A szeptemberi boldogságóra témája a hála volt. A gyermekekkel közösen beszélgettünk a hála jelentéséről, és példákat gyűjtöttünk arra, hogy mi mindenért lehetünk hálásak a mindennapokban. A téma feldolgozását A hálafa története című mesével segítettem, amelyet a gyermekek érdeklődve hallgattak. A mese után közösen hálakertet készítettünk. Egy nagyobb hungarocell lapot barna festékkel befestettünk, amely a kertünk földjét jelképezte. Minden gyermek kiszínezett és kivágott egy virágot és egy levelet, majd hurkapálcára rögzítettük azokat. Egyéni beszélgetés során minden gyermek megfogalmazta, miért hálás az életében, gondolataikat pedig beleírtam a virágok közepébe. Végül közösen elhelyeztük a virágokat a hálakertünkben, amely így a gyermekek hálájának és szeretetének jelképe lett.
A tevékenység során a gyermekek érdeklődően és aktívan vettek részt a beszélgetésben és az alkotómunkában. Örömmel osztották meg egymással, hogy miért hálásak és sok kedves, őszinte gondolat fogalmazódott meg bennük. A mese segítségével könnyebben megértették a hála jelentését, az alkotás során pedig fejlődött kreativitásuk és finommotorikájuk. A közösen elkészített hálakert erősítette az összetartozás érzését és lehetőséget adott az érzelmek kifejezésére. Úgy érzem, a tevékenység elérte célját, hiszen a gyermekek megtapasztalhatták, hogy a hála a mindennapok apró örömeiben és az emberi kapcsolatainkban is jelen van.
Boldogságóra Alapprogram
Miért vagyok hálás? – A hála az első osztályban
A szeptemberi boldogságórákon a hála témakörével foglalkoztunk. Első osztályos tanulóim számára a „Miért vagyok hálás?” kérdés köré építettem fel a foglalkozásokat.
A közös beszélgetések során először arra kerestük a választ, hogy mit jelent számunkra a hála. Igyekeztünk megérteni, hogy hálásak lehetünk nemcsak nagy dolgokért, hanem a mindennapok apró örömeiért is.
A gyerekek saját élményeiken keresztül gondolkodhattak arról, hogy kiknek és miknek örülnek, kikért éreznek hálát, és mi teszi őket boldoggá.
Játékos feladatokkal, beszélgetéssel és közös gondolkodással próbáltuk közelebb hozni hozzájuk a hála érzését.
A tanulók nagyon lelkesen osztották meg egymással gondolataikat.
Sokféle válasz született: Voltak megdöbbentő, sokszor fájdalmasan komoly gondolatok, amik meglepők egy 6 éves gyermektől, és utal arra, hogy néhányan nagyon jól érzik, hogy mi a valóban fontos dolgok az életben.Volt, aki a családját, a barátait, a háziállatát, a játékait, a közös élményeket, mások pedig egészen apró, hétköznapi dolgokat emeltek ki.
A foglalkozások legfontosabb üzenete számunkra az volt, hogy észrevegyük és értékeljük azt a sok jót, ami körülvesz bennünket. Megtanultuk, hogy a hála kifejezése örömet szerezhet másoknak is, és nekünk is segít abban, hogy pozitívabban tekintsünk a mindennapokra, ezért pl. a” hála szivecskéi” üzeneteiket hazavihették a szüleiknek.
A gyerekek számára a téma élményszerű és könnyen átélhető volt, ezért bízunk benne, hogy a hála érzése nemcsak a boldogságórákon, hanem a hétköznapjaikban is egyre inkább jelen lesz.
Most az egész hónap a Hála téma körül forgott az iskolában. Iskolalelkészünk a hétfői istentiszteleten a Hála fontosságáról beszélt, majd Én egy felhívást tettem közzé az osztályok körében, amiben arra kértem az osztályokat, készítsenek közösen egy HÁLAKÁRTYÁT.
Boldogságóra Szeptember – a HÁLA témája
Gimnázium: 21.-e hétfő a HÁLA VILÁGNAPJA.
A HÁLA a BOLDOGSÁG egyik fontos „tápanyaga”.
