A megbocsátás képessége.
Boldogságóra Alapprogram
A boldogság egyik legfontosabb forrása a megbocsátás.
A boldogság egyik legfontosabb forrása a megbocsátás.
Szandaszőlősi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
A tornateremeben felállított akadálypályán mentek végig a tanulók.
Megbocsátás gyakorlása
A foglalkozást csoportban történt szituáció átbeszélésével kezdtük. gyermekek közötti civakodásnak voltam szemtanúja, mely játékeszköz birtoklása miatt alakult ki. A konfliktus kezelésében a gyermekeknek segítségére voltam, sőt ötletet is kértem a többi gyermektől. A jó megoldás hatására a konfliktusban résztvevő gyermekek megbékéltek és bocsánatot kértek egymástól.
Felajánlottam, hogy elmesélem a tündéri bocsánat című mesét, mely nagyon elgondolkodtatta őket. Azt nem tudták felidézni, hogy Ők kiknek bocsátottak meg és miért, viszont arra jobban emlékeztek, hogy nekik ki bocsátott meg, ha „rossz fát tettek a tűzre”. Sok-sok ilyen történetet meséltek el. A mese után feltettem a könyv kérdéseit, a varázspálca birtokosai szinte mind a családjában szeretette volna használni a csodatevő pálcát. Végül a „Kinek adnál szívecskét?” kérdésre is gyakori volt a családi szituáció felelevenítése. Anyák napjára készülve szívesebben rajzoltak családtagokat a kérés kapcsán.
Varázsszavakat gyakran alkalmazzuk, még sokszor fordulnak elő konfliktus helyzetek, viszont kevesebb az agresszív megoldási mód alkalmazása csoporton belül.
Végre itt a jó idő! Lelkesen fogadták a gyerekek, hogy kint fogunk mozogni. Kicsit bent bemelegítettünk a dallal, verssel, mesével, beszélgetéssel és kimentünk játszani. Nagyon jól érezték magukat!
A megbocsátás gyakorlása nagyon fontos az emberi kapcsolatokban. Nem rég tértünk vissza a lezárást követően az óvodai életbe, mely telis – teli van konfliktussal, feszültséggel. Ezáltal újra gyakoroltuk, játszottuk, hogy a mi kis csoportunk egy kicsi család ahol mind szeretjük egymást és nem csapunk oda a másiknak nem vesszük el a játékot egymástól….. Tudatositva azt a gyerekekben hogy nem vagyunk egyformák, de mindenki fontos úgy fogadjuk el ahogy van. Mindezen érzelmek megerősítése mellett készültünk a FÖLD NAPJÁRA. Kasiroztunk, festettünk, énekeltünk, verseltünk.
Ebben a témában próbáltam páros játékot is játszani a gyerekekkel, hogy érezzék együtt, minden sokkal könnyebben megy. Első játékunk az eltűnt plüssök megkeresése volt. Először elmeséltem „pók néni üzenetét” s, párokat választhattak maguknak a gyerekek, és mindenki húzott egy kártyát. A kártyát segítségképpen adtam, hogy könnyebben megtalálják az elrejtett plüssöket, egy-egy sarkot jelölt az csoportunkban: „babakonyha, autós sarok”, stb. Amikor minden plüsst megtaláltak, közösen elénekeltük a gyerekek által választott (ők választhattak, hiszen nagyon ügyesek voltak) dalt, majd a szintén gyerekek által választott verset is elmondtuk. Közösen meghallgattuk az Ellazulni jaj, de jó című dalt. Akinek kedve volt, rajzolhatott pók néninek is. Páros alkotások is születtek.
A foglalkozás után, de kicsit hozzá is kapcsolódva átmentünk a tornaterembe és páros mozgásos játékokat játszottunk.
Csemeteliget Napközi Otthonos Óvoda és Mini Bolcsöde, Sződliget
Ebben a bizonytalansággal, olykor félelemmel, feszültséggel teli időszakban a legapróbb örömöket, a legkisebb szeretetmorzsákat is meg kell becsülni. Erre próbáltunk fókuszálni ebben az időszakban. Kevesen voltunk, de minden jót kihoztunk a napjainkból. Sok minden elmaradt, de mindig becsempésztünk a hetekbe valami csodát. Aki itt volt, azokkal ültettünk pici babszemeket, gondozgattuk és vártuk a csodát. Apró figyelmességgel készültünk az édesanyáknak. Nem tudtuk őket elhívni egy köszöntésre, hát készítettünk nekik egy kis filmet. Egész héten kavicsokkal játszottunk. Kavicsmesét meséltünk a gyerekeknek, kedvenc pitypang virágjukról:” A pitypang legendája”. Tavaszi terepi sétánkon színpalettát készítettünk apró virágszirmokból.A korábban gyűjtögetett kavicsainkra virágokat festettünk és így „ültettünk” a szőnyegre a játékba virágokat. „Örömbödönt” állítotunk a projekt asztalkánkra és akivel történt valami jó, öröm, boldogság, az beledobhatott egy gyöngyöt. Így gyűjtögettük az apró örömeinket.
A célok kitűzése és elérése témában olyan célt próbáltunk megfogalmazni a csoportban, ami könnyen betartható, de nagyon fontos. Emiatt lett a mi célunk a madárvádelem, a madarak folyamatos etetése, itatása. Egy a/4-es papírra egy madarat rajzoltam, melyet közösen színeztünk ki, és ki is tettünk a csoportba, így nap, mint nap láttuk, mi a célunk. Sok ismeretet szereztünk az itt telelő madarakról, külső jegyeikről, táplálkozási szokásaikról. Madár-puzzlekat készítettem, melyeket a gyerekek kirakhattak játékidőben is. Árnyképeket párosítottunk színes képekkel. Új madáretetőt helyeztünk ki az udvarra, illetve saját készítésű madáreleséggel is „megajándékoztuk” a madarakat.