A foglalkozás elején megismerkedtünk a Hálafa történetével. Nyitott beszélgetés keretén belül a tanulók elgondolkoztak azon, kinek is voltak utoljára hálásak és miért. A jó válaszokat lerajzolták a Hálafa levelére.
Igyekeztek minél színesebben, kreatívabban megoldani a feladatot. Sokan közülük a köszönöm szót szüleik felé irányították, legtöbbször apró dolgokért (reggeli készítésért, elhozzák őket iskolába, segítenek a lecke megírásában,….)
A foglalkozás közben pozitív gondolatokat is húztak a tanulók, ami nagyon tetszett a gyerekeknek.
Boldogságóra Alapprogram
Reflexió – A hála gyakorlása
A foglalkozás megtervezésekor fontosnak tartottam, hogy a hála témáját ne csak beszélgetésen vagy egy mesén keresztül dolgozzuk fel, hanem a gyermekek számára kézzelfogható, saját élményeken alapuló tapasztalatot adjunk. Ezért örömmel választottam a szüleim kertjét a foglalkozás helyszínéül. Úgy gondoltam, hogy a természet közelsége és az őszi termések megfigyelése sokkal közelebb hozza a gyermekekhez a hála érzését.
Már a kertbe érkezéskor azt tapasztaltam, hogy a gyermekek érdeklődőek voltak. Nagyon örültek annak, hogy egy megszokottól eltérő környezetben lehetünk együtt. Különösen nagy élményt jelentett számukra, hogy saját maguk szedhették a szőlőt és a körtét létráról is.
Számomra is örömteli volt látni, hogy milyen természetesen kapcsolódtak be a tevékenységbe. Azt tapasztaltam, hogy amikor a gyermekek saját maguk cselekedhetnek, megfoghatják, megtapasztalhatják a dolgokat, sokkal könnyebben bevonódnak.
A kerti programot énekléssel és közös játékokkal tettük még vidámabbá. Nagyon jó érzés volt látni a gyermekek felszabadultságát, mosolyát és azt, ahogyan egymáshoz is egyre könnyebben kapcsolódtak. Úgy éreztem, hogy ezen a napon nemcsak egy foglalkozást valósítottunk meg, hanem egy olyan közös élményt szereztünk, amelyben minden gyermek megtalálhatta a számára örömteli pillanatokat.
A csoportszobába visszatérve a leszedett körtét és szőlőt felhasználva ehető süniket készítettünk. Ez a tevékenység különösen tetszett a gyermekeknek. Örömmel dolgoztak a gyümölcsökkel, és büszkén nézték az elkészült süniket. Számomra ebben a tevékenységben az volt különösen értékes, hogy a gyermekek a saját kezük munkájának eredményét is megtapasztalhatták. A kertben közösen megszerzett termésekből egy közös élmény és egy vidám, ehető alkotás született.
Törekedtem arra, hogy minden gyermeknek legyen sikerélménye, és a saját képességeihez mérten tudjon bekapcsolódni. A gyermekek különböző módon vettek részt a tevékenységekben, de mindegyikük számára sikerült olyan feladatot találni, amelyben örömét lelte.
A hála fogalmát nem kellett hosszasan magyaráznom, hiszen a gyermekek a saját élményeiken keresztül tapasztalhatták meg, milyen jó érzés együtt lenni, a természetben lenni, gyümölcsöt szedni, játszani, énekelni és valami közöset létrehozni.
A program számunkra felnőtteknek is feltöltő volt, és jó érzéssel töltött el, hogy egy olyan egyszerű tevékenységből, mint a gyümölcsszedés, közös játék és alkotás, ennyi örömteli pillanat született.
A foglalkozás után még inkább úgy gondolom, hogy a hála gyakorlását érdemes a gyermekek mindennapjaiba beépíteni. Nem feltétlenül nagy dolgokra kell gondolnunk: egy mosoly, egy közös játék, egy finom gyümölcs, a természet szépsége vagy az együtt töltött idő is lehet olyan élmény, amelyért hálásak lehetünk.
A hála témakörét a gyerekekkel játékos és kreatív formában dolgoztuk fel. Minden gyermek kapott egy puzzle-darabot, amelyre lerajzolta, miért hálás. A különálló darabokból végül egy nagy szívet raktunk ki a teremben. A közös alkotás jól megmutatta, hogy bár mindannyian más-más dolgokért vagyunk hálásak, ezek az érzések együtt egy közösséget alkotnak.
