Az órát ismét relaxációval kezdtük, majd meghallgattuk Bagdi Bella Ellazulni jaj de jó! dalát. A téma bevezetésénél azzal kezdtük, hogy összegyűjtöttünk olyan mondatokat, amelyek segíthetnek a nehézségek leküzdésében. A gyerekek inkább személyekhez – tanárok, családtagok – kötötték a segítő szándékot.
Felelevenítettünk olyan eseményeket, történeteket, amelyek valamikor félelmetesek voltak, de már elmúltak és sikerült feldolgozni azokat. Beszéltünk arról, hogy mit éreztek akkor, amikor abban a helyzetben voltak és mit éreznek most.
A mese (A bugyelláris, a pipa, meg a süveg) feldolgozása után arról beszélgettünk, hogy egy-egy nehéz feladatban kik segíthetnek és kik akadályozhatnak. Arról is beszélgettünk, hogy voltak-e a gyerekek olyan helyzetben, amikor ők segítettek másoknak leküzdeni a nehézségeket.
A téma feldolgozása során kerestünk és kipróbáltunk olyan módszereket, technikákat, amelyek segíthetnek csökkenteni a bennük felhalmozódó feszültséget, amelyet egy-egy nehezebb feladat jelent. Ezeket a gyakorlatokat igyekszünk beépíteni a mindennapokba is, akár a konfliktusok kialakulása esetén.
A vak kígyó játék nagyon tetszett nekik, de megfigyelhető volt, hogy nem tudták csukva tartani a szemüket, többször is „kiszóltak” a vezetőnek, hogy merre kell menni.
Boldogságóra Alapprogram
Ennek a témakörnek a feldolgozását az óraindító relaxációval kezdtük. A mozgásos feladat után minden gyermek kapott három „aranyhalat”, amelyre ráírhatták kívánságaikat. A megfogalmazott kívánságok között éppúgy szerepeltek kisebb-nagyobb tárgyi dolgok, mint gazdagság vagy szeretet.
Az öreg halász és a nagyravágyó felesége című mesét közösen dolgoztuk fel, megbeszéltük, hogy a telhetetlenség és a nagyravágyás nem pozitív tulajdonság.
A varázsszó keresztrejtvényt párokban oldották meg a gyerekek, majd arról beszélgettünk, hogy mikor sikerülhet egy fontos cél elérése.
Az ügyességi játék – vakon halászás – nagyon tetszett nekik, az előkészítésénél igyekeztek minél több személyes kedvességet és jó kívánságot megfogalmazni.
A foglalkozást zenével zártuk. Meghallgattuk Bagdi Bella Van nekem egy álmom… dalát.
A március havi óvodai boldogságóráink középpontjában az apró örömök felfedezése és megélése állt. A tavasz első jeleinek megjelenésével különösen aktuálissá vált, hogy a gyermekek figyelmét ráirányítsuk mindazokra a mindennapi, egyszerű dolgokra, amelyek örömet hozhatnak számunkra. Célom az volt, hogy a gyerekek megtapasztalják: a boldogság sokszor a legkisebb pillanatokban rejlik.
A foglalkozások során nagy hangsúlyt fektettem a víz fontosságára. Beszélgettünk arról, hogy a víz nélkülözhetetlen az élethez, és hogy mennyire fontos a rendszeres folyadékfogyasztás. Játékos formában hívtuk fel a figyelmet a vízivás jelentőségére: közösen számoltuk, ki mennyi vizet iszik egy nap, és kis „vízivó kihívásokat” is bevezettünk. A gyerekek örömmel vettek részt ebben, és büszkén számoltak be arról, ha sikerült többször is vizet inniuk a nap folyamán. A vízhez kapcsolódóan beszéltünk a természet körforgásáról is, így a téma szépen összekapcsolódott a tavaszi megfigyeléseinkkel.
A közös játékok szintén meghatározó szerepet kaptak ebben a hónapban. A csoportban és az udvaron egyaránt sok olyan játékot játszottunk, amelyek erősítették az összetartozás érzését. A gyerekek megtapasztalhatták, milyen jó együtt nevetni, együtt mozogni, és közösen megoldani feladatokat. A szerepjátékok, körjátékok és mozgásos tevékenységek mind hozzájárultak ahhoz, hogy a közösség még inkább összekovácsolódjon.
A jó idő beköszöntével egyre több időt töltöttünk a szabadban. Nagy sétákat tettünk a környéken, ahol figyeltük az ébredező természet apró csodáit. Megfigyeltük a rügyező fákat, a kibújó virágokat, hallgattuk a madarak csicsergését. A gyerekek kíváncsian fedezték fel a változásokat, és örömmel osztották meg egymással és velünk a felfedezéseiket. Ezek a séták nemcsak mozgásra adtak lehetőséget, hanem lelki feltöltődést is nyújtottak mindannyiunk számára.
