Boldogságóra Program

A hála olyan érzés, amely megtanít bennünket észrevenni és értékelni mindazt a sok apró örömöt, szeretetet és törődést, amely körülvesz bennünket. Ezt az érzést igyekeztünk megélni és közösen felfedezni a tanév első Boldogságóráján is.

Ebben a csoportban immár második tanéve valósulnak meg a Boldogságórák. A foglalkozások az értelmileg akadályozott tanulók összevont 2., 3., 4. osztályában zajlanak, halmozottan sérült, eltérő képességű gyermekek részvételével. Közülük többen nem beszélnek, vagy csupán néhány szóval, illetve nonverbális jelek segítségével tudják kifejezni magukat.

Minden foglalkozást – a becsengetést és a Boldogságóra képének felmutatását követően– egy szeretetteljes öleléskörrel kezdünk. Ennek során a gyermekek saját hangjukon, vagy a tablet kommunikációs programjának segítségével mondják egymásnak: „Örülök, hogy itt vagy!”
A közös ráhangolódást a „Napimádás” relaxáció követte. Ülő helyzetben, a mozgássérült gyermekek lehetőségeit figyelembe véve, együtt fújtunk ki magunkból minden rossz érzést.
Ezt követően képek segítségével felidéztük az előző évben tanultakat. Közösen beszélgettünk arról, mit jelent a hála, miért lehetünk hálásak, és hogyan fejezhetjük ki hálánkat. A téma könnyebb megértését számos, a gyermekek mindennapi életéből vett példával segítettük.
Majd Boldog Dóra köszöntötte a gyermekeket, csengetett, és elmondtuk a már jól ismert mondókát, ezúttal is mozgással kísérve. Ezt követően a „Maci bajban van” című bábelőadást játszottam el a gyermekeknek. A mese után közösen megbeszéltük, hogy kik és miért voltak hálásak a történetben. A gyermekek szituációs játékok segítségével maguk is eljátszották a történteket, miközben gyakoroltuk a hozzájuk kapcsolódó verbális és nonverbális jeleket.
Ezután minden gyermeknek lehetősége nyílt arra, hogy saját maga is megfogalmazza, miért hálás most. Színes fotók, valamint a beszédben akadályozott gyermekeket a tablet kommunikációs programjának képei és mondatai segítették gondolataik kifejezésében.
A foglalkozás következő meghitt pillanata a hónap dalának, a „Szép nap, ölelj most át engem” című dalnak a meghallgatása volt. A gyermekek örömmel mozogtak és táncoltak a zenére, amelynek hatására spontán ölelések is kialakultak közöttük. Végül az egész csoport egy nagy, közös öleléssel tette még bensőségesebbé a közös élményt.
A foglalkozás zárásaként mindenki hálavirágokat színezett és vágott ki, szabadon választott számban és színekben. Egy virágot a Boldogvár első lépcsőfokára ragasztottak fel, a többit pedig odaadhatták valaki(k)nek a csoportból, és/vagy haza is vihették.

A hónap további napjain reggelente minden gyermek kiválaszthatja, megfogalmazhatja majd, hogy aznap miért hálás. Így a hála érzése a mindennapok részévé válhat, és a gyermekek számára is újabb lehetőséget teremthet arra, hogy észrevegyék és megéljék a körülöttük lévő apró örömöket.

A közös élmények, a mosolyok, az ölelések és az együtt megélt pillanatok mind azt mutatják, hogy a hála kifejezéséhez nem mindig van szükség szavakra. Néha egy mosoly, egy ölelés vagy egy apró gesztus is elég ahhoz, hogy megmutassuk: örülünk egymásnak, és hálásak vagyunk azért, hogy együtt lehetünk.

Képek