A szeptember hónap boldogság témája a hála volt. Csoportommal ezt a témakört jártuk körbe és dolgoztuk fel a program segítségével. A szeptemberi heti témának a tevékenységeihez kapcsolódóan mindig igyekeztünk arra törekedni, hogy a hála fogalma elmélyüljön, tudatosodjon a gyerekekben és megérezzék azt, hogy milyen jó és boldog érzés.
Magát a foglalkozást egy „barátkozós” mondókával indítottuk, melynek a végén a párba állt gyerekek megölelték egymást, majd párcsere következett.
„Szervusz pajtás, kukoricahajtás
Aki fogja kezemet,
öleljen meg engemet!”
Ez már a témára való ráhangolódást segítette, érzékeltetve a szeretet, hála kimutatását egymás irányába. Ezt követően beszélgetést kezdeményeztem, melyben megéreztettem a csoporttal, hogy mi maga a hála érzése. Több gyerek meg is tudta fogalmazni és így már el is kezdődött a téma feldolgozása. A Boldogságóra által felkínált lehetőségek közül a Gyermekek világnapját választottuk és az ehhez leírt játékot alkalmaztuk. Mind a három elkezdett mondattal végigjátszottuk. / „Szeretem, hogy gyerek/ovis vagyok, mert…”, „Azt szeretem magamban, hogy…”, „Köszönöm neked, hogy…” / A gyerekek nagyon jól megfogalmazták a gondolataikat, választékosan mást-mást mondtak, nem ismétlődtek a válaszok.
Magát a fogalalkozást közös énekléssel, zenehallgatással zártuk.
Boldogságóra Alapprogram
Szeptember hónap az újra találkozás örömével, és az új gyerekek befogadásásval, megismerésével telt. Nagy figyelmet fordítottunk egymás megismerésére, elfogadására, új gyermekek szeretető figyelmére. Megismertük egymást, megismertettük a csoport szabályait. Minden nap belecsempésztünk a mindennapjainkba gyerekjógát, láégzőgyakorlatokat és relaxációt, hogy nyugalmat, biztonságot nyújtó légkört biztosítsunk a gyermekeknek. Sokat báboztunk énekeltünk, elmeséltük a legkedvesebb meséiket, és eljátszottuk kedvenc körjátékainkat. Ősztündér rendszeresen ellátogatott a csoportba, és meglepett minket néhány őszi kinccsel a természetből, ami arra ösztönözte a gyerekeket, hogy ők is hozzanak ilyen kincseket.
Megtartottuk a világnapokat, a takarítás világnapján nagytakarítást végeztünk a geermekekekkel közösen az óvodába, és a mese világnapján mindenki királlyá, királylánnyá változhatott, és a kedvenc mesehősévé is átváltozhatott.
A közös alkotások, közös séták nagy örömet okoztak a gyermekeknek, mindig rácsodálkoztunk a természet szépségére.
A gyermekekkel eljátszottuka titkos jötevő játékot, ami nagyon tetszett nekik. Minden nap hálásak voltunk, hogy együtt vagyunk, és egymást segítve, egymásra odafigyelve örömteli perceket okoztunk a gyermekeknek.
A hónap során gyakran eljátszottuk az ölelő kört: a gyermekek körbe adták az ölelést: Örülök, hogy itt vagy! mondat mondásával.
Nagyon jó kis közösség lett már egy hónap alatt a csoportból.
A 2026/2027-es tanév első Boldogságóra-foglalkozásain a hála témakörét dolgoztuk fel a Jálics Ernő Általános Iskola és Kollégium gyógypedagógiai napközis csoportjában. A hónap során arra törekedtem, hogy a gyermekek a közösen megélt élményeken keresztül fedezzék fel a mindennapok apró örömeit, és felismerjék, mennyi mindenért lehetünk hálásak: egy kedves gesztusért, egy kis segítségért vagy egyszerűen azért, hogy együtt lehetünk.
A csokis shake világnapjához kapcsolódva egy több foglalkozáson átívelő, élményközpontú programsorozatot szerveztem. Elsőként valódi csokoládés shake-et készítettünk fagylalt, tej és csokoládé felhasználásával. A közös munka során megfigyeltük az alapanyagokat, az elkészítés folyamatát, majd az elkészült finomságot vidám koccintással, jóízűen elfogyasztottuk. A közös koccintás egyúttal lehetőséget teremtett arra is, hogy kifejezzük hálánkat a finomságért, az együtt töltött időért és az apró örömökért, amelyek gyakran természetesnek tűnnek számunkra.
