Szeptemberben a hála állt boldogságóráink középpontjában. A foglalkozások során a tanulókkal közösen gyűjtöttük össze, hogy miért és kikért lehetünk hálásak. Beszélgettünk arról, mit jelent valójában a hála, és hogyan jelenhet meg a mindennapjainkban. Kik azok az emberek, akik örömet hoznak az életünkbe, és milyen apró dolgok tesznek bennünket boldoggá.
Elkészítettük a mi kis HÁLABEFŐTTünket. Mindenki leírta egy kis piros szivecskére, hogy miért hálás és azokat a szivecskéket összegyűjtöttük egy üvegbe, amit az osztályteremben helyeztünk el.
A program által ajánlott jeles napok közül a magyar népmese napjával foglalkoztunk: illusztrációkat készítettünk, illetve egy interaktív mesedélutánon vettünk részt.
A hála segít észrevenni a mindennapok apró örömeit, erősíti a pozitív gondolkodást és az egymás iránti figyelmet.
Boldogságóra Alapprogram
Szeptemberi Beszámoló
A Tulipán csoport az Aranyhal című mesét hallgatta meg. A mese után közösen beszélgettünk arról, hogy mi mindenért lehetünk hálásak a mai napon. A beszélgetés során különösen fontos helyet kapott a család szeretete. Arról is gondolkodtunk, milyen jó érzés tudni, hogy vannak mellettünk olyan emberek, akik akkor is szeretnek bennünket, ha valami nem sikerül úgy, ahogyan szeretnénk. Ki az, akihez odabújhatunk, ha szomorúak vagyunk? Ki az, aki megvigasztal, ha bánat ér bennünket? Ki az, aki örül velünk, amikor valami sikerül? És ki az, aki akkor is szeret és elfogad bennünket, amikor hibázunk? A gyerekek gondolatai szépen megmutatták, milyen fontos számukra a család biztonsága, szeretete és feltétel nélküli elfogadása. Mert jó érzés tudni, hogy bármi történjen is, mindig van valaki, akinek fontosak vagyunk. Egy mesével, meghitt beszélgetéssel és sok-sok szeretettel a szívünkben telt a foglalkozás.
A 6. osztály első témája szeptemberben újra a hála volt. Ugye mi tavaly kezdtük osztályommal a boldogságóra programot. Nagyon örültem, hogy a tavalyi aprólékos munkának megvolt az eredménye, mert a gyerekek rutinosan kezelték a témát, egyből tudták miről van szó. Idén úgy döntöttünk, hálasütit fogunk készíteni, így a célhoz először is vettem darált kekszet. Az osztályból mindenki egy kanállal kimerte az adagot egy nagy tálba, közben elmondtak egy-egy dolgot, hogy kinek miért hálásak. Nagyon megható volt, mennyire komolyan veszik kimondani, hogy hálásak bármiért is, volt sírás, vigasztalás, tapsvihar is, mintha egy érzelmi hullámvasúton ülnénk.
Így jó gyorsan össze is jött az osztály (30 fő) számára elegendő adag. A süti ízesítését rám bízták, majd amikor a massza megfelelő volt, alapos kézmosás után a gyerekek gyúrták a kis golyókat, amiket kókuszreszelékben meghempergettünk. Nem kellett sokat kínálni, gyorsan üres lett a tálca, és ami a legfőbb, mivel benne volt a gyerekek hálája és szeretete valami iránt, sokkal finomabb volt, mint bármelyik másik süti.
Szeptemberben a Hála tèmakörèt dolgoztuk fel, így a Csodacsapat csapatmunkában Hálavirágot kèszített. Közösen megbeszèltük a hála fogalmát ès hogy ki mièrt hálás, melyeket a Hálavirág szirmaira a ès Hálaszivárvány színeibe írtak. Az alkotások iskolánk aulájában kapnak helyet.
Megbeszéltük mit jelent optimistának lenni. Elkészítettük közösen az optimista fánkat, majd beleírtuk a gondolatainkat.
