A tevékenységet Bagdi Bella Imádok élni című dal meghallgatásával kezdtük. A dal segít a témára való ráhangolódásra, és a mozgás, mint örömforrás átélésére. Beszélgettünk az apró örömökről, amelyeket az érzékszerveinket keresztül tudjuk leginkább érzékelni. Ezt követően megtanultuk az örömsoroló mondókát és a hozzá kapcsolódó mozgásos gyakorlatot. Majd a feltétel nélküli szeretetre fektettük a hangsúlyt, amit egy mozgásos játékkal dolgoztunk fel. ” Egy ölelés ereje”: A gyermekek szabadon mozognak a teremben. Amilyen számot mondok, annyi gyereknek kell megölelni egymást.
A tevékenységet mesével zártam, amely egy kismanóról szól, „Szelliről, aki utnak indul, hogy megkeresse a meseszövő varázsfonalát. A gyermekek a tevékenységben örömmel, önként vettek részt és szívesen mozogtak, hallgatták a mesét. A gyerekek közül voltak, akik megpróbálták lerajzoni a kismanó búvóhelyét.
Boldogságóra Alapprogram
A rövid-és hosszú távok célok közül az osztály belső békéjét, harmóniáját szolgáló célokat válogattuk ki.
Szikszai György Református Általános Iskola
A boldogság nap alkalmából boldogság rókákat készítettünk, amit a gyerekek hazavisznek a szüleiknek.
Kollégiumunk 10 fővel regisztrált a 25. Országfutás közösségi eseményére. A kitűzött célunk 160 km volt, amelyet négy alkalommal, 4×40 km-es bontásban teljesítettünk. Minden egyes alkalommal lelkes kis csapat gyűlt össze az esti órákban, hogy együtt tegyünk a közös sikerért. A kitartás, az összefogás és a jókedv végigkísérte futásainkat. Büszkén mondhatjuk, hogy a kihívást sikeresen teljesítettük! A jó hangulat és a közös élmények tették igazán emlékezetessé ezeket az estéket.
Koll.1 csoport
A Boldogság Világnapja alkalmából a gyerekekkel közösen meglepetést készítettünk intézményünk dolgozóinak. Pirosba öltözve szerettük volna kifejezni hálánkat és megbecsülésünket mindazért a szeretetért és figyelemért, amit nap mint nap kapunk tőlük.
A gyerekek saját kezűleg készített szívecskékkel lepték meg a dolgozókat, melyeket mosollyal és kedves szavakkal adtak át. A megható pillanatokban sok öröm és meghatottság tükröződött az arcokon.
Nagy örömünkre a kedvességet kedvességgel viszonozták: cukorkával és csokoládéval lepték meg a gyerekeket. A nap így valóban a boldogságról, az egymásra figyelésről és a szeretet apró, mégis fontos gesztusairól szólt.
Március 20-án egy kedves mesével ünnepeltük a boldogság világnapját. (Gaston érzelmei: Boldog vagyok)
Hagyomány a közös tánc az udvaron minden óvodánkban járó gyermeknek, ehhez csodaszép tavaszi napsütésben volt részünk. Boldog Dóra arra kérte a Méhecske csoportosokat, hogy mondják el egymásnak, mit szeretnek a másikban.
Közösen hajótörött játékot játszottunk, ahol a cél az volt, minden kis hajósnak szorítunk helyet, kapaszkodjunk össze, vigyázzunk egymásra.
Apró örömök, amelyek közelebb hoznak egymáshoz
Pedagógiai célok:
A foglalkozás célja az volt, hogy a tanulók tudatosabban figyeljenek egymásra, és megtapasztalják, hogy a mindennapi kapcsolatokban az apró figyelmességek, kedves gesztusok és a pozitív visszajelzések milyen fontos szerepet játszhatnak. A program emellett az empátia fejlesztését, az egymás iránti elfogadás erősítését, valamint az osztályközösségen belüli pozitív kapcsolatok támogatását szolgálta.
