Szeptemberben a Boldogságóra keretében a hála témájával foglalkoztunk. A hónap során közösen gondolkodtunk arról, mit is jelent számunkra a hála, miért lehetünk hálásak, és hogyan tudjuk ezt a mindennapokban kifejezni. Felidéztük a korábban tanultakat, majd a gyermekek saját élményeiken keresztül fogalmazhatták meg, hogy miért éreznek hálát: a családjukért, barátaikért, az óvodai élményekért, a közös játékokért vagy éppen egy-egy apró figyelmességért.

Fontosnak tartottam, hogy a hála ne csupán egy szó legyen számukra, hanem a mindennapi kapcsolataikban is megjelenjen. Ezért gyakoroltuk a megköszönést, egymásnak is köszönetet mondtunk, és beszélgettünk arról, milyen érzés adni és kapni egy-egy őszinte „köszönömöt”. A gyermekek megtapasztalhatták, hogy egy apró figyelmesség vagy kedves szó is örömet szerezhet a másiknak.

A hónap során Pillanatkapitányt is megismertük, és együtt elkísértük első útjára. A történet segítségével a gyermekek játékos formában tapasztalhatták meg, hogy érdemes észrevenni és megőrizni a számunkra fontos, örömteli pillanatokat. Pillanatkapitányhoz kapcsolódóan csákót is színeztünk, amely még közelebb hozta a gyermekekhez a történet világát.

A hála megéléséhez a lelki feltöltődést segítő gyakorlatokat is beépítettük a foglalkozásokba. Meditáltunk, valamint egyszerű légzőgyakorlatokat végeztünk. Ezek során lehetőségünk nyílt arra, hogy egy kis időre megálljunk, elcsendesedjünk, figyeljünk önmagunkra és a bennünket körülvevő pillanatokra.

A közös élmények sorát egy hála-süti sütésével is gazdagítottuk. A gyermekek örömmel vettek részt az elkészítésében, majd a megsült finomságot nemcsak egymással, hanem az óvoda más dolgozóival is megosztottuk. Így a hála ezúttal tettekben is megmutatkozott: örömet szerettünk volna szerezni azoknak, akik nap mint nap velünk vannak és segítik óvodai életünket.

A hónap végén a Magyar Népmese Napjához kapcsolódóan egy közös, játékos kalandban vettünk részt. A gyermekek különböző feladatokat oldottak meg: megbékítették a sárkányt, segítettek a jó tündérnek, megfejtették a gesztenye kirakó rejtélyét, valamint összegyűjtötték a széthullott aranyalmákat. A mese végén a királylány nagyon hálás volt a gyermekek segítségéért. A játék során a gyermekek megtapasztalhatták, hogy a segítségnyújtás, az együttműködés és a másik támogatása örömet adhat annak is, aki segít, és annak is, aki segítséget kap.

A szeptemberi Boldogságóra tevékenységei így sokféle formában kapcsolódtak a hála megéléséhez és kifejezéséhez. Beszélgettünk, meséltünk, alkottunk, mozogtunk, sütöttünk, meditáltunk és közösen játszottunk. Arra törekedtünk, hogy a gyermekek számára a hála ne egy elvont fogalom legyen, hanem olyan érzés és viselkedés, amely a mindennapi óvodai életben is természetesen megjelenhet.

Külön öröm számunkra, hogy óvodapedagógus-hallgatók is részt vesznek a csoport életében, így ők is betekintést nyerhetnek abba, hogyan épülnek be a Boldogságóra témái a mindennapi óvodai nevelésbe. A szeptemberi programok jó példát adtak arra, hogyan lehet egy-egy érzelmi, lelki témát a gyermekek életkorához igazodva, változatos és élményszerű tevékenységeken keresztül feldolgozni.

Óvodapedagógusként örömmel számolok be a Boldogságóra keretében megvalósult „Hála hónapja” programunkról, melyet 4-5 éves csoportunkban valósítottunk meg. A program célja a hála érzésének megismertetése, érzelmi fejlődésük támogatása, valamint közösségi kapcsolatuk erősítése volt.
A gyermekek lelkes részvételével változatos tevékenységeken dolgoztunk a hálával kapcsolatos élmények és gondolatok feldolgozásán. Közösen elkészítettük nagy közös „hálafánkat”, amely természetes anyagokból és újrahasznosított eszközökből állt. A fa törzsét valódi ágak alkották, a leveleket pedig wc-papír gurigákból formáltuk meg. A gyerekek nagyon élvezték, hogy ezeket a leveleket színesre festhetik, és ezzel a szomorú, színtelen fából élénk, boldog hálafát varázsoltunk. Ez a kreatív feladat nemcsak fantáziájukat mozgatta meg, hanem a fenntarthatóság és környezettudatosság eszméjével is megismertette őket.
A „hálabefőtt” elkészítése során a papírszívekre leírtuk mindazt, amiért a gyerekek hálásak a szüleiknek. Amikor átadták a befőtteket, minden gyermek megfogalmazta, mit jelent számára a szeretet és az elfogadás a családban.
A mesehallgatás során a „Hálafa” című mesét dolgoztuk fel, amelyről a gyerekek saját kis „hálafájukat” is elkészítették színes, papírból készült levelekkel. Nagy örömmel ragasztották és díszítették alkotásaikat. Számos szép és változatos válasz hangzott el arra, miért hálásak a fáknak: például azért, mert madarak fészket rakhatnak bennük, árnyékot adnak, gyümölcsöt teremnek, vagy mert lehet játszani a lehulló levelek között.
A „hálaleveles” tevékenység során a gyermekek megtanulták a hála mélyebb kifejezését: nemcsak a „köszönöm” szót, hanem azt is, hogyan tudják megfogalmazni, hogy akkor is szeretnek valakit, ha éppen haragszanak rá, és hogy az elfogadás feltétel nélküli. A hálalevelek átadásakor sok gyermek kiemelte, hogy hálás azért, hogy mindig az ölemben lehetnek, és hogy szeretetet kapnak akkor is, ha hibáznak, mert „olyanok lehetnek, amilyenek”.
Minden nap az ebéd utáni pihenő idő elején, a mesehallgatás után közösen hallgattuk Bagdy Bella „Szép nap, ölelj most át engem” című dalát. Erre a dalra a gyermekek könnyedén el tudtak aludni, ami erősítette a csoport érzelmi biztonságát és a pozitív légkört.
Az egész program során a gyermekek arcán öröm, lelkesedés és szeretet tükröződött, ami azt mutatja, hogy a hála fogalma mély nyomot hagyott bennük, és segítette érzelmi intelligenciájuk fejlődését.
Összességében a Boldogságóra „Hála hónapja” egy élménygazdag, fejlesztő és szeretetteljes időszak volt, amely erősítette a gyermekek érzelmi és szociális készségeit, valamint közösséghez való tartozásuk érzését.