Áprilisban a megbocsátás témáját dolgoztuk fel. Témaindítóként meghallgattuk a hónap dalát és sokat beszélgettünk arról, miért is fontos a bocsánatkérés közösségünk életében.
A bevezető beszélgetés során megpróbáltuk meghatározni, hogy mit is jelent a megbocsátás, miért nehéz olykor bocsánatot kérni és megbocsátani a velünk történt sérelmeket. Megtanultuk, hogy a harag elengedése nemcsak a kapcsolatainkat javítja, hanem a saját belső békénket is szolgálja Hangsúlyoztuk, hogy a bocsánatkérés csak akkor ér valamit, ha az szívből jön és őszinte.
Gyűjtöttünk bocsánatkérést segítő, kifejező szavakat, kifejezéseket. Készítettünk „Bocsánatkérő kártyákat”, melyeket át is adtak egymásnak a gyerekek.
Beszélgettünk arról is, hogy mit okoz a testünkben-lelkünkben az, ha hosszú ideig hordozzuk magunkban a sérelmeket. Próbáltam rávezetni őket, hogy a megbocsátás jobb testi-lelki egészséget eredményez, a megbocsátás csökkenti a negatív érzelmeket, olyan pozitív érzelmeket hív elő, mint az elfogadás, a szeretet, megbékélés és megkönnyebbülés.
Bízom benne, hogy először is igyekeznek nem megbántani egymást, másrészt, ha már megtörtént, akkor tudnak bocsánatot kérni, ami szerintem a legnehezebb, a megbocsátás mellett.
Megemlékeztünk a nevezetes napokról is.
Megtartottuk a húsvéti locsolkodást, a fiúk verssel készültek, a lányok csokitojással. Majd egy lakomával zártuk a napot, ahol hagyományos húsvéti ételeket fogyasztottunk.
A magyar költészet napja alkalmából megzenésített verseket hallgattunk, illetve versmondó versenyen vettünk részt.
A Föld napja alkalmából alsó tagozatos tanulóink egy béka alakú élőképet alkottak. A béka érzékenyen jelzi környezetünk állapotát, ezért a tiszta víz és az élővilág védelmének fontos szimbóluma.
Boldogságóra Alapprogram
Az órát relaxációval kezdtük, ahol miután ellazítottuk a testünket megkerestünk a szívünkben egy jó érzést, ami örömet okoz nekünk. Majd egyesével a gyerekek elmesélték milyen öröm érte őket legutóbb. Majd Jóságos manóvá változtunk és gyerekek kihúzták egymást és egy hétig örömet kell szerezni egymásnak titokban. Majd megalkottuk a „Jó hírek lapját”, ahol csak jó híreket olvashatunk.
Mindenkinek szüksége van társra, társakra. Ez nem csak a párkapcsolatokra vetül ki, hanem a családi kapcsolatokra, barátságokra, és a kollegiális viszonyokra is. Az élet különböző területein különböző társakra van szükségünk. Minden embernek szüksége van arra, hogy a jó és rossz élményeit meg tudja osztani valakivel. Amikor bizonytalan, akkor tanácsot, amikor nehézségbe ütközik, akkor pedig segítséget tudjon kérni.
Ezeket a kapcsolatokat viszont nem elég fenntartani, ápolni is kell. Azok a kapcsolatok, melyekkel nem foglalkozunk, nem törődün, vagy túl sok rossz érni, előbb-utóbb megfakulnak. Ezért fontos, hogy beszélgessünk, közös programokat szervezzünk, hiszen ilyenkor ezek az együttlétek feltöltik a kapcsolatokat pozitív energiákkal.
A gyerekeknél a társas kapcsolatok főként a családban és a batátságokban, illetve az óvodai környezetben van jelen. Gyakran megsértődnek, összevesznek, a fontos az, hogy ezeket a „problémákat” meg tudják beszélni vagy önállóan, vagy külső segítséggel. A gyerekek játékokon keresztül tartják egymással a kapcsolatot, szüleikkel a napjuk elmesélésében, a meséken keresztül.
Ezt a témakört apránként kezdtük el boncolgatni a gyerekekkel, hogy pontosan mit is jelenthet. Mit jelent a társ, a kapcsolat, és az ápolás? Mit jelenthet például a társasjáték?
Igyekeztünk a csoport mindennapjait úgy alakítani 1-1 játékkal, hogy folyamatosan kapcsolatban álljanak a gyerekek egymással.
Ilyen játékunk volt például az „Éhes kígyó”: A gyerekek megfogják egymás vállát, ezzel kígyót alkotnak. Az első gyerek, azaz a kígyó szája felvesz valamit, amivel megeteti a kígyót, ezt továbbadja hátrafelé. A kígyó végén pedig egy zsák van, amibe belekerülnek az ételek.
