A szeptemberi boldogságóra témája a Hála gyakorlása volt.
„Miért lehetünk hálásak, kinek lehetünk hálásak?”
A foglalkozásom célja a hála, mint érzelmi állapot, megéreztetése, gyakorlása, pozitív lelkiállapot kialakítása és ezen állapot megtartása a hétköznapokban is.
A foglalkozást mozgásalapú relaxációs gyakorlattal kezdtük. A ráhangolódás elősegítése érdekében meghallgattuk Bagdi Bella „Boldog vagyok..” című dalát.
Mivel sétánk során megcsodáltuk az őszi természetet, sok szép , színes falevelet gyűjtöttünk, így adott volt a játék: „Add tovább a falevelet..” Az őszi falevél körbeadásával azt szimbolizáltuk játékosan, hogy adni és kapni is jó érzés, melyért hálásak lehetünk.
A foglalkozás során a gyermekek nagy aktivitást mutattak, mind az előkészületekben, mind a tevékenység teljes időtartama alatt.
A relaxációs gyakorlatot nagy átéléssel végezték, „Égig érő fa vagyok, megnövök mint a nagyok…” /Bagdy Emőke/, közben önfeledten mondták a mondókát, ezzel úgy gondolom a relaxáció célja, vagyis az elme lecsendesítése megvalósult.
A mese szintén nagyon tetszett a gyerekeknek- Bezzeg Andrea: A Hálafa története- , előadás végén megtapsolták, ismétlését szorgalmazták. Igyekeztem minél élvezetesebb formában előadni, használva a mimikámat, hangsúlyozásra, hangszínre odafigyelve.
A mesét követően beszélgettünk a háláról, mi is lehet a hála, ki miért hálás, kinek hálás. Maga a hála, mint fogalom, nem volt minden gyermek számára egyértelmű, így többféle megközelítéssel próbálkoztam érzékeltetni számukra saját példámon keresztűl. Beszélgettünk a mese tanulságáról, a nagyobb gyermekek sok jó gondolatot osztottak meg arról, miért lehet még boldog és hálás a fa és a kis állatok.
Ezt követően szinte kivétel nélkül minden gyermek elkészítette a „hálakezet”, majd „A mi Hálafánk”- is életre kelt. A gyerekek tenyerét szabadon választott (sárga, barna, piros, zöld) színűre festettük, mellyel tenyérnyomatot készítünk a fára. Amikor a fára felkerült egy-egy falevél, a gyerekek megnevezhették azt az egy dolgot amiért hálával gondoltak, amíg tenyerüket festették, és mesélhetnek arról, amit a tenyérbe rajzolnának. Felajánlottam a hálavirág készítését, melybe szintén valamennyi gyermek réaszt vett.
Elkészült a Boldogság várunk is a várba vezető 10 lépcsőfokkal, így az első lépcsőfokot már a gyermekek hála virágai díszítik.
Végezetül minden gyermek kapott egy hálavirág nyakláncot, hogy hazavigyék, szüleiknek, testvéreiknek átadják, ezzel továbbadva a témát a családnak is.
Úgy gondolom, hogy a foglalkozás mély hatással volt a gyermekekre, nyitottak, érdeklődők voltak, a közösen átélt élmények önbizalmukra, önértékelésükre is jótékony hatással volt. A társas kapcsolatokra is kedvezően hatott, az együttlét örömét átélve, a segítőkészség, az odafigyelés is nagymértékben jelen volt a tevékenység közben.
Boldogságóra Alapprogram
Az Autómentes Naphoz csatlakozva a gyermekeket és a szülőket is arra ösztönöztük, hogy a mozgást válasszák a mindennapokban. Készítettünk egy „Hogyan jöttem?” táblát, amelyen a gyermekek mosolykát kaptak, ha gyalog, rollerrel, kis motorral vagy kerékpárral érkeztek az óvodába. Az Autómentes Nap reggelén a gyermekeket egy-egy körtével, valamint saját készítésű éremmel jutalmaztuk az aktív, környezetbarát közlekedést.
