedeteket. Kiemelt figyelmet fordítottunk a kortársi konfliktusok békés rendezésére, az egymástól való bocsánatkérés elmélyítésére, valamint a „varázsszavak” (kérem, köszönöm) aktív használatára. A mozgás fontosságát az udvari játékok sokoldalú kihasználásával kötöttük össze, ahol a szabad levegőn végzett tevékenység támogatta a fizikai jólétüket.
A Fenntartható boldogság témát egy mosolylánc segítségével hoztuk közelebb hozzájuk, a gyerekek valami kedveset mutogattak egymásnak: tapsot, integetést, szívecskét a kezével, vicces grimaszt, a foglalkozást pedig a Boldogságórai dalok hallgatásával zártuk.
A nevelési év végén a következő pozitív változásokat rögzíthetjük: a személyiségfejlődés és megküzdés terén a gyermekek nyitottabbá váltak, és megtanulták a mindennapokban megtalálni az apró örömöket. Finomodott a nehezebb helyzetekkel, érzelmi hullámvölgyekkel való megküzdési képességük. A kognitív és nyelvi területeken a változatos és ingergazdag feladatok által szélesedett a kicsik látóköre, új fogalmakkal ismerkedtek meg, miközben az aktív és passzív szókincsük is látványosan fejlődött.
Összességében elmondható, hogy a Bóbita csoport gyermekei rendkívül pozitívan fogadták a Boldogságórákat, és hétről hétre őszinte örömmel kapcsolódtak be a feladatokba. Úgy gondoljuk, hogy az együtt töltött minőségi idő, a közös beszélgetések, a zene és a mesék világa bizonyítottan formálta, gazdagította a gyermekek személyiségét, megalapozva a jövőbeni érzelmi stabilitásukat.
Bóbita csoport óvodapedagógusai – Bereczki-Kocsis Krisztina, Dávid Noémi Hajnalka
Jobb velünk a világ!
Tevékenységi Tervezet (Boldogságóra)
A tevékenység helye: Óvodaudvar
Korcsoport: Vegyes csoport (3–6 év)
A tevékenység formája: Mozgás
A tevékenység témája: Játékos, komplex mozgásos tevékenység
Testmozgás fontossága
„A mozgás az én szupererőm!” – Gyereknapi örömtánc és buborékvarázs
A tevékenység célja: A mozgás örömének megélése, a feszültség levezetése, a testtudat fejlesztése és a pozitív érzelmek (öröm, szabadság) átélése a gyereknapi ünnepi hangulatban. Fejlesztési feladatok Testi fejlesztés / Nagymozgások: Koordináció, egyensúlyérzék, ritmusérzék fejlesztése utánzó mozgásokkal és szabad tánccal. Szociális és érzelmi fejlődés: Az egymásra figyelés, az együttműködés és a közös sikerélmény erősítése a csoporton belül. A kisebbek és nagyobbak közötti empátia mélyítése. Értelmi és érzékszervi fejlesztés: Vizuális figyelem és reflexek fejlesztése (a buborékok követése és elkapása), téri tájékozódás. Alkalmazott módszerek és eszközök.
Módszerek: Bemutatás, utánzás, szabad önkifejezés (tánc), játékos reflexfejlesztés, dicséret, közös élményfeldolgozás.
Eszközök: Buborékfújó, bluetooth hangszóró, pörgős és vidám gyerekzenék: Jól érzem magam, úgymint gyereknapi dalok), színes szalagok a kismadárkák röptetéséhez. A tevékenység menete 1. Bevezető rész Gyereknapi köszöntő beszélgetőkör: A gyerekekkel törökülésben kört alakítunk. „Ezen a héten titeket, gyerekeket ünnepelünk! Mit szerettek a legjobban csinálni, amikor nagyon-nagyon boldogok vagytok? Ma a testünket fogjuk ünnepelni azzal, hogy megmozgatjuk, mert a mozgás boldoggá tesz minket!” „Ébredezik a testem” bemelegítő játék. Az óvodapedagógus mutatja, a gyerekek utánozzák. Először csak a lábujjakat mozgatjuk meg, aztán a bokát, a térdet, a popsit (csípőkörzés), a vállakat, végül az egész testünket lerázzuk, mint a kutyusok, amikor kijönnek a vízből, és lerázzák a sok-sok vizet magukról.