De ez sokaknak nem megy könnyen, nem magától értetődő. Minden este szánjatok pár percet arra, hogy visszagondoljatok az elmúlt napra, idézzetek fel három olyan dolgot, ami jó volt aznap, amit ajándéknak tartotok. Nem kell, hogy napról napra új dolgokat találjon, fontosabb, hogy akkor és ott ajándéknak tudjátok ezeket tekinteni. Gondolkozzon el még ezeken egy kicsit, majd térjen nyugovóra!
KIS TÖRTÉNET A TÉMA BEVEZETÉSÉHEZ!
Valójában egy antikváriumot kerestem a budai Öreg utcában, amikor egy furcsa cégér ötlött a szemembe, fekete alapon sárgult betűk hirdették: „BOLDOGSÁGBOLT”. Alatta egy kartonpapíron: „VÉGKIÁRUSÍTÁS”. Ejha, gondoltam magamban, egy kis boldogság sohasem árt, s beléptem.
Körbenéztem. Mindenfele könyvespolcok, tematikusan rendezve: „szerelem”, „család”, „siker”, „gazdagság”, „lelki béke”, „extrém kívánságok”… Nem bírtam ellenállni a kíváncsiságnak, és inkább (bevallom, tapintatlanul) a boltos és egy vevő beszélgetését hallgattam ki.
– Drága nagyságos asszonyom, már hogyne lenne nagy szerelem! Mindent elsöprő, lángoló, őrült megfelel? – Igen, azt hiszem. – Kiváló minőségű, első osztályú áru, Kleopátra is ebből rendelt anno. Az annyi mint: a három gyerekét, és a férjét elveszíti.. Az anyagi biztonság továbbá 30 percenttel visszaesik. Csomagolhatom? – Nem… azt hiszem, ez túl drága. Valami mást nem tud ajánlani? Esetleg valami boldogságot a házasságban? – Természetesen… Egy pillanat – szólt, s közben a „házasság” feliratú polcon matatott egy kicsit. – Bensőséges szeretet a házastárssal. Azt hiszem, ez megfelelő lesz.– Jól hangzik. Ennek mi az ára?– Kérem, ez magasabb árfekvésű, de higgye el, megéri. Végre kell hajtania egy lelki megújulást, és fel kell hagynia a kacérkodással.– Valami olcsóbb nincsen esetleg?– Dehogynem, ahogy a kedves vevő parancsolja. Esetleg csomagolhatok egy kis csípős nyelvet?– Ez pontosan mit jelent?– Kiváló pletykálkodási képességet.– Hát, nem is tudom… Azt hiszem, ez jó lesz. Mi az ára?– Igazán nem sok: nem lesznek barátai.– Kérem.– Parancsoljon nagyságos asszonyom, kezeit csókolom.
Ebben a pillanatban egy férfi lépett a boltba. Rögtön a tárgyra tért:
– Karriert szeretnék.– Nemzetközi cégnél igazgatói állás megfelel?– Mi lenne az ára?– No, nézzük csak. A családi életét fel kell adnia, és egy kis gyomorfekély.– Nem is tudom. A családi élet elég nagy ár. Tudna még valamit ajánlani hozzá?– Természetesen. Egy szívinfarktusért két szabados titkárnőt tudok szállítani. Ez mínusz nyolc életévet jelent. Csomagolhatom?– Igen.– Parancsoljon.
Amikor kettesben maradtunk, az öreg hozzám fordult:
– Sikerült választania?– Nem is tudom…– Hajaj – sóhajtott fel –, tudja, hogy ez a leggyakoribb mondat, amit ebben a szakmában hallok? Ma már senki sem tudja, hogy mit akar. Bezzeg régen! Emlékszem, jött egy Júlia nevű úrilány, aki életfogytig tartó szerelmet akart. És szó nélkül kifizetett érte vagy harminc életévet. Aztán itt volt Giacomo, a velencei kispap, aki azt kérte, hogy neki legyen a legtöbb erotikus kalandja a világon. Örömmel lemondott cserébe a szerelemről. Casanova néven lett híres. Vagy emlékszem arra a cingár fiatalemberre, Sanyira, aki azt kérte, hogy híres költő legyen és egy szabad hazában haljon meg. Örömmel vállalta, ha ezen kívül semmi sem sikerül neki az életben. Ma már mindenki csak kicsinyes kívánságokkal érkezik. Szerelem, szex, pénz. És azoknak is sokallják az árát!