A hála hónapja a süni csoportban. A közös relaxációs gyakorlatot követően meghitt, nyugodt hangulatot teremtettünk. „Mesebagoly” segítségével a gyermekek meghallgatták a Hálafa történetét, majd közösen beszélgettünk arról, mit jelent a hála, és mi mindenért lehetünk hálásak. A gyermekek közül többen a barátaikat említették, ezért lehetőséget teremtettünk arra, hogy mindenki megölelhesse azt a társát, akiért hálás. Ezt követően szívecskéket adtunk egymásnak, kifejezve szeretetünket és megbecsülésünket. A tevékenység következő részében elkészítettük a „Hála befőttet”. A gyermekek lerajzolhatták, hogy kiért vagy miért éreznek hálát, miközben egymás gondolatait is meghallgattuk. A közös alkotás során lehetőség nyílt az érzések megfogalmazására és egymás elfogadására is. A tevékenységet egy közös Boldogság dallal és relaxációval zártuk, nyugodt, szeretetteljes hangulatban.
Egy közös hálafalat készítettünk az iskola felsőseivel, az alsósok pedig lelkesen készítették a Hála-színezőket.
Jármi-Papos-Őr Általános iskola
A foglalkozás elején közösen beszélgettünk arról, hogy mit jelent a hála, mikor érzünk hálát, és hogyan tudjuk azt kifejezni mások felé. A tanulók saját élményeikre és tapasztalataikra támaszkodva fogalmazták meg gondolataikat. Ezt követően beszélgetőkört alakítottunk ki, amelyben mindenki lehetőséget kapott arra, hogy elmondja, miért és kiért hálás. A tanulók többek között a családjukat, barátaikat, társaikat, a velük történt kellemes élményeket, valamint a mindennapok apró örömeit emelték ki.
A közös beszélgetés során a tanulók megtapasztalhatták, hogy a hála nemcsak nagy és különleges eseményekhez kapcsolódhat, hanem a hétköznapi, sokszor természetesnek tűnő dolgokhoz is. A beszélgetőkör lehetőséget biztosított egymás meghallgatására, a társak érzéseinek és gondolatainak megismerésére, ezáltal erősítve az osztályközösséget és az egymás iránti figyelmet.
A foglalkozás második részében „hála bögrét” készítettünk. A tanulók kreatív módon díszíthették saját bögréjüket, majd egy rövid gondolatot is megfogalmaztak benne arról, hogy miért vagy kiért hálásak. A tevékenység során a tanulók szabadon fejezhették ki érzéseiket és gondolataikat, miközben az alkotás öröme is hozzájárult a pozitív, jó hangulatú közös élményhez.
A foglalkozás során a tanulók aktívan és érdeklődően vettek részt a beszélgetésben és az alkotótevékenységben. A téma lehetőséget adott arra, hogy tudatosítsák magukban a pozitív dolgokat, észrevegyék a körülöttük lévő értékeket, valamint kifejezzék egymás és a számukra fontos személyek iránt érzett megbecsülésüket.
Csodálatos közösségi élményben volt részünk, amikor közösen egy hatalmas hálafát hoztunk létre. A folyamat azzal indult, hogy mindenki megrajzolta a saját kis fáját, majd a mesterséges intelligencia segítségével megszületett a végső, közös faterv, amelyet egy nagy papírlapra átrajzolva kifestettünk. Ezt a gyönyörű, nagyméretű alkotást felhelyeztük a falra, hogy nap mint nap öröm legyen ránézni. A gyerekek saját készítésű falevelekre írták fel, hogy mi mindenért adnak hálát, és külön kérésükre színes pillangók is kerültek a fára, amelyeken a születésnapjuk dátuma szerepel. A feladatokat a gyerekek nagyon élvezték, így a hálafa nemcsak a csoport összetartozását erősítette meg, hanem egy igazán lélekemelő és kedves dísze is lett a térnek.
A Boldogságóra szeptemberi témája a Hála volt. A gyerekekkel összegyűjtöttük azokat a kifejezéseket, érzéseket, amik a hála szó kapcsán az eszükbe jutott: boldogság, szeretet, család, barátság, jóság, segítségnyújtás, kedvesség; majd megfogalmaztuk, hogy milyen módon tudjuk kifejezésre juttatni a hálánkat.
