„A 9 éveseimmel ma láthatóvá tettük azt, ami egyébként láthatatlan: a barátságunkat és az egymásra figyelésünket. A fonalháló-játék során a gyerekeknek meg kellett fogalmazniuk, miért hálásak a társuknak, vagy miért tartják őt jó barátnak. A TANAK-os tanítványaimnak a fizikai szál megtartása segített abban, hogy valóban koncentráljanak a másikra. Ahogy a háló sűrűsödött a kör közepén, úgy láttam rajtuk az elégedettséget: ‘Nézd, tanító néni, milyen erős ez a háló, megtart minket!’. Ez a kép emlékeztet minket arra, hogy senki sincs egyedül, és mindenki a közösségünk fontos tartópillére.”
Boldogságóra Alapprogram
„A hagymaültetésen keresztül tanultuk meg, hogy a nagy célokhoz (a növekedéshez) idő és napi gondoskodás kell. A gyerekek izgatottan figyelték az első hajtásokat – ez volt az első elért részcéljuk. Megértették: ha tesznek érte és türelmesek, a munka beérik.”
A Boldogságóra program májusi témája a mozgás volt, amelyhez kapcsolódva vállaltam, hogy a 6.a osztály tanulóival közös természetjáró délutánt szervezek Pétfürdő helyi erdős területén. A program célja nem csupán a mozgás népszerűsítése volt, hanem a közösségépítés, a természet szeretetének erősítése, a környezettudatos szemlélet fejlesztése, valamint a digitális eszközöktől való tudatos „kiszakadás” támogatása is.
A kirándulásra 2026. május 8-án került sor. A 18 fős osztályból sajnos 4 tanuló betegség miatt nem tudott részt venni, így végül 14 gyermekkel indultunk útnak. Az előzetes meghirdetésnek megfelelően szeretettel vártuk a szülőket is, akik közül hárman tudtak csatlakozni hozzánk, ami külön öröm volt számunkra, hiszen így még családiasabbá vált a program hangulata. Az időjárás kegyes volt hozzánk: ragyogó napsütésben, kellemes tavaszi időben vághattunk neki a közel kétórás túrának. Az induláskor még gyakran hangzottak el a jól ismert kérdések: „Mikor érünk vissza?”, „Sok van még?”, „Hosszú lesz a túra?” – ám ezek a kérdések hamar eltűntek, ahogy a gyerekek egyre jobban belefeledkeztek az élményekbe. A túra során volt előrefutás, béka- és siklónézés, fényképezés, beszélgetés, nevetés és rácsodálkozás arra, milyen gyönyörű természeti környezet vesz bennünket körül közvetlenül a településünk mellett. A program részeként vállaltuk azt is, hogy az útvonalunkon található szemetet összegyűjtjük, ezzel is erősítve a környezettudatos gondolkodást. Gumikesztyűkkel és szemeteszsákokkal készültünk, azonban nagyon kellemes meglepetés ért bennünket: a 7,34 kilométeres túra során gyakorlatilag nem találkoztunk eldobott hulladékkal. Ez mindannyiunk számára pozitív élmény és reményteli tapasztalat volt.
Mivel intézményünk büszkén viseli az Állatbarát Iskola címet, lehetőséget biztosítottunk arra is, hogy azok a tanulók, akik megfelelően szocializált kutyával rendelkeznek, magukkal hozzák kedvencüket. Végül egy tacskó és egy vizsla csatlakozott hozzánk, amelyek hamar a túra „kedvenceivé” váltak. A gyerekek nagy örömmel fogadták őket, miközben a felelős állattartás fontosságáról is beszélgettünk. Különösen jó érzés volt megtapasztalni, hogy a kezdeti telefonhasználatot a gyerekek fokozatosan teljesen elhagyták. Ahogy egyre inkább bevonódtak a közös élményekbe, úgy vált egyre fontosabbá számukra a jelen pillanat megélése, a természet felfedezése és az egymással való kapcsolódás.
Számomra pedagógusként talán az egyik legtanulságosabb tapasztalat az volt, hogy a tanulók közül milyen kevesen járnak rendszeresen kirándulni, és mennyire nem ismerik saját lakóhelyük természeti környezetét. Többen őszinte rácsodálkozással fedezték fel, milyen szép helyek találhatók Pétfürdő közvetlen közelében. Ez megerősített abban, hogy az ilyen programoknak kiemelt szerepe van a gyermekek szemléletformálásában.