– Talált már valamit, Uram? – kérdezte később. – Bevallom, kicsit szemezgettem az „irodalmi Nobel-díj” feliratú csomaggal…– Kiváló választás, Imre bátyám is ugyanebből a típusból rendelt.– Nem is tudom. Azt hiszem, a boldogságot inkább magam szeretném megtalálni és nem tudni, milyen árat kell fizetnem érte.– Tudja mit? Ön ma az utolsó vevőm. Megkapja bónusz, amit szeretne.– Egy csésze kávét szeretnék.– Bölcs választás, ha szabad megjegyeznem. A kicsiny dolgok öröme, régen elfelejtett boldogság. Máris csomagolom.
FELADAT:
Készítsetek el egy saját HÁLAKÁRTYÁT, amit hozzanak magatokkal jövő hétfőn a templomba, ahol ezt a HÁLAKÁRTYÁT helyezzétek el a templom bejáratánál felállított paravánra.
Iskolalelkészünk, Wachter Baldó minden hónapban Bibliaórát tart az érdeklődő kollégáknak, melynek vezérfonala szintén a hála volt. Közös ima után, mindenki elmondta, miért is hálás az életében, majd párban beszélgettünk a pedagógus bibliai szerepéről, majd párokban beszélgettünk jó és rossz tulajdonságainkról. Ez is segített nekünk pedagógusoknak elcsendesedni, elgondolkodni azon, miért vagyunk hálásak az életben.
A Hála nem kerül semmibe, mégis az egyik legnagyobb ajándék, amit adhatunk egymásnak.
Szeptemberben újra elindultak a Boldogságórák, és az idei tanévben már az új kis közösségemmel, az 1. osztályos Ügyes Bocsokkal vágtunk bele ebbe a különleges kalandba. Első alkalommal a Hála gyakorlása állt a középpontban.
A napot Bagdi Bella „Szép nap, ölelj most át engem” című dalával kezdtük. A gyerekek szabadon mozoghattak a zenére, így már a foglalkozás elején vidám, felszabadult hangulat teremtődött a teremben.
A szokásos reggeli mesénket ezen a napon egy, a témánkhoz különösen jól kapcsolódó történetre cseréltem. Az aranyhal című mesét hallgattuk meg, majd beszélgettünk arról, mit jelent számunkra a hála. Ki az, akiért hálásak vagyunk? Miért lehetünk hálásak ezen a napon? És vajon mit kívánnánk az aranyhaltól, ha egyszer valóban megjelennének előttünk a három kívánság lehetőségei?
Nagyon megható és kedves gondolatok születtek.
Mivel első osztályosként a gyerekek még nem tudják önállóan leírni a gondolataikat, én jegyeztem fel a meséhez kapcsolódó színezőjükre mindazt, amit megfogalmaztak, miközben ők színeztek. Így a rajzaik mellé odakerülhettek a saját, őszinte gondolataik is – olyan kis üzenetek, amelyek megmutatják, mi minden tölti el hálával a szívüket.
Ezután elkészítettük a Hála-kört is. A gyerekek egy-egy vonallal kapcsolódtak ahhoz az osztálytársukhoz, akinek hálásak azért, hogy együtt lehetnek vele. Érdekes volt látni, hogyan alakult ki előttünk a kis közösségünk „térképe”. Jól kirajzolódott, kik azok a gyerekek, akikhez különösen sokan kapcsolódnak, és közben talán mindenki egy kicsit jobban megérezhette: jó valahová tartozni, jó, hogy vannak körülöttünk társak.
Hálával gondolni arra, amit másoknak köszönhetünk
A hála gondolata a hónap során egy másik különleges irányba is elvezetett bennünket. Iskolánk névadójával, Széchenyi Istvánnal ismerkedhettek meg a gyerekek, és életkoruknak megfelelően bepillanthattak abba, milyen sok minden fűződik az ő nevéhez.
