Januárban is velünk indult az iskolai faliújság üzenete. Az év színére és annak üzenetére hívtuk fel a diákság, a tanárikar és az iskola dolgozóinak figyelmét. A természet is a segítségünkre volt, hiszen gyönyörű fehérre varázsolta az iskola udvarát. Bár csak néhány napra, de nagy boldogságot okozva a gyerekeknek.
„A tedd meg még ma!” feladat megoldásakor fogalmazódott meg bennünk, hogy ki kell találnunk egy közös célt, melynek megvalósításáig közösen haladunk végig a teljes folyamaton. A fiúk kezdeményezésére amellett döntöttünk, hogy iskolai csocsóversenyt szervezünk. Lázasan, lelkesen álltunk neki a feladatnak.
Boldogságóra Alapprogram
Áprilisban két nagy színházi élményben is részünk volt. Először a „Dzsungel könyve” című előadást néztük meg. Nagy sikere volt a gyerekek körében, mert a színjátszó szakkörös gyerekekkel is ugyanezt a darabot dolgoztuk fel. Nagy örömmel fedezték fel az ismerős dalokat, figyelték a színészek játékát.
A tanév során Berg Judit: Rumini c. könyvét olvastuk közösen az osztályban. Nagyon tetszett nekik ez a történet és külön örültek, hogy a Magyar Színházban életre keltek az olvasott állatok. A színdarab után hosszasan meséltek élményeiket a látottakról.
Az együtt átélt közös élmények még jobban összekovácsolták a gyerekeket, gazdagították az osztályközösséget.
Egy novemberi technika óra anya: „Az én házam” volt. Célja, hogy játékos, vizuális és kreatív formában tanítsa a gyerekeket az otthon melegének, biztonságérzetének és a család összetartó erejének értékelésére.
Az otthon, a saját ház elkészítése fejleszti a finommotorikát, kreativitást, fantáziát, képzeletet. Segít felismerni a kicsiknek, hogy az otthon az a hely, ahol szeretet, elfogadás veszi őket körül.
Mezőlaki Arany János Általános Iskola
„Jót tenni jó!” Az iskola Boldogságóra csapata idén harmadik alkalommal szervezett jótékonysági karácsonyi vásárt. A gyerekek „Jót tenni jó” kuponokért összegyűjtötték otthon a már feleslegessé vált játékaikat, könyveiket, használati tárgyaikat, vagy leírták a saját jó tetteiket. Ezekért a kuponokért a vásárban számukra kincset érő új dolgokat szerezhettek be. Jó volt újra látni az iskolában a sok boldog, vidám gyerkőcöt. Köszönet a Boldogságóra csapat kiváló munkájának. Nagyon büszke voltam rájuk a gondos tervezésért, a precíz kivitelezésért, a figyelmes kommunikációért. Szuper jó csapatom van!
Az idei évben is mi készítettük az iskola karácsonyi faliújságját. Az alapja a tavaly készített kandalló volt, amely fölött olyan karácsonyi gömbök lógtak, melybe a gyerekek azokat a jókívánságokat, tulajdonságokat írták be, amelyek szerintük szükségesek ahhoz, hogy a Karácsonyunk boldog legyen.
A Nagykozári oviban a kiscsoportos gyerekekkel dolgoztuk fel a Boldogságóra Program „Megbocsátás” témáját. Ebben az életkorban nap mint nap adódnak olyan helyzetek, amikor a gyermekek akaratlanul is megbántják egymást. Az óvodai mindennapok természetes velejárói a kisebb nézeteltérések, súrlódások és konfliktusok. Célunk, hogy a gyermekek játékos tevékenységek, mesék, beszélgetések és közös élmények segítségével fokozatosan megismerjék a konfliktusok békés rendezésének lehetőségeit, valamint a bocsánatkérés és a megbocsátás jelentőségét.
A csoportban a konfliktusok legnagyobb része a játékhelyzetekben, a játékok használatához kapcsolódik, ezért az adott konfliktushelyzetet igyekszünk azonnal megbeszélni az érintett gyermekekkel, hogy senkiben ne maradjon sérelem. Minden esetben meghallgatjuk a gyermekeket, lehetőséget biztosítunk számukra arra, hogy saját szavaikkal elmondják, hogyan élték meg az adott helyzetet. Ezt követően közösen keressük meg a mindenki számára elfogadható megoldást. A gyermekeket arra biztatjuk, hogy tetteiket igyekezzenek jóvátenni. Ennek egyszerű formái lehetnek a „Bocsánat!”, „Ne haragudj!” kifejezések használata, valamint egy kedves gesztus – például egy simogatás, ölelés vagy segítségnyújtás –, amely segíti a kibékülést és a kapcsolatok helyreállítását.
