Az egész tanév során kiemelt figyelmet fordítottam a gyermekek számára olyan pozitív élmények biztosítására, mely által nem csak megszeretik, de természetes igényükké is válik a mindennapos testmozgás. Mindennapos mozgások során, új közösségi élményhez juthattak a gyermekek, ezeket dokumentálva a szülőket is arra ösztönöztük, hogy otthon is minél több közös családi mozgásos program legyen. Erről szülői értekezlet keretében is tájékoztattam a szülőket. Májusban óvodai hagyományként minden évben a családok számára kulturális programlehetőséget szervezünk az Óvodai Majális keretében, melyre most idén mind a négy óvodai csoport meglepetés tánccal is készült, így kifejezve azt az örömöt és boldogságot, melyet csakis a közösségi mozgás adhat.
Boldogságóra Alapprogram
Az optimizmus egy gondolkodási mód. Amit nagyon nehéz elsajátítani. Már egészen kicsi kortól fontos, hogy ne csak a rosszat adjuk át és erősítsük a gyerekekben, hanem próbáljuk megkeresni benne mindig a jót.
Amikor a gyerekek elesnek az udvaron és minden alkalommal megdicsérjük őket, hogy jól estek, hiszen először a kezüket tették le, így megvédve a fejüket.
Amikor nagyon esik az eső és a gyerekek szomorkodnak, akkor a kolléganőm mindig azt mondja a gyerekeknek, hogy „Igen, sajnos így nem tudunk kimenni az udvarra, de most nagyon örülünk neki, hogy esik az eső, hiszen szomjasak voltak már a fák, bokrok, virágok és fűszálak.”
A téma feldolgozása alatt elkészült a saját varázsszemüvegünk, mellyel szebben láthatjuk a világot. Minden nap, a beszélgetőkörben a gyerekekek átadták egymásnak ezt a szemüveget, és mindenki mondott valami pozitívat az adott napról. Pl.: „Esett az eső amikor jöttem anyával, gumicsizmában jöttem és anya megengedte, hogy ugráljak a pocsolyákban.”
A csoportbábunkra is felkerült ez a szemüveg, a gyerekek pedig megállapították, hogy rendkívül jól áll neki. Az utolsó napokban pedig Pipacs Panna figyelte a szemüvegen át a csoportot.
A hála átszövi életünket, de hajlamosak vagyunk róla megfeledkezni.
Fontos része életünknek, amit meg kell tanulni felismerni, hiszen egy rossz napon is történhetnek olyan dolgok, amikért hálásak lehetünk. Ezt már egészen pici kortól tudatosan tudjuk építeni a gyerekekben.
Először megbeszéltük, hogy: Mit is jelenthet az, hogy hála? Mit érzünk olyankor? Mikor lehetünk hálásak valamiért?
Amikor viszont megkértük a gyerekekekt, hogy mondjanak egy dolgot, amiért hálásak a mai napon, bizony nehéz feladat volt. Nehéz volt számukra, hogy találjanak egy dolgot, amiért hálásak lehetnek. Ahogy teltek a napok, egyre többször jöttek szólni a gyerekek, hogy miért hálásak, már egészen apró dolgok miatt is.
A téma zárásakor megkértük a gyerekeket, hogy gyűjtsenek olyan tárgyakat, szavakat, mondatokat, amiért hálásak. Ezeket az apró tárgyakat, valamint a feljegyeztt szavakat mondatokat pedig egy hálaüvegbe tettük egyessével. A gyerekeknek nagyon tetszett ez a feladat, kérték, hogy örökre őrizzük meg az üveget, hogy mindig emlékezzenek rá.
1. Relaxáció – Tüdőtakarítás
A csoport közösen végzi a feladatot. „I, É, Á, O, U”
2. Bevezetés – célba dobás babzsákkal
Eszközök: babzsák, hulla hopp karika
Minden gyermek kap egy babzsákot, amit alsó dobással kell bejuttatni a karikába. Először egy nagyobb karika áll a gyermekek rendelkezésére, majd egyre kisebb.
Töreked arra, hogy a gyerekek önállóan végezzék el a feladatot.
3. Téma feldolgozása mesével – A két favágó
4. Beszélgetés
A mese tanulságát a gyermekekkel közösen, egy kötetlen beszélgetés formájában vonjuk le. Célom, hogy a gyermekek önállóan vagy egymás segítségével próbálják megérteni a mese mondanivalóját.
5. Céljaink meghatározása a Mf. 38. oldalán található képek segítségével
Eszközök: előre kivágott képek, színes ceruza, ragasztó, színes papír
A gyermekek előre kivágott képeket színezhetnek ki, amikből mindenki létrehozhatja saját „céltábláját”. Ha olyan cél fogalmazódik meg valamelyik gyermekben, ami nem szerepel a képek között, akkor ösztönzöm őt annak lerajzolására.
