Szeptemberben a hála témájával foglalkoztunk a Boldogságórán. Miután elolvastuk a mesét, elhatároztuk, hogy elkészítjük a saját kincsesládánkat, amelybe összegyűjtjük azokat a dolgokat, amelyekért hálásak lehetünk, amelyek egy kicsit jobbá, szebbé teszik a napjainkat, és amelyek szinte mindig kéznél vannak.
Így kerültek a kincseink közé a számunkra kedves kis nasik, a kiskedvenceink, a család, egy szuper zeneszám, de akár a még finoman melegítő őszi napsugár vagy a virágok kellemes illata is. Megtanultuk, hogy nem mindig a nagy dolgok okozzák a legnagyobb örömet: sokszor elég csak körülnéznünk, és észrevennünk azokat az apró kincseket, amelyek már ott vannak körülöttünk.

A szeptemberi Boldogságóra foglalkozás középpontjában a hála gyakorlása állt. Fontosnak tartottam, hogy a gyermekek játékos, élményszerű formában találkozzanak a témával, és a saját életükből, mindennapi tapasztalataikból kiindulva tudják megfogalmazni, mi az, amiért hálásak lehetnek. A foglalkozást mozgásalapú relaxációs gyakorlatokkal kezdtem. A „Napimádás”, „Fúj a szél” és „Almát szedj!” játékos mozgásokat végeztük, majd játékos arcizomlazítással folytattuk. Ezek a gyakorlatok segítettek abban, hogy a gyermekek megnyugodjanak, figyelmüket összpontosítsák, és ráhangolódjanak a foglalkozásra. Ezután hanyatt fekve, meghallgattuk Bagdi Bella Szép nap című dalát. Jó volt látni, hogy a gyermekek hamar elcsendesedtek, és figyelmesen hallgatták a zenét.
A következő játékunk az „Add tovább a falevelet!” volt. Körben ülve több falevelet adtunk tovább egymásnak, és arra kellett figyelniük, hogy a levelek ne érjék utol egymást. A játék sok nevetést és örömteli pillanatot hozott, miközben a gyermekeknek figyelniük kellett egymásra és a játék szabályaira is. Ezután beszélgettünk arról, hogy mit jelent a hála, és miért jó hálásnak lenni. Megbeszéltük, hogy nemcsak nagy dolgokért lehetünk hálásak, hanem egy ölelésért, egy kedves szóért, a családunkért, a barátainkért vagy akár egy közösen átélt jó élményért is. A középső és nagycsoportos gyermekek már ügyesen megfogalmazták, hogy miért és kiknek hálásak. Többen saját élményeiket is megosztották a többiekkel. A kisebbeknek még több segítségre, kérdésre és rávezetésre volt szükségük, de ők is bekapcsolódtak a beszélgetésbe.
A témához kapcsolódva A hálafa történetét is elmeséltem a gyermekeknek, ami nagyon tetszett nekik, figyelmesen hallgatták, majd közösen beszélgettünk a mondanivalójáról.
A foglalkozás végén alkotótevékenységet szerveztem. Előre kartonból kivágott virágszirmokat adtam a gyermekeknek, amelyeket kedvük szerint színeztek ki. Ezekből készítettük el a saját hálavirágainkat, amelyekkel később feldíszítettük a csoportszobát. A gyermekek örömmel és lelkesen dolgoztak, büszkén mutatták egymásnak az elkészült virágokat. Számomra is jó érzés volt megtapasztalni, hogy a hála témája ilyen természetesen kapcsolódott a gyermekek mindennapi életéhez. A csoportszobát díszítő hálavirágok pedig a későbbiekben is emlékeztetnek bennünket arra, hogy a boldog pillanatokat érdemes észrevenni és megbecsülni.
Úgy érzem, a foglalkozás elérte a célját.

Ebben a hónapban olyan gyakorlatokat, játékokat végeztünk, amelyek erősítik a gyerekekben a hála érzést. Minden foglalkozás előtt kicsit relaxálunk, meghallgatjuk a hónap dalát. Faleveleket adogattunk körbe, közben minden gyerek elmondta, hogy kinek és miért hálás. Köröket ragasztottunk táblára, amikbe mindenki kap majd matricát. Elolvastuk, majd meg is beszéltük A Hálafa történetét. Ezután megcsináltuk a mi saját hálafánkat, majd hálaszívünket zárókörben mindenki odafordult egy társához, és elmondta, hogy miért hálás neki.

A foglalkozást mozgásos gyakorlattal kezdtük. ,,Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok”. A szőnyegen körben állva, karokat a magasba emelve nyújtóztunk az ég felé. A gyakorlat után körbe ültünk a szőnyegen és meghallgattuk a ,,Szép nap, ölelj most át engem” című dalt Bagdi Bellától. Ezután beszélgettünk arról mit jelent a hála, kinek és miért lehetünk hálásak. A Hálafa története című mese meghallgatása után közösen megbeszéltük a mondanivalóját. A mese után hálavirágot adtak a gyerekek egymásnak egy ölelés kíséretében.

