Az óvoda mindennapjaiban elkerülhetetlenek a konfliktusok, civakodások. Fontos, hogy a gyerekek megtapasztalják akár a mesékből, akár a beszélgetésekből, hogy mennyire fontos a megbocsájtás. Segítséget kell nyújtanunk ahhoz, hogy megfelelően kezeljenek egy-egy konfliktust és annak megoldását. A délelőttöket a szőnyegen szoktuk lezárni megbeszéljük, volt-e valaki aki megbántódott? Közösen meghallgatjuk Bagdi Bella: Hooponopono dalát, közben kenyelmesen elhelyezkedve a szőnyegen ellazulnak, megnyugszanak. A nap folyamán szíveket színezünk és ha valaki úgy érzi megbántott valakit annak oda adhatja.
Boldogságóra Alapprogram
Boldognak lenni jó!Az egész éves Boldogság óra foglalkozások alatt és mindennapok során arra törekedtünk hogy a gyerekekkel megtapasztaltassuk a pozitív életszemléletet, hozzáállást, a kedvességet, segítőkészséget,stb. A gyerekek meglepően komolyan tudnak beszélni érzéseikről, a megélt élményeikről, csak megfogalmazni nehéz még nekik. Csodálatosan tudnak alkalmazkodni, alkalmazni a megtanult technikákat.A szülőkkel nehezebb.Őket türelemre kell inteni, tanítani, megtanulni a értékelni az együtt töltött időt.Ezt mi év végén egy csodálatos Családi nap keretein belül próbáltuk segíteni.
Óvodánk Pedagógiai Programjának kiemelt területe a testmozgás és az egészséges életmódra nevelés , így napi szinten jelen van életünkben. Rengeteg időt töltünk a szabad levegőn is, hiszen a gyerekek számára az önfeledt mozgás óriási felszabadító érzés. Minden feszültségüket le tudják vezetni, majd utána jóízűen esznek és pihennek.
Foglalkozásunkat a megbocsátás témakörben relaxációval indítottuk, a napimádással.Meghallgattuk többször Bagdy Bella Ho’ponopono dalát, pár ismétlés után már többen ügyesen énekelgették is. Felidéztük, beszélgettünk olyan dolgokról, amikor megbántottunk, rosszat tettünk másokkal. Majd Katica Klára segítségével mesére hívtam a gyerekeket és Tündéri bocsánat mesét meséltem.Színeztünk, feladatoztunk a mesével kapcsolatban, majd lezártuk a témát egy közös énekléssel.
Fontos dolog, hogy minden apróságnak örüljünk!Örüljünk az életnek, csodálkozzunk rá a természet csodájára, szépségére. Becsüljük meg a körülöttünk lévő dolgokat. A szép virágoknak, bogaraknak, szivárványnak, napsütésnek, hóesésnek, finomságoknak. Lássuk meg a szépet, a jót. Hívjuk fel a gyerekek figyelmét ezekre a dolgokra!
Érzelmeinkkel való megküzdés bizony nagyon nehéz és a mai gyerekekre ez még jobban vonatkozik, hiszen a mai szülők mindent tálcán kínálnak nekik, ahol lehet kímélik őket, csak ne érje őket kudarc mert különben világháború lesz. Az, hogy milyen nehézségekkel kell szembenézniük, leginkább itt az óvodában, az első közösségi élményeik során szembesülnek. Önállósodás, osztozkodás, problémamegoldás, kitartás, stb.
Minden évben tartunk egy érzékenyítő tematikus hetet az oviban. Bár itt a nehézségek ki vannak sarkítva, de itt igazán jól tudjuk szemléltetni, hogy vannak emberek, akiknek minden nap egy küzdelem és ők mégis szépen, problémamentesen teszik a dolgukat.
A fogyatékkal élők nagyon közvetlen emberek, szívesen jönnek hozzánk és mutatják be, hogy mivel küzdenek. A gyerekek először bátortalanok, majd kérdeznek és próbálkoznak.Óriási élmény és tapasztalat ez számukra.
Ez a témakör az, ami szintén minden nap jelen van az életünkben. Napról napra fejlődnek, ügyesednek a gyerekek, de nagyon nehéz meggyőzni őket arról, hogy ha valamit nem tudnak, vagy leginkább nem akarnak megtenni, hogy próbálkozzanak. Viszont amikor sikerül, borzasztóan büszkék és boldogok. Ebből szoktunk építkezni!
Amikor a képeket nézve beszélgettünk, hogy ki mire képes, mit tud már megcsinálni, mi az amikor már valóban meg tudja csinálni,nagyon aranyosak voltak:kicsit már tudom, akkor már tudom???
Óvatosnak kellett lenni, hiszen azt is meg kellett magyarázni, hogy lehet ennél sokkal jobb is, minél többször gyakoroljuk.
Másokon, másoknak segíteni szinte minden nap van lehetőségünk. És ez nagyon jó érzéssel, büszkeséggel tölt el bennünket. Csak nem mindig tudjuk ezt megfogalmazni, észre venni. Ezekről beszélgettünk, hogy milyen apróságok ezek, amikor anyának, óvónéninek, mamának, szomszéd néninek segítünk. Elpakolunk, főzünk, szót fogadunk, stb. És milyen sok mindent tanulunk e közben, ügyesedünk is. És milyen jól esik a másiknak! Vannak emberek, akik munkája segítő munka, mint például a mentők. Ellátogattunk a Mentőállomásra is, hogy megfigyelhessük a munkájukat.
Reggelente, amikor megérkezünk az óvodába, nagyon fontos, hogy ki várja a gyerekeket. Hiszen ők is érzik, tapasztalják, mi is látjuk, hogy amikor belépnek, kérdezgetik, hogy itt van-e már ez vagy az? Sokkal szívesebben jönnek be ha kis barátjuk vagy kedvenc óvónénijük várja őket. Amikor pedig elválnak a szüleiktől, azt kérdezik, hogy ki jön értük. Így próbáltuk megközelíteni ezt a témát.Minden éveben kétszer felmérjük a társas kapcsolatokat is, ebből már egyre jobban látszik hogy ki kihez kötődik, kinek több, kevesebb barátja. Ezeket a méréseket is kis történetekkel színesítjük: kit hívnál meg a szülinapodra, kinek vennél ajándékot, kivel utaznál, ki hiányzik, amikor nincs itt?
A hónap témájának feldolgozása során megbeszéltük, hogy milyen helyzet után van szükségünk bocsánatkérésre. Áttekintettük a megbocsátás folyamatát, hatását magunkra és másokra. Szituációs játékokat játszottunk, megbocsátás kártyákat készítettünk.