A boldogságóránkat relaxációval, énekléssel kezdtük. Olyan helyzeteket idéztünk fel, ahol megbocsátottunk valakinek. Megbeszéltük, hogyan kell bocsánatot kérni. Ezek után elmeséltük a Tündéri bocsánat című mesét. Eljátszottuk a Hooponopono interaktív játékot, majd megoldottuk a munkafüzet feladatait. A foglalkozás végén Varázskártyákat készítettünk, miközben a varázsszavakat mondogattuk.

Ezt az alkalmat is Bagdy Emőke féle relaxációs gyakorlatokkal kezdtük:
– „Medve vagyok és cammogok”
– „Repül a madár, szárnyalva száll, mert szabad madár”
Ezután meghallgattuk Bagdi Bella „Ho-oponopono” című dalát. Körben sétálva a dal ritmusára, egymás kezét fogva, mi is megpróbáltuk énekelni.
Meghallgatták a gyerekek Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat meséjét. Aztán megbeszéltünk pár kérdést a mesével kapcsolatban. Így jutottunk el a „megbocsátás” témához. Beszélgettünk arról, milyen fontos bocsánatot kérni, ha megbántottunk valakit, és milyen jó elűzni a harag vagy a bánat felhőit néhány kedves, őszinte, baráti szóval.
Például:
-Sajnálom!
– Kérlek, bocsáss meg!
– Köszönöm!
– Szeretlek.
Néhány bátor gyerek elmesélte saját élményét is, amikor valaki megbántotta őket, és sikerült-e megbocsátaniuk egymásnak.
Végezetül kiszíneztük a barátság jelét, és odaadták egymásnak a gyerekek.

Ebben a hónapban a megbocsátás gyakorlása volt a témánk. A foglalkozást kezdő relaxációval kezdtük el, majd meghallgatták a Tündéri bocsánat című mesét. Megbeszéltük a mese tartalmát, mondanivalóját. Nagyon tetszett nekik, többször is el kellett mesélni. Nagyon sokat beszélgettünk arról, hogy mit jelent a megbocsátás. Olyan szituációs helyzeteket teremtettem amiben ezt tudták gyakorolni. Mikor kell bocsánatot kérni és hogyan. Mindenki nagyon jól érezte magát.

Április hónap témája a megbocsátás gyakorlása volt. A foglalkozás kezdetén a könyvben található mozgásos relaxációs gyakorlatok közül végeztünk néhányat. Ezt követően leültünk körben a szőnyegen, és elmeséltem nekik a Tündéri bocsánat című mesét. Utána beszélgettünk a szereplőkről, a mese mondanivalójáról. Irányított kérdések feltevésével rákérdeztem , hogy volt e már arra példa, hogy valakire megharagudtak, vagy összevesztek e már pl egy családtagjukkal vagy testvérükkel. Ezt követően elbáboztam nekik a Süni, Mókus, nyuszi, mackó történetét. Hangsúlyoztam nekik a jó viselkedés fontosságát, a megbocsátás gyakorlását, mert csak akkor lesznek nekik is barátaik. Beszélgettünk a varázsszavakról is. Végezetül az asztalhoz ülve előre kivágott papír szíveket színeztek pirosra, majd egy varázsszó kíséretében átadták valamelyik társuknak.

A 3-4 éves korosztály számára a megbocsájtás még egy nagyon absztrakt fogalom, de azzal, hogy fizikai cselekvésekbe (tapasz, pacsi, fújás, szülőkkel tánc) ágyaztuk, segítettünk nekik hidat építeni az érzéseik és a tetteik közé. A foglalkozások célja az volt, hogy a gyermekek megtanulják: a konfliktus az élet természetes része, de a megbántottság érzése feloldható és a kapcsolatok helyrehozhatók. A két jóbarát és a színes labda története tükröt tartott a mindennapi konfliktusaik elé. A mese segített nekik megérteni, hogy a tárgyaknál sokkal fontosabb a közös játék öröme. A Szeretettapasz játék során a gyerekek vizuálisan és fizikailag is megtapasztalhatták az empátia erejét: a „szomorú szív” meggyógyítása vidám matricák és a varázsszavak (bocsánat, sajnálom, köszönöm, szeretlek) által segített rögzíteni a társas viselkedés alapköveit. Nagy hangsúlyt fektettünk az önszabályozásra. A haragfelhő elfújása légzőgyakorlattal egy olyan eszközt adott a kezükbe, amellyel a dühüket szimbolikusan elengedhetik, mielőtt az agresszióba csapna át. A tükörjáték során fejlődött az érzelmi intelligenciájuk: meg kellett figyelniük társuk arckifejezését, és kreatív módon (gesztusokkal, mosollyal) kellett átfordítaniuk a negatív állapotot pozitívba. A folyamat a nyílt napon teljesedett ki, ahol a szülők jelenléte érzelmi biztonságot adott a gyerekeknek. A közös tánc Bagdi Bella dalára (Jó emberré csak a szívemmel válhatok) és a szülőktől kért jelképes bocsánat mélyítette a bizalmat és az összetartozás élményét. A békítő pacsi és a dalok nemcsak lezárták a konfliktusokat, hanem rituálévá emelték a megbocsájtást, megmutatva, hogy a szeretet és az elfogadás mindig erősebb a haragnál. A gyerekek megtanulták, hogy a megbocsájtás nem gyengeség, hanem a „szív gyógyítása”, amely visszaadja a közös játék szabadságát.

• Foglalkozást kezdő relaxáció:
 „Fújj-fújj…”
 „Dagasztás…”
 „Malomkörzés…”

• A téma bevezetése:
 „Tavaszi szél” (pdf. 7. oldal)
 „Árnyjáték” (pdf. 7-8. oldal)
 „Megbocsátás mező” (pdf. 8. oldal)

• A téma feldolgozása:
• Mese: Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat (kézikönyv 175-176. oldal)

• Játék:
 „Bocsánat – állat” (pdf. 5. oldal 2. feladat)
 „Varázsszőnyeg” (kézikönyv 180.oldal)
 „Ho’oponopono – interaktív játék” (kézikönyv 180-181. oldal)
 „Varázsszavak” (kézikönyv 182. oldal)

• A téma lezárása:
A foglalkozás lezárásaként egy plüss kutya (Fifi) került a középpontba, akinek a gyerekek segítettek megérteni a megbocsátás jelentését. A varázsfüzetbe a gyerekek lerajzolhatják, mi segít a megbocsátásban, például egy ölelést vagy bocsánatkérést. A rajzolás során a gyerekek igény szerint a plüss kutyának is elmondhatták érzéseiket. Aki szerette volna, megoszthatta a rajzát a többiekkel. A tevékenység végén a plüss „tanult” a gyerekektől, és a csoport egy rövid, pozitív visszacsatolással zárta a foglalkozást.