A túra végén a helyi cukrászdában fagylalttal és üdítővel jutalmaztuk meg magunkat, amely méltó lezárása volt a tartalmas délutánnak. A 13:09 és 15:29 között megvalósult program nemcsak mozgást és kikapcsolódást nyújtott, hanem valódi közösségi élményt is teremtett gyermekeknek, szülőknek és pedagógusnak egyaránt.
A jövőben mindenképpen szeretném folytatni az ehhez hasonló élményalapú, természetközeli programokat, hiszen ezek egyszerre támogatják a testi-lelki egészséget, a közösségépítést, a környezettudatos nevelést és a tanulók személyiségfejlődését. Meggyőződésem, hogy az ilyen közös élmények hosszú távon is meghatározó emlékekké válnak a gyermekek számára.
A boldogság program keretén belül a társas kapcsolatok témakörét ezúttal a 9.E osztállyal egy igazán élményalapú és vidám csapatfeladat segítségével dolgoztuk fel.
A „varázsszőnyeg” játék során a tanulóknak közösen kellett megoldaniuk egy kihívást: úgy átfordítani a lepedőt, hogy közben senki ne lépjen le róla. A feladat elsőre egyszerűnek tűnt, de hamar kiderült, hogy csak együttműködéssel, odafigyeléssel és jó kommunikációval lehet sikeresen teljesíteni.
A játék során a diákok megtapasztalhatták, milyen fontos a bizalom, az egymásra figyelés és a közös gondolkodás egy közösségben. Az óra sok nevetéssel, kreatív megoldásokkal és közös sikerélményekkel telt.
A foglalkozást egy, a boldogságórához kapcsolódó dallal kezdtük, amely segítette a ráhangolódást. A gyermekek a meseszőnyeg körül helyezkedtek el, és mindenki a saját módján kapcsolódott be: volt, aki ringatózott, mozgott, tapsolt, míg mások csendben figyelték a zenét. A zene után rövid átmozgatás következett, majd lelassultunk, megnyugodtunk, ezzel előkészítve a közös tevékenységet. A fenntartható boldogság témájához kapcsolódva a matatófalat választottam központi eszközként, amelyet Boldog Dóra hozott el számunkra. A fejlesztőeszköz készítése során kiemelt szempont volt számomra a fenntarthatóság, ezért az eszközt az újrahasznosítás jegyében terveztem meg. Törekedtem arra, hogy tartós, már meglévő, illetve újra felhasználható anyagokat alkalmazzak, ezzel is csökkentve a környezeti terhelést, miközben egy sokoldalúan használható, hosszú távon is alkalmazható fejlesztőeszközt hoztam létre. A gyermekek egymás után próbálták ki a különböző elemeket, felfedezték azok működését, és örömmel tapasztalták meg a sikeres próbálkozásokat. A tevékenység során megfigyelhető volt, hogy a többszöri visszatérés, az ismétlés és a saját felfedezés tartós örömöt biztosított számukra. A játék egyszerűsége és többszöri felhasználhatósága lehetővé teszi, hogy hosszú távon is élményt nyújtson a gyermekek számára. A foglalkozást a dal újbóli meghallgatásával zártuk. A gyermekek nyugodt, kiegyensúlyozott hangulatban fejezték be a közös élményt, amely során megtapasztalhatták, hogy az egyszerű, tartós és újrahasználható eszközök is képesek hosszú távú örömet nyújtani.
JÓ CSELEKEDETEK
1. Foglalkozást kezdő éneklés – „Jó emberré csak a szívemmel válhatok”
A csoport együtt énekel, táncol.
2. Bevezetés – beszélgetés dobókocka segítségével
3. Téma feldolgozása szituációs játékokkal és mondókával
Szituációk elmondása a gyermekeknek és azok megbeszélése közösen. Mit tehettünk a adott szituációban, helyzetben?
– Anya este fáradtan ér haza, de otthon még nagyon sok munka vár rá.
– A barátos az óvodában szomorkodik, mert az alvókáját otthon felejtette.
– Otthon a kutyusod nagyon ugat. Észreveszed, hogy üres a vizestálkája.
– Az egyik csoporttársadnak nem sikerül felvennie a cipőjét.
– Nagymamáddal elmentek a boltba. Mama kosara nagyon nehéz, neked pedig üres a kezecskéd.
