Nap mint nap tapasztaljuk, hogy milyen nagy a gyermekek mozgásigénye, mennyire fontos a mozgás a gyermekek testi, lelki fejlődésében. A májusi Boldogságóra foglalkozáson a célom az volt, hogy egy kicsit jobban ráirányítsam a gyermekek figyelmét a testmozgás egészségmegőrző szerepére, és hogy a különböző mozgásformák elvégzésével átéljék a gyermekek a mozgás örömét.
A Boldogságóra foglalkozást a „Nekem a tavaszról az jut az eszembe…” című anyanyelvi játékkal kezdtük, amely során be kellett a gyermekeknek fejezniük a mondatot egy, a tavaszra jellemző állítással („Süt a nap, „jó idő van”, „kinyílnak a virágok”). A játékot az én zárómondatommal fejeztük be: „Nekem a tavaszról az jut az eszembe, hogy sokat mozoghatunk a friss levegőn.” Ezt követően meghallgattuk Bagdi Bella: Jól érzem magam boogie dalát. Követtük a dal szövegében felhangzó mozdulatokat: „Lépj előre, forogj körbe, lépjél hátra, tapsolj bátran!”. A hangszeres részeknél pedig felszabadultan mozogtak, táncoltak a gyermekek. Ezt követően mutattam be A lusta király című mesét. Beszélgetőkör keretében idéztük fel, milyen akadályokat teljesített a király. Megkérdeztem a gyerekeket, hogy milyen új nevet adnának a királynak? „Egészséges, bátor, ügyes”. Ezek a válaszok hangzottak el. Hogy mi is tegyünk az egészségünkért, akárcsak a király a mesében, egy akadálypálya teljesítésére invitáltam a gyerekeket (egyensúlyozás, pókjárás, karikába szökdelés). A foglalkozás zárásaként sportokat ábrázoló képeket (úszás, futás, biciklizés, evezés) húztak a gyerekek, amit el kellett mutogatniuk, a többiek pedig kitalálták a mozgásformát. Akinek még volt kedve kiszínezhette a király „ruháját”.
Jól sikerült a kirándulásunk is május hónapban, amelyet a természetben, szép tiszta környezetben, a friss levegőn töltöttünk el együtt a családokkal. Ez a nap a család és az óvoda kapcsolatának az erősítéséről szólt sok játékkal, mozgással, vidámsággal.
Boldogságóra Alapprogram
A májusi Boldogságóra témája, a testmozgás és az egészséges életmód gyakorlása, sok örömteli és élménydús tevékenységet hozott a gyermekek mindennapjaiba. A hónap során kiemelt figyelmet fordítottunk arra, hogy a gyermekek megtapasztalják a mozgás örömét, valamint felismerjék a rendszeres testmozgás és az egészséges életmód testi-lelki jó hatásait.
A jó időnek köszönhetően számos tevékenységet a szabadban valósítottunk meg. Mozgásos játékokat, ügyességi feladatokat, futó- és sorversenyeket szerveztünk, melyek során a gyermekek felszabadultan, örömmel és aktívan vettek részt a közös élményekben. A Gyermeknap különösen emlékezetes alkalmat teremtett a közös mozgásra, játékra és vidám együttlétre. A gyermekek nagy lelkesedéssel kapcsolódtak be a különböző programokba, miközben fejlődött mozgáskoordinációjuk, kitartásuk, együttműködési készségük és szabálytudatuk is.
A beszélgetések és mindennapi helyzetek során hangsúlyt kapott az egészséges táplálkozás, a pihenés, a folyadékfogyasztás és a szabad levegőn való tartózkodás fontossága is. A gyermekek nyitottan, érdeklődve kapcsolódtak a témához, örömmel osztották meg saját tapasztalataikat az otthoni sportolásról, kirándulásokról és kedvenc mozgásos tevékenységeikről.
A hónap programjai hozzájárultak ahhoz, hogy a gyermekek pozitív élményeken keresztül erősítsék egészségtudatos szemléletüket, miközben sok közös sikerélménnyel és vidámsággal gazdagodott a közösségünk.
A megbocsátás témáját játékos, a gyermekek életkorához és érzelmi világához közel álló módon dolgoztuk fel az óvodai foglalkozás során. Beszélgettünk arról, hogyan érezzük magunkat, amikor valaki megbánt minket, illetve milyen érzés bocsánatot kérni és megbocsátani. A gyermekek saját élményeiket is szívesen megosztották, így a téma személyessé és átélhetővé vált számukra.
Mesével, dramatikus játékkal és szituációs helyzetekkel segítettük az érzelmek felismerését és kifejezését. A gyermekek aktívan bekapcsolódtak a beszélgetésekbe, sok empátiáról és érzékenységről tettek tanúbizonyságot. Többen felismerték, hogy a harag és sértettség feloldásában fontos szerepe van a kedves szavaknak, az ölelésnek, valamint annak, hogy megpróbáljuk megérteni egymást.
