A júniusi boldogságóra témája: a „Fenntartható boldogság“
Ehhez a témához kapcsolódóan felidéztük a gyerekekkel az egyes hónapok témáit, a legkedvesebb emlékeket, visszanéztük az elkészített alkotásokat.
A legfrissebb élményünk a júniusi hónapban az volt, amikor közösen készítettünk társasjátékot a gyerekekkel, játék közben pedig jóízűen falatoztunk a friss, ropogós cseresznyéből és eperből. A tanév végi osztálykirándulás szintén szuper hangulatban telt, pár év múlva is szívesen fogunk visszaemlékezni rá.
A hála, a boldogító jócselekedetek, az optimizmus, a megbocsátás, illetve a társas kapcsolatok gyakorlása során olyan csodálatos érzéseket éltünk át közösen, amelyeket már örökre a szívünkbe zárunk.
Úgy érzem, hogy a csoport maximálisan nyitott volt minden boldogságórás tevékenységre, sokat erősödött a gyerekek társas kapcsolata, egymáshoz való alkalmazkodása, elfogadása.
Íme néhány vélemény, hogy miért szeretnénk jövőre is boldogságórákat tartani:
„A Boldogságórákon örömet okozunk egymásnak.”
„Azért szeretem a Boldogságórát, mert együtt lehetünk és nagyon jó játékokat játszunk.”
„Attól boldog vagyok!”
„Az a legjobb, amikor kint a szabadban tartunk Boldogságórát és sokat nevetünk.”
Boldogságóra Alapprogram
Apró örömök élvezete
Célom volt a gyerekek figyelmének ráirányítása a mindennapok apró örömeire, a jelen pillanat megélésére és az érzékszerveken keresztül szerzett pozitív tapasztalatok tudatosítására. Szeretném elérni, hogy felismerjék a boldogságot, nemcsak a nagy események, hanem a hétköznapok egyszerű, mégis értékes élményei is jelenthetik.
A témát beszélgetőkörrel indítottam, ahol a gyerekek elmesélhették, mi okozott számukra örömet az elmúlt napokban. Sokan említették a közös játékot, ölelést, a családdal együtt töltött időt, vagy kedves szót, de többen tárgyi jutalmat is említettek.
Ezt követően játszottuk el a „MI van a kendő alatt?” tapogató játékot. Egy pléddel letakart kosárba különböző, a mindennapi életből, és a természetből ismert tárgyakat helyeztem el. A gyerekek tapintás útján próbálták kitalálni, mit rejtenek a kezek. A játék során beszélgettünk arról is, hogy milyen érzés megérinteni egyes tárgyakat.. Melyik kellemes számukra, melyik emlékezteti őket valamilyen élményre.
A foglalkozást Bagdi Bella dalai, mondókái és egy saját apró örömökről szóló mesém tette még élményszerűbbé. Közösen táncoltunk, énekeltünk.
A témát nemcsak ezen foglalkozás on dolgoztam fel, hanem a mindennapok során tudatosan is keresem azokat a pillanatokat, amelyek örömet adnak.
Ez a téma szorosan összefügg a „Célok kitűzése és élérése” témával.
A célom az volt, hogy a gyerekek tapasztalják meg, hogy mindenki egyedi értékekkel rendelkezik, és kitartással, gyakorlással képes elérni a maga elé kitűzött célokat.
A foglalkozást a Varázshópelyhek című mesével indítottam. A mese feldolgozása során beszélgettünk arról, hogy a hópelyhek mind kűlönbözőek , mégis mindegyik szép, fontos és értékes. Kiemeltem, hogy minden gyermek másban ügyes, és mindenkinek lehetnek saját céljai, álmai, de lehet, hogy valaki később, lassabban tud megcsinálni valamit. Mindenki kapott egy varázshópelyhet, és elmondták, hogy mit szeretnének megtanulni, miben szeretnének ügyesebbek lenni (például gyorsabban öltözni. megtanulni kerékpározni, szebben rajzolni). Beszélgettünk arról is, hogy a célok eléréséhez gyakorlásra, türelemre és kitartásra van szükség. A mese segített a gyerekeknek megérteni, hogy nem kell egyformának lenniük, és hogy minden apró fejlődés értékes. A későbbiekben többször visszatértünk ezekre a célokra, megdicsérve a gyerekeket, amikor előrelépést tapasztaltam. Ez erősítette az önbizalmukat és a kitartásba vetett hitüket.
Célok kitűzése és elérése
Ebben a hónapban az álmokról, vágyakról. és tervekről beszélgettünk.
A „Ha lenne három kívánságom…” című tevékenység során a gyermekek lerajzolták, vagy csak elmondták, mit kívánnának maguknak, családjuknak, szeretteiknek. A rajzok kiváló lehetőséget biztosítottak érzéseik, és gondolataik megismerésére.
Beszélgettünk arról, hogy a kisebb célok eléréséhez kitartásra és türelemre van szükség. A gyerekek kreatívan és őszintén fejezték ki vágyaikat. Gyakran családjuk és társaik boldogságára, szeretetére, valamilyen sportra irányult, de többen még a tárgyak elérését (autó, lego, stb.) tűzte ki célul. Ez a téma jól támogatta érzelmi és szociális fejlődésüket.
