A Boldogságóra Program „Fenntartható boldogság” témaköre a projektidőszak során
szervesen kapcsolódott óvodánk „Zöldellő kalandok” projektjéhez. A foglalkozások célja az
volt, hogy a gyermekek életkori sajátosságaiknak megfelelő, játékos és élményszerű
tevékenységeken keresztül fedezzék fel, hogy a boldogság nem csupán a pillanatnyi
örömökből fakad, hanem a természet szeretetéből, az egymás iránti figyelemből, a közös
élményekből, a hála gyakorlásából és a közösséghez tartozás érzéséből is.
A hónap során a gyermekek számos olyan élményben részesültek, amelyek hozzájárultak a
fenntartható boldogság szemléletének kialakulásához. Az Erdei óvoda programjai, a
Fenntarthatósági Témahét, a természetközeli kirándulások és a családi programok
lehetőséget biztosítottak arra, hogy közvetlen tapasztalatokat szerezzenek a természet
szépségeiről és értékeiről. A közös élmények során megtapasztalták az együttműködés, az
egymás segítése és a közösen átélt sikerek örömét, amelyek a pozitív érzelmek hosszú távú
megőrzésének alapját jelentik.
A foglalkozások során hangsúlyt kapott a környezetünk iránti felelősségvállalás is. A
gyermekek játékos formában ismerkedtek meg a szelektív hulladékgyűjtéssel, az
újrahasznosítás lehetőségeivel, a növénygondozás fontosságával és a természet
védelmével. A személyes tapasztalatszerzés, a közös beszélgetések és a cselekvő
tevékenységek segítették annak felismerését, hogy mindannyian tehetünk környezetünk
megóvásáért, és ez saját jóllétünkhöz is hozzájárul.
A Boldogságóra egyik kiemelt foglalkozásán a gyermekek megismerkedtek Bezzeg Andrea
Boldog erdő – Kerekerdő című meséjével. A mese feldolgozása során beszélgettünk az
elmúlásról, a búcsúzásról és a változások elfogadásáról, különös tekintettel a nagycsoportos
gyermekek iskolába készülésére. A gyermekek felidézték közös óvodai élményeiket,
megfogalmazták érzéseiket, valamint ötleteket gyűjtöttek arra, hogyan tarthatják meg
barátságaikat az iskolakezdés után is. A foglalkozás lehetőséget adott arra, hogy
biztonságos, elfogadó légkörben beszélhessenek örömeikről, félelmeikről és
várakozásaikról.
A mese élményszerű feldolgozását mozgásos feladatok tették teljessé. A gyermekek
közösen bejárták a képzeletbeli Boldog erdőt: átkeltek a Hála-patakon, eljutottak az
Optimista-rétre, megérkeztek a Jótett-tisztásra, majd egymást segítve kivezették társaikat és
az óvodapedagógust a Szomorúság erdejéből. A bekötött szemmel végzett feladat során
különösen nagy szerepet kapott a bizalom, az egymásra figyelés és a segítő kommunikáció.
A gyermekek örömmel, egymást bátorítva teljesítették a kihívásokat, miközben fejlődött
együttműködési készségük, empátiájuk és önbizalmuk.
A hónap során több alkalommal hallgattuk és énekeltük Bagdi Bella dalait, amelyek pozitív
üzeneteikkel támogatták a foglalkozások érzelmi ráhangolódását. A közös éneklések, zenés
mozgások és örömtáncok felszabadult, vidám hangulatot teremtettek, erősítették a
gyermekek közösséghez tartozásának élményét és hozzájárultak a pozitív érzelmi légkör
kialakulásához.
Mindig törekszünk arra, hogy a gyermekek felismerjék és megfogalmazzák saját pozitív
élményeiket, észrevegyék társaik értékeit, örüljenek egymás sikereinek, valamint bátran
fejezzék ki érzéseiket.
Összességében a „Fenntartható boldogság” témakör sikeresen illeszkedett a hónap
projektjéhez és óvodánk nevelési céljaihoz. A gyermekek élményszerű tapasztalatokon
keresztül megtapasztalhatták, hogy a természet szeretete, a közösséghez tartozás, az
egymás iránti figyelem, a hála, a segítőkészség és a közösen átélt élmények mind
hozzájárulnak a tartós jólléthez. A foglalkozások során szerzett élmények várhatóan hosszú
távon is erősítik pozitív gondolkodásukat, környezettudatos szemléletüket és közösségi
kapcsolataikat.
