90 ÉV, EZER MOSOLY – Boldogság Világnapja az iskolánkban!
Ma kettős ünnepet ültünk: iskolánk idén 90 éves, és mi mással ünnepelhettük volna ezt méltóbban a Boldogság Világnapján, mint tiszta szívvel és kedvességgel?
Büszkék vagyunk a diákjainkra, akik ma „boldogságból” is vizsgáztak: bemutatóórát tartottak vendég pedagógusoknak és intézményvezetőknek. A foglalkozás végén minden vendégünk egy-egy szívbe rejtett üzenetet kapott útravalóul, azzal a kéréssel: „Legyenek olyan boldogok, mint mi!”
Mi tette még különlegessé ezt a napot?
Üzenetláda: Egész nap röpködtek a kedves sorok a gyerekek között.
Személyes Boldogság-érmek: Tanulóink névre szóló érmeket készítettek egymásnak, tele pozitív szavakkal. Látni az arcukat, ahogy olvasták a róluk írt szépségeket… ez volt a nap igazi ajándéka!
Kilenc évtizede ezek a falak nemcsak tudást, hanem szeretetet is sugároznak. Köszönjük mindenkinek, aki részese volt ennek a varázslatos napnak!
#Iskolánk90 #BoldogságVilágnapja #BoldogIskola #Büszkeségeink #90Év #EgyüttVagyunkBoldogok
Boldogságóra Alapprogram
Februárban a 6.a osztályban Boldogságóra keretében a megküzdési stratégiák tárházával ismerkedtünk meg. A gyerekekkel sorra vettük mindennapi nehézségeiket, melyek megoldásához segítségül felsoroltunk pár nagyon hasznos praktikát. Mindenki elkészítette a saját maga számára megnyugvást és megoldást hozó tevékenységeket felsorakoztató szivárványát. Míg készültek a rajzok, felolvastam a gyerekeknek A bugyelláris, a pipa meg a süveg c. mesét. Ezt követően megbeszéltük a mese főhősének, Bálint életének hullámhegyeit és völgyeit, utalva ezzel az emberi élet „egyszer fenn-egyszer lenn” görbéjére.
A mai Boldogságóra során az apró örömök felismerésére és megélésére helyeztük a hangsúlyt a gyerekekkel. A foglalkozás célja az volt, hogy a gyerekek megtapasztalják: a mindennapi egyszerű tevékenységek – mint a mozgás vagy az alkotás – is örömforrást jelenthetnek számukra. A tevékenységek során kiemelt szerepet kapott a szabad mozgás, az együttjátszás, valamint az alkotás örömének megélése. A ráhangolódás során rövid, egyszerű beszélgetést kezdeményeztem arról, hogy mi az, amit szeretnek csinálni, mi okoz nekik örömet a mindennapokban. A gyerekek kommunikációs szintjüknek megfelelően kapcsolódtak be: volt, aki szóban válaszolt, mások gesztusokkal, mimikával vagy rámutatással fejezték ki magukat. A fő tevékenység során a gyerekek motorozhattak, valamint építőkockákból tornyot építettek. A mozgásos tevékenység során jól megfigyelhető volt a felszabadultság, az öröm megélése, valamint az aktivitás öröme. A motorozás lehetőséget adott a feszültség levezetésére, a sikerélmény megélésére, valamint az önálló cselekvés gyakorlására. Az építő tevékenység során a gyerekek tornyokat építettek, amely során megtapasztalhatták az alkotás örömét, a próbálkozás és az újrakezdés lehetőségét. Több esetben spontán együttműködés is kialakult, a gyerekek figyelték egymás tevékenységét, és örömmel reagáltak a másik sikerére. A torony ledőlése sem okozott tartós frusztrációt, inkább újabb próbálkozásra ösztönözte őket, amely szintén az élményszerű tanulást erősítette. A foglalkozás során folyamatosan megerősítettem a gyerekeket abban, hogy ezek az egyszerű tevékenységek is örömet adhatnak számukra. Rövid, egyszerű mondatokkal segítettem az élmények tudatosítását, például: „Ez jó érzés.”, „Örülünk, hogy játszunk.”, „Ügyesen építed.” A foglalkozás végén rövid, Bella látogatott el hozzánk. A gyerekek leültek a szőnyegre, egy rövid mesét hallgattak meg Bellától.