Az alkalom kezdésekor meghallgattuk a hónap dalát, majd megbeszéltük, hogy mi lesz a mai témánk. Ezután Mentovics Éva: Hófehér hála című versével kapcsolatban beszélgettünk a háláról, majd elkészítettük a saját „Hófehér hálafalunkat”. Végezetül pedig beszélgettünk arról, hogy mennyi mindent veszünk természetesnek, pedig értékelnünk kellene, hogy az a miénk.
A novemberi Boldogságóra középpontjába a boldogság került: azt kerestük, mit jelent számunkra boldognak lenni, és vajon a boldogság valóban attól függ-e, hogy mink van.
Az órán meghallgattuk A boldog ember inge című mesét. Közösen megbeszéltük, miért nem tudta a királyt sem a gazdagsága, sem a hatalma boldoggá tenni, és végül mitől változott meg. Beszélgettünk arról is, hogyan lehetett boldog a szegény favágó annak ellenére, hogy olyan kevés tulajdona volt, hogy még inge sem volt. A gyerekek hamar megfogalmazták a mese egyik legfontosabb üzenetét: a boldogságot nem feltétlenül a tárgyakban és a gazdagságban kell keresnünk.
A mese után a gyerekek megtervezték saját „boldogságingüket”. Nem egyszerű ruhadarabok születtek: minden ing különleges varázserőt kapott. A gyerekek azt is kigondolták, milyen képességgel rendelkezne az ő csodás ingük, és hogyan segítene nekik abban, hogy vidámabbak, bátrabbak, szeretetteljesebbek vagy éppen nyugodtabbak legyenek.
A foglalkozás végére arra jutottunk, hogy talán nincs is szükségünk varázsingre ahhoz, hogy boldogok legyünk. A boldogság sokszor egészen egyszerű dolgokban bújik meg: a szeretetben, a családban, a barátokban, a közös élményekben, a nevetésben, az egymásra figyelésben és abban, hogy észrevesszük azt a sok jót, ami körülvesz bennünket.
A mi „boldogságingünk” varázsereje valójában bennünk van.
Ismét beköszöntött az ősz, és az üres falak megteltek újra gyerekkacajjal, zsivajjal. Örültünk a rég nem látott arcoknak, ismerkedtünk az újakkal, és igyekeztünk ismét visszarázódni a mindennapi mókuskerékbe. Alig hogy összerázódtunk, belecsöppentünk a programok, események sokaságába.
Elsőként a Hála világnapját építettük be a mindennapokba: az ősz jegyeit megfigyelve, a középső csoportunk színesebbnél- színesebb faleveleket színezett, majd tették fel az óvónő segítségével a csoportfájukra, miközben szóban elmondták, miért voltak/ lehettek hálásak, mi vagy ki okozott számukra örömöt, boldogságot.
A nagycsoportosok Szutyejev: Az alma c. mese feldolgozásaként festették meg a hálafájukat, és díszítették tenyér falevelekkel és fél vagy negyed almanyomattal. A mese történetébe ágyazva először megbeszélték, hogy az ott szereplők kinek, miért lehettek hálásak, majd igyekezték átvetíteni a saját mindennapjaikra hasonló eseteket, amikor valaki iránt hálát éreztek.
Második fontos eseményünk, amellyel csatlakoztunk a hónap felhívásához, az autómentes nap volt. Miután elkészült a plakátunk, és megosztottuk a szülőkkel a kellő információkat, 22- én mindenki különböző környezetkímélő járgányra pattant (kismotor, kerékpár, futóbicikli, roller, gyalog): a kiscsoportosok az ovi udvarán, különböző terepen próbálhatták ki behozott vagy óvoda járműveit, illetve akadálypályán kellett átmenniük, amiért matricákat gyűjthettek. A középső- és nagycsoportosok merészebb dologra adták a fejüket, és a helyi polgárőrök segítségével, láthatósági mellényekben közlekedtünk az úton egészen a focipályáig, ahol egy nagy kört leírva, teljesítették a kihívás gyakorlati részét. Másnap, a héten ismételt fontos szabályok alapján feladatlapot oldhattak meg, illetve szóban bizonyíthatták, hogy mennyire figyeltek. Minden feladatért 1-1 matricát kaptak, amit beragaszthattak, és megkaphatták a jogosítványukat.
