A márciusi foglalkozást 18-án tartottam meg, minél közelebb a Boldogság Világnapjához.
A „Repül a karom, ha akarom, ha nem akarom” relaxációs gyakorlat után Boldog Dóra az „Újra együtt” mese meghallgatására invitálta a gyermekeket. A kedves kis történetet érzékelős játék követett, melyet nagyon élveztek a gyermekek. Ők maguk választották meg, hogy melyik érzékszervüket „lepjük” meg: lehetett hangszerek és madarak hangjait érzékelni, finomságokat kóstolgatni, illatszereket szagolni, gyönyörű képeket nézegetni, és a meglepetés zsákban apró játékokat tapintani. A vidám, derűs játék után Bagdi Bella Imádok élni dalára táncoltunk, és egy örömölelést adtunk át egymásnak. Ennél a játéknál engem egy hatalmas öröm, boldogság ért, mert egy olyan kisfiú ölelt át, aki mindeddig nagyon tartózkodó, gátlásos volt. Beszélgetőkör keretében mindenki elmondhatta, hogyan érezte magát, mi okozott neki örömöt. Közösen megállapítottuk, hogy mennyi apróság is boldoggá tud bennünket tenni. Ettől a naptól kezdve, tudatosan figyeltük, hogy milyen apró örömöket tudunk felfedezni: kinyílt egy kisvirág az ovi udvarán, hallgattuk a madarak csicsergését, élveztük a nap melengető sugarait.
A foglalkozás után az óvoda valamennyi gyermeke és dolgozója összegyűlt az udvaron, ahol elmondtam a gyermekeknek, hogy közeleg a Boldogság Világnapja, megbeszéltük, hogy mennyire jó érzés örülni, boldognak lenni. A csoportom meg is indította az örömölelést, átadtuk egymásnak örömünket, szeretetünket. Bagdi Bella Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek zenéjére együtt mozgott az óvoda összes gyermeke, óvó nénije. Örömteli percek voltak.
Kolllégáim figyelmébe ajánlottam a Boldogság Világnap konferencia előadásait.
Boldogságóra Alapprogram
Apró örömök élvezete
Mindennapjaikban sokszor az örömteli apróságokat a legnehezebb felfedezni. Nem csak azokat, amelyek váratlanul érnek minket, hanem azokat is, amelyek gondos előkészítés útján jutnak el hozzánk. A felismeréshez legtöbbször tudatosságra és figyelemre van szükség, ezért nagyon hasznosnak bizonyult a babzsákos játékkal keresés: „Most, ebben a pillanatban mi a jó nekem?” Ez a játék önreflexióra tanít és mindig új élményeket fedeztet föl. Jó lehet a meleg napsütéstől a társam közelségééig bármi, amire nyitottak vagyunk. A játék továbbfejlesztett formájában a tanítás végén is mondtunk három apró örömöt, amiben aznap részünk volt. Érdekes volt megfigyelni, ahogyan a fiatalok egymást inspirálták a felfedezéseikkel, és napról napra könnyebben gyűlt össze a három örömet okozó apróság.
A legtöbb öröm érzékszerveink munkájával érkezik hozzánk és válik tapasztalattá. A kedvenc csoki ízlelése, a barát megpillantása, a kedvenc zeneszám századik meghallgatásra is örömet okoz. Vannak olyan élmények, amelyek naponta megtapasztalhatók, és olyanok, amelyek eléréséért tenni kell. Igyekeztünk eljutni és a társainkat is segíteni a napi szintű apró örömhöz.
Van, akinek a Pozitivity játék okoz örömet, ezért gyakran vettük elő mostanában.
Összeállítottunk egy közös slágerlistát, de nem csak a vidám, derűs dalok kerültek föl rá, hanem olyanok is, amelyek dallamvilágukkal, ritmusukkal és nem csak szövegükkel okoznak örömet. Meglepő volt látni, hogy a melankólikusabb, érzelmesebb dalok is népszerűek a csoportban, és tudnak örömet okozni.
Itt a tavasz és meglehetősen sok órán át verőfényes napfénnyel örvendeztetett meg minket. A kertben kipróbálhattuk a fényfogócskát, remek mozgásra inspiráló játék. Több közelben tett séta során igazi vidám tavaszi képen örökíthettük meg rácsodálkozásunkat az ébredező természetre.