A beszélgetés után „hálagyöngysort” készítettünk: a gyerekek egy-egy színes körlapra felírták, hogy miért hálásak. Többnyire a szerető családjukért, a kedves barátaikért, az egészségükért és a kis állataikért éreztek hálát a szívükben.
A tanév első Boldogságóráján a hála témájával foglalkoztunk. A gyerekek meghallgatták Pillanatkapitány kincsesládájának történetét, melyet közösen meg is beszéltünk. Ezt követően a saját kedvességkincseinket is összegyűjtöttük, melyekért hálásak lehetünk az életünkben. Ezeket a kincseket egy kincsesláda köré „helyeztük”, melynek drágaköveit színeztük ki. Végül a Hála-híd kártyacsomaggal játszottunk.
Szeptember – A hála gyakorlása
A szeptemberi Boldogságóra témája a hála gyakorlása volt. A foglalkozások során arra törekedtem, hogy a gyerekek felismerjék, kiknek és milyen dolgoknak lehetnek hálásak, valamint megtanulják észrevenni a mindennapok apró örömeit. Beszélgetéseink és játékos feladatok segítségével megosztották egymással pozitív élményeiket, és megfogalmazták, mi okoz számukra örömet. Kiemelt figyelmet fordítottunk arra is, hogy megtanulják kifejezni hálájukat társaik, családtagjaik és a környezetükben élők iránt.
A hónap során elkészítettük a „hálafánk”leveleit, amelybe a gyerekek kis cetlikre írhatták le, miért éreztek hálát. A közös tevékenység erősítette az összetartozás érzését, az egymásra figyelést és a pozitív osztályközösségi légkört.
A program során a tanulók megtapasztalhatták, hogy a hála kifejezése örömet ad nekik és másoknak is, és hozzájárulhat a kiegyensúlyozottabb, boldogabb mindennapokhoz. Szeptemberi hálánkat új énektanárunk felé küldjük, aki újra megtöltötte iskolánkat zenével és énekszóval. A gyerekekkel és kollégámmal együtt kerestük azt a dalt, amely leginkább kifejezi a „boldogságfokozó hálát”. Néhány nap múlva az aulában egy kis csapat dalra fakadt: „Mindenik embernek a lelkében dal van…”
És valóban: hálásak vagyunk, hogy újra dal van az iskola lelkében
A beszélgetéseink és a játékok alkalmával eleinte a gyerekek a hála kifejezést kizárólag az anyagi, kézzel fogható dolgokkal azonosították, mint pl.: csoki, chips, kóla, rágó, baba, autó. Többen egyáltalán nem is ismerték a kifejezést.
Így aztán eljátszottuk a „HA EGY SZIGETRE KERÜLNÉNK” mik azok, amik a legfontosabbak nekünk, hogy egészségesek maradjunk és hazajussunk: víz, élelem, erőnlét, összefogás, kreativitás. Ekkor kezdtek ráérezni a gyermekek arra, hogy mennyi mindenért – nem az anyagi javakért csupán – lehetünk hálásak. Ezután már több gyereknek is eszébe jutott, hogy a szüleik hogyan törődnek velük, és hogy ezután ők is többet segítenek a kisebb testvérek gondozásában.
Nagyon tetszett a gyermekeknek „A hála története” című mese, amit később el is játszottunk és előadtunk csoportunkkal.
Az Ölelő kör játékot is eljátszottuk, amelyben a mellettünk ülő gyermek megölelése előtt egy jó tulajdonságát kellett kigondolni, amivel segít társainak, vagy jót cselekszik, amiért mi nagyon szeretjük, hálásak vagyunk.
Csoportszinten feldolgoztuk a Hálafa történetét. A gyerekek először megkeresték a csoportszobában a Hála virágot, amiről utána irányított beszélgetéssel mondhatták el véleményüket a háláról. A mesét követően ők is készíthettek hálavirágot, amit odaadhattak annak, akiknek ők szerették volna. Családtagjaiknak és egymásnak készítettek.
Óvodai szinten egy plakátra gyűjtöttük össze, hogy a gyerekek mit mondtak a háláról és a szülők is ráírhatták egy másik plakátra, hogy ők miért hálásak. Nagyon kedvesen az óvónéniket és a pozitív hozzáállást jelölték meg hálájuknak.