Bevezetés:
A Boldogságóra program „Apró örömök” témáját a 6. osztállyal egy egyhetes osztályprogram formájában dolgoztuk fel. A tevékenység során a tanulók azt tapasztalhatták meg, hogy a jóllétet és a pozitív közösségi légkört sokszor egészen apró, figyelmes gesztusok is erősíthetik.
A program megvalósítása:
A tanulók sorsolással húztak egy osztálytársat, akinek egy héten keresztül apró örömöket kellett szerezniük. Fontos feltétel volt, hogy az örömszerzés ne vásárolt ajándék formájában történjen, hanem személyes figyelmességekben jelenjen meg. A gyerekek így a hétköznapi helyzetekben keresték azokat a lehetőségeket, amelyekkel pozitív élményt adhatnak egymásnak.
A hét során különböző formákban jelentek meg ezek a gesztusok: volt, aki bátorító üzenetet írt, más segített egy feladat megoldásában, vagy egyszerűen csak tudatosabban figyelt arra, hogy kedvesebben forduljon a társaihoz. Több tanuló számára azonban kihívást jelentett a feladat, hiszen nem minden esetben állnak egymással szoros kapcsolatban az osztálytársak, így volt, akinek nehézséget okozott, hogyan tudna figyelmességet kifejezni a másik felé.
Reflexió és tapasztalatok:
A program lezárásaként a tanulók írásban fogalmazták meg tapasztalataikat. Rövid levelekben írták le, hogyan érezték magukat a feladat során, illetve érzékeltek-e valamilyen változást a hét folyamán az osztálytársaik viselkedésében.
Ezt követően egy közös értékelő beszélgetésen osztották meg élményeiket, majd felfedték azt is, hogy ki kit húzott a sorsolás során. A visszajelzések alapján az osztály jelentős részének nem volt könnyű ez a kedveskedésre épülő feladat. Többen megfogalmazták, hogy nehéz volt számukra kitalálni, hogyan tudnának figyelmesebbek lenni a másikkal, különösen olyan osztálytárs esetében, akivel egyébként kevés kapcsolatuk van.
Ugyanakkor több pozitív példát is megosztottak. Volt, aki annak az osztálytársának írt üzenetet és érdeklődött felőle, aki a hét elején hiányzott. Más tanulók apró, visszafogott gesztusokkal próbáltak kedveskedni: volt, aki például minden nap mosolyogva vagy integetéssel jelezte figyelmességét annak, akit húzott.
Az is megjelent a beszélgetés során, hogy nem mindenki tudta teljesen megváltoztatni megszokott viselkedését. Előfordult olyan eset is, amikor a tanuló annak ellenére, hogy kedveskednie kellett volna a húzott társának, konfliktusba került vele, és megbántotta. Ezek a helyzetek szintén fontos tanulási lehetőséget adtak arra, hogy a gyerekek elgondolkodjanak saját viselkedésükön és annak hatásán.
Összegzés:
A program lehetőséget adott arra, hogy a tanulók tudatosabban gondolkodjanak az empátia, az egymás iránti figyelem és az apró gesztusok szerepéről a közösségi kapcsolatokban. Bár a feladat több tanuló számára kihívást jelentett, mégis fontos tapasztalat volt számukra annak felismerése, hogy már kis figyelmességekkel is pozitív hatást gyakorolhatnak egymás mindennapjaira. Az ilyen élmények hosszabb távon hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az osztályközösségben erősödjenek a pozitív kapcsolatok és az egymás iránti elfogadás.
Tanulói visszajelzések (idézetek):
„Figyeltem arra, hogy mivel tudnám jobbá tenni a másik napját.”
„Nekem az tetszett, hogy mindenki próbált egy kicsit kedvesebb lenni.”
„Most jobban figyeltem arra, mi esne jól a másiknak.”
„Érdekes volt egy héten át titokban kedveskedni valakinek.”
„Jó érzés volt adni és kapni is.”
Rájöttem, hogy a figyelmesség sokat jelenthet.”