Kiscsoportosok vagyunk, mindenki most kezdte az óvodát.
A gyermekek ismerkednek a hála szó fogalmával, amit a pedagógusoktól gyakran hallanak.
A beszoktatás időszakában hálásak vagyunk, hogy megismerjük egymás nevét és jelét.
Az első szeretetkörünkben mindenki fejére egy pillangó szállt és a gyermekeknek kifejezte háláját és örömét. Elmondta nekik mennyire örül mindenkinek, hogy a Tulipán csoport tagja.
Boldogságóra Alapprogram
A hála állt a szeptemberi boldogságórák középpontjában
Szeptemberben a hála állt boldogságóráink középpontjában. A foglalkozások során a tanulókkal közösen gyűjtöttük össze, hogy miért és kikért lehetünk hálásak. Beszélgettünk arról is, mit jelent valójában a hála, és hogyan jelenhet meg a mindennapjainkban.
Az idei tanévben két újdonsággal is színesítettük a boldogságórák programját.
Az egyik újításunk, hogy a boldogságórák összekapcsolódtak az iskolai egészség klub szakkörrel, így még nagyobb hangsúlyt kaphatott a lelki egészség megőrzésének fontossága. Havonta egy alkalommal „Csak csajok” foglalkozást is tartunk, ahol a lányok biztonságos, elfogadó közegben beszélgethetnek az őket érintő élethelyzetekről és „csajos” témákról.
A közös beszélgetések és élmények arra is lehetőséget teremtenek, hogy szorosabbá váljanak baráti kapcsolataik, amelyek a hétköznapokban fontos támaszt és védőhálót jelenthetnek számukra.
Másik újdonságunk az Állatvédelmi Témahéthez való kapcsolódás volt. Az erre az időszakra eső boldogságórán különleges hálanaplókat készítettünk. Ezekben megfogalmaztuk, miért lehetünk hálásak az állatoknak, külön kitérve a vadállatokra, a haszonállatokra, a kedvtelésből tartott állatokra, valamint a segítő- és terápiás állatokra.
A foglalkozások során így nemcsak a hála érzését és annak kifejezését helyeztük középpontba, hanem arra is lehetőséget teremtettünk, hogy a tanulók felismerjék: az állatok számtalan módon gazdagítják és teszik szebbé az életünket.
A közös gondolkodás során ismét megtapasztalhattuk, hogy a hála észrevétlenül is közelebb hoz bennünket egymáshoz – és a minket körülvevő világhoz. 🌍💚
Mert sokszor nem az teszi szebbé a napunkat, hogy mennyi mindenünk van, hanem az, hogy észrevesszük és értékeljük mindazt, amink van. ✨
A szeptemberi hónap során a Boldogságóra program keretében a hála témájával foglalkoztunk. A hónap tevékenységeinek középpontjában annak felfedezése állt, hogy mennyi mindenért lehetünk hálásak a mindennapokban. Arra törekedtem, hogy a gyermekek megtapasztalják: a hála nem csupán egy szó vagy egy udvarias kifejezés, hanem egy olyan érzés, amely segít észrevenni és értékelni mindazt a jót, ami körülvesz bennünket.
A szeptember különösen alkalmas volt arra, hogy a nyári élmények után ismét közösségként figyeljünk egymásra, és közösen fedezzük fel a hála sokféle formáját. Beszélgettünk arról, hogy kinek, miért és hogyan mondhatunk köszönetet. A gyermekek saját élményeikből kiindulva fogalmazták meg, mi az, ami örömet okoz számukra, kik azok az emberek, akikre mindig számíthatnak, és milyen apró dolgok teszik szebbé a mindennapjaikat.
A hónap egyik fontos üzenete az volt, hogy nemcsak a nagy dolgokért lehetünk hálásak. Hálát érezhetünk egy kedves szóért, egy ölelésért, egy közös játékért, egy meséért, a családunkért, barátainkért, az iskolai közösségért, a természet szépségeiért vagy akár azért is, hogy egészségesek vagyunk és együtt tölthetjük a napjainkat.
Jeles napok a hónapban
A szeptemberi jeles napok jó lehetőséget biztosítottak arra, hogy a hála témáját több oldalról is megközelítsük.
Szeptember 5. – A jótékonyság napja
Ezen a napon arról beszélgettünk, mit jelent segíteni másoknak, és hogyan tudunk mi is örömet szerezni a körülöttünk élőknek. A gyermekek életkoruknak megfelelő példákon keresztül tapasztalhatták meg, hogy egy apró figyelmesség is sokat jelenthet. Megfogalmaztuk, hogy a segítségnyújtás és a kedvesség nem feltétlenül jelent nagy dolgokat: lehet egy társunk megvigasztalása, játékunk megosztása, egy baráti ölelés vagy akár az, hogy segítünk valakinek rendet rakni.
