Boldogságóra Program

Ha a cipőm beszélni tudna…

A feladat elkészítéséhez jó-cselekedet dobókockát készítettünk. A kocka minden oldalára felírtak a tanulók egy-egy jó cselekedetet. Pl.: „Kevesebbet fogok duzzogni. Nem fogok csúnya szavakat használni. Megeszem az ebédet. Segítek édesanyának bevásárolni. Elseprem a szomszéd néni háza előtt az utcát. Minden nap bevetem az ágyamat. Javítani fogok a tanulásban. Rendet tartok az asztalomon. Figyelmes leszek a tanítóimmal. Szót fogadok szüleimnek. Szót fogadok tanítómnak. Nem fogok veszekedni a barátommal/barátnőmmel.” Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok kerültek a kocka oldalaira. A padtársak ezt egymásnak dobálták, görgették és közben azt figyelték, hogy ki, milyen ígéretet dobott.
Ezt követően a hónap dalát hallgatva a kis diákok zöld tenyérlenyomatot készítettek, amelyeket körbe nyírtak. Mindegyik tenyér egyik oldalára olyan ígéretek kerültek, amelyekben a gyerek megígérték, hogy valakivel valamilyen jó cselekedetet fognak tenni. Ezekből a tenyérkékből aztán egy szép zöld fát ( fenyőt) készítettünk, hiszen a közelgő ünnepek arra figyelmeztetnek bennünket, hogy figyeljünk egymásra, segítsünk a másik emberen, szerezzünk kellemes meglepetést másoknak. Majd a feladatok között javasolt dal meghallgatása után egyezményes cipő-jelekben állapodtunk meg. Mikor mond igent, mikor mond nemet a kis cipő, bakancs, csizma? Mit csinálnak ezek a kis lábbelik akkor, ha nem tudnak semmiről sem mesélni?
Miért volt minderre szükség? Azért, hogy a következő foglalkozáson a cipők „el tudják mesélni”, hogy a kis gazdáik a vállalt jó cselekedetekből mi mindent tudtak megvalósítani, hol jártak, és kivel tettek valami jót.

Képek