Boldogságóra Program

A legelső foglalkozást az osztályban – és az iskolában- közös relaxációval kezdtük, ráhangolódtunk a témára. A háttérben zene szólt. Néhány – csak magunkban, magunknak megválaszolandó – kérdés segített felidézni; hol tapasztaltam az életemben meg azt az érzést, hogy hálás lehetek.
Nagyon a lényegre szorítkozó elméleti rész következett S. Lyubomirsky és a Boldogságóra könyv alapján. A hála 8 hatását közösen idéztük fel. Aztán következett a „titok”: akkor változik az életünk, ha tettekre is váltjuk a hálát.
Így rögtön a tettek mezejére léptünk. Néhány praktikus tipp után (pl. énüzenetekkel, lényegre törően mondd el), páros munka következett. Felidéztük, ki miért lehet hálás a társának, (minden apró dolog számít! jelszóval), és ezt el is mondták egymásnak. Gyakorolták, hogyan fejezem ki a hálám, és hogy hogyan fogadom.
Ezután még hálabefőtt is készült (fotók).
„Mit viszek magammal?” kérdés jegyében ismét előkerült az óra eleji zene, nyitott mondatokat fejezett be mindenki magának, magában.
Végül adtam még pár tippet, hogyan vihető tovább a téma, ha valaki kedvet érez hozzá (hálanapló, hálalevél).
Kihasználva a következő héten egy helyettesítésre váró órát, a vállalkozó kedvűekkel a körtáncot is kipróbáltuk,( az egyik tánc címe a „hála” volt), illetve a diákok írásban válaszoltak a kérdéseimre. Reflexiójuk birtokában oprimistán tekintek az októberre.

Képek