Boldogító jó cselekedetek
Ez a téma egész évben jelen van a gyerekek között. Egyre gyakrabban észreveszik, ha valami jót tettek, önzetlenül segítettek, vagy figyelmesek társaikkal. Célom, hogy a gyerekek megtapasztalják, hogy jót tenni másokkal, legalább olyan jó érzés, mint kapni valami jót másoktól. Ebben az életkorban(4-5 év) még nehezen tudják meglátni, megfogalmazni jó cselekedeteiket. Sok beszélgetéssel, játékkal, példamutatással egyre jobban érzik ennek a fontosságát .A segítőkészségre, empátiára, és az önzetlenség örömére próbálok építeni.
Beszélgettünk saját jó cselekedeteinkről: ” Mit jelent jót tenni?” „Szeretet-Manóvá változtunk. Az volt a feladatuk, hogy „titkos manóként” tegyenek valami jót társukkal, de ne dicsekedjenek, csak a jó érzésért csinálják. A gyerekek örömmel számoltak be pozitív élményeikről, és a mindennapokban egyre többször jelennek meg spontán segítő viselkedések.
Bagdi Bella: Jól érzem magam című dalt sokat hallgattuk, nagy kedvenc lett.
Karácsony közeledtével ezek az érzések még inkább fontosabbá váltak a gyerekek számára. Minden héten az adventi gyertyát meggyújtottuk. A meghitt pillanatokban mindenki elképzelte, hogy akkor a legboldogabb, ha segíthet másoknak. A tenyerükbe fújták a melegséget, majd a gyertya elfújásakor ezt a melegséget a mellettük ülőre fújták egy mosoly kíséretében.
” Kicsi kézzel, nagy szívvel jót tenni a legjobb dolog a világon!”
Társas kapcsolatok
Célom a közösséghez tartozás élményének erősítése, az egymásra figyelés és az együttműködés fejlesztése volt. Év közben több új gyermek érkezett csoportunkba. Fontos volt számomra, hogy az új gyermekek minél zökkenőmentesebben illeszkedjenek be mindennapjainkba. Fogadják el, segítsék egymást, játékaikba engedjék be az újakat is. Ennek érdekében számos együttműködést igénylő játékot játszottunk. Sokat énekeltünk, táncoltunk közösen.
A gyermekekkel fonalgombolyag segítségével készítettük el az összetartozás hálóját, amely szemléletesen mutatta meg, hogy mindannyian kapcsolatban állunk egymással, és fontos szerepünk van a közösségben.
A gyermekek társas kapcsolatai folyamatosan erősödnek, egyre nyitottabbá , empatikusabbá válnak egymás felé, és egyre gyakrabban segítik társaikat.
A jövőben még több kooperatív játékot és páros feladatot terveznék, melyek fejlesztik az együttműködést.
A foglalkozások célja az volt, hogy a gyerekek megtapasztalják, a nehézségek mellett mindig megtalálhatóak a pozitív dolgok is.
Meséken, beszélgetéseken és dramatikus játékokon keresztül dolgoztam fel az optimista gondolkodás jelentőségét. Saját történeteket alkottam, alkottunk, amelyekben a szereplők kitartással és bizakodással oldották meg a problémákat. A gyerekek egyéni élményeiket is megosztották, átbeszéltük, hogy a kudarcokból is lehet tanulni, milyen jó dolgok lehetnek akkor is, ha valami nem úgy történt, ahogy ők szerették volna. A mindennapokban gyakran előfordul hasonló nehézség, azokat átbeszéljük, és keresünk rá megoldást, keressük a pozitív hozamát.
A cél részben megvalósult, hiszen életkorukból adódóan még erős érzelmi támogatást igényelnek, ugyanakkor egyre többen próbáltak pozitív megoldásokat keresni konfliktushelyzetekben.
A jövőben több bábjátékot és helyzetgyakorlatot alkalmaznék e téma feldolgozásához.
A hála gyakorlása
A hónap célja az volt, hogy a gyermekek felismerjék és megfogalmazzák életük apró örömeit, valamint kifejezzék hálájukat családjuk, társaik és környezetük iránt.
Közös feladatként elkészítettük a „Hála virágot”, amelynek szirmaira a gyermekek elmondásai alapján felkerültek azok a dolgok, amelyekért hálásak. Beszélgettünk arról is , miért hálásak szüleiknek, nagyszüleiknek és barátaiknak. Egyéni feladatként minden gyermek megfogalmazhatta saját örömeit, élményeit, és háláját.
A cél többnyire megvalósult, hiszen a gyerekek egyre bátrabban és természetesebben fejezték ki érzéseiket, és a mindennapokban is gyakran használták a +köszönöm”, +örülök neki”, „hálás vagyok” kifejezéseket.
A jövőben még több családi bevonással gazdagítanám ezt a témát, például közös hála-napló készítésével.
Váltsuk valóra álmainkat apró, kitartó lépésekkel, mert a hit, a cselekvés és a türelem együtt képesek a vágyainkat valósággá formálni.
A testmozgás nemcsak a testet erősíti, hanem a lelket is feltölti energiával, segítve a kiegyensúlyozottabb és boldogabb mindennapokat.