Az élményt kreatív alkotótevékenységgel folytattuk: a gyermekek papírból is elkészítették a csokoládés shake-et. Mindenki egy-egy részfeladatot vállalt, így külön készültek el a pohár, a tejszínhab, a csokoládéöntet, a csokiszórás és a különféle díszítőelemek. Az egyénileg színezett és kivágott részeket végül közösen illesztettük össze, így született meg a csoport kollázsa. A tevékenység során a finommotorika és a kreativitás fejlesztése mellett hangsúlyt kapott az együttműködés és egymás munkájának megbecsülése. A közös alkotás jó alkalmat kínált annak tudatosítására, hogy mindenki hozzájárulása értékes, és érdemes hálásnak lennünk társaink segítségéért, erőfeszítéseiért.
A csokoládés kalandokat a „Charlie és a csokigyár” című film megtekintésével folytattuk, majd egy következő foglalkozáson az Umpalumpák zenéjére szerveztem mozgásos játékot. A székeken elhelyezett képek az Umpalumpa-tánc jellegzetes mozdulatait ábrázolták. A gyermekek a zene ritmusára körbejárták a székeket, majd amikor a zene megállt, a hozzájuk legközelebb eső képen látható táncmozdulatot kellett utánozniuk. A vidám, sok nevetéssel kísért játék a mozgáskoordináció, a testséma és a vizuális figyelem fejlesztése mellett arra is ráirányította a figyelmet, hogy a közös játék, a nevetés és az együtt megélt öröm önmagában is olyan érték, amelyért hálásak lehetünk.
Szeptemberben egy egész tanéven átívelő közös projektet is elindítottunk: elkészítettük a Boldogságházunkat. A ház tíz nyitható ablaka a Boldogságóra-program tíz havi témakörét jelképezi. Terveink szerint minden hónap végén az adott időszak élményeit megörökítő fényképkollázst helyezünk el egy-egy ablak mögött. Az első, szeptemberi ablakba már bekerültek a hála hónapjának emlékei. A közös alkotás így nemcsak a tantermünk dísze, hanem egy folyamatosan bővülő, vizuális élménynapló is, amely segíti az emlékek felidézését, és lehetőséget teremt arra, hogy újra és újra hálával gondoljunk vissza a közösen megélt pillanatokra.
A szeptemberi foglalkozások során a gyermekek változatos, játékos tevékenységeken keresztül tapasztalhatták meg a közös alkotás, az egymásra figyelés és az együtt töltött idő örömét. A hónap élményei ismét megerősítettek abban, hogy a hála gyakorlásához nem feltétlenül szükségesek különleges események. Sokszor elegendő észrevenni és értékelni azt, ami körülvesz bennünket: egy segítő kezet, egy kedves mosolyt, egy közösen elkészített finomságot vagy egy vidám játékot.
A boldogság sokszor a legegyszerűbb pillanatokban rejlik – a hála pedig abban segít, hogy ezeket észre is vegyük.
A 2026/2027-es tanév első Boldogságóra-foglalkozásain a hála témakörét dolgoztuk fel a Jálics Ernő Általános Iskola és Kollégium gyógypedagógiai napközis csoportjában. A hónap során arra törekedtem, hogy a gyermekek a közösen megélt élményeken keresztül fedezzék fel a mindennapok apró örömeit, és felismerjék, mennyi mindenért lehetünk hálásak: egy kedves gesztusért, egy kis segítségért vagy egyszerűen azért, hogy együtt lehetünk.
A csokis shake világnapjához kapcsolódva egy több foglalkozáson átívelő, élményközpontú programsorozatot szerveztem. Elsőként valódi csokoládés shake-et készítettünk fagylalt, tej és csokoládé felhasználásával. A közös munka során megfigyeltük az alapanyagokat, az elkészítés folyamatát, majd az elkészült finomságot vidám koccintással, jóízűen elfogyasztottuk. A közös koccintás egyúttal lehetőséget teremtett arra is, hogy kifejezzük hálánkat a finomságért, az együtt töltött időért és az apró örömökért, amelyek gyakran természetesnek tűnnek számunkra.