„Abban a pillanatban, amikor valaki figyelmet szentel valaminek, legyen az akár egy fűszál, a dolog maga rejtélyes, bámulatos, leírhatatlanul pompás világgá változik.” (Henry Miller)
Ezekkel a gondolatokkal vezettem be az új témánkat a hónap elején. Sokat beszélgettünk tanítványaimmal az apró örömökről, arról, hogy mit jelent nekik az apró öröm, miben találnak örömet.
Meghallgattuk a hónap dalát is, amit örömmel énekelgettek.
Megbeszéltük az érzékszervek fontosságát, és azok segítségével, milyen örömök érhetnek bennünket.
Meghallgatták Döbrentey Ildikó: A hétdombi csodatevő szivárvány történetét, ami nagyon tetszett a gyerekeknek.
Játszottunk A mi ritmusunk játékot, amely során megtapasztalhatták, milyen, ha párban egyszerre mozognak, játszanak. Nagyon élvezték a játékot, és ők is adtak ötletet, mit próbáljanak meg együtt csinálni.
Elkészítettük az Örömfát, amelyre egy-egy pillangót tettek fel névvel ellátva akkor, ha valami apró öröm érte őket. Mindig lelkesen mondták el, hogy akkor mi is okozott nekik örömet.
A termünket díszíti és mindig örömmel állnak meg előtte és tanulmányozzák a rajzok alapján, hogy mi okozhatott örömet a társuknak.
„Örömerdő örömfája, örömpille száll le rája.”
A Boldogságóráim leglelkesebb diákja ebbe az osztályba jár. Már az előkészületekben aktívan részt vett – kartonszínt választott, vitte az eszközöket, kérdezett, csicsergett, lelkesedett.
A ráhangolódó légzőgyakorlatot követően beszélgettünk az apró örömökről. Ezt követően meghallgatták Döbrentey Ildikó A hétdombi csodatévő szivárvány című meséjét, majd kértem őket, hogy gondolják ki, ők mit kérnének a szivárvány alatt, majd 6 széket – mint dombszimbólumot – elhelyeztem a padok között, ezen ők végigjárták az utat, a végén az ugrálókötélen átlépve mondták ki vágyukat hangosan. Mindenki sorra került. Kiosztottam a kör alakú vingettákat, melyekre filccel, tűfilccel, színessel ráírták és/vagy megrajzolták apró örömüket, végül felragasztották az apró örömök fájára. Meghallgattuk, mozogtunk, táncoltunk Bagdi Bella Ma rám talál a boldogság című dalára. Az óra végén még volt lehetőség egy közös fotóra is az apró örömök fájával a visszajelzés előtt.
Napimádás gyakorlattal kezdtük a napot. Aztán körbeültünk és szokás szerint körbeküldtük, tovább adtuk a simogatást. Menetirányba fordulva megmasszíroztuk az előttünk ülő hátát a „Mit csinál a kis kezem?” kezdetű mondókával, aztán megfordulva visszaadtuk a kényeztető masszázst annak a pajtásunknak, akitől az imént kaptuk. Kockával dobtunk, minden oldalon egy érzékszerv volt, és fel kellett sorolni milyen jó dolgokat lehet érzékelni velük. Mindegyikért egy mosolygó fejecskét kaptak a gyerekek és a végén megszámoltuk, ki találta a legtöbbet. A hónap dalára nagyot táncoltunk.
Tízórai után megbeszéltük, ki, miért szereti a tavaszt. Virágot rajzoltunk, kiszíneztük, kivágtuk, majd a szirmait behajtogattuk. Egy tálba vizet töltöttünk és rátettük az összehajtogatott virágot. Amíg kinyitotta a szirmait, addig sorolták a gyerekek, mit szeretnek a tavaszban. Összeírtuk, valamennyit, aztán elmentünk sétálni és kipipáltuk a jegyzékünkben, mennyit találtunk meg belőle .
Másnap megnéztük Bogyó és Babóca tavaszi meséjét, aztán kiszíneztük a színezőt és együtt készítettünk mozaik technikával egy szép gólyát is, annak örömére, hogy hazatért a falu gólyája.