A hónap egyik különleges alkotó tevékenysége a színes hőlégballonok festése volt. A gyerekek szabadon engedhették fantáziájukat, és vidám, tarka alkotásokat készítettek különleges technikákkal. A hőlégballonok szimbolikusan is megjelentek a foglalkozások során: beszélgettünk arról, hogy mi minden „emelhet fel” bennünket a hétköznapokban – egy kedves szó, egy ölelés, egy közös élmény. Az elkészült munkák díszítették a csoportszobát, és nap mint nap emlékeztettek bennünket az apró örömök fontosságára.
A hónap zárásaként egy különleges közös programot szerveztünk, amelybe az édesapákat is bevontuk. A gyerekekkel együtt készítettünk egyszerű, mégis finom süteményeket, amelyeket aztán másnap közösen fogyasztottunk el. A sütés folyamata önmagában is nagy élmény volt: a hozzávalók kimérése, a tészta keverése, az illatok, amelyek betöltötték a csoportszobát – mind-mind örömteli pillanatokat teremtettek. Amikor az apukák megérkeztek, a gyerekek büszkén kínálták meg őket a saját készítésű finomságokkal. A közös étkezés meghitt, családias hangulatban zajlott, és erősítette a család és az óvoda közötti kapcsolatot is.
Összességében elmondható, hogy a márciusi boldogságóra sikeresen segítette a gyerekeket abban, hogy észrevegyék és értékeljék a mindennapok apró örömeit. A vízivás fontosságának tudatosítása, a közös játékok, a természet megfigyelése, az alkotó tevékenységek és a családok bevonása mind hozzájárultak ahhoz, hogy tartalmas, élményekben gazdag időszakot tudhassunk magunk mögött. A gyerekek nyitottan, érdeklődve és örömmel vettek részt a programokban, ami megerősített bennünket abban, hogy jó úton járunk a boldogságra nevelés terén.
Ez a témakör lehetőséget ad arra, hogy tudatosítsuk a gyerekekben, hogy körülöttünk nagyon sok örömforrás van, csak észre kell vennünk.
A beszélgetőkör majdnem mindennapos az iskolai életünkben, ahol most arra kértem őket, hogy mondják el, hogy mi okoz számukra örömet. A sokszínű felsorolás után szóban csoportosítottuk, hogy mely érzékszervünkkel tudjuk ezeket megtapasztalni.
Relaxációs gyakorlat során kértem őket, hogy egy fantasztikus helyre repüljenek a képzeletük szárnyán.
Ezt az elgondolást folytattuk, amikor az Apró örömök szigetét alkották meg. Az elkészített térképet nagyon élvezetesen mutatták be a társaiknak.
Március 20-án ünnepeltük a boldogság napját, amibe mi is bekapcsolódtunk. Mandala szíveket készítettünk. Nagyon kedves, hálás ez a témakör.
A március hónap mindig más, mint a többi, hiszen ebben a hónapban ünnepeljük a Boldogság Világnapját, amelyre idén is készültünk. A heti foglalkozásokon az Erősség program ajánlott témáját is boncolgattuk. Nagyon szeretik az Erősségkert videókat. Remek ráhangolódás az igazán értékes beszélgetésekre. A „Hozz magaddal egy tárgyat, amely sokat jelent neked” címszóval sok kis tárgy érkezett, hogy büszkén és örömmel bemutassák. A Boldogság világnapjának megünneplésére iskolánk többi tanulóját is bevontuk. Továbbá készítettünk egy tablót, melyen kis szívekbe beleírták a gyerekek, miért is jó „boldogságórás” tanulónak lenni.
Csécsei Gézengúz Óvoda és Bölcsőde
Hozzunk egy jó döntést, ezt a címet választottuk, mert ügyesen megtanultuk, hogy a megbocsájtás egy döntés, arról, hogy haragszunk, neheztelünk valakire hosszú ideig, vagy nem akarunk tovább haragudni, boldogan mosolyogva, szeretettel a lelkünkben töltjük a mindennapjainkat.
Igyekeztem úgy bevezetni a témát, hogy a gyerekeknek is érthető és érezhető legyen a megbocsájtás fontossága. Bagoly Benőke volt a legnagyobb segítségem, aki hetek óta ott csücsül a polcon és senki se szól hozzá, nem foglalkozik vele, ez nagyon rosszul esett szegénynek és nagyon neheztelt e miatt a csoportra, azt gondolta, nem szeretjük őt. De megnyugtattuk, erről szó sincs, csak annyi teendőnk volt az elmúlt időszakban, hogy rá már nem jutott elegendő figyelem. Megkérdeztem a gyerekeket, hogyan tudnánk Benőkét felvidítani és elérni, hogy megbocsásson nekünk és ne haragudjon? Annyit elárult nekünk, hogy igazából nem haragszik, csak rosszul esett neki. Volt aki, azt mondta öleljük meg, kérjünk bocsánatot, simogassuk meg, adjunk neki puszit, kérjünk tőle bocsánatot és ígérjük meg jobban fogunk rá figyelni. Aranyos volt Benőke, mert azt mondta persze hogy megbocsájt, nem jó szomorúan és rosszkedvűen élni.
