Április hónapban a Boldogságórán a megbocsátás témáját dolgoztuk fel. Beszélgettünk az „érzelmi poggyász” cipeléséről: a gyerekek olyan helyzetekre gondoltak, amikor szomorúak, csalódottak vagy dühösek voltak. Minden érzéshez egy fakockát tettek egy táskába, amelyet aztán körbeadtunk és közösen cipeltünk, így megtapasztalhatták, milyen nehéz terheket hordozni magunkban.
A „Bocsánat” játék során összegyűjtöttük azokat az okokat, amelyekért illik bocsánatot kérni. Meghallgattuk Bagdi Bella Ho’oponopono című dalát is, amelyből megtanultuk a négy varázsigét:
„Sajnálom.”
„Kérlek, bocsáss meg!”
„Köszönöm.”
„Szeretlek.”
Különleges alkotásként elkészítettük a „Kintsugi tojást”. A tojás a lelket jelképezte: amikor valaki megbánt bennünket, olyan, mintha valami eltörne bennünk. A gyerekek kiszínezett tojásokat téptek szét, majd újra összeillesztették őket. A „repedéseket” ezüst színnel emelték ki, ezzel is megmutatva, hogy a sérüléseinket nem kell elrejtenünk, azokból is születhet szépség és erő.
A téma feldolgozásához meghallgattuk a kézikönyvből „A tündéri bocsánat” és a bábjáték mesét,mely a süni csúnya viselkedéséről szólt, valamint megismertük a Ho’oponopono történetét is. A munkafüzetből számolási feladatot oldottak meg a gyerekek.
Vidám mozgásos játékként a „Jön a zombi!” játékot is játszottuk: mielőtt a zombi „elkapta” volna őket, ki kellett mondaniuk a négy varázsszót.
A „hogy vagy ma” játékhoz érzelmeket kifejező bábokat hívtunk segítségül.
A hónap végén a megbocsátás jele felkerült a Boldogságvárhoz vezető lépcső egyik fokára is.
Boldogságóra Alapprogram
A foglalkozást egy vidám, hangulatteremtő zenés-mozgásos ráhangolódással kezdtük. Bagdi Bella „Jól érzem magam” című dalára a gyerekek mozgásutánzással kapcsolódtak be a közös tevékenységbe. A cél a jó hangulat megteremtése, a csoport összekovácsolása és a mozgáskoordináció fejlesztése volt. A gyerekek nagy része örömmel kapcsolódott be, a ritmus és a zene segítette az oldott légkör kialakulását. Az autizmus spektrumzavarral élő tanulók számára a mozdulatokat képi piktogramokkal is támogattuk, míg az enyhe értelmi fogyatékossággal élő gyermekek lassabb tempóban, több ismétléssel tudtak bekapcsolódni.
Ezt követően egy mozgásalapú bevezető játék következett, a „Ha jó a kedved, üsd a tenyered” című énekkel. A feladat a ritmusérzék, a figyelem és a mozgás összehangolása volt. A gyerekek frontálisan utánozták a bemutatott mozdulatokat, miközben együtt énekeltünk. Itt is fontos szerepet kapott az előzetes mintakövetés: az autista tanulók számára előre bemutatott és vizuálisan támogatott mozdulatok segítették a feladat megértését, míg az enyhe értelmi fogyatékos gyerekek számára a mozdulatok egyszerűsítése tette könnyebbé a részvételt.
A következő részben egy mondókával dolgoztunk („1, 2, 3, 4, nézd a kezem égig ér…”), amely során a mozgás és a beszéd összehangolása, valamint a szókincs fejlesztése volt a cél. A gyerekek képkártyák segítségével követték a mondóka tartalmát, és mozgással kísérték a szöveget. A differenciálás itt is megjelent: az autista tanulók vizuális támogatást kaptak a mozdulatokhoz, míg az enyhe értelmi fogyatékos tanulók rövidebb, egyszerűsített mondókaváltozatot dolgoztak fel.