Szeptember 8. – Az olvasás napja
Az olvasás napjához kapcsolódva közösen meséltünk és beszélgettünk arról, miért szeretünk meséket hallgatni és könyveket nézegetni. A mesehallgatás során megtapasztalhattuk a közös figyelem, a képzelet és az együtt töltött idő örömét. A gyermekek elmondhatták, melyik mesét szeretik a legjobban, és miért hálásak azért, hogy meséket hallgathatnak.
Szeptember 20. – A gyermekek világnapja
Ezen a napon a gyermeklét szépségeiről beszélgettünk. A „Szeretem, hogy gyerek vagyok, mert…” mondat befejezésével minden gyermek megfogalmazhatta saját gondolatait. Nagyon sokféle válasz született: volt, aki azért hálás, mert sokat játszhat, más a barátait, családját, az iskolát, a meséket vagy éppen a kirándulásokat emelte ki. A beszélgetés során jól érzékelhetővé vált, hogy a gyermekek számára a szeretetteljes kapcsolatok és a közös élmények jelentik a legnagyobb értéket.
Szeptember 21. – A hála világnapja
A hónap egyik legfontosabb jeles napja természetesen a hála világnapja volt. Ezen a napon még nagyobb hangsúlyt kapott a hála érzésének megélése és kifejezése. Közösen összegyűjtöttük, mi mindenért lehetünk hálásak. A gyermekek megtanulták, hogy a „köszönöm” kimondása mellett tetteinkkel, figyelmünkkel és kedvességünkkel is kifejezhetjük hálánkat.
Szeptember 30. – A népmese napja
A hónap végén a népmesék világához kapcsolódtunk. A mesékben gyakran megjelenik a jóság, a segítőkészség, a szeretet és a mások iránti figyelem. A népmese napja lehetőséget adott arra, hogy a gyermekek megtapasztalják a közös mesehallgatás örömét, és felismerjék a történetekben rejlő értékeket.
A hónap során megvalósított tevékenységek
A „Titkos jótevők” játék során a gyermekek megtapasztalhatták, milyen jó érzés örömet szerezni valakinek úgy, hogy nem várunk érte viszonzást. Mindenki igyekezett egy társának valamilyen apró kedvességgel örömet okozni. A játék során fontos tapasztalat volt, hogy a jó cselekedeteknek közösségformáló erejük van. A gyermekek örömmel figyelték, hogy ki milyen kedvességgel lepte meg társát, és egyre inkább tudatosult bennük, hogy a másik ember boldogsága számunkra is örömöt jelenthet.
A hála pálca / hála szív készítése során kreatív tevékenységgel kapcsoltuk össze a hónap témáját. A gyermekek saját pálcákat készítettek, amelyekhez olyan gondolatokat, szimbólumokat kapcsoltunk, amelyek számukra a hálát jelentik. A közös alkotás közben beszélgettünk arról, hogy ki vagy mi az, amiért hálásak vagyunk. A tevékenység során a gyermekek szabadon kifejezhették érzéseiket és gondolataikat.
A „Hála mese – Aranyhal” feldolgozása során a mese eseményeit a hála és a megelégedettség szempontjából vizsgáltuk meg. A történet segítségével beszélgettünk arról, hogy fontos észrevenni azt is, amink már van, és nem mindig a még több megszerzésére törekedni. A gyermekek életkoruknak megfelelően megfogalmazhatták, hogy ők mit kérnének az aranyhaltól, illetve mi az, amiért már most is hálásak. A mese jó lehetőséget teremtett a kívánságok, szükségletek és valódi értékek megkülönböztetésére.
A „Hófehér hála” elnevezésű tevékenység során a tisztaságot és a fehér színt a tiszta, őszinte érzésekkel kapcsoltuk össze. A gyermekek megfogalmazhatták, milyen emberekért, élményekért, dolgokért éreznek hálát. A közös gondolkodás során egyre több olyan apró, hétköznapi dolog került elő, amelyek mellett talán máskor könnyen elmegyünk: egy mosoly, egy ölelés, egy kedvenc játék, a napsütés, a közös játék vagy az, hogy van, aki szeret minket és gondoskodik rólunk.