Megbeszéltük mit érzünk akkor amikor haragosak vagyunk, szomorúak vagyunk és azt is megállapítottuk egyik se jó érzés. Tudjuk azt is, hogy megbocsájtani nem azt jelenti, hogy elfelejtjük ami történt, hanem, hogy felülkerekedünk a rossz dolgokon és nem cipeljük tovább a negatív érzéseket, lezárjuk magunkban a sérelmeket és a szeretetre törekszünk. Ezt legfőképpen magunk miatt tesszük. Kicsit azon is el kell gondolkodni, hogy mi zajlik a másikban akkor amikor megtörténik a rossz dolog (lökdösés, csúfolás, játék elvétele…) akkor talán megtudjuk érteni a másikat is. Fontos a józan gondolkodás.
Elolvastuk Czernák Eszter: Jó titok, rossz titok meséjét is, ahol nagyon sok okos dolgot tanultunk meg. A titkok azért titkok, hogy megőrizzük őket, de vannak olyan esetek, amikor rosszul érezzük magunkat a titok miatt, akkor azt bizony meg kell osztani valakivel, legfőképpen a szüleinkkel, hogy segíteni tudjunk a társunknak, szerettünknek.
Szőnyegen ülve egymás tulajdonságait vizsgáltuk és olyan tulajdonságot kerestünk a másikban, ami velünk azonos, esetleg eltérő. ” Ő nagyon csendes és sokszor vagyok hangos.’ ” Neki is szőke a haja, mint nekem.” Petikének is pont olyan zöld a szeme és szemüveges, mint én.” Ábelnek szőke a haja, nekem meg fekete.”
Végezetül énekeltünk egy kicsit, hiszen olyan szép tavaszi időnk van, csiripelnek a madarak és sok kis pajtás most nagyon kedves és szerelmes a másik pajtásukkal. Tavaszi szél kezdetű népdallal örültünk a tavasznak és a szerelmünknek.
Az „apró örömök élvezete” a Boldogságóra program egyik kiemelt témája, amely segíti a gyerekeket abban, hogy észrevegyék és értékeljék a mindennapok kisebb, pozitív élményeit.
Az óra elején beszélgetést indítottam a következő kérdésekkel: „Milyen apró dolgok tesznek boldoggá?”, „Mi volt a napod legszebb pillanata?”, illetve „Milyen érzés, amikor egy kicsi, mégis örömteli dolog történik veled?”.
Ezt követően „A kismadár és a napfény” című mesét dolgoztuk fel, amely segítette a gyerekeket az apró örömök jelentőségének megértésében.
Az óra során egy kreatív tevékenységre is sor került: a „közös fotó” játék keretében, ahol mindenki lerajzolta magát amikor boldog és ebből lett egy nagy közös kép.
A februári boldogságórán közösen beszélgettünk arról, mit jelent a megküzdés, és miért fontos a nehéz helyzetekben. Példák segítségével megismertük a különböző megküzdési stratégiákat, például a problémamegoldást és az érzelmi támogatás keresését.
Játékos feladatok és szerepjátékok során a gyerekek gyakorolhatták, hogyan alkalmazhatják ezeket a mindennapokban. Lehetőségük volt saját tapasztalataik megosztására is, majd együtt gondolkodtunk azon, milyen megoldások segíthetnek különböző helyzetekben.
A foglalkozás végén összefoglaltuk a tanultakat és mindenki kiválasztott egy számára hasznos stratégiát, amelyet a következő héten kipróbálhatott a gyakorlatban.
A program részeként mesét is olvastunk, amely segítette a megküzdési módok mélyebb megértését. Az „Aranykulcs” című történet rámutatott a kitartás, a segítségkérés és a pozitív gondolkodás jelentőségére. A mese feldolgozását rajzolás és közös beszélgetés tette teljessé. Ebben a hónapban is, amimor tehettük, sétáltunk és nagyokat beszélgettünk.
A januári Boldogságóra segít abban, hogy vidáman és reményekkel telve kezdjük az új évet. Ilyenkor beszélgetünk arról, hogy milyen célokat szeretnénk elérni, és hogyan tehetünk apró lépéseket a siker felé. Megtanuljuk észrevenni azokat a dolgokat, amelyek örömet szereznek a mindennapokban, például egy kedves szót vagy egy közös játékot. Fontos, hogy figyeljünk egymásra, segítsünk a társainknak, és együtt örüljünk a sikereknek. A Boldogságórán azt is gyakoroltuk, hogyan legyünk hálásak azért, amink van, így még boldogabban indulhat az évünk. A gyerekek azt kérték, hogy játsszunk együtt a szabadban az óra után. Nagyon jó ötlet volt.
Az egész iskolát bevonva igyekeztünk a gyerekeket ráébreszteni, hogy az apró dolgok is nagy örömet tudnak okozni.
Húsvétra hangolódva, elrejtettünk tojásokat és kiscsibéket. 2 napig volt lehetőségük megtalálni az összeset.
Az egész iskolát bevonó feladatokat azért szeretem, mert a nagyobbak, a kamaszok is örömmel, aktívan vesznek részt. Az ilyen alkalmak mindig izgalommal teli, mosolygós napokká válnak.
A végén a legügyesebb osztályok jutalomban részesültek, de természetesen mindenki kapott valami apró meglepetést.