6. Foglalkozás lezárása – Célok elérése jelének kiszínezése
Eszközök: jó cselekedetek jele, színes ceruza
7. Foglalkozást záró éneklés – „Van nekem egy álmom”
„A 9 éveseimmel ma láthatóvá tettük azt, ami egyébként láthatatlan: a barátságunkat és az egymásra figyelésünket. A fonalháló-játék során a gyerekeknek meg kellett fogalmazniuk, miért hálásak a társuknak, vagy miért tartják őt jó barátnak. A TANAK-os tanítványaimnak a fizikai szál megtartása segített abban, hogy valóban koncentráljanak a másikra. Ahogy a háló sűrűsödött a kör közepén, úgy láttam rajtuk az elégedettséget: ‘Nézd, tanító néni, milyen erős ez a háló, megtart minket!’. Ez a kép emlékeztet minket arra, hogy senki sincs egyedül, és mindenki a közösségünk fontos tartópillére.”
„A hagymaültetésen keresztül tanultuk meg, hogy a nagy célokhoz (a növekedéshez) idő és napi gondoskodás kell. A gyerekek izgatottan figyelték az első hajtásokat – ez volt az első elért részcéljuk. Megértették: ha tesznek érte és türelmesek, a munka beérik.”
A Boldogságóra program májusi témája a mozgás volt, amelyhez kapcsolódva vállaltam, hogy a 6.a osztály tanulóival közös természetjáró délutánt szervezek Pétfürdő helyi erdős területén. A program célja nem csupán a mozgás népszerűsítése volt, hanem a közösségépítés, a természet szeretetének erősítése, a környezettudatos szemlélet fejlesztése, valamint a digitális eszközöktől való tudatos „kiszakadás” támogatása is.
A kirándulásra 2026. május 8-án került sor. A 18 fős osztályból sajnos 4 tanuló betegség miatt nem tudott részt venni, így végül 14 gyermekkel indultunk útnak. Az előzetes meghirdetésnek megfelelően szeretettel vártuk a szülőket is, akik közül hárman tudtak csatlakozni hozzánk, ami külön öröm volt számunkra, hiszen így még családiasabbá vált a program hangulata. Az időjárás kegyes volt hozzánk: ragyogó napsütésben, kellemes tavaszi időben vághattunk neki a közel kétórás túrának. Az induláskor még gyakran hangzottak el a jól ismert kérdések: „Mikor érünk vissza?”, „Sok van még?”, „Hosszú lesz a túra?” – ám ezek a kérdések hamar eltűntek, ahogy a gyerekek egyre jobban belefeledkeztek az élményekbe. A túra során volt előrefutás, béka- és siklónézés, fényképezés, beszélgetés, nevetés és rácsodálkozás arra, milyen gyönyörű természeti környezet vesz bennünket körül közvetlenül a településünk mellett. A program részeként vállaltuk azt is, hogy az útvonalunkon található szemetet összegyűjtjük, ezzel is erősítve a környezettudatos gondolkodást. Gumikesztyűkkel és szemeteszsákokkal készültünk, azonban nagyon kellemes meglepetés ért bennünket: a 7,34 kilométeres túra során gyakorlatilag nem találkoztunk eldobott hulladékkal. Ez mindannyiunk számára pozitív élmény és reményteli tapasztalat volt.
Mivel intézményünk büszkén viseli az Állatbarát Iskola címet, lehetőséget biztosítottunk arra is, hogy azok a tanulók, akik megfelelően szocializált kutyával rendelkeznek, magukkal hozzák kedvencüket. Végül egy tacskó és egy vizsla csatlakozott hozzánk, amelyek hamar a túra „kedvenceivé” váltak. A gyerekek nagy örömmel fogadták őket, miközben a felelős állattartás fontosságáról is beszélgettünk. Különösen jó érzés volt megtapasztalni, hogy a kezdeti telefonhasználatot a gyerekek fokozatosan teljesen elhagyták. Ahogy egyre inkább bevonódtak a közös élményekbe, úgy vált egyre fontosabbá számukra a jelen pillanat megélése, a természet felfedezése és az egymással való kapcsolódás.
Számomra pedagógusként talán az egyik legtanulságosabb tapasztalat az volt, hogy a tanulók közül milyen kevesen járnak rendszeresen kirándulni, és mennyire nem ismerik saját lakóhelyük természeti környezetét. Többen őszinte rácsodálkozással fedezték fel, milyen szép helyek találhatók Pétfürdő közvetlen közelében. Ez megerősített abban, hogy az ilyen programoknak kiemelt szerepe van a gyermekek szemléletformálásában.