Utolsó nagyobb óvodai eseményünk ebben a hónapban, a Magyar népmese világnapja volt. Egész héten ezzel foglalkoztunk, 30- án pedig mi óvónők megajándékoztuk az ovisokat és az elsősöket egy közkedvelt népmese interaktív dramatizálásával (A kiskakas gyémánt félkrajcárja). Mivel mindenki nagyon ügyesen végighallgatta és figyelt a mesére, és segített a kiskakasnak, amikor bajban volt, kapott a kiskakas begyéből egy félkrajcárkát.
Ha a kiskakas az összes krajcárkáját szét nem osztotta volna, az én mesém is tovább tartott volna 🙂
„Itt a vége, fuss el véle, letörött a kifli vége, elvitte a kisegérke.”
BOLDOGSÁGÓRA – SZEPTEMBER
A hála gyakorlása
A szeptemberi hónapban a Boldogságóra program keretében a hála gyakorlásával és megélésével foglalkoztunk. A nevelési év kezdetén ez a téma különösen jól illeszkedett a beszoktatás időszakához, hiszen az új kapcsolatok kialakítása, egymás elfogadása, a biztonságos, szeretetteljes légkör megteremtése és a közösséghez való tartozás élményének erősítése kiemelt jelentőségű volt számunkra.
A hónapot Bagdi Bella „Szép nap, ölelj most át” című dalának meghallgatásával és közös mozgással indítottuk. A dal kapcsán beszélgettünk arról, mit jelent a hála, miért és kiknek lehetünk hálásak, valamint milyen formában tudjuk kifejezni a köszönetünket. A gyermekek saját élményeikből kiindulva fogalmazhatták meg, mi az, ami örömet, biztonságot és szeretetet jelent számukra.
A beszoktatás időszakában fontos szerepet kapott a kapcsolódás és az egymás felé fordulás. A „Szia, örülök, hogy látlak!” elnevezésű játék során a gyermekek üdvözölték egymást, bemutatkoztak a jelük segítségével, majd megfogalmazták, milyen hangulatban érkeztek aznap az óvodába. A játék egyszerre segítette az ismerkedést, az érzelmek felismerését és megnevezését, valamint azt az élményt, hogy minden gyermek fontos tagja a közösségnek.
A pozitív kommunikáció és konfliktuskezelés témájában szerzett szakmai tapasztalataimra építve a csoportban bevezettük a személyre szabott reggeli üdvözlés gyakorlatát is. A gyermekek egy képekből álló választási lehetőség segítségével jelezhetik, hogyan szeretnék, hogy aznap köszöntsem őket – például öleléssel, pacsival, integetéssel vagy más, számukra komfortos módon. Ez a gyakorlat lehetőséget ad arra, hogy a gyermekek már a nap kezdetén megtapasztalják a választás, az elfogadás és a tisztelet élményét, miközben erősödik a pedagógus és a gyermek közötti bizalmi kapcsolat.
A közösségi kapcsolatok támogatására a resztoratív szemlélet egyes elemeit is alkalmazni kezdtük. A reggeleket igyekszünk hangulatkörökkel és hálakörökkel indítani, amelyek során a gyermekek röviden megoszthatják egymással érzéseiket, élményeiket, illetve azt, amiért aznap hálásak. Ezek a körök lehetőséget teremtenek az egymásra figyelésre, az érzelmek megosztására és a közösségi összetartozás érzésének erősítésére.
A mozgásos tevékenységekbe is beépítettük a hála gyakorlását. A testnevelés foglalkozás során a gyermekek játékos formában átkeltek a Hála-hídon Morcos mező és Szív sziget között, miközben egy-egy testrészüknek mondtak köszönetet azért, hogy segíti őket a mindennapokban. A tevékenység során a gyermekek játékosan tapasztalhatták meg, hogy saját testükre és annak működésére is lehet hálával tekinteni.