Vázlat:
Cél:
Az apró örömök felismerése és megélése a mindennapi tevékenységek során
A pozitív élmények tudatosítása
A szabad mozgás és az alkotás örömének támogatása
Eszközök:
kismotorok
építőkockák
szőnyeg
Bella báb
Ráhangolódás:
Rövid beszélgetés képekkel, gesztusokkal támogatva:
Mit szeretünk csinálni?
Mi okoz örömet?
Egyszerű pedagógusi megerősítés:
„Most olyan dolgokat fogunk csinálni, amiket szeretünk.”
Fő tevékenység:
Motorozás
Szabad mozgás a térben
Öröm megélése mozgás közben
Toronyépítés
Építőkockák használata
Próbálkozás, újrakezdés
Egymás megfigyelése
Pedagógusi irányítás és megerősítés:
„Ez jó játék.”
„Örülünk neki.”
„Ügyesen csinálod.”
Lezárás – megnyugvás:
Leülés a szőnyegre
Halk zenehallgatás
Rövid, vezetett ellazulás
Témánk az apró örömök élvezete. A gyerekek elmondták, mi mindent adhat egy év. ” Meleg zuhanyban” részesítették egymást. Örömsétára mentünk.
1. Kezdeményezés – ráhangolódás
Gyertyagyújtás, éneklés – Ég a gyertya ég….
Mesehívó mondóka
2. Relaxáció
„Repül a karom, ha akarom, ha nem akarom…”
Dal: Bagdi Bella: Van nekem egy álmom
3. Mese
Boldogvár meséje (ism)
Beszélgetés indítás a témához és a meséhez kapcsolódóan.
Rövid beszélgetés, visszacsatolás.
Plüss nyuszi körbeadása, célok egyéni megfogalmazása.
( konkrét dolog legyen)
4. Óvónéni játéka
( A nyuszika egyedül mehet haza ebéd után az óvodából, mert anyukája megengedte. De a csoportba lépve derül ki, hogy baj van. Hiába van a nyuszi lánynál térkép, azt egyedül nem használhatja, csak ha a gyerekek segítenek neki.
Négy zár – szalag- van a borítékon. A zárat csak akkor lehet kinyitni ha a gyerekek segítenek megoldani a feladatokat és segítenek a kis nyuszinak hazatalálni.
1. Feladat: Énekelni kell egy dalt, ami a nyusziról szól.( Nyuszi ül a fűben)
2. Feladat: Lufi fújás, pukkasztás közösen. ( köralakítás kézfogással ,közben tágul a kör és ahogy fújjuk a képzeletbeli lufit. Ezután elengedjük egymás kezét, tapsolunk, ahogy a lufi kipukkan.)
3. feladat: Nyusziugás a teremben.
4. Feladat: Együtt kell hangosan kiabálni, hogy ” Nyuszi mama jövök már!”
A térkép kinyílik, rajta a nyilak. A nyuszi kislány megköszöni a segítséget és elmegy.
Hálásak vagyunk,.hogy mindannyian tudtunk segíteni a nyuszikának.
5. A célok elérésének jele – színezés
Az apró örömök hónapjában a foglalkozást bevezető idézetekkel kezdtük. A Boldogságóra tankönyvből olvastam fel a gyerekeknek az alábbi idézeteket:
„Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban,
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek.
Babits Mihály
„Álmainkért küzdeni kell, a cél eléréséhez összpontosítanunk kell, erőfeszítéseket kell tennünk. Ám arról se feledkezzünk meg, hogy az életapró örömök szövete. Amit azért kaptunk, hogy bátorítsanak.”
Paulo Coelho
Beszélgettünk az idézetekről. A diákok megfogalmazták, hogy abban az esetben lehetünk boldogabbak, ha meg tudunk állni és észre tudjuk venni azt, ami körülöttünk van.
Ezután felolvastam nekik a tankönyvből a Tudni kell megállni című történetet, kísérletet. Jeleztem számukra, hogy jól figyeljenek, mert később lesznek feladataik még.