Differenciálás: A kicsiknek a tükörképszerű utánzás segít, a nagyok már kreatívabb saját mozdulatokat is bemutathatnak. 2. Óriás Gyereknapi Örömtánc (Szabad mozgás): Elindítjuk a vidám, ritmusos zenét. Mindenkinek van egy kis madárkája aminek a végén van a papírszalag a kezébe. Irányított tánc: Az óvodapedagógus vezetésével utánozzuk az állatok mozgását táncolva (pl. repülünk, mint a kismadár, ugrálunk, mint a kenguru, nehéz lábakkal lépkedünk, mint az elefánt).
Szabad örömtánc: A zene ritmusára mindenki úgy táncol, ahogy a legjobban esik neki. A nagyobbak párba állhatnak a kisebbekkel, „forgathatják” őket óvatosan, erősítve az összetartozást. A Buborékvarázs (Boldogságfokozó mozgás játék): A zene stílusa átvált egy kicsit varázslatosabb, de még mindig ritmusos dallamra. Az óvodapedagógus elkezd rengeteg buborékot fújni a levegőbe. 1. szabály – A „Csak a nagylábujj!” játék: A gyerekeknek úgy kell kipukkantaniuk a buborékokat, hogy csak a lábukkal érhetnek hozzájuk (egyensúly és koordináció). 2. szabály – Taps-varázs: Csak tapsolva, két tenyér közé fogva szabad elkapni a buborékokat. 3. szabály – Buborék-szobor (Lassítás): Amikor a pedagógus azt mondja: „Állj!”, mindenki merevvé válik, mint egy szobor, és megfigyeli, ahogy a buborékok rászállnak a ruhájára vagy a kezére anélkül, hogy kipukkadnának. 3. „Lélegezzünk együtt a buborékkal” A nagy pörgés után a gyerekek lefekszenek a fűre. Az óvodapedagógus már csak ritkán, lassan fúj egy-egy nagy buborékot. A gyerekek feladata, hogy mélyen beszívják a levegőt, miközben a buborék száll felfelé, és hosszan, lassan fújják ki, amikor a buborék földet ér. Ezzel visszaállítjuk a pulzust. Pozitív megerősítés és zárás: Mindenki kiteszi a kezét a szívére, és mutasson egy szívet az ujjacskáival. és megérzi, milyen gyorsan ver a szíve a tánctól és a játéktól. „Köszönöm a testemnek, hogy ilyen ügyesen tudott ma táncolni és ugrálni! Boldog gyereknapot nekünk!”
Egy nagy közös csoportöleléssel zárjuk a tevékenységet. „Köszönöm a testemnek, hogy ilyen ügyesen tudott ma táncolni és ugrálni! Boldog gyereknapot nekünk!” Egy nagy közös csoportöleléssel zárjuk a tevékenységet.
Április a megbocsátás gyakorlásának hónapja. A gyermekekkel naponta többször fordul elő, hogy megbántanak, vagy megbántódnak valamelyik társuk miatt, ezért a mindennapokban gyakoroljuk ezt a témát. Életünkben fontos dolog, hogy eljussunk arra a szintre, hogy rögtön, vagy egy kicsit később bocsánatot kérjünk a másiktól, valamint a megbántott fél, meg tudjon bocsátani a társának. Április 30. a Méhek világnapja alkalmából óvodánk egyik kisgyermekének édesapját hívtuk meg, aki hobbi szinten méhészkedik. A gyermekek számára egy üveg kaptárat készített, hogy a gyermekek láthassák, hogy hogyan készítik a mézet a méhecskék, valamint különböző eszközöket, kaptárat, kereteket, füstölőt, műlépet mutatott be a gyermekek számára, elmondta, hogy mi mire való, és hogy hogyan kell viselkedni annak érdekében, hogy ne csípjen meg minket a méhecske. Beszélt arról is, hogy a méhek, ha véletlen meg is csípnek minket, egészséges mézet készítenek nekünk, amiért igazán megbocsáthatunk nekik, reménykedve, hogy nem vagyunk allergiások a méhek csípésére. Aki viszont tudja, hogy allergiás rá, inkább csak messziről szemlélje őket, és tartsa be a szabályokat azzal kapcsolatban, hogy elkerülje a csípés lehetőségét.