A téma zárásakor a gyerekek külön külön kis csoportokban építkeztek. Mindenki mást. Volt aki állatkertet, éttermet, űrbázist… A legvégén pedig egy nagy teret építettünk közösen belőle, ahol mindenkinek megvolt a saját feladata. Voltak szállítók, voltak szakácsok, voltak állatgondozók, stb. Mindenkinek volt egy sqaját feladata, de mindenkinek mindenkivel kapcsolatot kellett tartania. Szóltak, amikor elfogyott az étel, amikor az űrhajóval állatokat mentettek, amikor főzni kellet, amikor el kellett szállítani valamit.
A hónap során csoportunk mindennapjait a vidám hangulat, az aktív mozgás és az egészséges életmódra nevelés határozta meg. Kiemelt figyelmet fordítottunk a gyermekek testi-lelki jóllétére, valamint a közösségi élmények erősítésére.
A mindennapos testmozgás változatos formákban jelent meg: tornagyakorlatokkal, mozgásos játékokkal, udvari tevékenységekkel és ügyességi feladatokkal fejlesztettük a gyermekek mozgáskoordinációját, egyensúlyérzékét és állóképességét. A gyermekek örömmel vettek részt a közös játékokban, egyre bátrabban és ügyesebben mozogtak.
Az egészséges életmód témakörében beszélgettünk a helyes táplálkozásról, a tisztálkodás fontosságáról és a pihenés szerepéről. Gyümölcs- és zöldségnapokat tartottunk, ahol a gyermekek játékos formában ismerkedhettek meg az egészséges ételekkel. Külön öröm volt számunkra, hogy többen nyitottabbá váltak új ízek kipróbálására.
A közösségi élet során erősödött az egymásra figyelés, a segítőkészség és az együttműködés. A gyermekek sok közös élménnyel gazdagodtak, amelyek hozzájárultak érzelmi és szociális fejlődésükhöz.
A hónapot jókedvű, élményekben gazdag időszakként zártuk, és továbbra is nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a gyermekek számára a mozgás és az egészséges életmód természetes része legyen a mindennapoknak
A „Megbocsátás – Engedd el a haragot!” témájú Boldogságóra során a gyermekek játékos, élményközpontú tevékenységeken keresztül ismerkedtek az érzelmek felismerésével, a bocsánatkérés és a megbocsátás fontosságával. A foglalkozások központi motívuma a méhecske volt, amely az együttműködést, a kedvességet és a közösség erejét szimbolizálta. 🐝🌼
Az első alkalommal az érzelmek felismerésére helyeztük a hangsúlyt. Beszélgetőkörben osztották meg a gyermekek, mi okozott számukra szomorúságot vagy bántó érzéseket. Az „Érzelmi poggyász” játék során megtapasztalhatták, hogy a haragot és a rossz érzéseket nem kell magunkkal cipelnünk, hanem elengedhetjük azokat. A méhecskés mozgásos játék és az alkotótevékenység örömteli oldódást hozott a gyermekek számára.
A második foglalkozáson a bocsánatkérés került középpontba. A Bogyó és Babóca meséjén keresztül közösen beszélgettünk a hibázásról, a jóvátételről és a barátság erejéről. A szerepjátékok segítségével a gyermekek gyakorolhatták a „bocsánat” kimondását, miközben fejlődött empatikus készségük és egymás iránti figyelmük. A Ho’oponopono dallal meghitt, szeretetteljes légkört teremtettünk.
A harmadik alkalom a megbocsátásról szólt. A gyermekek megfogalmazhatták, mi segít abban, hogy elengedjük a haragot és újra közeledjünk egymáshoz. A „Lufi elengedése” játék különösen nagy élményt jelentett számukra, hiszen jelképesen is elengedhették a negatív érzéseket. A közös „Barátságfa” elkészítése erősítette az összetartozás élményét és a közösségi kapcsolatokat. 🌳🐝
A záró, méhecskés napon a gyermekek vidám állomásjátékokon vettek részt: virágot kerestek, „mézet gyűjtöttek”, segítő feladatokat oldottak meg, és kedves szavakkal erősítették egymást. A közös „Boldogság kert” alkotás méltó lezárása volt a témának.
A foglalkozások során a gyermekek érzelmi intelligenciája, empátiája, kommunikációja és együttműködési készsége is gazdagodott. Megható volt látni, mennyi szeretettel fordultak egymás felé, és milyen őszintén tudtak bocsánatot kérni vagy megbocsátani.
Az óra eleji relaxáció után meghallgattuk a hónap dalát, amire táncoltunk picit, majd beszélgettünk a gyerekekkel a testmozgás fontosságáról, kinek mi a kedvenc sportja.
A lusta király c. mesét a gyerekek nagy figyelemmel hallgatták, meg is beszéltük, mitől lett a király jókedvű a történet végére.
Kiszíneztük a mf.67.oldalán lévő cicát, majd az óra végén tűz-víz-repülőt játszottunk a gyerekek nagy örömére.
A tanulók is érezték, hogy a mozgástól frissebbek, jókedvűek lettek.
Az óra végén, feltettük a Boldogság várának kilencedik lépcsőfokára a testmozgás jelét.