Fontosnak tartjuk, hogy a gyermekek már kiscsoportos korban megtapasztalják: a megbocsátás erősíti a barátságokat, segít feloldani a feszültségeket, és hozzájárul egy biztonságos, elfogadó óvodai közösség kialakulásához.
Szeged és Térsége Eötvös József Gimnázium , Általános Iskola Weöres Sándor Általános Iskola
Megtapasztaltuk, hogy a mozgás nemcsak az egészségünket szolgálja, hanem hozzájárul lelki egészségünk, jókedvünk megőrzéséhez is. Ehhez készítettünk képkockákat. Mindenki örömét lelte benne.
A Boldogságóra Program keretében az „Apró örömök élvezete” témát a kiscsoportos gyermekekkel dolgoztuk fel. Fontosnak tartjuk, hogy a gyermekek már ebben a korban felfedezzék és értékeljék a mindennapok apró, örömteli pillanatait.
A témához kapcsolódva beszélgettünk arról, mi tesz bennünket boldoggá, milyen apró dolgoknak tudunk örülni a mindennapokban. A gyermekek örömmel osztották meg egymással saját élményeiket, és közösen gyűjtöttük össze azokat a pillanatokat, amelyek mosolyt csalnak az arcunkra.
Különös nagy élményt jelent a születésnapok megünneplése, ezt természetesen minden évszakban szeretettel és odafigyeléssel követjük. Ilyenkor különös figyelmet fordítunk az ünnepeltre, és apró kedvességekkel igyekszünk még emlékezetesebbé tenni számára ezt a napot pl.: előre engedjük a sorban, éreztetjük vele, hogy ez a nap róla szól. A délelőtt folyamán a gyerekek közösen felköszöntik az ünnepeltet, melynek elmaradhatatlan része a közös tánc, a szülinapost köszöntő dalok közös éneklése és a jókívánságok pl.: legyél mindig boldog, játssz sokat stb. A mindennapok során, különösen a tavasz beköszöntével, pedig igyekszünk felhívni a gyermekek figyelmét a körülöttük lévő apró csodákra. Közösen megfigyeljük a természet ébredését, gyönyörködünk az első tavaszi virágokban, felfigyelünk a madarak csicsergésére, a fák rügyezésére és az egyre melegebben sütő napra, udvari játék során apró természeti kincseket gyűjtögetünk.
Mezőlaki Arany János Általános Iskola
2012 tavaszán döntöttünk úgy a férjemmel, hogy kipróbáljuk a méhészkedést. Már első alkalommal elvarázsolt az erdő csendje, illata, a szorgos méhek zümmögése, a tavaszi napfény. Évről évre fejlesztettük az állományt, jelenleg nyolcvanöt családdal dolgozunk.
2013 szeptemberében adódott lehetőségem arra, hogy újra tanárként dolgozzak, így párhuzamosan két tevékenységet is találtam, melyek művelése örömmel tölt el. Igazi boldogságot pedig az jelent, ha ezt a két területet összekapcsolhatom. Szerencsére az iskola életében sok ilyen alkalom adódik.Kezdeményezésemre iskolánk 2016-ban csatlakozott az Országos Magyar Méhészeti Egyesület által kiírt „Mézes reggeli” programhoz, melynek keretében diákjaink a helyi méhészek támogatásával ingyen kapnak tízóraira mézes, virágporos kenyeret. A méhészeti ismereteken keresztül természetszeretetre, fenntarthatóságra, egészséges életmódra nevelhetők a gyerekek. Boldogságórán megbeszéltük a gyerekekkel, hogy az idei mézes reggeli arról fog szólni, hogy mi mindent tanulhatunk a méhektől, hogy társas kapcsolataink kiegyensúlyozottak, sikeresek, építő jellegűek legyenek.
A 2025/2026-os tanévben az osztály másodikos tanulókként ismerkedtek tovább a Boldogságóra témaköreivel. A visszajelzéseik alapján ebben az évben is nagyon szerették és várták ezeket az órákat. Motiváltak, lelkesek és aktívak voltak ezeken a foglalkozásokon, hálás vagyok érte, hiszen ezeken az órákon nemcsak ők töltődtek és tanultak, hanem velük együtt én is.
Szeptemberben a hálaérzet tudatosítását gyakoroltuk, ezt az érzést többször is megtapasztaltuk a tanév során. Játszottuk a hála játékot, megtekintettük a hála videót és megtanultok, hogy a hála legegyszerűbb módja, ha annyit mondunk „köszönöm”.
