A májusi Boldogságóra kiemelt témája a testmozgás és az egészséges életmód gyakorlása. A program célja, hogy játékos formában, mozgással és relaxációs gyakorlatokkal hívja fel a figyelmet a fizikai aktivitás mentális és testi egészségre gyakorolt jótékony hatására.
A következő formában valósult meg a tanóra:
1. Ráhangolódás és Relaxáció (10 perc)
o Kényelmes elhelyezkedés (ülés vagy fekvés)
o Közös, mély relaxációs légzés (5-ször be és ki)
o Belső csend megteremtése, feszültségoldás
2. Motiváció és Beszélgetőkör (10 perc)
o Körben ülés labdával
o Kérdések a kedvenc mozgásformákról és a sportolás utáni jó érzésekről
o Rövid beszélgetés a mozgás és a boldogság kapcsolatáról
3. Főtevékenység: Zenés mozgás (15 perc)
o Vidám, pörgős zene elindítása
o „Táncoló szobrok” játék (zeneleállításra boldog/erős pózba merevedés)
o Páros „Tükörjáték” (egymás mozdulatainak másolása és szerepcsere)
4. Levezetés és Kreatív Fixálás (10 perc)
o Csendes rajzolás (önmaguk ábrázolása mozgás/sport közben)
o Záró rituálé körben állva
o Hálamondás a saját testünknek (miért vagyunk hálásak a lábunknak, kezünknek stb.)
Boldogságóra Alapprogram
Óvatosság, körültekintés és a nyári biztonság
A tanév utolsó Boldogságóra foglalkozásán az óvatosság és körültekintés karaktererősségével foglalkoztunk, különös figyelmet fordítva a közelgő nyári szünidő biztonságos eltöltésére.
A ráhangolódás során Pillanatkapitány és Kóborló segítségével boldogságnyomokat gyűjtöttünk, majd az Erősségek kertje – Óvatosság, körültekintés című videó kapcsán közösen beszélgettünk arról, hogyan segíthet bennünket a felelősségteljes döntés a mindennapokban. A tanultakat a „JÓvatosan!” mozgásos játékkal mélyítettük el, majd az Erősségdetektív feladatban a gyermekek egymás pozitív tulajdonságait fedezték fel és fogalmazták meg.
Az Óceánok Világnapjához kapcsolódva kreatív alkotásokat készítettünk, miközben szó esett a természet védelméről és a vízparti biztonság legfontosabb szabályairól is.
A foglalkozást a „Jobb velem a világ, mert…” zárókörrel fejeztük be, majd sor került a Boldog Oklevelek átadására. Külön öröm volt átadni a Hála Okleveleket azoknak is, akik egész évben támogatták munkánkat. Megható pillanat volt, amikor a gyermekek szinte pillangóként repültek oda az oklevelek tulajdonosaihoz, hogy személyesen adják át nekik az elismerést. Ezek az őszinte gesztusok szépen megmutatták, milyen sokat jelent számukra a közösen megélt figyelem, segítség és szeretet.
A foglalkozás méltó lezárása volt az idei Boldogságóra programnak. A közös beszélgetések, játékok és alkotások ismét megerősítették a gyermekek önismeretét, együttműködését és felelősség tudatát, miközben örömteli élményekkel készültek a nyári szünidőre.
Júniusban a fenntartható boldogság témájával foglalkoztunk a gyerekekkel. A foglalkozást a már jól ismert boldogságóra mondókánk közös elmondásával kezdtük. Ezután mindenki elkészítette a saját „Boldogság befőttjét”, amelybe lerajzolta azokat a dolgokat, amelyek mindig örömet szereznek neki, és amelyeket szívesen csinál. Miután mindenki befejezte a munkáját, közösen leültünk, és minden gyermek elmesélte, mit rajzolt a befőttjébe. A beszélgetés során sok kedves, személyes élményt osztottunk meg egymással, erősítve a pozitív gondolkodást és az egymásra való odafigyelést.
