Március igazán sok alkalmat kínált arra, hogy együtt élvezzünk és megéljünk sok-sok apró örömöt!
A hónapot a Beporzók napjára való készülődéssel kezdtük, melynek keretében a csoportba járó gyerekekkel közösen „Rovarhotelt” készítettünk az óvodánk által meghirdetett pályázatra, mellyel az óvodások és rajtuk keresztül a családok figyelmét hívtuk fel a szorgos kis rovarokra, természetben betöltött szerepükre, védelmükre. Tematikus nap keretében ünnepélyesen helyeztük ki az óvoda kertjébe, búvó- és lakóhellyel megajándékozva az aprócska kis élőlényeket. Méhész látogatott el óvodánkba. A gyerekek kézbe foghatták a füstölőt, méhkast, lépkeretet, felpróbálhatták a méhészkalapot. Minden kisgyermek mézet, méhecskés mézespuszedlit kóstolhatott.
Aztán jött a Nőnap, melyre több kisfiú – családjával együtt készülve – lepte meg a csoportba járó kislányokat és az óvoda dolgozóit. Volt, aki virágot, vagy éppen anyával közösen süteményt készített. A kislányok közös énekléssel és személyesen is megköszönték az ajándékokat. Barnabás másnap egy nagy doboz bonbonnal érkezett az óvodába. Anyukája elmondása alapján sírva mesélte otthon, hogy ő nem adhatott semmit, pedig mennyire szeretett volna. Így rendkívül boldog és büszke volt, amikor végigkínálva a csoporttársait mindenki megköszönte a figyelmességét és ő büszkén és meghatottan ismételte minden alkalommal: „Szívesen! – Látszott rajta, hogy szívét, lelkét osztja a bonbonnal együtt. Igazán megható pillanat volt végignézni…
A nemzeti ünnep alkalmából már hagyomány, hogy óvodánkba hagyományőrző lovas huszárok érkeznek, így a gyerekek személyesen találkozhatnak azokkal, akiről dalaink, verseink szólnak. Minden évben izgatottan készülnek a lovakkal való találkozásra, s bár kissé félve, de egy kis segítséggel boldogan kínálják tenyerükből almával, répával azokat. Idén külön örömöt jelentett, hogy kezükbe vehettek egy-egy igazi huszárkardot, puskát, csákót.
Aztán nyugodtabb napok következtek, melyeket a Boldogságóra program feladatai játékai tettek boldoggá. A Napimádás relaxációs gyakorlat után beszélgettünk a tavaszról, majd megnéztük Bartos Erika Bogyó és Babóca: Hónapok – március című hangoskönyvét. Eljátszottuk a mesét: gurultunk a szőnyegen, táncoltunk, mókáztunk. A gyerekek gyorsan megtanulták és boldogan játszották újra és újra a Simogatót. Vidáman kezdtek neki a színezőnek. Sok kisgyermek jól ismeri a Bogyó és Babóca sorozat történeteit, így boldogan ismerték fel és nevezték nevükön a színezőn szereplő figurákat.
A hónap utolsó hetében még egy élményekben gazdag program várt ránk: az Ebugatta napok, melynek keretében a felelős állattartásra hívtuk fel a figyelmet. A programsorozat keretében tenyésztő és terápiás kutyakiképző hozta el egy-egy kutyáját óvodánkba, nagy örömet szerezve ezzel a gyerekeknek, akik boldogan simogatták, a megtanult vezényszavakkal irányították, vagy éppen a kutyus által bemutatott feladatokat ismételték, mint a forgás, kúszás, ugrás, gurulás. Jó volt látni, ahogy a máskor zárkózott, szorongó kisgyermek, ha félve is, de óvatosan megsimogatta a kutyust, majd felbátorodva hagyta, hogy társai mellett ülve, az ölükben, mint egy hídon végigmenjen, és a végén – a tenyerében tartva – izgatottan adta a jutalomfalatot. A program keretében adománygyűjtést szerveztünk a helyi állatmenhely számára.
A hónap és a tevékenységek során a gyerekek sok hasznos, új ismerettel, élménnyel gazdagodtak. A tevékenységeket, feladatokat szívesen, motiváltan végezték, s közben lehetőségük nyílott megélni az önfeledt örömöt, a kapni jó, de adni még jobb örömét.

Ebben a hónapban a sokat beszélgettünk arról, hogy kinek mi okoz a mindennapok során apró örömöket. Az óvodás gyermekek elég nehezen tudnak különbséget tenni az apró és nagy örömök között, de a beszélgetések és játéktevékenységek során egy kicsit jobban megérették a különbséget a két fogalom között. Kis lapokra rajzolták le azt, ami nekik örömöt okoz, majd egy nagy szívre ragasztottuk az apró örömök rajzait, melyet a csoportszobában helyeztünk el.