Boldogságóra – Hála témakör
A Boldogságóra keretében ezúttal a hála témakörével foglalkoztunk.
A gyerekek nagy lelkesedéssel és őszintén meséltek arról, hogy miért is hálásak.
Nagyon kedves és megható hozzászólások születtek, amelyekből kiderült, mennyi apró dolognak tudnak örülni a mindennapokban.
Többen a családjukat, a barátaikat és az osztályközösséget emelték ki, mint számukra fontos értékeket.
Beszélgettünk arról is, hogy a hála segít észrevenni és értékelni az életünkben lévő sok jót.
A közös beszélgetés során a gyerekek egymás gondolataira is figyeltek, és érdeklődve hallgatták társaik véleményét.
A témához kapcsolódva elolvastuk Az aranyhal című mesét is.
A mese feldolgozásaként a gyerekek elkészítették saját színezőjüket.
A foglalkozás jó hangulatban telt, és sok szép, pozitív gondolatot osztottunk meg egymással.
Öröm volt megtapasztalni, hogy a gyerekek számára milyen sok szeretetteljes és értékes dolog teszi boldoggá a mindennapokat. Kevesebb megjelenítése
Megosztott bejegyzés

A Boldogságórák első témája a hála. Közösen beszélgettünk arról, mit jelent számunkra a hála és a köszönet, valamint összegyűjtöttük mindazt, amit eddig tudtunk és tapasztaltunk ezekről az érzésekről. Arra is kerestük a választ, hogyan tudjuk a mindennapokban kifejezni a hálánkat, és miért fontos, hogy észrevegyük az életünkben jelen lévő apró örömöket és jótetteket.
A Jótékonyság Napja alkalmából igyekeztünk a szokásosnál is figyelmesebbek lenni egymással. Megfigyeltük, kinek van szüksége segítségre, és azt kerestük, mi az, amivel egy kis odafigyeléssel, kedvességgel vagy segítséggel szebbé tehetjük mások napját.
A Hála Világnapjára hála-kártyákkal készültünk. Mottónk: „Egyetlen köszönet is számít.” A gyerekek olyan személyeknek készítettek üzeneteket, akikért hálásak, vagy akiknek szerették volna megköszönni a segítségüket, szeretetüket, figyelmességüket.
A hónap során egy vidám délelőttöt is együtt töltöttünk a Béke-parkban. Ahol önfeledten játszottunk, sokat mozogtunk, beszélgettünk és nevettünk. A közös játékok során még jobban összekovácsolódott kis csapatunk, és megtapasztalhattuk, milyen jó együtt lenni, közösen felfedezni és megélni az öröm pillanatait.
Megtekintettük a vándorkiállítást, amelynek segítségével felfedezhettük a Kárpát-medence lenyűgöző természeti és épített értékeit. Sok-sok gyönyörű tájjal, különleges épülettel és kulturális örökséggel ismerkedhettünk meg, miközben még közelebb kerültünk hazánk és a környező területek sokszínűségéhez és értékeihez.
A Magyar Népmese Napjáról egy különleges programmal emlékeztünk meg. Nagy örömünkre ellátogatott hozzánk Benedek Elek ükunokája, Benedek Anikó, aki nemcsak mesélt nekünk, hanem különleges tárgyakat is hozott magával Benedek Apó hagyatékából. Így a mesék mellett egy kicsit közelebb kerülhettünk a nagy mesemondó személyéhez és örökségéhez is. A találkozás különleges élményt jelentett mindannyiunk számára.

A Boldogságórák első témája a hála. Közösen beszélgettünk arról, mit jelent számunkra a hála és a köszönet, valamint összegyűjtöttük mindazt, amit eddig tudtunk és tapasztaltunk ezekről az érzésekről. Arra is kerestük a választ, hogyan tudjuk a mindennapokban kifejezni a hálánkat, és miért fontos, hogy észrevegyük az életünkben jelen lévő apró örömöket és jótetteket.
A Jótékonyság Napja alkalmából igyekeztünk a szokásosnál is figyelmesebbek lenni egymással. Megfigyeltük, kinek van szüksége segítségre, és azt kerestük, mi az, amivel egy kis odafigyeléssel, kedvességgel vagy segítséggel szebbé tehetjük mások napját.
A Hála Világnapjára hála-kártyákkal készültünk. Mottónk: „Egyetlen köszönet is számít.” A gyerekek olyan személyeknek készítettek üzeneteket, akikért hálásak, vagy akiknek szerették volna megköszönni a segítségüket, szeretetüket, figyelmességüket.
A hónap során egy vidám délelőttöt is együtt töltöttünk a Béke-parkban. Ahol önfeledten játszottunk, sokat mozogtunk, beszélgettünk és nevettünk. A közös játékok során még jobban összekovácsolódott kis csapatunk, és megtapasztalhattuk, milyen jó együtt lenni, közösen felfedezni és megélni az öröm pillanatait.
Megtekintettük a vándorkiállítást, amelynek segítségével felfedezhettük a Kárpát-medence lenyűgöző természeti és épített értékeit. Sok-sok gyönyörű tájjal, különleges épülettel és kulturális örökséggel ismerkedhettünk meg, miközben még közelebb kerültünk hazánk és a környező területek sokszínűségéhez és értékeihez.
A Magyar Népmese Napjáról egy különleges programmal emlékeztünk meg. Nagy örömünkre ellátogatott hozzánk Benedek Elek ükunokája, Benedek Anikó, aki nemcsak mesélt nekünk, hanem különleges tárgyakat is hozott magával Benedek Apó hagyatékából. Így a mesék mellett egy kicsit közelebb kerülhettünk a nagy mesemondó személyéhez és örökségéhez is. A találkozás különleges élményt jelentett mindannyiunk számára.