A közös tevékenységek során fejlődött a gyermekek együttműködési készsége, türelme és konfliktuskezelő magatartása. A foglalkozás jó lehetőséget teremtett arra, hogy erősödjön a csoporton belüli elfogadás, egymás tisztelete és az érzelmi biztonság érzése. Úgy érzem, a gyermekek számára érthetővé és megtapasztalhatóvá vált, hogy a megbocsátás nem a rossz dolog elfelejtését jelenti, hanem azt, hogy újra közeledni tudunk egymáshoz szeretettel és megértéssel.
Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum
Beszámoló a megbocsátás gyakorlásáról
Téma: A megbocsátás
Csoport: Bohócok
Óvónők: Leitner Ingrid, Kovács Andrea
A Boldogságóra áprilisi témája a Hám János óvodában a megbocsátás volt. A Bohócok csoportban a foglalkozásokon arról beszélgettünk, miért fontos megbocsátani másoknak. Megtanultuk, hogy ha haragszunk, az nekünk is rossz érzés. Elmagyaráztuk, hogy a megbocsátás segít megnyugodni. Ezt az érzést ‚,A só‘‘ cimű népmesével elevenitettük meg. A mesét meghallgatták a gyerekek utána pedig megbeszéltük, hogy milyen érzés lehetett haragudni és megbocsátani a királynak. Úgyszintén a megbocsátást alkalmaztuk, néhány szerepjáték alatt is. : „Az az én székem!‘‘ ‚.Nem igaz. Én vettem el hamarább!‘‘ A végén a két gyerek megbeszélte a kialakult helyzetet és bocsánatot kérvén egymástól két másik székre ültek le. Ezután egy különleges feladatot kaptak a gyerekek: megbocsátás repülőket készítettünk amibe belerajzolták azt a személyt akinek meg szeretnének bocsátani..Ez segített átgondolni az érzéseinket. Amikor ezeket a repülőket az ablakon keresztül szélnek eresztettük, úgy éreztük, mintha könnyebb lenne a szívünk. Nagyon tetszett ez a feladat, mert közben sokat tanultak a gyerekek önmagukról. Szerintem a megbocsátás fontos, mert segít boldogabbnak lenni.
Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum
Beszámoló a Boldogságóra projekt keretében tartott tevékenységről
Téma: Megküzdési stratégiák
Csoport: Katicák csoportja,
Óvónők: Scheitli Anna Renáta, Vasile Andrea Dorina
A tevékenységet egy építő játékkal vezettem be. A szabad játékok ideje alatt azt kértem a gyerekektől, hogy építsenek egy magas tornyot, ahová a sárkány bezárta a királykisasszonyt. A gyerekek között volt, aki egyénileg készítette el a tornyot, de voltak akik egy kisebb csoportban építkeztek.
Ezután elmondtam a csoportnak a mesét a neveletlen királylányról, akit elrabolt a sárkány, s miután kiállta a nehéz próbákat, megmenekült, s hazamehetett, sőt, a sárkányt is megmentette. Ez a királykány, amikor szomorkodott, énekelt, s így megvigasztalódott. A mese végén megkértem a gyerekeket, hogy egy feladatlapon színezzék ki azt a képet, amely olyan tevékenységet ábrázol, amitől jobban érzik magukat, vagy ami őket megvigasztalja.
A feladatlap után két játék következett. Mind a Hajótörés, mind a Cápatámadás játékban nagy öröm volt számomra látni, hogy a gyerekek ölbe veszik egymást, a karjukkal átölelik, megtartják a társukat, hogy aki a csónak szélén van, „bele ne essen a tengerbe”. Akiknek elsüllyedt a csónakjuk, azokat hívták, felvették a sajátjukba, egyre közelebb húzódva egymáshoz, hogy senki el ne vesszen. A játékok végén megbeszéltük, hogy kinek melyik társát sikerült kimentenie, vagy ki volt az, aki őt megmentette, s milyen érzés volt ez számára.
Ezután újra egy feladatlap következett volna, („Ki az, aki segít neked, ha rossz kedved van? Rajzold le!”, és „Rajzold le azt a helyet, ahol nem félsz!”) de akkorra már nagyon elfáradtak a gyerekek, úgyhogy egy kiértékelő körrel zártuk a tevékenységet. Megkérdeztem a gyerekeket, hogy hogyan érzik magukat ezen játékok után, a tevékenység végén. A gyerekek eldönthették, hogy a vidám arcocskához, a semlegeshez vagy a szomorúhoz helyezik el a jelüket. Egyetlen gyerek kivételével azt mondták, hogy nagyon jól érzik magukat.
A tevékenységet nagyon sikeresnek tartom, olyan pillanatokat éltünk meg, amilyenekhez eddig még nem volt szerencsénk. A gyerekek igen együttműködőek voltak, teljesen átadták magukat a játéknak. Hálásak vagyunk a szép élményekért!