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvoda Könd Utcai Telephely
Az egész tanév során kiemelt figyelmet fordítottam a gyermekek számára olyan pozitív élmények biztosítására, mely által nem csak megszeretik, de természetes igényükké is válik a mindennapos testmozgás. Mindennapos mozgások során, új közösségi élményhez juthattak a gyermekek, ezeket dokumentálva a szülőket is arra ösztönöztük, hogy otthon is minél több közös családi mozgásos program legyen. Erről szülői értekezlet keretében is tájékoztattam a szülőket. Májusban óvodai hagyományként minden évben a családok számára kulturális programlehetőséget szervezünk az Óvodai Majális keretében, melyre most idén mind a négy óvodai csoport meglepetés tánccal is készült, így kifejezve azt az örömöt és boldogságot, melyet csakis a közösségi mozgás adhat.
Az optimizmus egy gondolkodási mód. Amit nagyon nehéz elsajátítani. Már egészen kicsi kortól fontos, hogy ne csak a rosszat adjuk át és erősítsük a gyerekekben, hanem próbáljuk megkeresni benne mindig a jót.
Amikor a gyerekek elesnek az udvaron és minden alkalommal megdicsérjük őket, hogy jól estek, hiszen először a kezüket tették le, így megvédve a fejüket.
Amikor nagyon esik az eső és a gyerekek szomorkodnak, akkor a kolléganőm mindig azt mondja a gyerekeknek, hogy „Igen, sajnos így nem tudunk kimenni az udvarra, de most nagyon örülünk neki, hogy esik az eső, hiszen szomjasak voltak már a fák, bokrok, virágok és fűszálak.”
A téma feldolgozása alatt elkészült a saját varázsszemüvegünk, mellyel szebben láthatjuk a világot. Minden nap, a beszélgetőkörben a gyerekekek átadták egymásnak ezt a szemüveget, és mindenki mondott valami pozitívat az adott napról. Pl.: „Esett az eső amikor jöttem anyával, gumicsizmában jöttem és anya megengedte, hogy ugráljak a pocsolyákban.”
A csoportbábunkra is felkerült ez a szemüveg, a gyerekek pedig megállapították, hogy rendkívül jól áll neki. Az utolsó napokban pedig Pipacs Panna figyelte a szemüvegen át a csoportot.
A hála átszövi életünket, de hajlamosak vagyunk róla megfeledkezni.
Fontos része életünknek, amit meg kell tanulni felismerni, hiszen egy rossz napon is történhetnek olyan dolgok, amikért hálásak lehetünk. Ezt már egészen pici kortól tudatosan tudjuk építeni a gyerekekben.
Először megbeszéltük, hogy: Mit is jelenthet az, hogy hála? Mit érzünk olyankor? Mikor lehetünk hálásak valamiért?
Amikor viszont megkértük a gyerekekekt, hogy mondjanak egy dolgot, amiért hálásak a mai napon, bizony nehéz feladat volt. Nehéz volt számukra, hogy találjanak egy dolgot, amiért hálásak lehetnek. Ahogy teltek a napok, egyre többször jöttek szólni a gyerekek, hogy miért hálásak, már egészen apró dolgok miatt is.
A téma zárásakor megkértük a gyerekeket, hogy gyűjtsenek olyan tárgyakat, szavakat, mondatokat, amiért hálásak. Ezeket az apró tárgyakat, valamint a feljegyeztt szavakat mondatokat pedig egy hálaüvegbe tettük egyessével. A gyerekeknek nagyon tetszett ez a feladat, kérték, hogy örökre őrizzük meg az üveget, hogy mindig emlékezzenek rá.
1. Relaxáció – Tüdőtakarítás
A csoport közösen végzi a feladatot. „I, É, Á, O, U”
2. Bevezetés – célba dobás babzsákkal
Eszközök: babzsák, hulla hopp karika
Minden gyermek kap egy babzsákot, amit alsó dobással kell bejuttatni a karikába. Először egy nagyobb karika áll a gyermekek rendelkezésére, majd egyre kisebb.
Töreked arra, hogy a gyerekek önállóan végezzék el a feladatot.
3. Téma feldolgozása mesével – A két favágó
4. Beszélgetés
A mese tanulságát a gyermekekkel közösen, egy kötetlen beszélgetés formájában vonjuk le. Célom, hogy a gyermekek önállóan vagy egymás segítségével próbálják megérteni a mese mondanivalóját.
5. Céljaink meghatározása a Mf. 38. oldalán található képek segítségével
Eszközök: előre kivágott képek, színes ceruza, ragasztó, színes papír
A gyermekek előre kivágott képeket színezhetnek ki, amikből mindenki létrehozhatja saját „céltábláját”. Ha olyan cél fogalmazódik meg valamelyik gyermekben, ami nem szerepel a képek között, akkor ösztönzöm őt annak lerajzolására.
6. Foglalkozás lezárása – Célok elérése jelének kiszínezése
Eszközök: jó cselekedetek jele, színes ceruza
7. Foglalkozást záró éneklés – „Van nekem egy álmom”