Az élményt kreatív alkotótevékenységgel folytattuk: a gyermekek papírból is elkészítették a csokoládés shake-et. Mindenki egy-egy részfeladatot vállalt, így külön készültek el a pohár, a tejszínhab, a csokoládéöntet, a csokiszórás és a különféle díszítőelemek. Az egyénileg színezett és kivágott részeket végül közösen illesztettük össze, így született meg a csoport kollázsa. A tevékenység során a finommotorika és a kreativitás fejlesztése mellett hangsúlyt kapott az együttműködés és egymás munkájának megbecsülése. A közös alkotás jó alkalmat kínált annak tudatosítására, hogy mindenki hozzájárulása értékes, és érdemes hálásnak lennünk társaink segítségéért, erőfeszítéseiért.
A csokoládés kalandokat a „Charlie és a csokigyár” című film megtekintésével folytattuk, majd egy következő foglalkozáson az Umpalumpák zenéjére szerveztem mozgásos játékot. A székeken elhelyezett képek az Umpalumpa-tánc jellegzetes mozdulatait ábrázolták. A gyermekek a zene ritmusára körbejárták a székeket, majd amikor a zene megállt, a hozzájuk legközelebb eső képen látható táncmozdulatot kellett utánozniuk. A vidám, sok nevetéssel kísért játék a mozgáskoordináció, a testséma és a vizuális figyelem fejlesztése mellett arra is ráirányította a figyelmet, hogy a közös játék, a nevetés és az együtt megélt öröm önmagában is olyan érték, amelyért hálásak lehetünk.
Szeptemberben egy egész tanéven átívelő közös projektet is elindítottunk: elkészítettük a Boldogságházunkat. A ház tíz nyitható ablaka a Boldogságóra-program tíz havi témakörét jelképezi. Terveink szerint minden hónap végén az adott időszak élményeit megörökítő fényképkollázst helyezünk el egy-egy ablak mögött. Az első, szeptemberi ablakba már bekerültek a hála hónapjának emlékei. A közös alkotás így nemcsak a tantermünk dísze, hanem egy folyamatosan bővülő, vizuális élménynapló is, amely segíti az emlékek felidézését, és lehetőséget teremt arra, hogy újra és újra hálával gondoljunk vissza a közösen megélt pillanatokra.
A szeptemberi foglalkozások során a gyermekek változatos, játékos tevékenységeken keresztül tapasztalhatták meg a közös alkotás, az egymásra figyelés és az együtt töltött idő örömét. A hónap élményei ismét megerősítettek abban, hogy a hála gyakorlásához nem feltétlenül szükségesek különleges események. Sokszor elegendő észrevenni és értékelni azt, ami körülvesz bennünket: egy segítő kezet, egy kedves mosolyt, egy közösen elkészített finomságot vagy egy vidám játékot.
A boldogság sokszor a legegyszerűbb pillanatokban rejlik – a hála pedig abban segít, hogy ezeket észre is vegyük.
1. foglalkozás
Téma: Hála
Cél: hála jelentőségének megértése, a jó meglátásának befogadása, valamint a hálaérzet közösségi megerősítése játékos, mozgásalapú relaxációs gyakorlatok és irodalmi feldolgozás segítségével
A téma bevezetése
Órakezdő mozgásos relaxáció
1. gyümölcsszedés
A gyerekek képzeljék el, hogy almát és szőlőt szednek, nyújtózkodva és hajolva a mondókára („Almát szedj, ügyesedj…”), figyelve a helyes testtartásra.
2. cicás lazítás
Ülés közben mély levegőt vesznek, majd kifújva a levegőt úgy képzelik, mintha a haragjuk és feszültségük távozna. Ezt követően hátat domborítva (cica) és összegömbölyödve (csiga) lazítják az izmokat.
Célkitűzés
Elmondom a gyerekeknek, hogy mivel fogtok ma foglalkozni.
Motiváció
Mondj egy olyan dolgot, amiért ma hálás lehetsz! frontális táblán készül egy gondolattérkép az elmondott hálák alapján
A téma feldolgozása
1. (irodalmi élmény alapján) Az egér és az oroszlán
megfigyelési szempont: Ki volt hálás? Miért?
a mese megnézése után érzékenyítő kérdések feltételével rávezetni
Beszélgetést irányító, érzékenyítő kérdések:
Mi történt a mese elején?
Ki jutott bajba, és hogyan?
Mit szeretett volna tenni az oroszlán a kisegérrel?
Mi lett volna az egér sorsa, ha nem kezd el könyörögni?
Képzeld magad a kisegér helyébe! Mit érezhetett, amikor elengedte az oroszlán?