A gyerekek nagy lelkesedéssel gyűjtötték össze, hogy számukra mi szerez örömet.
A gyerekek már nagyon várták, hogy ismét Boldogságóra legyen, ennek hangot is adtak. A kiselsősökkel a helyszín a kistorna terem – továbbra is aktívak, mozgékonyak, ezért ez a helyszín esetükben a legjobb döntés. A lazító légzőgyakorlatot követően beszélgettünk az apró örömökről, kinek mit jelent babzsákot körbeadva mindenki elmondhatta. Utána felolvastam Döbrentey Ildikó A hétdombi csodatévő szivárvány című meséjét. Utána a tanító nénivel felépítettük a hat dombot, melyet mindenki végigjárt, a végén vártuk a kolléganővel az ugrálókötéllel, ahogy átléptek rajta hangosan kimondták a kívánságukat. Lelkességüket fokozta miután kaptak egy darabot a szivárványból – választhattak kedvenc színű krepp papír szalagcsíkot – majd Bagdi Bella Ma rám talál a boldogság című dalára táncoltak, mozogtak. A végén ismét körbeadtuk a babzsákot, amikor mindenki elmondhatta, hogy érezte magát a foglalkozáson.
Ebben a hónapban az apró örömök élvezetéről beszéltünk, még inkább átéltük. Tudatosan figyeltünk arra, hogy minél több örömet szerezzünk egymásnak, illetve kerestük azokat a helyzeteket, tevékenységeket, amelyek javarészt örömmel töltöttek el bennünket. Elkészítettük az örömfát. Sok pillangó „repült” a fára, volt olyan nap, mikor egymást érték a színes lepkék. Nagyon élvezték a gyerekek a játékokat is és az ujjbábos előadást.
A Gyermekotthon kis- és nagylányai már hozzászoktak ahhoz, hogy minden hónapban megtartjuk a Boldogságórát, melyet általában iskolából hazaérkezésük után kezdünk. A három csoport külön-külön érkezik továbbra is. Nagyon hálás vagyok a nevelőknek és a beosztott kollégáknak, mert együtt érkeznek, együtt gondolkodnak, dolgoznak a gyerekekkel. A csoportjaink nyílt csoportként működnek, hiszen hol egyik csoportba, hol a másikba érkezik új gyermek. Szokás szerint mind a három csoportban a tematika hasonló, az aktuális állapotuk határozza meg, mivel és mennyit dolgozunk együtt.
Az első csoportban kimondottan kis létszámmal dolgoztunk. Az egyik nagylány a Gandhi Gimnáziumba készül, már hétvégi programra is kapott meghívást, így számára az apró örömök és foglalkozás e köré épült. Nagyon sok megerősítést fogadott be az aktivitásával. A csoportjuk apró örömeinek fáját elkészítettük, kör alakú vingettára felírták és/vagy rajzolták örömeiket, majd felragasztották. Ezt követően ők kérték, hogy a Pozitivity társasjátékkal játszunk. Meglepően nagy türelemmel és odafigyeléssel játszottak, a végén lelkesen alakították ki a szívekből a közös alakzatukat.
A második csoportban egy serdülő lány a fotelból figyelte a foglalkozást, a verbális részbe időnként bekapcsolódott. Az apró örömök fáját velük is elkészítettük az általuk választott színű kartonra. Ezt követően ők is a Pozitivity társasjátékkal játszottak.
A harmadik csoportban, ahol több a kisebb életkorú gyermek, a témafelvezetést követően szintén elkészült az apró örömök fája, majd felolvastam Döbrentey Ildikó A hétdombi csodatévő szivárvány című meséjét. Utána mindenki kigondolta a kívánságát, majd fogtunk egy ugrálókötelet a nevelő kollégenővel, mindegyik kislány amikor lépett át a kötél fölött hangosan kimondta kívánságát. Ezt követően meghallgattuk a hónap dalát.
Mind a három csoport elvitte magával a kartonra készült apró örömök fáját, az egyik csoportban már ki is tették a nappali falára…
E hónapban is megtartottuk a Boldogság órát. Meghallgattuk a hónap dalát. Az élet apró örömeivel kapcsolatosan gyűjtöttünk kifejezéseket.