Boldogságóra Program

A témára mondókázással hangolódtunk. A párok egymással szemben ülve játszották el a
Mit csinál a kis kezem… és a Sűrű erdő… mondókát, simogatva, csiklandozva egymást. Nagyon élvezték ezt a játékot, párcserével több alkalommal is eljátszottuk.
A téma feldolgozásához a Csodabicikli (öröm-mese) mesét választottam. választottam. Ezt követően arról beszélgettünk kinek mi tudja egy szomorúbb napját szebbé varázsolni, milyen örömök tehetnek boldoggá minket. Jól eső érzés volt hallani, hogy el tudtak vonatkoztatni tárgyi dolgoktól, többen is említették, hogy egy közös családi program, közös játék a barátokkal, sőt egy ölelés is örömet okoz számukra, felvidíthatja szomorúbb napjaikat.
Így egy ölelős játékkal folytattuk a foglalkozást, aki úgy érezte, hogy szeretné valaki
napját még szebbé tenni, megölelhette egyik társát. Mindenki úgy érezte, hogy szeretni és szeretve lenni jó.
Az örömforrásokat összekötöttük az érzékszervekkel is. Mindenki húzott egy képes
virágszirmot, majd megkeresve képhez tartozó érzékszervet, rátette a megfelelő
virágra.
A témához kapcsolódóan ez alkalommal kipróbáltuk a legboldogabb hely játékot, melynek célja, hogy a gyerekek vagy lerajzolják, vagy akár legoból megépíthetik azt a helyet, ami őket a legboldogabbá, legvidámabbá tenné.
A fiúk inkább az építést választották, a lányok örömmel lerajzolták. Közben beszélgettünk arról, milyen ez a hely, kik vannak ott, mi az, ami nem hiányozhat, mi az, ami inkább ne legyen ott, és miért. A fiúk közül voltak akik összedolgoztak, közösen építettek, de mindenki hozzátette azt, ami számára fontos.
A foglalkozás lezárásaként ellátogattunk a Lógó orrúak városába.

Képek