Bízott-e az oroszlán abban, hogy valaha segíteni fog rajta a kis tökmag?
Hogyan alakult a mese vége?
Te is ilyen oroszlán/ kisegér lennél?
Ki volt hálás/ miért?
Számotokra természetes, hogy ha valaki meghálálja, ha jót tesznek vele?
(Jótett helyébe jót várj!)
Te segítettél már? Miért tetted? Milyen érzés volt segíteni valakinek?
Mivel szoktátok meghálálni ti a jócselekedeteket?
Vajon, ha hálásak vagyunk, miért leszünk boldogabbak?
Tudtad-e, hogy a hálás emberek ezért boldogabbak, energikusabbak, segítőkészebbek, nyugodtabbak és elégedettebbek?
2. Hálafa készítése (színes papírra felírják, hogy ki miért hálás, almát vág ki belőle, felrakja a fára a fali)
Az óra lezárása
1. Próbáld ki! Minden este gondold át, mi volt a napodban valami jó és öntse el a szíved a hála érzése
2. Hálás vagyok Neked…
(mindenki odafordul a padtársához, és kimondja, befejezi a mondatot)
3. meditáció (első foglalkozás utáni)
4. család bevonása (hálakupon készítése a családtagoknak)
Szeptember – Hála gyakorlása
Új kis elsős osztályomat örömmel vezettem be a Boldogságórák világába, és a szeptemberi témába. Újra „munkába állt” a Hála-csengő, amit már az előző osztályom is mindig megszólaltatott, ha valakinek valamiért hálásak voltak. Újra felzendült a „Szeretet ábécé” gyermekdal.
Hála. Mit is jelent? Mikor érzünk hálát? Miért jó érzés ezt kifejezni? A reggeli beszélgetőkörök alkalmával körbejárt a Hála-szív, segített elmondani az érzéseket.
A meséken keresztül ismerkedtünk az új témával, a fogalommal, az érzésekkel, a hála fontosságával.
A Hála című kis történetet olvastam fel a gyerekeknek, ami az olvasókönyvükben található. Szintén elmeséltem, majd eljátszottuk a Hálafa meséje című történetet. Megtapasztaltuk, hogyan fejezik ki a hálájukat az öreg fának a kis erdei állatok.
Az aranyhal című mesénkben is megtalálták a szereplők a boldogságukat. Megkerestük a mese rejtett szeretet-kincseit: segítségnyújtás, elfogadás, vigasztalás, ragaszkodás, megbocsájtás, becsület.
Szeptember hónap nevezetes napjai közül kettőt választottunk. Megünnepeltük a Hála világnapját. A gyerekek beszélhettek a hónapban szerzett élményeikről, érzéseikről. Örömmel hallgattam őszinte szavaikat, miért hálásak a szüleiknek, testvérüknek, kiskutyájuknak, barátjaiknak. De én vagyok a leghálásabb nekik, mert felsorolásaikban az iskola és mi tanítók is benne voltunk: hálásak, hogy az iskolában jól érzik magukat, hogy tanulhatnak. A foglalkozást rajzolással zártuk, rajzaikkal is kifejezhették köszönetüket.
A Magyar Népmese Napja sem maradhatott ki a megemlékezések sorából. A városi könyvtárban tett látogatásunkkor a Világszép nádszál kisasszony című mesét diaképeken nézhették meg a gyerekek. A hozzá kapcsolódó foglalkozás is nagy élmény volt számukra.
A hónap során igyekeztem, hogy észrevetessem a feléjük irányuló kedvességet, segítségnyújtást, szeretetet: kölcsönadta, felsegített, megvigasztalt, játszott velem, barátom lett, rajzolt nekem, megnevettetett, megsajnált, megköszönte… Megtapasztaltuk, hogy milyen jó a szívünknek, ha hálásak vagyunk ezért. Remélem, hozzájárult a kialakulóban lévő barátságok, a közösségünk erősítéséhez.
Boldogsagóra 1. osztály : Az elsősök minden reggel elmondják a beszélgetőkörben, hogy mi az, akiért hálásak az előző napból.
A zenekari próbán arról beszélgettünk, hogy miért is jó hálásnak lenni, hogyan segíti a hála a mindennapjainkat. Zenéltünk, beszélgettünk, zenéltünk s a gyerekek az próba végére egyre nyíltabbak lettek. A próbát végül igazi örömzenéléssel zártuk, utána készült e fotó 🙂