Megismerkedtek többek között a Lánchíddal, a Magyar Tudományos Akadémiával, a lóversenyekkel és a gőzhajózással, valamint szó esett a gőzmozdonyról is. A sok új információ közül természetesen nem az volt a cél, hogy első osztályosként mindent pontosan megjegyezzenek, hanem sokkal inkább az, hogy felfedezzék: egy ember munkája és gondolatai hosszú idő múlva is hatással lehetnek mások életére.
Beszélgettünk arról is, hogy mi, akik ma itt élünk, használjuk és természetesnek vesszük ezeket a vívmányokat, hálásak lehetünk Széchenyi Istvánnak azért, amit a hazájáért, a fejlődésért és a jövő generációiért tett.
Talán még csak aprócska első osztályosok, de már most elkezdhetjük velük felfedezni, hogy a hála nemcsak azért születhet meg bennünk, amit ma kapunk. Hálásak lehetünk azoknak is, akik előttünk jártak, dolgoztak, alkottak, és valami értékeset hagytak ránk.
Ez különösen fontos gondolat számunkra, hiszen Széchenyi István nevét viselő iskolaként az ő örökségével is nap mint nap találkozunk.
Apró lépések a környezetünkért
Az Autómentes Naphoz kapcsolódva egy másik fontos témával is foglalkoztunk. Táblázatban vezettük egész héten, ki milyen közlekedési eszközzel érkezett reggelente az iskolába. Hamar kiderült, hogy sok kisgyermek autóval érkezik, hiszen a szülők az iskolából gyakran egyenesen a munkahelyükre indulnak. A hét harmadik-negyedik napjára azonban valami egészen különleges történt. A gyerekek egyre szomorúbban mondták: „Én ma is autóval jöttem…” Mintha már ők maguk is szerették volna kipróbálni a másik lehetőséget. Csütörtökön pedig egy kisfiú „kiharcolta”, hogy kerékpárral jöhessen iskolába. Amikor ezt elmesélte a többieknek, a gyerekek spontán megtapsolták. Egy apró pillanat volt, mégis sokat jelentett. Megérezték, hogy a saját döntéseikkel ők is tehetnek valamit a környezetükért, és talán azt is, hogy egy kis változás is örömet okozhat másoknak.
Hála a mesék örökségéért
A héten a Magyar Népmese Napjáról is megemlékeztünk. Ettől a tanévtől kezdve minden reggel mesével indítjuk a napot, ezért ezen a jeles napon különösen fontosnak éreztem, hogy egy magyar népmesével ünnepeljünk. A róka, a medve és a szegény ember című állatmesét választottam.
Előzetes feladatként azt kértem a gyerekektől, gondolják végig, mi a kedvenc népmeséjük. A válaszok azonban egy kicsit elgondolkodtattak. Több gyermek még nem ismer igazán népmeséket, sőt sokan a televízióban látott modern meséket nevezték meg kedvencükként.
Ez számomra nem elsősorban hiányosság, hanem egy lehetőség. Lehetőség arra, hogy az elkövetkező években együtt fedezzük fel a magyar népmesék különleges világát, a bennük rejlő bölcsességet, humort, furfangot és értékeket. Talán éppen ezért is olyan fontos, hogy minden reggel legyen egy kis időnk a mesére.
Az első Boldogságóránk így nem csupán egy foglalkozás volt. Meséltünk, mozogtunk, beszélgettünk, rajzoltunk, egymásra figyeltünk, megemlékeztünk azokról, akik előttünk jártak, és közben egy kicsit közelebb kerültünk egymáshoz.
És talán ez a legfontosabb, amit egy frissen alakult osztályközösségben kívánhatunk: hogy a gyerekek lassan megtanulják észrevenni mindazt a sok jót, ami körülveszi őket – azt, amit egymástól, a családjuktól, a közösségüktől, a természetünktől és az előttünk járó emberektől kaptunk.
Az Ügyes Bocsok életének így válik fokozatosan részévé a Boldogságóra.
Remélem, még nagyon sok ilyen közös, apró csodát gyűjtünk majd az előttünk álló tanévben.
„A hála a legkisebb pillanatokat is megédesíti.”