A Szivecskék 7.a csoport tagjai június 2. –án kora reggel buszra ültek és meg sem álltak Korondig. A Határtalanul program keretében hat napot töltöttünk Romániában. A tanévünk lezárásaként ezeken a napokon kiemelten gyakorolhattuk a boldogságórán tanultakat: hogyan küzdjünk meg a hányingerrel a buszon; legyünk hálásak a változatos programokért; optimisták legyünk: hátha látunk medvét; élvezzük az együttlétet, a mozgást, friss levegőt, szép tájat; jó cselekedetekkel építsük a társas kapcsolatainkat;…
Június 4-én a Nemzeti összetartozás napján mi nem a megszokott iskolai ünnepségen vettünk részt, hanem a gyönyörű Gyimeseken keresztül az 1000 éves határig, a régi Magyarország keleti határáig utaztunk. Az itt található egykori vasúti őrház megtekintése közben a mai tulajdonos mesélt nekünk az őrház történetéről, az 1920-as trianoni békeszerződés következtében feldarabolt történelmi Magyarországról, az ott élő csángó lakosság fennmaradásáról, hihetetlenül erős magyarságtudatáról és arról, hogyan tudták a mai napig fenntartani a magyar nemzethez való tartozásukat, a hagyományaikat. Mit jelent a külhoni magyarságnak ez az ünnep. Milyen nehézségekkel kellett és kell a mai napig megküzdeniük. Az 1000 éves határnál, Gyimesbükkön megnéztük a 400 éves Rákóczi várat is.
A gyerekek elgondolkodva és meghatottan hallgatták az előadást és azt gondolom útravalóként azzal az érzéssel jöttünk haza, hogy hálásak lehetünk, hogy a mi őseink Magyarországon maradhattak!
A Szivecskék 7.a csoport tagjai nagy lelkesedéssel várták a boldogságóra – A TESTMOZGÁS ÉS AZ EGÉSZSÉGES ÉLETMÓD GYAKORLÁSA – május havi témáját!
Csatlakoztunk a MDSZ által szervezett Bringázz a suliba! programhoz. A program ismertetése előtt beszélgettünk arról, hogy vajon ennek a programnak mi lehet a célja? Záporoztak az ötletek: bringázzunk többet, mindennapos mozgás, legyünk kitartóak a matricagyűjtésben, fogjunk össze csapatként, egészségesebbek legyünk, boldogan induljanak a napjaink, stb.
Az ötletek kiválóak voltak, de egyre nem gondoltak: a környezetbarát, fenntartható közlekedésre. Megbeszéltük, hogy mennyire fontos védenünk a környezetünket és a magunk egészségét a jólétünk és boldogságunk érdekében.
A boldogságóránkat Ron Fletcher idézetével zártuk „A mozgáshoz úgy közelíts, ahogy az élethez: lelkesedéssel, örömmel és hálával. Mert a mozgás az élet, az élet pedig mozgás. Mindkettőtől azt kapod, amit beleteszel.”
A május hónap 19 tanítása napja a program megvalósításáról szólt. A 14 fős kis csapatunk lelkesen gyűjtötte az egyéni és csapatmatricákat, ezzel is segítve az iskolai szintű pontgyűjtést. Rávették a nem kerékpárral iskolába járó társaikat, hogy most azzal jöjjenek, mert akkor több matricát gyűjthetnek, egészségesebbek lesznek, boldogabban indul a napjuk! A játékosság mire nem képes! Büszke vagyok Rájuk, mert hiába vagyunk ilyen kevesen, Ők tudják és értik, hogy a közösségi programokhoz való kapcsolódásuk nagyon fontos, és „minden matrica számít”!
Júniusban a Boldogságóra program során közösen idéztük fel az év során átélt élményeket, kedvenc játékokat és közös sikereket a Katica csoporttal. Igazán megható napunk volt, ugyanis a kis katicák pár nap múlva elballagtak az óvodából. Kezdték ők is érezni ezt a szép lezárást, olykor-olykor meghatódtak és érezni lehetett az ölelésükön, hogy most más, erősebb és hálát kifejező. Mondanom sem kell, mi felnőttek is érzelmes hangulatba kerültünk.
A gyermekek azért örömmel emlékeztek vissza azokra a pillanatokra, amikor együtt játszottak, segítették egymást vagy közösen oldottak meg feladatokat. Felidézték a kiscsoportot, a középsőt, amikor még a vendégházban „laktunk”.
„Azért szeretem a Katicát, mert itt vannak a barátaim.”
„A legjobb a közös játék volt, meg a foci.”
„Emlékeztek a traktoros szánkózásra?”
Közös alkotótevékenységek és játékok során ismét megtapasztalhatták az összetartozás örömét. A gyermekek most már nagy szeretettel és türelemmel fordultak egymás felé, örömmel segítették társaikat, biztatták egymást. Szinte minden nap rajzoltak a barátok egymásnak, kis meglepiket gyártottak, amiből nekünk is jutott.