Októberben az optimista szemléletünket erősítettük, megtanultuk, hogy hogyan nézzük továbbra is a dolgok napos oldalát. Elkészítettük az „Adj egy ötöst! tenyérképet, melyben leírták, hogy miben fejlődtek az elmúlt évben.
Novemberben a társas intelligenciával foglalkoztunk, leírtuk a Pozitív gyerek vagyok kártyára, azt a konkrét esetet, amikor a kártyán szereplő állításnak megfelelően cselekedtek. Nagyon tetszett nekik a Mekkora szíve van egy babszemnek? című mese is, majd az ehhez kapcsolódó színezőt is nagy örömmel színezték ki.
A december az egyik kedvenc hónapunk, hiszen ez a Boldogító Jó cselekedetek hónapja. Idén is ajándékot készítettünk a Szent Ferenc Egyesített Szociális intézményben lakó idősek számára, hogy az ünnepek közeledtével megédesítsük számukra is egy kicsit a karácsonyt.
Januárban a célok kitűzésével és azok elérésével foglalkoztunk, melynek során egy bakancslistát készítettünk az elérendő vágyainkról.
Februárban a megküzdési módokkal ismerkedtünk tovább. Ez egy nagyon érdekes témakör volt, hiszen elbeszélgettünk arról, hogy ha nehézséggel állunk szemben, akkor gyakran erőteljes feszültség jelenik meg valahol a testünkben. Ezt próbáltunk egy ember rajzzal megjeleníteni és azonosítani az érzéseinket, mely egy ilyen korosztály számára nem túl könnyű, de a tudatosítás elkezdése azt gondolom, hogy ebben a korban is nagyon fontos.
A március a másik kedvenc hónapunk, hiszen ebben a hónapban nagyon készülünk a Boldogság Világnapjára. Ennek az alkalomnak az apropója kapcsán, nagyon élvezték, amikor azt kértem tőlük, hogy szedjék össze, rajzolják és írják le, hogy miért jók a Boldogságórák?! Majd a végén egy hatalmas plakátot készítettünk belőle.
Áprilisban a megbocsátás formáit gyakoroltuk. Megbeszéltük, hogy miért van ennek óriási jelentősége és elkészítették a megbocsátás virágát is.
Májusban a testmozgással, az egészséges életmóddal foglalkoztunk. A gyerekek rajzokat készítettek a kedvenc sporttevékenységükről.
Júniusban a fenntartható boldogsággal ismerkedtünk tovább, mely egy szintén nagyon fontos témakör. A gyerekeknek egyre több ismerete van arról, hogy mik kellenek ahhoz, hogy a boldogság folyamatosan jelen legyen az életünkben. A fenntartható boldogság egyik nagyon fontos alapja, hogy vigyázzunk a Földünkre. Ehhez kapcsolódó ötlet nekem nagyon tetszett, melynek során egy Boldogság lábnyomot készítettünk.
Ebben a tanévben is nagyon tartalmas foglalkozásokat éltünk át a gyerekekkel együtt. Hálás vagyok, hogy ezt a programot ismerhetem és a gyerekekkel együtt fejlődhetek.
Fenntartható boldogság: 4. osztályos tanulók lévén ez a hónap az emlékezés, lezárás és elengedés hónapja volt. Összefoglalása mindannak, amit a négy év alatt átéltünk. Nem csak az elmúlt tíz hónap. Őszinte beszélgetések, könnyek, hálák, elengedések, felismerések, remények. Beszélgettünk a „Boldogságkoktél”-jaink összetevőiről, arról, miben és hogyan változtunk, mi az, amit magunkkal viszünk ebből a négy évből. Beszéltek a félelmeikről, aggodalmaikról, mégiscsak ötödikesek lesznek. Nagy változás. Felelevenítettük, hogyan küzdhetnek meg ezekkel a természetes érzésekkel, mit hívhatnak segítségül azokból a technikákból, amiket megtanultak. Az utolsó héten elkészítettünk egy pitypangot, aminek a közepére azt írtam, „Hálás vagyok…” és nekik kellett befejezniük. Hát véget ért az utunk, de mindannyian törekedni fogunk arra, hogy ha úgy érezzük, most boldogok vagyunk, ezt tartsuk is meg, éljük meg a pillanatot. Hálás vagyok, hogy végigmehettem velük ezen az úton. Az egyik kislány búcsúajándékának szövegében az volt, hogy hálás, amiért a szívemmel is tanítottam, és megtanultuk a szeretetgombócot, hogy egy öleléssel milyen rengeteg dolgot elérhetünk.