4. Jóság szívek készítése anyagdarab ragasztással
Eszközök: szív forma, ragasztó, anyagdarabok
A gyermekek előre kivágott szívformára színes anyagdarabokat ragaszthatnak. Az elkészült szívet odaadhatják a szüleiknek, ezzel megköszönve szeretetüket.
5. Foglalkozás lezárása – A jó cselekedetek jelének kiszínezése
Eszközök: jó cselekedetek jele, színes ceruza
6. Téma továbbadása a Mf. 26. oldalán található feladat mintájára
A januári „Célok kitűzése” témát a tél és a hó varázsán keresztül dolgoztuk fel. A hét elején közösen megfogalmaztuk célunkat: szeretnénk minél többet megtudni a hóról, kísérletezni vele, valamint kihasználni a havas időjárás minden örömteli pillanatát.
A gyermekekkel különböző tapasztalatszerző tevékenységeket végeztünk: havat vittünk be a csoportszobába, ahol megfigyeltük, hogyan olvad el a meleg hatására. Az udvaron hóembert építettünk, hógolyóztunk, hó angyalt készítettünk, valamint nyomokat kerestünk és figyeltünk meg a hóban. Közösen elkészítettük a csoport saját hóemberét is, amelyre mindenki nagyon büszke volt.
Nagy örömünkre az idei január bőséges havazást hozott, így a gyermekek igazán átélhették és élvezhették a tél szépségeit. A közösen kitűzött céljainkat sikeresen megvalósítottuk, miközben sok élménnyel, tapasztalattal és vidám pillanattal gazdagodtunk.
A téma feldolgozását segítette Van nekem egy álmom című dala.
A decemberi Boldogságóra témája a „jó cselekedetek” volt, melyet az egymásra figyelés, a kedvesség és a közösségi élmények mentén dolgoztunk fel. A gyermekekkel közösen ünnepeltük a Luca napot: végigjártuk az óvoda csoportjait, ahol előadtuk rövid műsorunkat, majd Luca-búzához szükséges magokat gyűjtöttünk és ajándékoztunk minden csoportnak, amelyeket később közösen ültettünk el. A tevékenységek során a gyermekek megtapasztalhatták az adás, az együttműködés és az odafigyelés örömét.
Az ünnepi időszak részeként karácsonyi játszóházat szerveztünk a családok számára. Az adventi műsort követően a gyermekek és szüleik közösen kézműveskedtek meghitt, szeretetteljes légkörben. A közös alkotás, az együtt töltött idő és a barátságos hangulat erősítette a közösséghez tartozás érzését, valamint ráirányította a figyelmet arra, hogy a jó cselekedetek és az egymásnak szerzett apró örömök hozzájárulnak boldogságunkhoz.
A novemberi Boldogságóra témája a „társas kapcsolatok” volt, melynek során a gyerekek a közösséghez tartozás élményét és egymás elfogadásának fontosságát tapasztalhatták meg. Ennek keretében „varázsfonal” játékot játszottunk: a gyermekek körben ültek, és aki a gombolyagot kapta, egy kedves gondolatot, pozitív élményt vagy jókívánságot mondott a társainak, majd továbbadta a fonalat.
A játék végére egy pókhálószerű fonalszerkezet alakult ki, amely jelképesen is összekötötte a csoport tagjait. A gyerekek örömmel vettek részt a tevékenységben, és szívesen fogalmaztak meg egymás felé kedves, megerősítő gondolatokat. A közös élmény segítette annak megtapasztalását, hogy mindenki fontos része a közösségnek, és tetteink, szavaink hatással vannak egymásra.
Az optimizmus gyakorlása témakör keretein belül beszélgető körökben minden nap megosztották a gyerekek, mi volt aznap a jó élményük, amely számukra boldogságot jelentett. Közben arról is beszélgettünk, mit jelent optimistának lenni, és hogyan segít, ha a dolgokat inkább a jó oldalukról próbáljuk nézni.
Ezt a szemléletet jól kiegészítette az őszi kirándulásunk, amikor madárgyűrűzésen vettünk részt. A gyerekek nagyon izgatottan figyelték a madarakat, sok új élményt szereztek, és közben folyamatosan rácsodálkoztunk arra, mennyi érdekes dolog vesz körül minket a természetben. A közös élmény segített abban, hogy átéljék: akkor is lehet örülni és kíváncsinak lenni, ha valami újjal találkozunk. A nap végén mindenki sok élménnyel és mosollyal tért haza, és ezek a közös tapasztalatok még inkább megerősítették a gyerekekben az optimista szemléletet.