Szikszai György Református Óvoda és Általános Iskola
„Ép testben, ép lélekben! ”- mondja a latin szállóige. Fontos , hogy ismerjük testünket, ezért mindennap egészségesen táplálkozunk és sportolunk. Megbeszéltük , hogy miért fontos az egészséges test, mit kell tenni , hogy az is maradjon. A sün és a nyúl meséjét dolgoztuk fel, az óra végét dramatizálással fejeztük be.
Szikszai György Református Óvoda és Általános Iskola
Mindennap találkozunk olyan esettel, amelyben valamelyik fél megharagszik. Nehéz bocsánatot kérni. Ezt is tanulni kell. Varázsszavak vannak kitéve az osztályunk falára, ezeket használva szituációs játékokon keresztül gyakoroltuk őket.
A Boldogságóra központi tevékenysége a közös mozgás és egymás utánzása volt. A gyerekek körben állva egy-egy saját mozdulatot mutattak be – például ugrást, tapsot vagy forgást –, amit a többiek vidáman leutánoztak. A játék során megtapasztalhatták a mozgás örömét, fejlődött a kreativitásuk és erősödött a közösségi élmény is. Az óra célja az volt, hogy a gyerekek felismerjék: a mozgás nemcsak a testnek, hanem a léleknek is jót tesz, segít oldani a feszültséget és jókedvet teremt.
Jászszentlászlói Szent László Általános Iskola
Mozgékony, sportos osztályommal közösen megtekintettük az „Az egészséges táplálkozás alapjai – Mit és hányszor egyek egy nap?” című videót. A látottak kapcsán tartalmas beszélgetés alakult ki arról, hogy az egészséges táplálkozás saját döntéseinkről, megfelelő, az évszaknak megfelelő ételek kiválasztásáról szól. Átbeszéltük, hogy szervezetünknek az energiaszintünk, egészségünk megőrzéséhez változatos, minél kevésbé feldolgozott élelmiszerekre van szüksége. Szó esett az egészséges ételekről és italokról, a változatos étrend jelentőségéről, valamint a táplálékpiramis ajánlásairól is.
A tanulók azt a feladatot kapták, hogy a hétvége során jegyezzék fel, milyen ételeket fogyasztanak. A következő héten ezek alapján elkészítettük a színkódolt tányért, amelyen a különböző táplálékcsoportokat kördiagram formájában, színezéssel jelenítették meg. A körcikkek aránya jól szemléltette saját tápanyagbevitelük összetételét.
A rá következő héten kördiagram-bemutatót tartottunk, ahol a diákok ismertették hétvégi étkezési szokásaikat. Érdeklődéssel figyelték egymás munkáit, és közösen értékeltük, mennyire közelítették meg a javasolt arányokat. Többen őszintén bevallották, hogy nehezen mondanak nemet a nassolnivalóknak, ezért együtt gyűjtöttünk ötleteket arra, milyen egészségesebb finomságokkal lehet kiváltani a cukros, üres kalóriákat tartalmazó ételeket. Örömmel hallottuk, hogy sok családban nagy hangsúlyt fektetnek a gyümölcsfogyasztásra és az egészséges szokások kialakítására.
Osztályomra különösen jellemző a mozgás szeretete: a gyerekek szívesen sportolnak, és minden alkalmat megragadnak a labdajátékokra vagy más aktív tevékenységekre. Ennek köszönhetően körükben szerencsére nem tapasztalható az a túlsúlyosodási tendencia, amely egyre gyakrabban megfigyelhető az iskolás korosztályban. Az egészséges életmód iránti nyitottságuk és aktivitásuk biztató alapot jelent a jövőre nézve.
A tevékenység során a testmozgás és az egészséges életmód örömét dolgoztuk fel, melyet a Madarak és Fák napjához kapcsoltam.
Célom az volt, hogy a gyermekek játékos, élményszerű tapasztalatokon keresztül ismerjék meg a mozgás és a testi-lelki feltöltődés pozitív hatásait.
A foglalkozást egy témához illő mese bevezetésével kezdtem, amely segítette a gyermekek ráhangolódását és érzelmi bevonódását. A mese során hangsúlyt kapott a természet szeretete, a madarak és fák védelme, valamint az egészséges életmód fontossága. Lezárásként beszélgettünk a meséről, illetve a múlt heti, jól sikerült kirándulásunkról.
Ezután tornaruhába öltöztünk, akadálypályát alakítottam ki, amely során a gyermekek játékos formában élhették át a mozgás örömét, fejlesztve egyensúlyérzéküket, kitartásukat, figyelmüket, valamint együttműködési készségüket. A gyermekek aktívan, motiváltan és örömmel vettek részt a tevékenységben, egymást bátorították, segítették.
Visszaöltözést követően madárcsicsergéses zenére relaxációs gyakorlatot végeztünk. Főleg a lányoknál, a természet hangjai nyugodt, harmonikus légkört teremtettek, amely szemmel láthatóan segítette őket az ellazulásban.
Úgy érzem, a foglalkozás elérte célját, hiszen a gyermekek pozitív élményekkel gazdagodtak, miközben játékos formában erősödött bennük az egészséges életmódhoz és a természethez való pozitív viszony.