2021. június
Fenntartható boldogság kérdése nehéz kérdés, különösen kiscsoportban. Ezért a beszélgetéseket inkább úgy irányítottam, hogy a gyerekek fogalmazzák meg, mit éreznek, amikor boldogok. Nehéz volt így is, hiszen mi felnőttek is nehezen fogalmazzuk meg érzéseinket.
Az efféle feldolgozásnak volt már előzménye, amikor az érzelmekről beszélgettünk, akkor színeket mondtak a gyerekek: Milyen színű a vidámság? Milyen az álmos ébredés?
Most érdekes, hogy testi „tüneteket” is mondtak: pl. „Olyankor nekem nagyon gyorsan dobog a szívem.” és: „Olyankor nagyon szorosan ölelem az anyukám”
Később arról is beszélgettünk, hogy vajon tudjuk-e azt, hogy a családtagjaink, barátaink stb. mitől lehetnek boldogok? Ez fogas kérdés volt, nagyon nem is haladt a beszélgetés.
Végül inget, pólót festettünk. Olyat készítettünk, amit mi magunk is szívesen viselnénk.
Boldogságóra Alapprogram
Atkári Petőfi Sándor Általános Iskola
Visszaemlékeztünk, milyen fontos dolgokról beszélgettünk a Boldogságórákon ebben a tanévben. Párokat alakítottunk egy kis játékkal, majd szavakat gyűjtöttünk az abc betűivel. Olyan szavakat, melyek pozitív tartalmúak. A versenyben nagyon sok szót gyűjtöttek a gyerekek. 🙂
Jutalmul ” kevertünk” magunknak egy „boldogságkoktélt”: A gyerekek javaslata alapján gyümölcsökből készítettük, hogy finom és egészséges legyen! <3
A végén vidám játékra került sor! 😀
Nyolcadikos bolondballagóink látogatása az osztályokban. Az alsó és felső évfolyamok tanulói meglepetés cédulákat készítettek az elköszönő diákoknak rajta egy-egy jókívánsággal, mely a ballagók tarisznyájába került.
Atkári Petőfi Sándor Általános Iskola
Szeretünk futni hosszútávon, rövidtávon, egyéni versenyben, vagy csapatban… Megismerkedtünk „A mezei nyúl és a sündisznó” című mesével. Készítettünk rajzokat is a meséről, illetve kedvenc sportunkról. Később kimentünk a sportpályára, eljátszottuk a mesét. Váltófutást rendeztünk. Nagyon sokat mozogtunk játszottunk! 🙂
2020. december
Az adventi időszak ideális környezetet ad a „jó cselekedetek” témakör feldolgozásához. Most kiscsoportosaink vannak, így nem tudják még, hogy minden decemberben elkészítjük a madarak karácsonyfáját.
Idén most velük került sor erre, természetesen szépen megalapozva többek közt az állatokról való gondoskodás kérdését is. Gyermekeink igen érzékenyen reagálnak arra, ha valakinek segítségre van szüksége. Felismerik, és igyekeznek megoldani a helyzetet, de mindenképpen aktívan részt is vesznek a segítségnyújtásban. Talán érzik azt a melengető érzést is, ami akkor tölt el minket, amikor valami jót sikerül tennünk, akár azért, mert segítségre volt szüksége valakinek, vagy csak azért mert jót tenni jó.
A madaraknak készülő eleséget nagy gondossággal készítették, és miután kiakasztottuk a kerti fákra, napokig figyelemmel kísérték, vajon megtalálták-e a madárkák, ízlett-e nekik.
A téli időszakban is nagyon szívesen segítenek, örömmel tesznek jót. Segítenek a levelek összesöprésében, ha hó esik, a belső járdák megtisztításában is.
Főképben mentve az éves beszámolóm az osztályommal való munkáról.
Főképben mentve az éves beszámolóm az osztályommal való munkáról.
Főképben mentve az éves beszámolóm az osztályommal való munkáról.
Főképben mentve az éves beszámolóm az osztályommal való munkáról.
2020. november
A család témakörben kézenfekvőnek tűnt, hogy a társas kapcsolatokról beszélgessünk, hiszen a 3-4 éves gyermekeknek elsősorban a család jelenti a szoros társas kapcsolatot. Olyan mesét kerestem, ahol a családi gondoskodás, az összeveszés és kibékülés is megjelenik, és a végén minden jóra fordul. Így esett a választás Döbrentey Ildikó: Csigacsalád című meséjére.
Csigákat rajzoltunk kemény kartonra: kisebbeket, nagyobbakat, vicceseket és komolyabbakat is. Miután kivágtuk a formákat, fehér mágnes-táblánál meséltem el a mesét, közben táblafilccel kiegészítettem a képet.
Ezen a héten többször is elmeséltem a mesét, mert úgy éreztem, szükségük van a gyerekeknek erre. És valóban, a hét vége felé megérett bennük a történet annyira, hogy beszélgettünk is róla.
A mese szereplőit több szempont szerint is csoportosítottuk, és beszélgettünk az eseményekről:
Kik tartoznak a Csigacsaládba?
Miért adtak salátalevelet a tücsöknek, a nyuszinak és a kismadárnak?
Miért haragudott meg a forgószél? Igaza volt?
Kik segítettek a bajba jutott kiscsigának? Miért segítettek?
Hány salátalevelet csomagolt Csigamama? Miért?
Szépen megjelent az a motívum is, hogy lehet hibázni, ki is lehet javítani és bocsánatot lehet nyerni; egyúttal a közösségben való viselkedési normák is szóba kerülhettek. Pontosan tudták a gyerekek, hogy csúfolódni nem illik, és, hogy a forgószél jogosan haragudott meg.
A beszélgetésekből egyértelműen kiderült, hogy a gyerekek pontosan tudják, hogy annak, aki bajban van, segíteni kell, ahogyan a Csigacsalád segített a három vándoron, amikor éhesek voltak. Azt is értették, hogy a három vándor miért sietett a kicsi csiga segítségére…
