A foglalkozás során a gyerekek, különböző hétköznapi helyzeteket ábrázoló kártyákat húztak, melyek segítségével dolgoztuk fel a megbocsátás különböző lehetőségeit. Utána el is játszották a megbeszélt szituációkat.
Boldogságóra Alapprogram
A foglalkozás során madarakról szóló mesét néztünk meg, mely ráirányította a gyerekek figyelmét, hogy a boldogságot sokszor a mindennapok apró pillanataiban találjuk meg. Mindenki elmondhatta a mese feldolgozását követően, hogy milyen kis dolgok okoznak neki örömöt.
Játékos, labdás feladatokat végeztünk a gyerekekkel, amely során együtt kellett működniük, közösen megoldaniuk a feladatokat. A legizgalmasabb feladat egy csillag alagzat kialakítása volt, amelyhez minden résztvevő együttműködésére volt szükség.
Ez a hónap, a kilenc hónap témáját foglalta össze. Felelevenítettük a kilenc témát a képek, rajzok, megoldott feladatlapok nézegetésével Megbeszéltük, hogy kinek melyik boldogságfokozó technika az, amelyiket szívesen alkalmaznak, ami beépült szokásrendszerükbe. A kis zászlók színezése közben is adódott lehetőség arra, hogy a témáról beszélgessünk.
Célunk az volt, hogy tudatosítsuk a gyerekekben, hogy a fenntartható boldogság sok kicsi, de fontos dolgokból tevődik össze, mint a szeretet, összetartozás, egymás megbecsülése, megértése, segítése, egy kedves mosoly, segítőkészség, közös élmények, de idetartozik a környezettudatosság is.
1. Bagdi Bella: „jobb veled a világ” című dalát hallgatták meg a gyerekek, amire különböző koreográfiát találtunk ki közösen, és a hónap folyamán többször is elénekeltük, beszélgettünk róla.
2. Boldogerdő- kerekerdő című mesével dolgoztuk fel a témát, amelyben szó volt mind a kilenc boldogságfokozó technikáról.
3. Kiszínezték a boldogságfokozó technikák jeleit, majd elkészítették a saját boldogság kereküket, amit haza is vittek.
4. Boldogságvárat építettünk homokból. Elkészítettük a 9 jelet ábrázoló zászlót és a lépcsőfokokra kerülő 9 kicsi zászlót majd kitűztük az elkészült homokvárra.
5. Bagdi Bella dalait énekeltük a sószobában relaxálva.
6.Hála katica kavicsot festettünk egymásnak.
Boldogság óra
Fülepné Baracsi Tünde vagyok, és a Piricsei Eötvös József Általános Iskolában a Boldogságóra foglalkozást tartom 10-14 éves korosztály számára.
Ebben az iskolában szinte csak hátrányos helyzetű gyerekek vannak, akik alulszocializált környezetből jönnek, alapvető emocionális, higiéniai hiányoságokkal érkeznek az iskolába.
Heti egy alakommal tartok az 5. osztályban Boldogságóra foglalkozást. Olyan érzésekről beszélgetni, mint Hála, Megbocsátás, Elengedés, Tolerancia, Együttérzés… nem könnyű ezekkel a gyerekekkel. Egyes esetekben magát a fogalmat sem értik.
A Boldogságóra program bevezetése során a legnagyobb kihívást az absztrakt érzelmi fogalmak átadása jelentette. A hátrányos helyzetű gyermekek mindennapi megküzdési stratégiái (túlélés, védekezés, bizalmatlanság) miatt a hála és a megbocsátás fogalma kezdetben teljesen idegenként, sőt, veszélyforrásként jelent meg számukra.
Amikor a háláról beszélgettünk, a tanulók többsége nem tudott mit említeni, mert a biztonságos környezet hiánya miatt a mindennapi apró örömöket nem élik meg értékként. Sokan úgy vélték, a hála egyfajta „tartozás” valaki felé. A fogalom átkeretezéséhez tárgyiasított, kézzelfogható példákra volt szükség (pl. egy kapott kedves szó, a meleg tanterem).
A megbocsátás témaköre még mélyebb ellenállásba ütközött. A gyerekek környezetében jelen lévő mindennapi konfliktusok miatt a megbocsátást a gyengeséggel és a veszteséggel azonosították. Számukra a sérelem elengedése azt jelentette, hogy „veszítettek” a hierarchiában. A feldolgozás során meg kellett értetniük, hogy a megbocsátás nem a másik tettének igazat adása, hanem a saját belső békéjük kulcsa.
Módszertani tanulság: A hagyományos beszélgetőkörök ezeknél a gyermekeknél nem működnek reflexió nélkül. A drámajátékok, a történetmesélés és a nonverbális kifejezőeszközök (rajz, gyurma) segítettek közelebb hozni az érzéseket. A folyamat lassú, de a gyerekek közötti agresszió szintje mérhetően csökkent, és megjelentek az első spontán „köszönöm” kifejezések.