Megismerkedtünk Pillanatkapitánnyal is, akinek első története a hála témájához kapcsolódott. A történet segítségével a gyermekek életkoruknak megfelelő módon találkozhattak a hála érzésével, miközben fejlődött figyelmük, érzelmi tudatosságuk és önmagukra, valamint környezetükre irányuló reflektivitásuk.
A szeptemberi időszakban a stresszkezelés és a megnyugvás támogatására mindfulness mondókát is tanultunk. A rövid, játékos gyakorlat lehetőséget biztosított arra, hogy a gyermekek figyelmüket a jelen pillanatra irányítsák, tudatosítsák saját testi és érzelmi állapotukat, és megtapasztalják a megnyugvás egyszerű formáit.
Nagy sikert aratott az „Aranyhal” című interaktív mese is. A történet aktívan bevonta a gyermekeket a cselekménybe: elgondolkodtató kérdésekre válaszoltak, mozdulatokkal utánozták a hal fickándozását, és együtt kapcsolódtak be a mese alakulásába. A játékos, interaktív forma különösen jól támogatta a gyermekek figyelmének fenntartását és aktivitását. Az egyik kisfiú számára a történet személyes érdeklődéséhez is közel állt, hiszen nagyon szeret horgászni, így számára különösen örömteli élményt jelentett a mese. A közös mesélést követően a gyermekek az Aranyhalhoz kapcsolódó színezőt is készítettek.
A hónap során kiemelt figyelmet fordítottunk arra is, hogy a hála ne csupán egy beszélgetés témája legyen, hanem a mindennapi életünk részévé váljon. A gyermekek megtapasztalhatták, hogy a köszönet kifejezése, egymás örömmel történő üdvözlése, a másik érzéseire való odafigyelés és a pozitív visszajelzés mind hozzájárulnak ahhoz, hogy biztonságosabb, szeretetteljesebb közösséget teremtsünk.
A hónap lezárásaként a Boldogságvárhoz vezető lépcső első fokára felkerült a hálavirág, amely szimbolikusan is megjelenítette a szeptemberi hónap legfontosabb üzenetét: megtanulni észrevenni azokat a személyeket, helyzeteket és apró örömöket, amelyekért hálásak lehetünk.
A szeptemberi tevékenységek során célunk nem csupán a hála fogalmának megismertetése volt, hanem annak megtapasztaltatása is, hogy a hála segít észrevenni a jót, erősíti a kapcsolatainkat, növeli a biztonságérzetünket, és hozzájárulhat a pozitívabb érzelmi légkör kialakításához. A beszoktatás időszakában mindez különösen fontos alapot teremtett a csoport közösségének kialakulásához, az egymás iránti elfogadás és tisztelet megerősítéséhez.
Szeptember hónap középpontjában a hála érzésének megismerése és megélése állt.
A gyermekeknek elmeséltem „A kis sün, aki megtanult hálás lenni” című mesét.
A mese során a gyermekek megismerkedhettek azzal, hogy milyen fontos észrevenni és értékelni azokat a jó dolgokat, amelyek körülvesznek bennünket.
A mese feldolgozását követően beszélgettünk arról, hogy ki miért lehet hálás a mindennapokban.
A „Hálaszív” játék során minden gyermek megfogalmazhatta saját gondolatát és érzését a hálával kapcsolatban.
A gyermekek elmondhatták, hogy kiknek és milyen dolgoknak örülnek, illetve miért éreznek hálát.
Ezeket a gondolatokat közösen megjelenítettük a csoport „Hálafalán”, amelyre a gyermekek által megfogalmazott hálaleveleket helyeztük el.
A tevékenység során fontosnak tartottam, hogy a gyermekek megtapasztalják a köszönet kifejezésének örömét és értékét.
A hónap folyamán több helyzetben is visszatértünk a hála, a szeretet, az egymásra figyelés és a köszönet gondolatához.
A közös élmények segítségével a gyermekek játékos és életkoruknak megfelelő módon tapasztalhatták meg, hogy a hála felismerése és kifejezése hozzájárul a pozitív érzelmek, az empátia és az egymás iránti megbecsülés fejlődéséhez.