A relaxációs és mindfulness gyakorlatok során nyugodt, meghitt hangulatban idéztük fel az év legszebb pillanatait. A ballagásra saját dalokat is írtunk, a próbákon sokan meghatódtak.
Úgy érzem, az egész éves Boldogságóra foglalkozások sokat segítettek a gyermekek érzelmi fejlődésében. A csoport tagjai nyitottabbá, elfogadóbbá váltak, és sok szoros barátság alakult ki közöttük.
Jó utat kívánunk a nagy Katicáinknak, és arra kérem őket, hogy emlékezzenek a jelszavunkra: „Jobb veled a világ!”
Májusban a testi-lelki egészség témáját dolgoztam fel a Katica csoport Boldogságóra foglalkozásán. A gyermekek játékos formában ismerkedhettek meg az egészséges életmód, a mozgás és a lelki jóllét fontosságával.
A beszélgetőkörben arról meséltünk, mi segít abban, hogy jól érezzük magunkat. A gyermekek örömmel osztották meg gondolataikat:
„Szeretek futni az udvaron.”
„Akkor vagyok boldog, ha megölelnek.”
Mozgásos játékokat és közös feladatokat végeztünk, amelyek során a gyermekek megtapasztalhatták az együttműködés és a közös mozgás örömét. Nagyon figyeltek egymásra, biztatták társaikat, és örültek egymás sikerének. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy biciklis kirándulásra indultunk a sport pályára, és minden rendben zajlott. Jártunk még lovas tanyán és persze fagyizni is.
Az önbizalom és erősségprogram feladatai segítették őket abban, hogy felismerjék saját ügyességüket és értékeiket.
A mindfulness gyakorlat során relaxációs és légzőgyakorlatokat végeztünk, amelyek nyugodt, harmonikus hangulatot teremtettek. A „forró leves”, és a „tűzhányó kitörése” kipróblása nagyon hatásos volt, többször is kérték.
Idén is csatlakoztunk a „Kihívás napja” mozgalomhoz és a „Kinder joy of moving” kezdeményezéshez. Megihletett a törölközős felhívás, így erre írtam egy játékos, több akadályból álló kihívást az udvarra. Közös bemelegítés után az ovis csoportok a különböző helyszínek felkeresésével körfogászerűen teljesítették a szuper mozgásos feladatokat.
Úgy érzem, a foglalkozás hozzájárult a gyermekek testi-lelki egyensúlyának és a csoport pozitív közösségi légkörének erősítéséhez.
Eljött az április és a megbocsátás témáját dolgoztam fel a Katica csoporttal a Boldogságóra program keretében. A délelőtti foglalkozás során az alapprogram, az erősségprogram, az önbizalom program és a mindfulness program ajánlott feladataiból választottam játékokat és gyakorlatokat.
A közös beszélgetés során arról beszélgettünk, mit érzünk akkor, ha valaki megbánt bennünket, és hogyan tudunk kibékülni egymással. A gyermekek nagyon őszintén és érzékenyen fogalmazták meg gondolataikat:
„Akkor leszek újra vidám, ha kibékülünk.”
„Szerintem jó dolog bocsánatot kérni.”
Mesés helyzetjátékok és dramatikus játékok segítségével gyakoroltuk a konfliktusok békés megoldását. A gyermekek örömmel kapcsolódtak be a szerepjátékokba, és sokszor maguktól is kedves megoldásokat ajánlottak egymásnak. Felsoroltunk jó néhány dolgot, amiért illik bocsánatot kérni. Ezeket felírtuk egy papírra, a papírokat pedig egy könyvbe tettük -így szimbolizálva a súlyt. Ezeket aztán kosárba tettük és a gyerekek kipróbálhatták, milyen nehéz a kosár- milyen nehéz ezeket a terheket cipelni. Megértették, hogy a megbocsátás jó és felszabadító, még ha nem is olyan hamar és egyszerűen jön. Megtanultuk, hogy ez rajtunk múlik és a gondolkodásunkon.
Az önbizalom program feladatai során hangsúlyt kapott az elfogadás és az egymás felé fordulás fontossága. Több gyermek spontán módon megölelte vagy megvigasztalta társát, ami nagyon megható pillanatokat teremtett.
