A Boldogságóra alapprogram havi témája a megbocsátás gyakorlása volt, amelyet a Bogyó és Babóca csoportban játékos, élményközpontú formában dolgoztunk fel.
A hónap során a gyermekekkel azt fedeztük fel, hogy a megbocsátás nemcsak másoknak segít, hanem a saját lelkünket is könnyebbé, boldogabbá teszi.
A témát beszélgetőkörrel indítottuk, ahol arról meséltünk a gyermekeknek, hogy a harag és a sértettség olyan, mint egy nehéz zsák, amelyet magunkkal cipelünk. Megfogalmaztuk, hogy mindannyian hibázhatunk, megbánthatunk másokat, de lehetőségünk van bocsánatot kérni, megbocsátani és újrakezdeni. Aranyosi Ervin gondolatait is felidéztük:
„Nem is őmiatta, magam miatt teszem,
mert ha rá haragszom, magamat mérgezem!”
A gyermekek hamar megértették, hogy a megbocsátás nem azt jelenti, hogy elfelejtjük a rosszat, hanem azt, hogy elengedjük a haragot a szívünkből.
Meghallgattuk Bagdi Bella ,,Megbocsátás” című dalát, valamint relaxációs zenékkel segítettük a gyermekeket az ellazulásban és a belső béke megélésében. Beszélgettünk arról is, hogy milyen érzés, amikor valaki vigaszt nyújt nekünk, és milyen jó érzés kibékülni egymással egy konfliktus után.
Bevezető élmény – az érzelmi poggyász- egy különleges játék során a gyermekek megtapasztalhatták, milyen nehéz érzéseinket sokáig magunkkal hordozni. Köveket gyűjtöttünk egy kis talicskába, és minden kő egy-egy rossz érzést jelképezett: haragot, szomorúságot, csalódottságot vagy veszekedést. A gyermekek felváltva húzták a nehéz „érzelmi poggyászt”, majd elmondták, mennyire nehéz volt vele haladni.
Ezután közösen letettük a köveket, és újra körbesétáltunk. A gyerekek örömmel tapasztalták meg, mennyivel könnyebb lett így mozogni. Megfogalmaztuk: a megbocsátás olyan, mint amikor letesszük a nehéz terheinket.
Kintsugi tojás – a törések szépsége- A hónap egyik legmeghatóbb kreatív tevékenysége a Kintsugi tojás készítése volt. Beszélgettünk arról, hogy a lelkünk néha olyan, mint egy törékeny tojáshéj: könnyen megsérülhet. Elmondtuk a gyermekeknek, hogy a japán Kintsugi művészet szerint a törött tárgyakat nem kidobják, hanem arannyal javítják meg, így még különlegesebbé válnak.
A gyermekek nagy papírtojásokat színeztek ki, majd a tojásokat darabokra vágtuk vagy téptük. Ezután közösen újra összeillesztettük őket, és a „repedéseket” aranyszínnel emeltük ki. A tevékenység során arról beszélgettünk, hogy mindannyian hibázunk, néha megbántunk másokat vagy bennünket bántanak meg, de képesek vagyunk helyrehozni a hibákat, tanulni belőlük és fejlődni általuk.
A gyermekek örömmel figyelték meg, hogy az „újjászületett” tojások még különlegesebbek lettek, mint az eredetiek.
A hónap során számos játékos tevékenységgel mélyítettük el a megbocsátás élményét:
• „Mondd az igazat!” – labdás beszélgetőjáték érzések megfogalmazására
• „Hogy vagy ma?” – érzelmes smiley-választás és őszinte beszélgetések
• „Igazságcsörgő” – játék az igazmondás és hitelesség gyakorlására
• „Tolvajlépés 1-2-3” – szabálytudatot és korrektséget fejlesztő mozgásos játék
• „Közös vonásaink” – egymás értékeinek és hasonlóságainak felfedezése
• „Megbocsátás tánca” – közösen alkotott mozdulatsor a kibékülés érzésének megjelenítésére
• „Bocsánatkérő kör” – helyzetgyakorlatok a bocsánatkérés és kibékülés gyakorlására
A gyermekek örömmel próbálták ki a szerepjátékokat is, ahol belehelyezkedhettek a másik szerepébe. Ez segítette az empátia fejlődését és egymás érzéseinek megértését.
Az erősségem jutalma – a megbocsátás virága
Körben ülve beszélgettünk arról, hogy milyen nagy erő kell a megbocsátáshoz. A gyermekek sok szép példát hoztak arra, amikor kibékültek egy társukkal, megosztották játékaikat vagy vigaszt nyújtottak egymásnak.
Bevezettük a „megbocsátás virágát” is: amikor valaki kedvesen rendezett egy konfliktust, bocsánatot kért vagy megbocsátott társának, megkapta a virágot egy időre. Ez segítette a gyermekeket abban, hogy felismerjék: a kedvesség, az őszinteség és a megbocsátás valódi erősség.
A hónap során a gyermekek megtapasztalták, hogy a harag és a sértettség nehéz terhet jelenthet, a megbocsátás viszont felszabadító érzés. Megtanulták, hogy nem baj, ha hibázunk, mert képesek vagyunk helyrehozni a dolgokat, fejlődni és újrakezdeni.
A közös játékok, beszélgetések, alkotások és élmények során sok ölelés, kibékülés és mosoly született. Egy szeretetteljes, meghitt időszakot éltünk meg együtt, amelyben minden gyermek megtapasztalhatta: a megbocsátás valóban a boldogság egyik legfontosabb forrása.