A hónap tapasztalatai
A szeptemberi Boldogságórák során a gyermekek fokozatosan egyre könnyebben fogalmazták meg érzéseiket és gondolataikat. A hónap elején még inkább konkrét dolgokat soroltak fel, amelyekért hálásak, később azonban már személyekhez, kapcsolatokhoz és élményekhez is tudták kötni a hála érzését.
A közös beszélgetések során fejlődött a gyermekek érzelmi tudatossága, empátiája és egymásra figyelése. Megtapasztalták, hogy érzéseinkről beszélni természetes dolog, és hogy egymás gondolatainak meghallgatása közelebb hozza egymáshoz a közösség tagjait.
A hónap végére a gyermekek számára a hála egyre inkább összekapcsolódott a szeretettel, a kedvességgel, a segítségnyújtással és az örömszerzéssel. Megértették, hogy a hála kifejezése nemcsak szavakkal történhet, hanem egy mosollyal, öleléssel, segítő mozdulattal vagy egy kedves cselekedettel is.
A szeptemberi hónap során arra törekedtem, hogy a gyermekek megtanuljanak megállni egy pillanatra, körülnézni, és észrevenni mindazt a jót, ami körülveszi őket. A hála gyakorlása segített abban, hogy pozitívabban tekintsünk a mindennapokra, jobban értékeljük egymást, és örömmel fedezzük fel az élet apró szépségeit.
Úgy gondolom, hogy a hónap során szerzett élmények és tapasztalatok hosszú távon is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a gyermekekben kialakuljon a hála, a megbecsülés, az empátia és a mások iránti szeretetteljes odafigyelés. A szeptemberi Boldogságóra legfontosabb üzenete így az lehetett: mindig találhatunk valamit, amiért hálásak lehetünk.
A hála témáját a középső csoportos gyermekekhez közel álló élményeken keresztül dolgoztuk fel. Beszélgettünk arról, minek örülünk az óvodában, ki segített már nekünk, és miért jó együtt játszani. Arra bátorítottam a gyermekeket, hogy egyszerű mondatokkal mondják el, amiért hálásak.
Közösen készítettünk egy hála fát. A gyermekek leveleket festettek, majd a levelekhez kapcsolódva elmondhatták, kinek vagy minek örülnek. A leveleket együtt helyeztük fel a fára, így a gyermekek láthatták, mennyi örömteli élményt gyűjtött össze a csoport.
A téma feldolgozásához egy rövid köszönöm-kört is kapcsoltunk. Aki szeretett volna, megköszönhetett valamit egy társának, például hogy segített neki, megosztott vele egy játékot, vagy együtt játszottak. Ezzel a gyermekek a mindennapi helyzetekben is gyakorolhatták, hogyan vehetik észre és fejezhetik ki a hálájukat.
A beszélgetések során megfogalmaztuk azt is, hogy hálásak vagyunk azért, hogy vagyunk egymásnak, és együtt lehetünk tulipánosak. A hála fa erre a közös gondolatra emlékeztet bennünket a csoportszobában.
Nagyfügedi Arany János Általános Iskola
A Boldogságóra program keretében a második osztályos tanulókkal szeptemberben ismét elkezdtük a boldogság órákat. A hála jelentőségével foglalkoztunk. A foglalkozások során beszélgettünk arról, hogy miért lehetünk hálásak a mindennapokban, kik azok a személyek, akik sokat jelentenek számunkra, és hogyan fejezhetjük ki köszönetünket mások felé.
A téma feldolgozását játékos feladatok, közös gondolkodás és személyes élmények megosztása tette élményszerűvé. A gyermekek örömmel sorolták fel mindazokat a dolgokat, eseményeket és embereket, amelyek boldoggá teszik őket, és amelyekért hálát éreznek.
Mi is elkészítettük a hálabefőttünket. A tanulók kis cetlikre írták mindazt, amiért hálásak, majd ezeket egy közösen elkészített „hálabefőttbe” helyezték. Az elkészült befőtt szimbolikusan megőrizte azokat a pozitív gondolatokat és élményeket, amelyek erősítik a gyermekek lelki jóllétét.
A foglalkozás jó hangulatban telt, fejlesztette a tanulók érzelmi tudatosságát, egymás iránti megbecsülését. A gyerekek aktívan és lelkesen vettek részt a programban, amely hozzájárult a pozitív osztályközösség erősítéséhez.
A legelső foglalkozást az osztályban – és az iskolában- közös relaxációval kezdtük, ráhangolódtunk a témára. A háttérben zene szólt. Néhány – csak magunkban, magunknak megválaszolandó – kérdés segített felidézni; hol tapasztaltam az életemben meg azt az érzést, hogy hálás lehetek.