Tapasztalataim a beszoktatási időszak Boldogságórájáról (1. osztály)

Elsős osztályfőnökként a beszoktatási időszakban tartott Boldogságóra nagyobb kihívást jelentett számomra, mint amire számítottam.

A meditáció nálunk egyelőre a légzésfigyelésben merül ki, amelyet az olvasásórák elején is rendszeresen gyakorlunk. Az elcsendesedésben sokat segít a tibeti hangtálam: a gyerekek számára nagyon izgalmas feladat, hogy figyeljék, meddig képesek követni a tál egyre halkuló rezgését.

A megvalósításban komoly fizikai akadályt jelent, hogy 28-an vagyunk, a terem zsúfolásig teli, így a padsorok között szinte egymáson áthaladva tudunk csak mozogni. Emiatt az osztályteremben nem tudunk körben ülni, ezért az óra egy részét a szabadban, az udvaron tartottuk meg.

A hála fogalmát a gyerekek már ismerték és tudták alkalmazni. Megpróbáltuk különválasztani a témához kapcsolódó minőségeket: kinek miért lehetünk hálásak, és hogyan tudjuk ezt meghálálni. A beszélgetés során kiderült, hogy a gyerekek fejében a hála és annak kifejezése kezdetben az anyagiak körül forgott: úgy vélték, valamilyen kapott ajándékért vagy jutalomért lehetünk hálásak, és mi is úgy hálálhatjuk meg, ha a zsebpénzünkből veszünk valamit – például édesanyánknak.

Rávezető kérdésekkel igyekeztem tágítani ezt a kört. A közelgő Állatok Világnapja kapcsán könnyen felismerték az állatok iránti hálát. Innen sikerült átkötni a nem tárgyi értékekre: megbeszéltük, mit adnak nekünk a kedvenceink (ami nem pénzért vehető, hiszen ők nem tudnak vásárolni), és mi hogyan viszonozhatjuk ezt gondoskodással, biztonsággal és szeretettel.

Ugyanezt a gondolatmenetet terjesztettük ki a növényekre – különösen a fákra – is. Felidéztük a nyári nagy szárazságot, és átbeszéltük, mennyit szenvedhettek a növények és az állatok, illetve mi lenne velünk, ha ők nem lennének.

Arra a kérdésre, hogy melyik testrészünk érzi leginkább a hálát, természetesen rávágták: a szív. Ebből kiindulva kézműves tevékenységként papírszíveket készítettünk, amelyeket annak adhattak át, akinek ki szerették volna fejezni a hálájukat.
Az órát gyakorlati elemekkel zártuk: Az udvaron a gyerekek szív alakba rendeződtek, és megölelték a fákat.
Hétvégére önkéntes „otthoni feladatként” a szüleik felé fejezhették ki a hálájukat. Nagyon megható megoldások születtek: volt, aki félbevágta a papírszívet, hogy anya és apa összeillesztve kapja meg az egészet; mások pedig tettekkel – pl. mosogatással vagy a szemét levitelével – terveztek segíteni otthon.

A hála témakörben „Hálasüniket” készítettek a gyerekek az ősz jegyében.

A szeptemberi foglakozásunk során sok élményt gyűjtöttünk a „hála” témakörében. A téma feldolgozása közben rengeteget beszélgettünk: összegyűjtöttük, hogy a gyerekek kinek és miért lehetnek hálásak, illetve hogyan és miként tudják a hálájukat kifejezni, kimutatni. Hálavirágot készítettünk, melynek színes szirmaiba írták a gyerekek, hogy miért hálásak a legjobban. A program által ajánlott jeles napok közül A magyar népmese napjával foglalkoztunk: illusztrációkat készítettünk Benedek Elek meséihez, kézműveskedtünk, meséltünk és iskolánk vendégül látta Benedek Elek ükunokáját, Benedek Anikót, aki mesélt Benedek Elekről, „apó” személyes tárgyaiból mutatott be néhányat és végül mesélt is a gyerekeknek.

Mit jelent hálásnak lenni? Kiknek és miért mondhatunk köszönetet a mindennapokban? Ezekre a kérdésekre keresték a választ az első osztályos tanulók a Boldogságóra keretében megrendezett foglalkozáson.

A közös beszélgetés során a gyerekek örömmel meséltek azokról az eseményekről, melyek boldoggá tették őket az elmúlt napokban, és megosztották azt is, kik segítették, támogatták őket. A jó hangulatú „Köszönöm-labda” játék lehetőséget adott arra, hogy megfogalmazzák hálájukat, és észrevegyék mindazt a sok jót, ami nap mint nap körülveszi őket.

Az alkotómunka során elkészült a „Hálás kezem” című kreatív feladat. A tanulók körberajzolták saját kezüket, majd az ujjaikra olyan személyeket, helyeket, élményeket és tárgyakat rajzoltak, amelyekért hálásak. A színes, ötletes alkotásokból kiderült, hogy a család, a barátok, a közös játékok, a kedves emlékek és az iskola egyaránt fontos helyet foglalnak el a gyermekek szívében.

A foglalkozás során a tanulók megtapasztalhatták, hogy a hála segít észrevenni a mindennapok apró örömeit, erősíti a pozitív gondolkodást és az egymás iránti figyelmet. Öröm volt látni, milyen őszintén és természetesen tudtak beszélni mindarról, amiért hálásak.