Az utolsó előtti foglalkozásunk témája a testmozgás volt. A tevékenységet most két helyszínen tartottuk meg: először a csoportszobában, majd a tornaszobában mozogtunk. A kezdő relaxáció után arról beszélgettünk, mi jut eszünkbe a testmozgásról. Utána mindenki mutathatott 1-1 sportágat, amit a többieknek ki kellett találni. Boldog Dóra mondókája után a Nyúl és a teknős mesét meséltem el nekik, majd Bagdi Bella dalát hallgatva (Jól érzem magam) a munkafüzet feladatait készítették el (64-65.oldal). Utána a tornaszobában játszottunk: tűz,víz,repülőt; terpeszfogót és kiütőt.

Májusi boldogságóra havi témája a testmozgás és egészséges életmód volt, már az előző hónap során is nagy hangsúlyt fektettünk az egészséges életmód alapjainak elsajátításával. Megtanultuk a sportos mondókát, amit minden bemelegítésnél örömmel ismételgettek. Meghallgattuk Bagdi Bella: Jól érzem magam című dalt, ami tovább erősítette a pozitív hangulatot. A közös futás nagy élményt jelentett számukra: örömmel, egymást bátorítva vettek részt benne. A hangsúly az együtt mozgáson és a mozgásörömén volt. Összességében a gyerekek pozitív tapasztalatokat szereztek, és nyitottabbá váltak az egészséges szokások iránt.

A testmozgás

Az óvodánk már több éve minden májusban benevez a Kihívás napjára, május 27-re, amikor az óvoda mind a négy csoportja együtt tornázik az udvaron egy vidám zenére.
A tavalyi évben a „Kinder Joy of Moving” kihívásra is beneveztünk, amikor a felajánlott mozgásos játékokból kellett választani, eljátszani és még saját játékot is hozzátenni. Mindenki nagyon kreatív volt, és persze könnyű volt játékot választani, hiszen nagy a tárházunk. A gyerekekre bíztuk a döntést, és persze nem álltunk meg egy játéknál, egy egész délelőtt az újabb és újabb ötletek megvalósításával telt. Ennek meg is lett az eredménye, mert vásárlási utalvány nyert az óvodánk, nagy örömünkre, amiből egy újabb fantasztikus és már régóta vágyott „lépegetős” érzékelőkorongok készletet vásároltunk.
Az idei évben ezeket a hagyományokat folytatjuk és most még a munkahelyi csapattal is kiegészítettük, így a gyerekek és felnőttek együtt mozognak.
Az óvodások nem tudnak nem mozogni, ezért könnyű ezt a témát megvalósítani, de hogy ez tudatos is legyen és megértsék, hogy ez milyen fontos az egészségük szempontjából, a mese az, ami rávilágított.
A kedvenc mondókánkkal kezdtük mind a négy csoportban a mesélést.
Kerekerdő kalandra hív téged,
hallgasd, mit súgnak a tündérek.
Hipp-hopp tárd ki szíved kapuját,
a mesevilág ajtaja előtted is nyitva áll.
A gyerekek elhelyezkedtek a szőnyegen, mire elmondtuk a mondókát.
A lusta király című mesét meséltem, egy öreg király bábbal.
A mese végéig fenntartottam az érdeklődésüket, a mese történetével, a benne ismétlődő mondókával, a hangom mélységének változtatásával.
A mese végeztével, észrevették, hogy nyilak vannak a parkettán (amit a Dajka néni a kérésemre, titkosan lerakott) megkérdeztem őket, hogy van -e kedvük követni a nyilat, amire természetesen, igen volt a válasz, biztosra mentem, mert ilyen kalandot nem hagynak ki. A titkos feladatokat nagyon kedvelik, ezért alkalmaztam a tavaly bevált motiválást.
A tornatermet már előkészítettem, a tornaeszközöket kihelyeztem.
Babzsák, karika, szúrós párna. kötél, pad, trambulin, egyensúlyozó félgömb.
Amikor kiértünk a tornaterembe, mert oda vezetett a nyíl, elámultak a sok eszköz láttán. Megígértem, hogy mindent kipróbálhatnak és játszhatnak, de meg kell hallgatniuk az eszközök nevét. Ezért az ígéretért nagyon odafigyeltek. Egy hosszú kirándulásra megyünk, az erdőben különböző akadályokon kell átkelnünk. A babzsák- kavics, a karika-lapulevél, szúrós párna-szikla, kötél-inda, pad-farönk, trambulin-iszap, egyensúlyozógömb-ingatag szikla.
Először bárhogy mehetnek rajta, de csak eszközről eszközre lépegethetnek, és az indulást, mindig a mondóka elmondása jelenti. A villany lekapcsolása azt jelenti, hogy besötétedett, a felkapcsolása a világosságot, reggelt. A reggelt mindig a mondóka elmondásával kezdjük, utána indulunk az utunkra.
Egy-kettő-három-négy, nézd a kezem égig ér.
Forgatom a fejemet, mozgatom a testemet.
Megnézem a lábamat, dobbantom a talpamat.
Ugrálok hármat: hopp, hopp, hopp, Boldogan tapsolok.
A mondókát a mozgással kísérjük, majd indulhat a csapat.
Nagyon élvezték, hogy mindent kipróbálhatnak, hagytam sokáig a „nappalt”.
Nem volt várakozás, sorban állás, mindenki mehetett bármire, kikerülték egymást, másfele fordultak, amikor látták, hogy nem tudják az útjukat folytatni.
Az „éjszaka” azért volt jó, mert egy picit lecsöndesedtek, anélkül tudtam megállítani őket, hogy szóljak. A mondókát megtanulták, hiszen motiválva voltak, hogy jól elmondják, akkor indulhatnak.
A végén az eszközöket úgy pakoltuk el, hogy különböző nagymozgással kellett a helyére vinni. Pókjárás, rákjárás, fejen egyensúlyozás, a szikla, kavics, karika.
A nagyobb eszközöket együttes erővel kellett visszavinni. A közösség fejlesztés, bíztatás ezzel megvalósult.
A mozgás végeztével, lehasaltak, ők voltak a „palacsinták” egy szivacs hengerrel megmaszíroztam, ill. bekentem „nutellával”, „lekvárral”, vagy amilyen palacsinták szerettek volna lenni.
A kézmosás után, már várt minket a dajka néni egy nagy tál gyümölccsel.
A mozgás, a helyes táplálkozás, a gyümölcs evése, mind az egészséges életre való nevelés.
Amíg ették a gyümölcsöt, alkalmat adott a beszélgetésre.
Hogy érezték magukat? Melyik eszköz tetszett? Mit gondolnak miért jó mozogni?
Mit szerettek sportolni?
Én is mindig elmesélem, hogy nagyon szeretek futni, ahol lakom a közelben van egy jó kis domb, oda szoktam felfutni, és már láttam őzikét, rókát, mókust. Olyan jó érzés, hogy megmozgatom magam, jobb a közérzetem, vidámabb vagyok.
A gyerekek elmesélték, hogy milyen sportra járnak, és leginkább focizni szeretnek, amit az udvaron is szoktak.
Az elfáradást tényleg példázta az, hogy a mozgás után nagyon nyugodt játék következett.