Nagyon a lényegre szorítkozó elméleti rész következett S. Lyubomirsky és a Boldogságóra könyv alapján. A hála 8 hatását közösen idéztük fel. Aztán következett a „titok”: akkor változik az életünk, ha tettekre is váltjuk a hálát.
Így rögtön a tettek mezejére léptünk. Néhány praktikus tipp után (pl. énüzenetekkel, lényegre törően mondd el), páros munka következett. Felidéztük, ki miért lehet hálás a társának, (minden apró dolog számít! jelszóval), és ezt el is mondták egymásnak. Gyakorolták, hogyan fejezem ki a hálám, és hogy hogyan fogadom.
Ezután még hálabefőtt is készült (fotók).
„Mit viszek magammal?” kérdés jegyében ismét előkerült az óra eleji zene, nyitott mondatokat fejezett be mindenki magának, magában.
Végül adtam még pár tippet, hogyan vihető tovább a téma, ha valaki kedvet érez hozzá (hálanapló, hálalevél).
Kihasználva a következő héten egy helyettesítésre váró órát, a vállalkozó kedvűekkel a körtáncot is kipróbáltuk,( az egyik tánc címe a „hála” volt), illetve a diákok írásban válaszoltak a kérdéseimre. Reflexiójuk birtokában oprimistán tekintek az októberre.
A hála gyakorlása
Az órára a Közös légzés mozgásalapú relaxációs gyakorlattal hangolódtunk rá, majd meghallgattuk a hónap dalát, Bagdi Bella Jól érzem magam című dalt. A téma bevezetését beszélgetéssel kezdtük. Megbeszéltük, hogy kivel milyen jó dolog történt reggel és visszaemlékeztünk a Hálasétánkra.
A téma feldolgozásaként, Egy pohár tej történetével foglalkoztunk. Beszélgettünk róla, majd arról, hogy mi, miért és kinek lehetünk hálásak, készítettünk egymásnak Hálakártyát. Megoldottuk a munkafüzetben található feladatokat. Az óra lezárásaként pedig Hálabefőttet készítettünk.
Osztályommal (9.A) mi is csatlakoztunk a Boldogságóra Programhoz. Az általános iskolából érkező tanulóim többsége még soha nem vett részt boldogságórán, ezért kíváncsian várták életük első ilyen foglalkozását.
Először meséltem nekik magáról a programról, a célkitűzéseiről és megismerhették a tanév tíz témakörét is. Mivel szeptember témája „A hála gyakorlása”, ezért kerestem számukra egy idézetet, amelynek segítségével beszélgettünk a hála érzésének pozitív hatásairól.
Az órát kreatív feladattal zártuk: a diákok egy őszi falevelet mintázó papírra ráírták, hogy kinek vagy minek hálásak, és hogy miért. Majd a falevelekből egy szív formát alakítottak ki a táblán.
Az osztály első boldogságórája jó hangulatban telt, mindenki kapott még egy kis édességet is.
A szeptemberi Boldogságóra-programunk igazi megkoronázása lett a Népmese Napja, amikor vendégül láttuk az óvodásokat, és iskolánk egy rövid időre valódi Meseországgá változott.
A mese kapuja találós kérdésekkel nyílt meg, majd megszólalt a varázscsengettyű, és kezdetét vette a kaland. Iskolásaink előadták a „Három kívánság” című mesét, amelyet sok humorral, énekkel és tánccal tettünk még vidámabbá.
A mese után az óvodásokból is igazi mesehősök lettek. Először Samott Samu, a háromfejű sárkány próbáját kellett teljesíteniük, majd a boszorkány seprűjével „átrepültek” a Zafír erdőbe. Ott újabb ügyességi és bátorságpróbák várták őket, míg végül eljutottak a várhoz, és megszerezték annak kulcsát is.
A próbák során sok bátorságra, ügyességre, kitartásra és egymás segítésére volt szükség. Közben énekeltünk, táncoltunk, nevettünk, és együtt örültünk minden sikernek. A kaland végén minden kis mesehős bátorságoklevelet kapott.
Ez a délelőtt számunkra nemcsak a népmesékről szólt, hanem az együttlétről, a közös örömről, egymás támogatásáról és arról, hogy milyen jó együtt átélni valami különlegeset. Ennél szebb lezárást aligha kívánhattunk volna a szeptemberi, háláról szóló hónapunknak.
Hálásak vagyunk a sok mosolyért, a bátor kis mesehősökért és ezért a felejthetetlen közös élményért.
