Boldogító jócselekedeteinket az adventi időszakhoz kötve végezzük.
Boldogságóra Alapprogram
Testvérosztályunkat és tanító nénijüket készülünk meglepni, Mikulás alkalmából.
Az osztályunkban több jó baráti kapcsolat van 2-2 gyerek és kisebb csoportokon belül is. A téma érdekli a gyerekeket, szívesen vettek részt a beszélgetésekben. Szeretnek alkotni – ezért választottam a rajzos megoldást.
A hónap témájával kapcsolatban több verset és olvasmányt is elolvastunk, a témát ezeken keresztül alaposan körbejártuk. Fekete István Tüskevár c. regényéből Tutajos és Bütyök barátsága nagyon meghatotta a gyerekeket. Sokat beszélgettünk arról miért is van mindenkinek szüksége barátokra, társakra. Összegyűjtöttük közösen, mitől működik egy barátság- a szeretet, odafigyelés, bizalom, megértés, támogatás, elfogadás, tisztelet, titoktartás fogalmakat beszéltük át. Ebben a hónapban megpróbáltunk még jobban figyelni egymásra, olyan tevékenységeket választani, amiben együttműködésre egymás segítésére van szükség. Próbáltam bennük tudatosítani, hogy ez a kis közösség, amiben vannak milyen fontos, és minden egyén külön-külön is fontos. Ha szeretettel, barátsággal fordulnak egymás felé boldogabbak lesznek együtt a mindennapok.
Többször meghallgattuk a hónap dalát. A hónap vége felé közeledve, gyakran emlegettük a közelgő Mikulás ünnepét. Mindenki várja a Mikulást, ezért az osztály közösen megfogalmazott egy levelet a Mikulásnak, amit együtt eljuttattunk a Mikulás postaládájába. A gyerekek együtt verset is írtak, amit majd az iskolai Mikulás -ünnepélyen közösen előadnak.
Mikulás
Télapó itt van, megjött a szánnal
hozta a sok ajándékot a batyujában.
Reméljük, hogy hoztál sok jót
cukrot, diót, mogyorót.
Minden házba bekopogtat
ajándékot hozva,
szeretettel várjuk
minden karácsonyra.
Megkínálunk tejjel
és még sok jóval,
érezd magad otthon,
mint a saját házadban.
Egy kémény sem kormos,
örülünk, hogy látunk
örül az egész világ
hogy találkozunk.
Pihenj meg itt nálunk
hellyel kínálunk,
jövőre is nagy- nagy
szeretettel várunk.
Ha a cipőm beszélni tudna…
A feladat elkészítéséhez jó-cselekedet dobókockát készítettünk. A kocka minden oldalára felírtak a tanulók egy-egy jó cselekedetet. Pl.: „Kevesebbet fogok duzzogni. Nem fogok csúnya szavakat használni. Megeszem az ebédet. Segítek édesanyának bevásárolni. Elseprem a szomszéd néni háza előtt az utcát. Minden nap bevetem az ágyamat. Javítani fogok a tanulásban. Rendet tartok az asztalomon. Figyelmes leszek a tanítóimmal. Szót fogadok szüleimnek. Szót fogadok tanítómnak. Nem fogok veszekedni a barátommal/barátnőmmel.” Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok kerültek a kocka oldalaira. A padtársak ezt egymásnak dobálták, görgették és közben azt figyelték, hogy ki, milyen ígéretet dobott.
Ezt követően a hónap dalát hallgatva a kis diákok zöld tenyérlenyomatot készítettek, amelyeket körbe nyírtak. Mindegyik tenyér egyik oldalára olyan ígéretek kerültek, amelyekben a gyerek megígérték, hogy valakivel valamilyen jó cselekedetet fognak tenni. Ezekből a tenyérkékből aztán egy szép zöld fát ( fenyőt) készítettünk, hiszen a közelgő ünnepek arra figyelmeztetnek bennünket, hogy figyeljünk egymásra, segítsünk a másik emberen, szerezzünk kellemes meglepetést másoknak. Majd a feladatok között javasolt dal meghallgatása után egyezményes cipő-jelekben állapodtunk meg. Mikor mond igent, mikor mond nemet a kis cipő, bakancs, csizma? Mit csinálnak ezek a kis lábbelik akkor, ha nem tudnak semmiről sem mesélni?
Miért volt minderre szükség? Azért, hogy a következő foglalkozáson a cipők „el tudják mesélni”, hogy a kis gazdáik a vállalt jó cselekedetekből mi mindent tudtak megvalósítani, hol jártak, és kivel tettek valami jót.
Müncheni Családok Klubja- Macska
Halak a tengerben piros vitorlásokkal
Játék a babzsákkal
Nagyon sokat nevettünk, amíg végre elkészült a kép. Sokadszorra sikerült csak állva maradni.
A gyerekek csoportokban nagy lelkesedéssel alkották meg váraikat, erősségeikat a nehézségekkel szemben.