Boldogságóra Program

Zsadányi Református Általános Iskola
Első osztály
Boldogságóra 9.
A testmozgás
Az első osztályosoknak nagycsoportban én voltam az óvónénijük. A Boldogságórákat már kiscsoport óta tartom számukra. Az óvoda-iskola átmenet Boldogságórákkal, amely a mesterprogramom fő célja, a gyermekek beilleszkedését segíti az iskolába. A Boldogságórát kilencedik alkalommal tartottam az osztályban.
Az első osztályosokhoz az egyik szünetben érkeztem. Megbeszéltem a tanító nénivel, hogy lehetőség szerint maradjunk kint az udvaron, hogy mozoghassunk tovább, folytathassuk a játékot. A gyerekek nagyon örültek ennek a lehetőségnek. Egy kicsit futottak még bemelegítésként, azután két csapatot választottak maguk közül. A legelevenebb kislányt és kisfiút kértem meg, hogy válasszanak maguknak csapatot. Gyorsan sikerült, így elkezdhettük a labdajátékot. Nagyon szeretik, mert az óvodában is sokszor játszottuk.
(Játék: A gyermekek egymás mögött állnak és csapatonként a fejük fölött hátra adják a labdát. Az utolsó gyermek pedig visszafele lent a lábak között továbbítja. Amikor a legelső gyermekhez visszaért a labda akkor van vége a versengésnek.)
A játék elejétől kezdve nagyon lelkesek voltak a csapatok. Döntetlen lett az eredmény, ezért egy utolsót, egy döntőt még játszottunk. Tetszett a gyerekeknek. Akik lassabbak voltak, azokat noszogtatták, biztatták, ugráltak és hangosan, örömmel kiabáltak a győzelem érdekében.
Miután ezt a játékot befejeztük kérleltek, hogy játsszunk még valamit. Számítottam erre, ezért hoztam még babzsákokat is. Egy kis egyéni és páros, valamint csoportos dobálás is belefért a mozgásos Boldogságórába. A szem-kéz, szem-láb koordináció, a figyelem koncentráció gyakorlása, fejlesztése jó hatással van az egyébként is mozgékony gyermekekre.
Ezek után játszottunk még a babzsákkal körben állva. Jobbra tovább adtuk a babzsákot, bal kéz, jobb kéz használatával. A végén három babzsák ment körbe, ezért vigyázni kellett, hogy nehogy utolérjék egymást a babzsákok. Ha valaki lassabb volt, figyeletlen és két babzsák is volt nála, az kiesett a játékból. Szerencsére most mindenki gyorsan továbbadott rajta! Ezt is élvezettel játszották.
Több gyermek emlékezett rá, hogy az óvodában is kedvelték ezt a játékot. Egy gyermek pedig emlékezett arra is, hogy ősszel falevél adogatásával is játszottuk. Büszke voltam erre a fiúra, mert nem gondoltam volna, hogy pont ő fogja ezt megemlíteni.
Miután jól kimozogtuk magunkat, visszamentünk az osztályterembe, mert becsöngettek. Egy kicsit meditáltunk, hogy lecsendesedjünk és jöhetett a következő óra a tanító nénivel.
„A közös mozgás öröme!”
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus, mesterpedagógus

Képek