A túra végén a helyi cukrászdában fagylalttal és üdítővel jutalmaztuk meg magunkat, amely méltó lezárása volt a tartalmas délutánnak. A 13:09 és 15:29 között megvalósult program nemcsak mozgást és kikapcsolódást nyújtott, hanem valódi közösségi élményt is teremtett gyermekeknek, szülőknek és pedagógusnak egyaránt.
A jövőben mindenképpen szeretném folytatni az ehhez hasonló élményalapú, természetközeli programokat, hiszen ezek egyszerre támogatják a testi-lelki egészséget, a közösségépítést, a környezettudatos nevelést és a tanulók személyiségfejlődését. Meggyőződésem, hogy az ilyen közös élmények hosszú távon is meghatározó emlékekké válnak a gyermekek számára.
A boldogság program keretén belül a társas kapcsolatok témakörét ezúttal a 9.E osztállyal egy igazán élményalapú és vidám csapatfeladat segítségével dolgoztuk fel.
A „varázsszőnyeg” játék során a tanulóknak közösen kellett megoldaniuk egy kihívást: úgy átfordítani a lepedőt, hogy közben senki ne lépjen le róla. A feladat elsőre egyszerűnek tűnt, de hamar kiderült, hogy csak együttműködéssel, odafigyeléssel és jó kommunikációval lehet sikeresen teljesíteni.
A játék során a diákok megtapasztalhatták, milyen fontos a bizalom, az egymásra figyelés és a közös gondolkodás egy közösségben. Az óra sok nevetéssel, kreatív megoldásokkal és közös sikerélményekkel telt.
A foglalkozást egy, a boldogságórához kapcsolódó dallal kezdtük, amely segítette a ráhangolódást. A gyermekek a meseszőnyeg körül helyezkedtek el, és mindenki a saját módján kapcsolódott be: volt, aki ringatózott, mozgott, tapsolt, míg mások csendben figyelték a zenét. A zene után rövid átmozgatás következett, majd lelassultunk, megnyugodtunk, ezzel előkészítve a közös tevékenységet. A fenntartható boldogság témájához kapcsolódva a matatófalat választottam központi eszközként, amelyet Boldog Dóra hozott el számunkra. A fejlesztőeszköz készítése során kiemelt szempont volt számomra a fenntarthatóság, ezért az eszközt az újrahasznosítás jegyében terveztem meg. Törekedtem arra, hogy tartós, már meglévő, illetve újra felhasználható anyagokat alkalmazzak, ezzel is csökkentve a környezeti terhelést, miközben egy sokoldalúan használható, hosszú távon is alkalmazható fejlesztőeszközt hoztam létre. A gyermekek egymás után próbálták ki a különböző elemeket, felfedezték azok működését, és örömmel tapasztalták meg a sikeres próbálkozásokat. A tevékenység során megfigyelhető volt, hogy a többszöri visszatérés, az ismétlés és a saját felfedezés tartós örömöt biztosított számukra. A játék egyszerűsége és többszöri felhasználhatósága lehetővé teszi, hogy hosszú távon is élményt nyújtson a gyermekek számára. A foglalkozást a dal újbóli meghallgatásával zártuk. A gyermekek nyugodt, kiegyensúlyozott hangulatban fejezték be a közös élményt, amely során megtapasztalhatták, hogy az egyszerű, tartós és újrahasználható eszközök is képesek hosszú távú örömet nyújtani.
JÓ CSELEKEDETEK
1. Foglalkozást kezdő éneklés – „Jó emberré csak a szívemmel válhatok”
A csoport együtt énekel, táncol.
2. Bevezetés – beszélgetés dobókocka segítségével
3. Téma feldolgozása szituációs játékokkal és mondókával
Szituációk elmondása a gyermekeknek és azok megbeszélése közösen. Mit tehettünk a adott szituációban, helyzetben?
– Anya este fáradtan ér haza, de otthon még nagyon sok munka vár rá.
– A barátos az óvodában szomorkodik, mert az alvókáját otthon felejtette.
– Otthon a kutyusod nagyon ugat. Észreveszed, hogy üres a vizestálkája.
– Az egyik csoporttársadnak nem sikerül felvennie a cipőjét.
– Nagymamáddal elmentek a boltba. Mama kosara nagyon nehéz, neked pedig üres a kezecskéd.
4. Jóság szívek készítése anyagdarab ragasztással
Eszközök: szív forma, ragasztó, anyagdarabok
A gyermekek előre kivágott szívformára színes anyagdarabokat ragaszthatnak. Az elkészült szívet odaadhatják a szüleiknek, ezzel megköszönve szeretetüket.
5. Foglalkozás lezárása – A jó cselekedetek jelének kiszínezése
Eszközök: jó cselekedetek jele, színes ceruza
6. Téma továbbadása a Mf. 26. oldalán található feladat mintájára