Boldogságóra Alapprogram
A Boldogságóra Alapprogram elvégzését követően a friss tudással és lendülettel 2025 novemberében megtartottam az első Boldogságóra foglalkozást a csoportomban.
Elmondtam a gyerekeknek, hogy havonta egy alkalommal Boldogságóra foglalkozást fogok nekik tartani, amikor is arról fogunk beszélgetni, hogy hogyan lehetünk vidámabbak, boldogabbak, mit kell ahhoz tennünk, hogy jól érezzük magunkat, hogyan segíthetünk másoknak.
A hónap foglalkozását (Társas kapcsolatok ápolása) relaxációval kezdtük („Almát szedj ügyesedj, szőlőt szedj ügyesedj!”), majd kitűztem a pólómra a barátság jelét, jelezvén, hogy erről fogunk beszélgetni. Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek c. dalát is meghallgattuk mozgással kísérve. Bemutatkozott Boldog Dóra, és a mesekezdő mondókát követően elmeséltem a gyermekeknek a Tavaszi ébresztő c. mesét. A kérdésemre egyből kitalálták a gyermekek, hogy mi az a láthatatlan kapocs, ami összeköti a barátokat.
Ez a téma fellelkesítette a gyermekeket, és maguktól el kezdték mondani, hogy kik a barátaik. Így aztán Boldog Dórát körbe adva minden gyermek elmondhatta, hogy kivel játszik szívesen. A foglalkozás végére ismét egy zenés játékot játszottunk. Az előzőekben meghallgatott dalra körbejártunk, zenemegállásra megölelték, megsimogatták egymást a gyerekek. Nagyon örültem, hogy ilyen lelkesek és aktívak voltak az első alkalommal. Ez nekem is bíztató volt a jövőre nézve.
December hónap témája, a Jó cselekedetek gyakorlása az adventi időszakhoz kapcsolódóan „könnyebben” közvetíthető a gyermekek számára, amelynek az egyik oka az egyházi fenntartásból adódik. Más alkalommal is szóba kerül, hogy hogyan tudunk segíteni egymásnak. Ezt a témát (a relaxációs gyakorlat és a Jó emberré csak a szívemmel válhatok c. dal meghallgatása után) egy beszélgetőkörrel indítottuk: „Ki miben szokott otthon segíteni a szüleinek?” A leggyakrabban emlegették a gyermekek, hogy elpakolnak a szobájukban. Megbeszéltük, hogy ez kötelességük is, úgy ahogy az oviban is megtesszük ezt. A mindennapi életből vett példákkal próbáltam rávezetni a gyermekeket, hogy a segítőkészség, a kedvesség milyen jól esik a másiknak és ettől mi is boldogabbak vagyunk. Milyen jól esik a kisebbeknek, amikor belerakják a rajzaikat a rajzgyűjtőbe, mert ők még nem érik el, vagy segítenek nekik a séták alkalmával a gyalogos közlekedésben, az öltözködésben. Személy szerint nagyon szoktam örülni, ha valaki rajzzal kedveskedik nekem; „csak úgy”. Azt is megbeszéltük, hogy más alkalommal is, de ilyenkor karácsony közeledtével fontos, hogy gondoljunk a szegényes családi környezetben élő gyermekekre, akiknek nem telik drága játékokra, ruhára. A szülőket is bevontuk a karácsonyi jótékonysági adománygyűjtésbe, több zsák fölöslegessé vált ruhaneműt, játékot, plüss állatot tudtunk eljuttatni a rászoruló családok részére.
A következő hónap témája: a Célok kitűzése és elérése volt. A téma bevezetését most egy mozgásos játékkal, célba dobással kezdtük. A játékot követően meg tudtuk beszélni, hogy akárcsak a célba dobásnál, ha vannak terveink, álmaink, amit szeretnénk megvalósítani, még ha elsőre nem is sikerül, ha nem adjuk fel, próbálkozunk, gyakorolunk, akkor mindent elérhetünk. Erre az elgondolásra még „ráerősítettünk” Bagdi Bella: Van nekem egy álmom c. dalának a meghallgatásával. A témához kapcsolódó mese bemutatását követően a gyermekek még több pozitív megerősítést kaphattak arra vonatkozóan, hogy érdemes küzdeni céljainkért. Nagyon megható volt számomra, amikor a személyes álmok elmondásakor az egyik kisfiú azt fogalmazta meg, hogy ő egy nagyobb házban szeretne lakni. A foglalkozás zárásaként a munkafüzet színezőjét használtuk. Érdekes volt, hogy a nagyobbak az iskolához kapcsolódó célokat jelölték meg: „olvasni, 50-ig elszámolni” szeretnének, a kisebbek pedig úszni, és „szépen színezni” szeretnének megtanulni. Jól körvonalazódtak egy következő életszakasz elvárásai, aminek szeretnének megfelelni a gyermekek.