Ezután egy lendületes, szabályalapú játék következett („Tűz, víz, repülő, mókusok ki a házból”), amely a gyors reakciót, a figyelmet és a szabálykövetést fejlesztette. A gyerekek nagy lelkesedéssel vettek részt a játékban, bár kezdetben több ismétlésre volt szükség a szabályok rögzítéséhez. Az autista tanulók számára előre vizualizáltuk a szabályokat, és részletes magyarázatot adtunk, míg az enyhe értelmi fogyatékos tanulók több gyakorlókört kaptak a biztos megértés érdekében.
A foglalkozást egy nyugodtabb, lezáró játékkal zártuk, amely során lufikkal mozogtak a gyerekek zenére. Ez a tevékenység a koordináció fejlesztése mellett a feszültségoldást és az örömélményt is szolgálta. A gyerekek felszabadultan mozogtak, nevetve vettek részt a játékban. Az autista tanulók számára kisebb térben, biztonságosabb környezetben biztosítottuk a mozgás lehetőségét, míg az enyhe értelmi fogyatékos gyerekek nagyobb lufikkal és lassabb zenével könnyebben tudtak bekapcsolódni.
Összességében a foglalkozás jó hangulatban, aktív részvétellel zajlott. A differenciált támogatásnak köszönhetően minden gyermek saját képességeihez mérten sikeresen be tudott kapcsolódni a tevékenységekbe, és pozitív élményekkel zárta az alkalmat.Külön köszönet Maggia kutyus és vezetőjének a rengeteg élményért.
Április a megbocsátás hónapja.
A társas kapcsolatok és azok alakítása, azokhoz való viszonyulás erősítése.
Egymással való jó viszony ápolásának fontossága, érezzék a gyerekek, hogy a pozitív töltésű kapcsolatok örömmel tölti el szívüket.
Bevezetés: Ho’oponopo zenére kígyózva sétálunk a csoportszobában, majd az asztalt körbeállva a relaxációs gyakorlat az „irka-firka összevissza…”
Beszélgetés megbocsátásról. Haragudtál-e már valakire? Miért? Tudsz -e arról a személyről valami jó tulajdonságot mondani?
Téma feldolgozása: Tündéri bocsánat c. mese
Játék: zenére a varázsszavakra valamilyen mozgásforma kitalálása
Téma lezárása: a megbocsátás jelének kiszínezése
Atkári Petőfi Sándor Általános Iskola
Arról beszélgettünk: senki sem tökéletes, mindenki hibázik. Van, hogy akaratlanul is megbántunk másokat. Mindenki visszagondolt az utóbbi napokra: Vajon mindenkivel kedves voltam? Megbántottam valakit? Nem voltam figyelmes? … Bocsánatkérő kártyákat készítettünk, és át is adtuk … 🙂
Áprilisban a megbocsátás témáját dolgoztuk fel. Témaindítóként meghallgattuk a hónap dalát és sokat beszélgettünk arról, miért is fontos a bocsánatkérés közösségünk életében.
A bevezető beszélgetés során megpróbáltuk meghatározni, hogy mit is jelent a megbocsátás, miért nehéz olykor bocsánatot kérni és megbocsátani a velünk történt sérelmeket. Megtanultuk, hogy a harag elengedése nemcsak a kapcsolatainkat javítja, hanem a saját belső békénket is szolgálja Hangsúlyoztuk, hogy a bocsánatkérés csak akkor ér valamit, ha az szívből jön és őszinte.
Gyűjtöttünk bocsánatkérést segítő, kifejező szavakat, kifejezéseket. Készítettünk „Bocsánatkérő kártyákat”, melyeket át is adtak egymásnak a gyerekek.
Beszélgettünk arról is, hogy mit okoz a testünkben-lelkünkben az, ha hosszú ideig hordozzuk magunkban a sérelmeket. Próbáltam rávezetni őket, hogy a megbocsátás jobb testi-lelki egészséget eredményez, a megbocsátás csökkenti a negatív érzelmeket, olyan pozitív érzelmeket hív elő, mint az elfogadás, a szeretet, megbékélés és megkönnyebbülés.
Bízom benne, hogy először is igyekeznek nem megbántani egymást, másrészt, ha már megtörtént, akkor tudnak bocsánatot kérni, ami szerintem a legnehezebb, a megbocsátás mellett.
Megemlékeztünk a nevezetes napokról is.