A mindfulness gyakorlat során halk zene mellett relaxációs és légzőgyakorlatokat végeztünk, amelyek segítették a gyermekeket az érzelmek megnyugtatásában és a belső béke megélésében.
Elkészítettük a papírgyűrűket, megmentettük közösen a Földet és életre keltettük a bolygó kapitányát, igazán tetszett a katicáknak, nagyon jól összedolgoztak a „Föld elemei”. Természetesen a Föld napját is megünnepeltük, illetve a méhek napján felidéztük a méhek táncát, amit még ősszel mutatott nekünk egy méhész hölgy, a beporzók világnapja kapcsán.
A foglalkozás során ismét megtapasztaltam, mennyire fontos a gyermekek számára a szeretetteljes, elfogadó légkör. A közös élmények tovább erősítették a csoport összetartását, a gyermekek egyre figyelmesebben és türelmesebben fordulnak egymás felé.
Decemberben a jócselekedetek témáját dolgoztam fel a Katica csoporttal a Boldogságóra program keretében. A délelőtti foglalkozáson a program ajánlott játékai és kreatív feladatai segítették a gyermekeket abban, hogy átéljék az egymásnak nyújtott segítség és kedvesség örömét.
A közös beszélgetés során arról meséltünk, milyen jócselekedeteket tudunk tenni otthon, az óvodában vagy a barátaink felé. A gyermekek nagyon kedves gondolatokat fogalmaztak meg:
„Segítettem anyának pakolni.”
„Megöleltem a barátomat, amikor sírt.”
Páros és csoportos játékokat játszottunk, amelyek során a gyermekek megtapasztalhatták az együttműködés örömét. Szívesen segítették egymást az alkotások és a játékok során is.
Az erősségprogram feladatai segítették őket abban, hogy felismerjék: egy apró kedvesség is sok örömet adhat másoknak. Több gyermek spontán módon dicsérte meg társait, ami nagyon megható pillanatokat teremtett.
A mindfulness gyakorlat alatt halk zene mellett relaxációs játékokat végeztünk, amelyek nyugodt, szeretetteljes hangulatot teremtettek.
A játékok közül a „Hallo” elnevezésű telefonos játék lett a kedvenc, sok érzést kifejező élmény lett belőle. Az „elismerő szavak” is nagyon tetszettek, mind a gyerekeknek, mind a felnőtteknek mivel több nap is alkalmaztuk a tanultakat. Sokszor utalunk vissza a jó példákra, még ma is.
Úgy érzem, a foglalkozás tovább erősítette a gyermekek empátiáját és egymás iránti figyelmét. Egyre szorosabb barátságok alakultak ki a csoportban. Advent kapcsán sok élménnyel gazdagodtunk együtt, jó volt megélni a szülőkkel közös karácsonyt, illetve a Mikulás személyes látogatását.
Novemberben a társas kapcsolatok és az egymásra figyelés került a középpontba a Katica csoport Boldogságóra foglalkozásán. A program ajánlott feladataiból és segédanyagaiból választottam játékokat, amelyek segítették a közösségépítést és az érzelmi kapcsolatok erősítését.
A beszélgetőkörben arról meséltünk, mitől lesz valaki jó barát, hogyan tudunk segíteni egymásnak, és miért fontos a kedvesség. A gyermekek nagyon őszintén osztották meg gondolataikat:
„A jó barát megvigasztal, például öleléssel vagy puszit ad!.”
„Én szeretek segíteni, ha valaki szomorú.” A gyerekek meghallgatták Móra Ferenc: A jó orvosság című meséjét, majd átbeszéltük a javasolt kérdéseket. A kedves szavak plakátot kiragasztottuk a csoportban, majd mimetikusan el is mutogattuk a jelentéseket. Igyekeztünk ezeket több napon át is mondogatni, mutogatni egymásnak.
A közös együttműködő játékok során szépen megmutatkozott a gyerekek segítőkészsége és türelme. Örömmel biztatták társaikat, együtt örültek egymás sikerének, és sok kedves dicséret hangzott el a foglalkozás során.
Az önbizalom program feladataiban minden gyermek elmondhatta saját erősségeit, miközben társaik pozitív visszajelzésekkel erősítették őket.
A mindfulness gyakorlatok során halk zenére relaxációs és légzőgyakorlatokat végeztünk, amelyek segítették a gyermekeket az ellazulásban és az egymásra hangolódásban.