Bagdy Emőke „ Malomkörzés” relaxációs gyakorlattal kezdtük. Ezután a gyermekeknek elmeséltem a „Tündéri bocsánat” című mesét, és beszélgettünk arról ,hogy ők bántottak e már meg valakit vagy őket bántotta e meg valaki, mit éreztek, hogyan tudjuk helyrehozni ha megbántunk valakit vagy minket bántanak meg. Ha lenne varázspálcájuk mit tennének vele? Ezután a „Varázsszavak” játékot játszottuk és a végén mindenki elmondhatta miért fontos megbocsátani másoknak. Zárásként a gyermekek lerajzolhatták Kerekerdőt és a tündéreket, közben Bagdy Bella Ho’oponopono című dalát hallgattuk meg.
Ebben a hónapra Bagdi Bella: Imádok élni című dalának meghallgatásával kezdtem a foglalkozást, majd elolvastam nekik az „Újra együtt!” című mesét, aminek történetét síkbábokkal illusztráltam. Ezután beszélgettünk arról ,hogyan segíthetünk azoknak, akiknek valamelyik érzékszervük nem úgy működik ahogyan kell, a csoportban van is ilyen gyermek. Beszélgettünk az apró örömökről a mindennapjainkban, hogy mennyi sok jó vesz minket körül egy nap. Majd a gyermekek lerajzolták és elmesélték, hogy mi okozza nekik a legnagyobb örömöt. A foglalkozás lezárásaként kiszínezték az optimizmus jelét és újból meghallgattuk a hónap dalát.
A relaxációs gyakorlat után a gyermekeknek elolvastam a „Boldogvár meséje” című mesét. Beszélgettünk arról kinek mi a legnagyobb álma, mit kell tenni azért, hogy megvalósuljon, milyen érzés ha sikerül valamit elérni, számukra mit jelent a boldogság. A munkafüzetben lévő feladatok színezése közben is sok minden előjött a gyermekekből és sokat beszélgettünk. Zárásként meghallgattuk, a „Van nekem egy álmom” című dalt.
A foglalkozást kezdő énekkel kezdtem „ Jó emberré csak a szívemmel válhatok”. Beszélgettünk a boldogságról, arról mi mit érzünk olyankor, a másik mit érez. Az arcunkkal is kifejeztük milyen az ha boldogok vagyunk. Elmesélhették ki milyen jócselekedetet követett már el. A „Jószívű” cím elnyerése feladathoz mindenki kapott egy szívet és annak a jelét kellett belerajzolniuk akivel sikerült valami jót tenniük a hónapban. A Szívem kertje című mese után elkészíthették saját angyalkájukat, amit hazavihettek és megajándékozhatták szüleiket.
A relaxációs gyakorlat után a gyermekeknek elolvastam a „Tavaszi ébresztő” című mesét. Beszélgettünk arról miért fontos az emberi kapcsolat, elmondták ki a legjobb barátjuk és miért.. Ezt követően elkészítettük a barátságláncot, majd közösen táncoltunk az e heti téma dalára. A munkafüzetben lévő jó barátok színezőt ajánlottam fel nekik zárásként.
Relaxációs gyakorlattal kezdtük a foglalkozást „ Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok…”. Elmeséltem az ehhez a témához kapcsolódó mesét. Beszélgettünk az érzésekről, arról, hogy mit változtatnának meg ha megtehetnék. Mindneki elkészítette a saját varázsszemüvegét olyanra amilyenre ő elképzelte. Közben mondogattuk a mesében lévő kis mondókát. A nagyobbakkal meg is tanultuk Tódi törpe mondókáját. A foglalkozás végén meghallgattuk a „Pozitív gyerek vagyok” című dalt.