Megtartottuk a húsvéti locsolkodást, a fiúk verssel készültek, a lányok csokitojással. Majd egy lakomával zártuk a napot, ahol hagyományos húsvéti ételeket fogyasztottunk.
A magyar költészet napja alkalmából megzenésített verseket hallgattunk, illetve versmondó versenyen vettünk részt.
A Föld napja alkalmából alsó tagozatos tanulóink egy béka alakú élőképet alkottak. A béka érzékenyen jelzi környezetünk állapotát, ezért a tiszta víz és az élővilág védelmének fontos szimbóluma.
Az órát relaxációval kezdtük, ahol miután ellazítottuk a testünket megkerestünk a szívünkben egy jó érzést, ami örömet okoz nekünk. Majd egyesével a gyerekek elmesélték milyen öröm érte őket legutóbb. Majd Jóságos manóvá változtunk és gyerekek kihúzták egymást és egy hétig örömet kell szerezni egymásnak titokban. Majd megalkottuk a „Jó hírek lapját”, ahol csak jó híreket olvashatunk.
Mindenkinek szüksége van társra, társakra. Ez nem csak a párkapcsolatokra vetül ki, hanem a családi kapcsolatokra, barátságokra, és a kollegiális viszonyokra is. Az élet különböző területein különböző társakra van szükségünk. Minden embernek szüksége van arra, hogy a jó és rossz élményeit meg tudja osztani valakivel. Amikor bizonytalan, akkor tanácsot, amikor nehézségbe ütközik, akkor pedig segítséget tudjon kérni.
Ezeket a kapcsolatokat viszont nem elég fenntartani, ápolni is kell. Azok a kapcsolatok, melyekkel nem foglalkozunk, nem törődün, vagy túl sok rossz érni, előbb-utóbb megfakulnak. Ezért fontos, hogy beszélgessünk, közös programokat szervezzünk, hiszen ilyenkor ezek az együttlétek feltöltik a kapcsolatokat pozitív energiákkal.
A gyerekeknél a társas kapcsolatok főként a családban és a batátságokban, illetve az óvodai környezetben van jelen. Gyakran megsértődnek, összevesznek, a fontos az, hogy ezeket a „problémákat” meg tudják beszélni vagy önállóan, vagy külső segítséggel. A gyerekek játékokon keresztül tartják egymással a kapcsolatot, szüleikkel a napjuk elmesélésében, a meséken keresztül.
Ezt a témakört apránként kezdtük el boncolgatni a gyerekekkel, hogy pontosan mit is jelenthet. Mit jelent a társ, a kapcsolat, és az ápolás? Mit jelenthet például a társasjáték?
Igyekeztünk a csoport mindennapjait úgy alakítani 1-1 játékkal, hogy folyamatosan kapcsolatban álljanak a gyerekek egymással.
Ilyen játékunk volt például az „Éhes kígyó”: A gyerekek megfogják egymás vállát, ezzel kígyót alkotnak. Az első gyerek, azaz a kígyó szája felvesz valamit, amivel megeteti a kígyót, ezt továbbadja hátrafelé. A kígyó végén pedig egy zsák van, amibe belekerülnek az ételek.
A téma zárásakor a gyerekek külön külön kis csoportokban építkeztek. Mindenki mást. Volt aki állatkertet, éttermet, űrbázist… A legvégén pedig egy nagy teret építettünk közösen belőle, ahol mindenkinek megvolt a saját feladata. Voltak szállítók, voltak szakácsok, voltak állatgondozók, stb. Mindenkinek volt egy sqaját feladata, de mindenkinek mindenkivel kapcsolatot kellett tartania. Szóltak, amikor elfogyott az étel, amikor az űrhajóval állatokat mentettek, amikor főzni kellet, amikor el kellett szállítani valamit.
A hónap során csoportunk mindennapjait a vidám hangulat, az aktív mozgás és az egészséges életmódra nevelés határozta meg. Kiemelt figyelmet fordítottunk a gyermekek testi-lelki jóllétére, valamint a közösségi élmények erősítésére.
