A papírzenére csak egy gyermek vállalkozott. Nagyon büszke vagyok rá, főként azért, mert még csak elsős!
Boldogságóra Alapprogram
Az együtt töltött percek jobban értékelve vannak, ha azokat egy időre elveszik tőlünk.
10.d
Relaxációval indítottunk, majd meghallgattuk Bagdi Bella: Ellazulni jaj, de jó és a Világomban minden rendben van című dalt.
Bátorság próba következett: Amikor a gyerekek kimentek a teremből, kedvenc macijukat elrejtettük a csoportszobában. Mikor visszajöttek keresni kezdték, de nem találták. Az asztalon egy boríték volt, Pók néni levele. A levélben ez állt: Azért tűnt el a maci, mert nem törődtetek vele.
Bezzegh Andrea: Az aranykulcs című meséjét meséltem el a gyerekeknek, majd eljátszottuk a Hajótörés című játékot, mely nagyon tetszett a gyerekeknek.
A témával kapcsolatban sokat beszélgettem a gyerekekkel.
Visszaemlékeztek arra, hogy kinek mi volt az eddigi legnehezebb feladata az életben. Könnyen, vagy nehezen tudott vele megbirkózni? Kitartó volt-e? Elérte-e a céljait? Vagy idő előtt feladta? És kik segítettek nekik a feladat megoldásában? Ki nyugtatta meg őket?
Különféle történeteket meséltek, de a legfőbb segítség mindig Anyu volt:)
A gyermekek mindig azok közelségét keresik, akik mellett biztonságban érik magukat.
Nagyon fontos, hogy megtanítsuk nekik, hogy lehet hibázni és az életben bármikor újra lehet kezdeni. A gyereket ne hasonlítgassuk mással, mert nem a verseny a cél. Továbbá meg kell adni nekik a kellő figyelmet, legyen idő beszélgetésre, játékra és mesére, ezek mind fejlesztik a gyerek kreativitását, szociális készségeit, érzelmi intelligenciáját.
Az idei tanév úgy indult, mint minden másik. Az első csengő szó után mindannyiunk beült a padba és elindult a tanítás. Rengeteg tanulás mellett számtalan közös projekten és rendezvényen dolgozhattunk együtt egy kis szórakozással megfűszerezve. Voltak, akik jobb jegyekkel, és voltak, akik kevésbé kiemelkedően zárták az első félévet. A második félévbe is probléma mentesen léphettünk át, az első pár hónap is elég csendesen telt, viszont hirtelen valami olyan kezdte el mérgezni a világot, amire még január elsején, amikor beköszöntött az újév éppen senki se gondolt volna. Rengeteg akkor letett új évi fogadalmat és kívánságot kellett az embereknek kidobnia a kukába egy szempillantás alatt. Az egész életünk pár nap alatt változott meg. Négy fal közé lettünk zárva, a szabadságunkból egy hatalmas darab ki lett harapva ez által az ismeretlen szörny által. Mindent itthon kellett megoldanunk, így a tanulást is. A laptop és a telefon hirtelen váltotta fel a tankönyveket és a füzeteket. A billentyűzetek lettek új tollaink, a tantermek pedig digitális formában voltak látogathatók. Nem indult minden zökkenő mentesen viszont szerintem a diákok nagy része elég hamar feltudta venni a ritmust ezzel a hirtelen legalább 10 évet megújult rendszerrel. Ahogy teltek a napok, hetek, egyre nagyobb vágyakozással néztünk ki az ablakon mikor már a nap is boldogan kúszott fel minden reggel az égre. „Annyi mindent lehetne kint csinálni”, mindig csak ezen járt az én eszem is, de sokáig még gondolat maradt és nem lehetett semmit megvalósítani abból, amit eltervezgettem a fejemben. Valahogy a mi országunk elkezdett kilábalni a járványból, az emberek még is félnek, egyik fülünkben az halljuk, hogy nincs mitől tartanunk, míg a másikba azt suttogják még mindig veszélyes a kinti terep. Elérkeztünk a jelenbe és még mindig bizonytalanság övez minden percet. Ballagások száza maradt el, rengeteg végzős diák érettségi nélkül fejezte be az utolsó évét. Már csak a remény maradt számunkra, hogy következő év szeptemberében már újra ugyan azokban a padokban kezdhetjük el a tanévet ahol tavaly is tettük, és így ért véget az év 2020-ban!
10.d
Ezt a témát relaxációs gyakorlatokkal, mesével, dalokkal, és sok játékkal dolgoztuk fel.
Elmeséltem Bezzegh Andrea: Boldogvár című meséjét.
Megkérdeztem a gyerekeket, hogy kinek tetszett a mese és miért? Bőven kifejtették véleményüket.
Beszélgettünk arról, hogy
o Ki, és mi szeretne lenni, ha felnő?
o Mik a céljai?
o Van-e olyan dolog, amire nagyon vágyik?
o Mi az, amit szeretne megtanulni?
o Mi az, amit szeretne kipróbálni?
o Kit, vagy mit szeretne megismerni? stb.
Kitértünk arra is, hogy milyen céljaink lehetnek, és mit kell tenni azért, hogy ezeket a céljainkat elérjük, és valóra váljanak álmaink. Ahhoz, hogy céljainkat elérjük, bizony küzdeni kell. Kellő kitartással sok mindent el tudunk érni.
A csoport céljául tűzte ki: „Kreatívak lesznek vizuális tevékenységekben”.
Fontos célja volt még a csoportnak az állatokról való gondoskodás, pl. a madarak etetése.
Madáretetőt készítettünk és azt rendszeresen feltöltöttük napraforgó maggal.
Maci héten különféle technikával készítettünk macikat. Örömmel mutatták meg szüleiknek az elkészült munkáikat.
A testmozgás szempontjából azt gondolom aktív a csapatom.
Többen sportolnak versenyszerűen, míg mások szabadidősportokban jeleskednek.
A feladatok közül a versírásra kaptam egy versikét, melynek apropóját egy rendhagyó edzés figyelemmel kísérése adta szerzőjének. Futni ment a futópályára, miközben végignézett egy karate edzést. A karatésok elvileg tornateremben edzenek, soha sincsenek a pályán, de a járványügyi helyzet miatt az atlétika pályára kényszerültek. Meglepődött a vezényelt formagyakorlatok keménységén, hogy milyen egyszerre végezték. Nem volt személyes érintés a küzdelmekben, tartották a távolságot, mégis érezni lehetett a találatokat. Úgy érezte, hogy ez a feladat most neki és róla szól… így felajánlotta!
Gyöngyösi Arany János Általános Iskola
A program adta lehetőségek közül közösen választottunk témát. Ezután videochaten beszélgettünk róla miket lehetne kitalálni. A gyerekek nagyon lelkesek voltak, hiszen meglehetősen tájékozottak a témáról. A szülők segítségével választottak egy egészség-elemet, aminek ők a manói, s erről rövid videót készítettek. Ezekből fűztem össze egy rövid filmecskét. 🙂
Gárdonyi Géza és Szegi Suli Általános Iskola
Tanítványaim a kedvenc testmozgásaikat, sportjukat rajzolták le.