Nagyon sok idő és energia kellett ahhoz, hogy a gyerekek őszintén meg tudjanak nyílni, bizonyos témákhoz hozzá tudjanak szólni, és megértsenek dolgokat, és lehessen velük beszélgetni. Sok időt vett igénybe az is, hogy képesek legyenek egymás iránt türelmet és tiszteletet mutatni.
A nehézségek ellenére úgy gondolom, hogy mégis volt értelme ezeknek a beszélgetéseknek, és talán kicsit érzékenyebbé válnak szociálisan egymás iránt és a környezetük iránt is.
Piricse, 2026. 06. 03.
Fülepné Baracsi Tünde
Boldogságóra
Fülepné Baracsi Tünde vagyok, és a Boldogság Órákat az 5. b osztályban, a saját osztályomban tartottam meg a Piricsei Eötvös József Általános Iskolában.
Ez az osztály eléggé hangos, nyüzsgő gyermekekből áll, ahol a hangos beszéd, a csúnya szavak használata, a tanulási problémák, valamint a sok hiányzás szinte mindennapos problémát okoz ebben az osztályban.
Éppen ezért is vállaltam azt, hogy a számomra ismeretlen, új osztályomban ezt a fajta óratípust gyakorlattá teszem, hiszen itt lehetőség nyílik az érzelmekről, hangulatokról, számukra új behatásokról őszintén beszélni, érzelmeiket kifejezni, tapasztalataikat megvitatni.
Eleinte azt tapasztaltam, hogy idegenkednek az efféle beszélgetős óráktól, őszinte megnyilvánulásoktól, és nem tudnak egymásra figyelni, egymást meghallgatni, hiszen mindenki csak bekiabál, egymás szavába vág.
Aztán, amikor egyre több ilyen foglalkozást tartottam, a gyerekek már megszokták, hogy itt mindenki beszélhet, csak egymást meg kell hallgatni, és lehetőségük jut arra, hogy elmondják véleményüket, meglátásukat a témákkal kapcsolatban.
Olyan témákról beszélgettünk, mint- Hála, Megbocsátás, Elengedés, Elfogadás, Önszeretet, az Anyák fontossága, Együttérzés.
Ezekről a témákról még egy felnőtt is nehezen beszél, egy gyereknek pedig még nehezebb.
Szinte minden gyerek hátrányos helyzetű családból érkezett, ezért is igyekeztem a gyerekek számára olyan témákat választani, amiken keresztül ki tudják magukat fejezni- el tudják mondani azokat a dolgokat , amikről esetleg otthon nem beszélgetnek.
Az oktatás és nevelés mellett fontosnak tartom a tanulók érzelmi nevelését, a lelkük finomra hangolását is, hiszen ebben a rohanó világban sajnos a szülők egyre kevesebbet foglalkoznak a gyerekek lelkiállapotával, érzelmi szükségleteikkel.
Meglátásom szerint a gyerekeknek sok ilyen beszélgetésre van szükségük. Ha már csak egy gyereknek tudtam segíteni ezekkel a beszélgetésekkel, akkor már sok mindent tettem a gyerekek lekének fejlődése érdekében.
Piricse, 2026. 05. 03.
Fülepné BaracsiTünde
Az új év elején arról beszélgettünk, hogy milyen fontos, hogy célokat tűzzünk ki magunk elé. Ezek segítenek kitartani, fejlődni és elérni álmainkat. A foglalkozás során, több, témához kapcsolódó közmondást, szólást is megismertünk és értelmeztünk.
Jobb veled a világ dal meghallgatása. környezetünk megfigyelése. Mire kell figyelmesnek lennünk? Mit jelent fenntarthatónak lenni? Zöldítő délután szervezése. Közös ültetés.
Utolsó hónapunkban nyári terveket/iskolai terveket szőttünk. Beszélgettünk milyen céljaink vannak. Miket szeretnénk elérni. Van nekem egy álmom dal meghallgatása. A gyermekek lerajzolhatták a céljaikat amiket eltettünk egy dobozba. A kisebbekkel jövőre kinyitjuk az elballagó nagyok pedig ha visszatérnek hozzánk látogatóba megkapják.
Levendula csoport utolsó hónapja.
Számomra a fenntartható boldogság azt jelenti, hogy a mindennapokban tudatosan figyelek saját testi-lelki egyensúlyomra, miközben támogató, szeretetteljes légkört teremtek a gyermekek számára. Hiszek abban, hogy a boldogság nem csupán a nagy eseményekből fakad, hanem a közösen átélt apró örömökből, a kedves gesztusokból, az egymásra figyelésből és a pozitív élményekből épül fel.
Arra törekszem, hogy jó példát mutassak a gyermekeknek az egészséges életmód, a természet szeretete, az együttműködés és az egymás iránti tisztelet terén. Fontosnak tartom, hogy a mindennapi tevékenységek során erősítsem bennük a hála, az elfogadás és a környezet iránti felelősség érzését. Úgy gondolom, hogy ezek az értékek hosszú távon hozzájárulnak nemcsak az én jóllétemhez, hanem a gyermekek kiegyensúlyozott fejlődéséhez és közösségünk harmonikus működéséhez is.