A mindennapos testmozgás változatos formákban jelent meg: tornagyakorlatokkal, mozgásos játékokkal, udvari tevékenységekkel és ügyességi feladatokkal fejlesztettük a gyermekek mozgáskoordinációját, egyensúlyérzékét és állóképességét. A gyermekek örömmel vettek részt a közös játékokban, egyre bátrabban és ügyesebben mozogtak.
Az egészséges életmód témakörében beszélgettünk a helyes táplálkozásról, a tisztálkodás fontosságáról és a pihenés szerepéről. Gyümölcs- és zöldségnapokat tartottunk, ahol a gyermekek játékos formában ismerkedhettek meg az egészséges ételekkel. Külön öröm volt számunkra, hogy többen nyitottabbá váltak új ízek kipróbálására.
A közösségi élet során erősödött az egymásra figyelés, a segítőkészség és az együttműködés. A gyermekek sok közös élménnyel gazdagodtak, amelyek hozzájárultak érzelmi és szociális fejlődésükhöz.
A hónapot jókedvű, élményekben gazdag időszakként zártuk, és továbbra is nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a gyermekek számára a mozgás és az egészséges életmód természetes része legyen a mindennapoknak
A „Megbocsátás – Engedd el a haragot!” témájú Boldogságóra során a gyermekek játékos, élményközpontú tevékenységeken keresztül ismerkedtek az érzelmek felismerésével, a bocsánatkérés és a megbocsátás fontosságával. A foglalkozások központi motívuma a méhecske volt, amely az együttműködést, a kedvességet és a közösség erejét szimbolizálta. 🐝🌼
Az első alkalommal az érzelmek felismerésére helyeztük a hangsúlyt. Beszélgetőkörben osztották meg a gyermekek, mi okozott számukra szomorúságot vagy bántó érzéseket. Az „Érzelmi poggyász” játék során megtapasztalhatták, hogy a haragot és a rossz érzéseket nem kell magunkkal cipelnünk, hanem elengedhetjük azokat. A méhecskés mozgásos játék és az alkotótevékenység örömteli oldódást hozott a gyermekek számára.
A második foglalkozáson a bocsánatkérés került középpontba. A Bogyó és Babóca meséjén keresztül közösen beszélgettünk a hibázásról, a jóvátételről és a barátság erejéről. A szerepjátékok segítségével a gyermekek gyakorolhatták a „bocsánat” kimondását, miközben fejlődött empatikus készségük és egymás iránti figyelmük. A Ho’oponopono dallal meghitt, szeretetteljes légkört teremtettünk.
A harmadik alkalom a megbocsátásról szólt. A gyermekek megfogalmazhatták, mi segít abban, hogy elengedjük a haragot és újra közeledjünk egymáshoz. A „Lufi elengedése” játék különösen nagy élményt jelentett számukra, hiszen jelképesen is elengedhették a negatív érzéseket. A közös „Barátságfa” elkészítése erősítette az összetartozás élményét és a közösségi kapcsolatokat. 🌳🐝
A záró, méhecskés napon a gyermekek vidám állomásjátékokon vettek részt: virágot kerestek, „mézet gyűjtöttek”, segítő feladatokat oldottak meg, és kedves szavakkal erősítették egymást. A közös „Boldogság kert” alkotás méltó lezárása volt a témának.
A foglalkozások során a gyermekek érzelmi intelligenciája, empátiája, kommunikációja és együttműködési készsége is gazdagodott. Megható volt látni, mennyi szeretettel fordultak egymás felé, és milyen őszintén tudtak bocsánatot kérni vagy megbocsátani.
Az óra eleji relaxáció után meghallgattuk a hónap dalát, amire táncoltunk picit, majd beszélgettünk a gyerekekkel a testmozgás fontosságáról, kinek mi a kedvenc sportja.
A lusta király c. mesét a gyerekek nagy figyelemmel hallgatták, meg is beszéltük, mitől lett a király jókedvű a történet végére.
Kiszíneztük a mf.67.oldalán lévő cicát, majd az óra végén tűz-víz-repülőt játszottunk a gyerekek nagy örömére.
A tanulók is érezték, hogy a mozgástól frissebbek, jókedvűek lettek.
Az óra végén, feltettük a Boldogság várának kilencedik lépcsőfokára a testmozgás jelét.