Boldogságóra 2026. szeptember
Hála – A hála őszi levelei

A mindennapi óvodai életünkben számos olyan helyzet adódik, adódott, amikor a gyerekek segítséget, szeretetet, figyelmet vagy kedvességet kapnak a társaiktól és a felnőttektől. A tevékenységet megelőző napokban többször hívtuk fel tudatosan a gyerekek figyelmét a köszönet kifejezésére, az egymásnak nyújtott segítségre és a pozitív cselekedetek észrevételére.
Fontos számunkra a gyermekek érzékenyítése egymás iránt, a környezetünkben jelenlévő pozitív élmények, kapcsolatok és értékek iránt. A hála érzésének megismertetése és életkoruknak megfelelő kifejezési lehetőségeinek gyakorlása. Segítettük a gyermekeket abban, hogy felismerjék és meg tudják nevezni azokat a személyeket, tárgyakat, eseményeket és élményeket, amelyek örömet örömet okoznak számukra. A pozitív érzelmek felismerésének és kifejezésének támogatására is többször volt lehetőségünk.
Az irányított foglalkozás során először ráhangolódtunk a tevékenységre, a gyerekeket körbe hívtuk, majd egy kedves, nyugodt hangulatú beszélgetést kezdeményeztünk. Kérdéseket tettem föl nekik, mit mondunk akkor, amikor valaki ad nekünk valamit? Mit mondunk, amikor valaki segít nekünk? Mikor mondjuk azt, hogy köszönöm? Ki tett ma valami kedveset veled? Mi okozott ma neked örömet?
Bevezettük a hála fogalmát, amikor valaminek vagy valakinek nagyon örülünk, és azt szeretnénk megköszönni, akkor hálát érzünk. Hálásak lehetünk például azért, ha valaki segít nekünk, megölel, játszik velünk, vagy ha valami szép dolog történik velünk. A gyerekek beszélgetés közben felidézték saját élményeiket. Megválaszolták a kérdéseket, és meghallgattuk egymást.
A hála kosara:
Utána körbeadtuk a hála kosarát, hogy azok a gyermekek is meg tudjanak szólalni, akik a beszélgetésben nem voltak olyan aktívak. Ainél a kosár volt, az megnevezett valakit vagy valamit, amiért hálás. Például olyan válaszok születtek, hogy “hálás vagyok anyukámnak, mert megölel”, “hálás vagyok a barátomnak, mert játszik velem”, “hálás vagyok az óvónéninek, mert mesét olvas”, vagy “hálás vagyok a kutyámnak, mert szeretem”. Próbáltuk hotzájapcsolni a hónap másik témáját is, az őszi időjárást, olyan formában, hogy “hálás vagyok a napsütésért”, “hálásak vagyunk az őszi esőért, mert a fák, egészségesebbek lesznek”. A kisebb gyermekeknél elegendő volt egyetlen szó vagy egy rövid válasz. A nagyobbaknál törekedtünk a teljes mondatos megfogalmazásra, tehát, hogy azt is mondják el, hogy miért hálásak.
Elolvastam nekik a Boldogságóra konyvben szereplő Bezzeg Andrea: A Hálafa története című meséjét.
Hála levelek készítése:
Majd elkészítettük a mi hála leveleinket. A hála levélre mindenkire rárajzolhatta, amiért hálás, vagy ráírtuk, hogy miért hálásak. A hálalevél készítése közben a kisebb gyermekek számára segítő kérdéseket tettünk fel. Ki az, akit nagyon szeret, kivel szeret játszani, mi az, ami nagyon szeret, mi okoz neki örömet? A másik oldalát őszi színekkel festettük ki. (Száradást követően, az alvasidő után,) a gyermekek kész leveleivel közösen díszítettük az óvodát. Minden munkát pozitívan megerősítettünk.
Mozgásos játék:
Festés befekeztével a gyermekek szabadon mozoghattak Bagdi Bella “Boldog vagyok” dalára a csoportszobában. Amikor megállt a zene, minden gyermek keresett egy társat, a gyermekek egymásra néztek, és egy előre megadott mondatot mondtak például, “köszönöm, hogy a barátom vagy”, vagy “köszönöm, hogy segítettél nekem”, “Örülök, hogy együtt játszunk”. Aki szerette volna, a másikat meg is ölelhette, vagy mosollyal, integetéssel, pacsival, vagy más kedves gesztussal kísérhette a mondatot.
A lezárása úgy zajlott, hogy a gyerekek visszaültek körbe. Megnéztük az ekkor még száradó hálaleveleket és összegeztem nekik, hogy milyen sok mindenért lehetünk hálásak. Van aki a családjára gondolt, van aki a barátjára, valaki a háziállatára, játékra, szép élményre. Mindannyian más dolgoknak tudunk örülni.
Az egész tevékenység a kapcsolódást, az egymás meghallgatását, a pozitív érzelmek felismerését és kifejezését támogatta, játékos formában erősítve a közösségi élményt.