A szeptemberi Boldogságóra-programunk igazi megkoronázása lett a Népmese Napja, amikor vendégül láttuk az óvodásokat, és iskolánk egy rövid időre valódi Meseországgá változott.
A mese kapuja találós kérdésekkel nyílt meg, majd megszólalt a varázscsengettyű, és kezdetét vette a kaland. Iskolásaink előadták a „Három kívánság” című mesét, amelyet sok humorral, énekkel és tánccal tettünk még vidámabbá.
A mese után az óvodásokból is igazi mesehősök lettek. Először Samott Samu, a háromfejű sárkány próbáját kellett teljesíteniük, majd a boszorkány seprűjével „átrepültek” a Zafír erdőbe. Ott újabb ügyességi és bátorságpróbák várták őket, míg végül eljutottak a várhoz, és megszerezték annak kulcsát is.
A próbák során sok bátorságra, ügyességre, kitartásra és egymás segítésére volt szükség. Közben énekeltünk, táncoltunk, nevettünk, és együtt örültünk minden sikernek. A kaland végén minden kis mesehős bátorságoklevelet kapott.
Ez a délelőtt számunkra nemcsak a népmesékről szólt, hanem az együttlétről, a közös örömről, egymás támogatásáról és arról, hogy milyen jó együtt átélni valami különlegeset. Ennél szebb lezárást aligha kívánhattunk volna a szeptemberi, háláról szóló hónapunknak.
Hálásak vagyunk a sok mosolyért, a bátor kis mesehősökért és ezért a felejthetetlen közös élményért.

A szeptemberi hónap sok újat, de régebbi dolgokat is rejtett magában. Hálásak voltunk mi, pedagógusok a gyerekeknek azért, mert a már 1. osztályban kialakított szokásrendszert szinte maradék nélkül tudták. A jócselekedet kihívást választottuk két hétre ebben a hónapban. A titoktartás többeknek sikerült, ám voltak, akik nem tudták magukban tartani, hogy kit húztak ki, kivel lesznek kedvesek. Arra is fény derült, hogy sokan nem vették észre, elsiklottak afelett, ha valaki jót cselekedett vele, illetve az is lehet, hogy nem kellően érzékeltette valaki a jótettét. Ennek ellenére a kihívás végén sokan készítettek HÁLA képeslapot. Eldöntöttük, hogy ezt még időnként fogjuk folytatni, egy-egy újabb kihívásként. Ugyanakkor “Hála befőttes üveget” nyitottunk, melyet minden hónap végén megnézünk, újra olvasunk.

Szeptemberben ismét elkezdtük a boldogságórákat, amelyeket a tanulóim is nagyon vártak.
20-án, a GYERMEKEK NAPJÁN, a szabadban csapatépítő játékokat játszodtunk, melynek során elmondhatták a tanulók, hogy ki miért hálás az osztálytársának. Nagyon élvezték, és néhányan meglepődtek, mert nem is emlékeztek, hogy mikor is segítettek társaiknak, de a többiek bizony megjegyezték és értékelték a segítséget.
21-én a hála világnapján kiszíneztük a munkafüzetben található aranyhalas színezőt és elkészítettük a mi kis HÁLABEFŐTTünket. Mindenki leírta egy kis piros szivecskére, hogy miért hálás és azokat a szivecskéket összegyűjtöttük egy befőttesüvegbe, amit itt az osztályteremben fogunk tartani, és ha valaki még szeretné kiegészíteni bármikor megteheti az év folyamán.
30-án A NÉPMESE NAPJÁN a városi könyvtárban részt vettünk a programokon és a kisebbeknek mesét olvastunk.
Nagyon várjuk az októberi boldogságórákat is.

Az új tanévben szülési szabadság után visszatérőként vágtam bele újra a Boldogságóra Programba.
A csoportom 1. osztályos, tanulásban akadályozott gyermekek. Érdeklődő, kíváncsi, izgő-mozgó kis társaság. 10 fővel indulunk el ezen a szemléletformáló közös utazáson.
Az órát ráhangoló lazító zenével kezdtük. Színes selyemkendőket „táncoltatva” elcsendesedtünk.
A meseszőnyegünkön körben ülve elmeséltem nekik a Csodakantár című mesét, majd a mese tanulságának megbeszélése után, elbeszélgettünk arról, hogy miért lehetünk hálásak? Mivel a picik számára még megfoghatatlan fogalom a Hála, így „lefordítottam a nyelvükre”: mi az aminek örülsz, hogy van az életedben? Mi az ami boldoggá tesz?
Sokuk számára a családjuk volt az első gondolat, de páran megemlítték, hogy örülnek, hogy a mi iskolánkba járhatnak.
Gondolatébresztőként megkérdeztem, hogy örülünk-e a napsütésnek? a madarak csicsergésének? az esőnek?
A foglalkozás második felében megkértem őket, hogy színezzenek egy hálafát annak a Személynek, akinek hálásak valamiért! (Akinek örülnek, hogy az életükben vannak)
A színezés közben Bagdi Bella: Hálával telten című dalát is meghallgattuk.