Március hónapunkat egy csodaszép ünneppel indítottuk: a nők napjával. Nagyon sok kedves és figyelmes úriember jár az óvodánkba, akik kis- és nagylányokra egyaránt gondoltak ezen a napon, és egy aprósággal kedveskedtek számunkra. Ez az alkalom remek volt, hogy beszélgessünk egy kicsit erről, miért is gondolunk ilyenkor a lányokra, miért fontosak számunkra, kinek ki a legfontosabb nő az életében, és miért? Nagyon kedves gondolatok hangoztak el.
A következő nagyobb projektünk és eseményünk, amit nagyon vártunk, a Boldogság világnapja volt, amelyhez egész óvodánk csatlakozott. Reggel beszélgetőkörben hangolódtunk a témára, és már tízórai előtt/ után nekiláttunk az általam előre gyártott kis kártyákra rajzolni valami kedveset, szépet, másoknak örömet okozó képet. Aki szerette volna, annak írtam is hozzá egy kis kísérő kedves gondolatot is. Amikor ezzel elkészültünk, megcsodáltuk mindenkiét, és közösen megbeszéltük, ki kinek szeretné adni (Igazgató néni, konyhás néni, kis- , majd középső csoport, iskola, stb.). Megtanultuk a Boldogság- mondókát is, és mindezzel a szívünkben útnak indultunk más szívébe és boldogságot csalni. Az oviban mindenkit körbejárva, kiléptünk az óvoda falai közül is, és kis településünk főbb helyein (boltok, orvosi rendelő, gyógyszertár, bölcsőde, fodrászat, önkormányzat, iskola), illetve az arra járókelők arcára is igyekeztünk mosolyt csalni, egy kis örömöt hozni a mondókával, a rajzolt kártyákkal, egy mosollyal, egy öleléssel, kedves szóval. Mindenhol nagy sikert arattunk, van, aki velünk együtt mosolygott, van, aki meghatódott, de elértük kedves célunkat: és egész településünkön, ha csak egy kis pillanatra is, de az emberek megálltak, és velünk együtt örültek. Óvodánk több pontján is igyekeztünk felhívni az arra járókelők és a szülők figyelmét is erre a napra, illetve bevonni őket is ebbe az akcióba (ablakban felirat: Add tovább a boldogságot!, Bók- láda, Bók- cetlik). Miközben mi a faluba minden pontjára elvittük az emberek szívébe a boldogságot, a kis- és középső csoportosok egy kis közös táncházzal próbálták egymást boldoggá varázsolni.
Ezen a héten dolgoztuk fel a Víz- világnapja alkalmából is ezt a témakört. Nagyon sok mindent tanultunk a vízről, és kísérleteztünk is vele csoporton belül, majd a zárónapon forgószínpadban másik csoportban is. Úgy láttam, mindegyik nagyon elvarázsolta a gyerekeket, de talán a közösen készített ‘Víz- körforgása’ megfigyelésünk, ami a legjobban érdekelte, mert azt több napon keresztül kísérhették figyelemmel, és jelezhették a változást.
A bábszínházi világnap alkalmából kirándultunk a nagycsoporttal, illetve három középső csoportos is csatlakozott hozzánk. A siklósi Szociális segítőink meghívására a Víz körforgásáról nézhettünk meg egy Papírszínház bábelőadást, majd ők is több érdekes kísérletet mutattak meg a gyerekeknek, akik ezáltal is rengeteget tapasztalhattak a víz sokszínűségéről. A hetet zárva, mindenki lerajzolhatta, számára miért fontos a víz. Csoportban dolgozhattak a gyerekek, majd egy kiállítást készítettünk belőle a szülőknek az öltözőnkben.

Ebben az életkorban az örömök a tapintható, látható, hallható, szagolható és átélhető valóság. A nemzeti ünnep megértéséhez , otthon készült alkotásokból kiállítást rendeztünk az ovi folyósóján, mely amellett, hogy hidat állított a család és az óvoda között, erősítette a kicsik biztonságérzetet és büszkeséggel, hatalmas örömmel töltötte el őket. Mivel ezeket az alkotásokat / várak, lovak, Pilvax kávéház, ágyúk, Nemzeti színház, katonák/, a mindennapi játékokba is bevontuk, biztosítottuk a folyamatos örömforrást, elősegítve a történelmi események gyermeki szintű feldolgozását. A vizes játékok a flow-élmény (elmélyült öröm) tökéletes példái. A csipeszes kupakgyűjtés, a hal-, és gumihorgászat, vízzel való kísérletek, tenyérnyomat-halacskák, vizes akadálypáják, békamentés és szelektív gyűjtés biztosította a kicsik sikerélményhez juttatását, miközben játékos formában alapozta meg a felelősségérzetet, ami az „apró jócselekedetek” örömét tanítja. A Boldogságnap megünneplése, a szmájlifejek készítése a közös vonulás, éneklés, boldogságsütik fogyasztása, mind alkalmasak voltak az öröm megélésére. Az örömeink csúcspontja a Húsvét megünneplése volt. A közös készülődés a várakozás izgalmát, örömét és a közösségi szerepek gyakorlását hozta el. A tojáskeresés, locsolkodás, a vendéglátás és az ajándékozás rituáléi a társas viselkedés alapjait (figyelem a másikra, hála, viszonzás), közös örömök megélését rögzítették játékos keretek között. A téma komplex feldolgozása biztosítja, hogy a 3 évesek számára az óvoda egy biztonságos, vidám és felfedezésre váró helyszín legyen, ahol a gyermekek fejlődése mindig az örömfaktoron keresztül valósul meg, ami ebben az életkorban a leghatékonyabb tanulási út. A változatos tevékenységeken keresztül igyekeztünk elvetni annak a magját, hogy a világ tele van felfedezésre váró, apró örömökkel.

A foglalkozást Bagdy Emőke által kidolgozott „Villámlazítás” relaxációs gyakorlat előzte meg.

Ezt követően a foglalkozás közös énekléssel indult, melynek során Bagdi Bella „Imádok élni” című dalát hallgattuk meg a „Jobb Veled a Világ – Boldogság” albumról.

A téma feldolgozásának részeként felolvasásra került Bezzeg Andrea „Újra együtt” című meséje.

Ezt követően érzékelésfejlesztő játékokra került sor. Ízérzékelő játék keretében a gyermekek különböző ízeket kóstoltak, majd megbeszéltük, kinek melyik íz a kedvence. A tevékenységhez kapcsolódóan rajzos és színezős feladatokat is végeztek, melyek során az érzékszervekről beszélgettünk.

A foglalkozás során tapintásos játékot is játszottunk „Mi van a takaró alatt?” címmel, amely a taktilis érzékelés fejlesztését támogatta.

A tevékenység zárásaként a Boldogság vára tematikus rendszerének hetedik lépcsőfokára felkerült az apró örömök megélésének jelképe.

A foglalkozást zárókörrel fejeztük be, melynek során minden gyermek megfogalmazta, számára mit jelent az „apró öröm”.