A hála kifejezése minden életkorban fontos érzés. Tanítható, tanulható, hisz a gyerekek a felnőttekről veszik a mintát. Ha azt látják, hogy a felnőttek kedvesek egymással, akkor ő is igyekszik a társaival kedvesnek lenni. Ha az ellenkezőjét tapasztalja, sajnos ő is gyakran így fog viselkedni.
A hála kifejezésére a gyerekek elmondása szerint az ölelést, a puszit, a mosolyt használják a leggyakrabban, valamint a szeretlek szót. Ki iránt érezhet hálát? -szülők, testvér, nagyszülő, barát…
Beszélgettünk arról is, hogy mi az, amiért most hálás az életben, valamint hol érzi a hálát a testében.
Megismerkedtek A Szürke szemüveg és a Láthatatlan Kincsek című mesével. Megbeszéltük, ki érzi úgy , hogy szürke szemüveget visel, és a társai megpróbálták elérni, hogy a Hála szemüveg legyen rajta. Kedves dolgokat mondtak róla, megölelték, rámosolyogtak.
Elkészítettük a Hálatakarót. Mindenki egy négyzetre ráírta vagy ráírta a számára legfontosabb kincsét. Ezekből a négyzetekből lett a mi hálatakarónk, ami az osztálytermet fogja díszateni, és mindig emlékezteti őket, mi a legfontosabb számára.
„Legyél hálás azért, aki most vagy, és folytasd a harcot azért aki holnap akarsz lenni.”
A 2. osztályban a hála témáját változatos, játékos és élményszerű tevékenységeken keresztül dolgoztuk fel. A foglalkozást egy közös beszélgetőkörrel kezdtük, amelynek során a gyerekek megoszthatták egymással gondolataikat a háláról. Megbeszéltük, mit jelent hálásnak lenni, és mi mindenért lehetünk hálásak a mindennapokban. A tanulók saját élményeiken keresztül fogalmazhatták meg érzéseiket és gondolataikat. Arra ösztönöztük őket, hogy vegyék észre az életükben jelen lévő apró örömöket. Szó esett a családról, a barátokról, az egészségről és a szeretetről is. A beszélgetés során a gyerekek egymás gondolataira is odafigyeltek. Ezt követően közösen elkészítettük a hála fánkat. A fa leveleire a tanulók felírták, hogy mi mindenért éreznek hálát. Mindenki saját gondolataival járult hozzá a közös alkotáshoz. A hála fája így a gyerekek személyes érzéseit és örömeit jelenítette meg. A következő feladatban az „Azért vagyok hálás, mert…” mondatot kellett befejezniük. Ez a tevékenység segítette őket abban, hogy önállóan is megfogalmazzák érzéseiket. A gyerekek változatos válaszokat adtak, amelyekből megismerhettük, mi az, ami igazán fontos számukra. A foglalkozás részeként hálaszínezőt is készítettek. A színezés lehetőséget adott a nyugodt, elmélyült alkotásra. A kreatív feladatok mellett fontos szerepet kapott az egymásra figyelés és az érzések kifejezése is. A közös tevékenységek erősítették az osztályközösséget, és segítették az érzelmi nevelést. A foglalkozás hozzájárult ahhoz, hogy a tanulók felismerjék a hála jelentőségét, és a mindennapokban is észrevegyék azokat a dolgokat, amelyekért érdemes hálásnak lenni.