Volt, aki már hallott erről a kísérletről, vagy csodálkozott, hogy lehetett nem észre venni a profi és híres művészt. Megállapították, hogy folyamatosan rohanunk, stresszes a világ és nincs időnk megállni odafigyelni a szépre. Arról is beszéltünk, hogy a kisgyerekek mennyivel nyitottabbak a világ szépségeire.
Ezután a szituációs játékot végeztük el. Csoportokban kellett dolgozniuk. Az egyik csoportnak el kellett játszania a teljes történetet. A másik csoport rappel, a harmadik verssel kellett bemutassa a kísérletet. Végül a negyedik csoport a némajátékot kapta. Mint minden esetben a drámajáték nagy sikert aratott, sokat nevettek már az előkészületek, majd az előadások során is.
A harmadik csapat verse így hangzott:
Vasútban nóta szól,
de siet a világ,
elnyomja a zaj a melódiát.
Egy gyerek megáll,
meghallja anyja szavát:
„fiam, meg ne állj”.
Rohan a világ,
pár ember pénzre váltja
az elmúló időt.
Habár nem is sejtik, ami jó
40 perc eltelt, a művész meghajol.
Ám a tömeg elment,
mielőtt tapsolt.
Ezután megkértem a csoportokat arra, hogy válasszanak 3-3 dolgot, melyet apró örömként a család, a természet, a barátok és a hobbi nyújthat számukra. A családdal foglalkozó csapat kiemelte a támasz, biztonság és anya főztje gondolatokat. A hobbival foglalkozók a tapasztalatokat, az élvezetet és a nyugalmat emelte ki. A természettel foglalkozók a virágokat, állatokat és a tájat, míg a barátokkal foglalkozók a közös játékot, a beszélgetéseket és a jókedvet említették. Ebből elkészítettünk egy gondolattérképet is.
A foglalkozást azzal zártuk, hogy mindenki kiemelte mit visz magával erről a foglalkozásról. Elsősorban azt fogalmazták meg, hogy jobban fognak figyelni a környezetükben található apró örömökre, melyek megkönnyíthetik a mindennapokat és boldogabbá tehetik az életünket.
Sütiállványon jelenítettük meg a napjainkat megédesítő aprö örömöket.
Jármi-Papos-Őr Általános Iskola Őri Bibó István Általános Iskolai Tagintézmény
A Boldogságóra – Apró örömök témájú foglalkozásunk különösen jó hangulatban telt, hiszen a nyolcadikosokkal közösen pizzát sütöttünk.
Az óra elején arról beszélgettünk, mit jelentenek számunkra az apró örömök a mindennapokban. A diákok sokféle példát hoztak: egy kedves szó, egy finom étel, egy baráti beszélgetés vagy egy sikerélmény az iskolában. Kiemeltük, hogy ezek a kis pillanatok sokat számítanak, és hozzájárulnak a boldogságunkhoz.
Ezután következett a közös program, a pizzakészítés. A tanulók csoportokban dolgoztak, együtt készítették elő az alapanyagokat, gyúrták a tésztát, majd mindenki saját ízlése szerint díszítette a pizzáját. A közös munka során nemcsak ügyesek voltak, hanem sokat nevettek, segítették egymást, és láthatóan élvezték az együtt töltött időt.
A pizzák elkészülte után együtt elfogyasztottuk azokat, ami különösen jó hangulatot teremtett. A diákok megtapasztalhatták, hogy egy egyszerű tevékenység – mint a közös sütés és étkezés – is mennyi örömet tud adni.
A foglalkozás végén közösen megbeszéltük az élményeket. A tanulók kiemelték, hogy számukra a közös munka, az együtt nevetés és a saját készítésű étel elfogyasztása volt a legnagyobb öröm. Rájöttek arra is, hogy az apró örömök gyakran a legegyszerűbb dolgokban rejlenek.
Összességében a foglalkozás elérte célját: a diákok megtapasztalták, hogy a mindennapok kis, pozitív élményei – mint egy közös pizzázás – fontos szerepet játszanak a boldogság megélésében.