A megbocsátás témáját az egyik Boldogságprogram meséje mentén beszéltük meg. A három csibe történetét még nem ismerték a gyerekek, a mese meghallgatás után egy komoly beszélgetés alakult ki a gyerekek között.
Elmesélték sokan saját történeteiket, hogy milyen eseteket bocsájtottak már meg és ez milyen érzés volt.
Mi a megbocsátásban a nehézség, milyen érzés, ha nekünk bocsájtanak meg.
Majd ezután ezeket rajzban próbálták kifejezni az elsős gyerekek.
Boldogságóra Alapprogram
A téma bevezetéséhez Kowalsky meg a Vega: Varázsszavak című szerzeményét játszottam le a gyerekeknek. Megörültem, hogy egy-két kisgyermeknek ismerősek voltak a dallamok. Kíváncsi voltam, mit mond a gyerekeknek ez a dal. Ügyesen megfogalmazták, ha valakit megbántunk, bocsánatot kell kérni. De mit is jelent igazából megbocsátani? Nehéz feladat.
A csoportunkban is előfordult már, hogy egy kisgyerek tönkretette társa játékát, vagy belefirkált a rajzába. Ilyenkor az első gondolatuk általában az, hogy visszaadják ugyanazt a fájdalmat a másiknak, amit kaptak. Ez azonban nem megoldás! Segítségül egy Mérges torta elnevezésű pozitív fegyelmezési módszert alkalmazok. A táblán olyan tevékenységek láthatók, melyek segítenek megnyugodni a gyerekeknek. Pld.: birkózás, táncolás, éneklés, nagy ölelés, kiabálás, ugrálás… stb. Ha az ovisaim közül valaki dühös, elkeseredett, bátran használja a Mérges tortát! Választ egyet az imént felsorolt tevékenységek közül, amelyik számára szimpatikus és a mérge már el is szállt. A nyugodt állapot elérése után jöhet a konfliktus megbeszélése, majd (szükség esetén) az őszinte bocsánatkérés és megbocsátás. Csoportunkban remekül működik ez a módszer.
A gyerekeket arról is kérdeztem, hogy ki az, akinek megbocsátottak, és nekik ki bocsátott már meg? Többen meséltek arról, hogy megbántották szüleiket valamilyen cselekedettel, mondattal. Sokan beszéltek társaik által elkövetett bántásokról 🙂 . (Elvette…, Nem engedte…, Azt mondta, hogy…)
A beszélgetés után elővettem a Boldogságóra könyvet és elmeséltem Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat című történetét. A következő kérdésre vártam a választ óvodásaimtól: Ha lenne egy varázspálcád, mint a tündéreknek, mit tennél vele?
Ha lenne egy varázspálcám:
– Egy tündérré változnék és akkor mindig velem lenne a varázspálca és csak repülnék, repülnék…
– Elvarázsolnám magam.
– Nyuszikat varázsolnék, több nyuszit. Egy lányt és egy fiút, hogy aztán egybekeljenek és legyenek kisnyulaik.
– Varázsolnék egy motort és azzal mennék.
– Odaadnám anyának.
– Életre kelteném a plüssöket.
– Varázsolnék egy unikornist.
Megcsináltuk a munkafüzet feladatai közül néhányat, megtanultuk a megbocsátás mondókát is.
Fokozottabban odafigyelek arra, hogy a gyerekek (és én is 🙂 ) gyakrabban használják, használjuk a megbocsátás varázsszavait!
A gyerekek kis köveket kerestek, hogy ráírják azoknak a nevét akitől valamiért bocsánatot szeretnének kérni. A kövek megszülettek: Anya, Apa, tesó, nővér, tanár néni, barát feliratokkal. Az órán elmondták miért kellene bocsánatot kérni. Megbeszéltük fontos bocsánatot kérni.
Az újra kialakult Covid helyzetben csatlakozva az interneten elindult kezdeményezéshez, az egészségügyben dolgozók iránti tisztelet kifejezésére, szíveket rajzoltak, készítettek a gyerekek. Ezzel köszöntük meg áldozatos munkájukat, törődésüket, gondoskodásukat.
Iskolánk egyik tanulójának kezdeményezésére adományokat gyűjtöttünk egy helyi állatmenhely kis lakói részére. Osztályunk tanulói is nagy lelkesedéssel csatlakoztak a programhoz; mindenféle eledelt hoztak a menhelyi állatoknak.
A boldogság egyik legfontosabb forrása a megbocsátás.