A magyar népmese napján összevont 5–6. osztályunkkal a Macskacicó című népmesét dolgoztuk fel. A mese elolvasása után a gyerekek két csoportban hét próbát teljesítettek, amelyek során a gondolkodás, az együttműködés és a mozgás egyaránt szerepet kapott. Az első három próba az irodalomórán várt megoldásra. Először meghatározások alapján kerestek népmesére jellemző elemeket a történetben. A második, „A mese nyomozói” című feladatban következtetéseket vontak le a szereplők viselkedéséből és a mese eseményeiből. A harmadik próbában amellett kellett érvelniük, hogy valójában a királyfi állta ki a történet igazi próbáit, nem pedig Macskacicó. Ezek a feladatok lehetőséget adtak a vélemények megfogalmazására, egymás meghallgatására és a közös gondolkodásra. A negyedik, ötödik és hatodik próba testnevelésórán valósult meg. A gyerekek akadálypályán keresztül jutottak el a képzeletbeli erdőbe, majd célbadobással idézték fel a király pálcáinak eldobását. Ezután háromféle módon kellett labdát juttatniuk a kosárból a zsámolyba, kapcsolódva a mesében szereplő három próbához. Az utolsó kihívás egy szókirakó volt. A megfejtés: MESEHŐS, jelképezte közös kalandjuk lezárását: a hét próba teljesítésével maguk is mesehősökké váltak. A foglalkozások összekapcsolták az irodalmi élményt a mozgással és a közös feladatmegoldással. A program a szeptemberi boldogságóra témájához, a hála gyakorlásához is kapcsolódott. Macskacicó segítsége lehetőséget adott annak felismerésére, hogy céljaink elérésében mások támogatása is fontos szerepet játszik. A csoportos próbák során a gyerekek is segíthették egymást, így a mese üzenete saját élményeikhez kapcsolódhatott. A közös feladatmegoldás alkalmat teremtett arra, hogy észrevegyék és értékeljék társaik hozzájárulását: egy jó ötletet, biztató szót vagy segítő mozdulatot.
A hála gyakorlását az osztállyal, már a tavalyi tanévben elkezdtük, volt egy kiindulási alapunk, ezt folytatva egy különleges hála festményt készítettek a gyerekek két órán (2*45 percben) keresztül. A legnehezebb korszakukban vannak, pályaválasztás előtt, az alkotás kicsit nehezebben megy nekik, de a festést mindenki becsülettel elkészítette.
Először a „Boldogság kártya” idézetekkel kezdtük, mindenki húzott találomra egyet, és rá kellett írni egy nagy lapra. Majd ezzel a gondolattal indítva rajzolniuk kellett, kinek lennének hálásak, mi jut eszedbe a háláról – van aki rajzolt hozzá, van aki nem – ezért festve folytattuk a következő órán inspirációként egy régi asztali naptárat használtam (szájjal festett alkotások képei) mindenki választhatott egyet és kicsit másképp le kellett festenie a képet.
Majd egy komplex alkotást hoztunk létre az idézettel a festménnyel és egy szívvel, amire ráírtuk, hogy köszönöm, köszönöm, köszönöm. A köszönöm, mint egy varázsige került a munkákra, mert közben beszélgetünk, hogyan tudjuk kifejezni a hálánkat másoknak is. A kész munkánál mindenki elcsodálkozott, milyen szépet alkotott, a színes lapok, mint egy keret megadták a ritmust a képnek, amit létrehoztak.
Az alkotások kikerülnek az iskola galériájába a folyosóra, hogy büszkén nézegessék munkáikat a többi osztály tanulói is, és az októberi fogadóórára bejövő szülők is, akiké lesz az alkotás.
A szeptemberi Boldogságórán A hála témakörében: sokat beszélgettünk, játszottunk, színeztünk, rajzoltunk és elkészítettük a Hálafát.
Boldogságóra – Hála témakör
A Boldogságóra keretében ezúttal a hála témakörével foglalkoztunk.
A gyerekek nagy lelkesedéssel és őszintén meséltek arról, hogy miért is hálásak.
Nagyon kedves és megható hozzászólások születtek, amelyekből kiderült, mennyi apró dolognak tudnak örülni a mindennapokban.
Többen a családjukat, a barátaikat és az osztályközösséget emelték ki, mint számukra fontos értékeket.
Beszélgettünk arról is, hogy a hála segít észrevenni és értékelni az életünkben lévő sok jót.
A közös beszélgetés során a gyerekek egymás gondolataira is figyeltek, és érdeklődve hallgatták társaik véleményét.
A témához kapcsolódva elolvastuk Az aranyhal című mesét is.
A mese feldolgozásaként a gyerekek elkészítették saját színezőjüket.
A foglalkozás jó hangulatban telt, és sok szép, pozitív gondolatot osztottunk meg egymással.
Öröm volt megtapasztalni, hogy a gyerekek számára milyen sok szeretetteljes és értékes dolog teszi boldoggá a mindennapokat. Kevesebb megjelenítése
Megosztott bejegyzés