A téma otthon is folytatódott. Hétvégi feladatként azt kapták a gyerekek, hogy fényképezzenek le egy olyan pillanatot, amiért hálásak voltak. A fényképekből szintén a közös szív része lett. Így a gyerekek saját életükből hoztak olyan pillanatokat, amelyekben felfedezték a számukra fontos és örömteli dolgokat.
A hála témájához kapcsolódott az a különleges élményünk is, hogy egy nyereménykiránduláson részt vehettünk az ICO gyárban. A gyerekek testközelből láthatták, hogyan készülnek a mindennap használt írószerek, és megtapasztalhatták, hogy még egy egyszerű toll elkészítésén is milyen sok ember dolgozik. Ez segített nekik abban, hogy egy hétköznapi tárgy mögött is észrevegyék mások munkáját, fáradozását és azt a sok-sok embert, akik hozzájárulnak ahhoz, hogy az a toll végül a kezükbe kerüljön.
A programok során arra törekedtünk, hogy a gyerekek ne csak beszéljenek a háláról, hanem a saját életükben is keressenek olyan dolgokat és pillanatokat, amelyekért hálásak lehetnek. A közös szív végül szép jelképe lett annak, hogy a sok apró hála együtt egy nagy egészet alkot.
Az előző héten Pillanat kapitánnyal gyakoroltuk, hogyan vehetjük észre az apró örömöket.
Feltettük képzeletbeli csákónkat, és a szívünk kincsesládájába tettük amit találtunk.
A hetedikes osztályommal ezen az éven hálafát készítettem.
Egy kedves dallal kezdtünk: „Egy hálás szív” a Kowalsky meg a Vega együttestől.
Majd összegyűjtöttük ki miért hálás. Nehezen indult, de közösen elkészült a hálafa is.
Aztán különböző színű lapokra egy szívet rajzoltunk melyre rákerültek azok a dolgok amiért hálásak voltak.
A hálafát még folyamatosan díszítjük kinek mi jut az eszébe még.
Remélem idővel egyre több szívecske lesz rajta .
Ebben a hónapban a hála témaköre került központba. A gyerekekkel közösen megbeszéltük, hogy mit jelent a hála és ők miért lehetnek hálásak. Az élet apró örömei téma is ezáltal bekapcsolódott. A gyerekek egy szívre lerajzolták, hogy miért lehetnek hálásak, amit egyesével elmondtak. Miután elmondták a táblára krétával felrajzolt fa lombkoronájára fel is helyeztük a szíveket így egy „hálafát” megalkotva. Alkotás közben meghallgatták a Szép nap ölelj most át engem című dalt. Az óra végén közös csoportképet készítettünk.
A hála gyakorlása
A hála világnapjához is kapcsolódva a havi témánk a hála fogalmának megismerése és gyakorlása volt. Óránkat egy beszélgető körrel kezdtük, ismerkedtünk a hála fogalmával, szavak gyűjtöttünk amivel megmagyarázhatjuk. Ezt követően csoportokat alkottunk a gyerekekkel, minden csoport kapott egy-egy témakört (iskola, család, szabadidő, erősségeink). A csoport tagok feladat az volt, hogy beszéljék meg ki miért hálás az adott témakörön belül. Végül minden csoport beszámolt a többi csoportnak a gyűjtött hálákról. Ezt követően minden tanuló kapott egy kártyát a Hála-híd játékból és egy közös hosszú hidat építettünk. A kapott kártyáról egy kérdésre kellett a tanulóknak válaszolni, majd beépíthette a hídba. Végül őszi faleveleket vágtunk és a gyerekek feladata volt, hogy írjanak a levélbe egy-egy gondolatot amiért a leghálásabbak. A leveleket ez után egy paravánra tűztük ki így közösen létrehoztuk a hála fánkat. Amit az aulában helyeztünk el. Tettünk ki üres leveleket is, hogy az iskola többi diákja és tanára is írhasson hálát. Az óra elérte célját: a tanulók felismerték az életükben rejlő értékeket, képesek voltak ezt megosztani egymással ezáltal fejlődött érzelmi intelligenciájuk, kifejező készségük, egymásra való odafigyelésük.
A foglalkozást egy kedves köszöntéssel kezdtük. A gyerekek egymás felé fordulva mondták: „Szia, örülök, hogy látlak!” Ezzel lehetőségük nyílt megtapasztalni, milyen jó érzés, amikor örömmel és szeretettel fordulunk a másik ember felé. Ezt követően beszélgettünk az érzéseinkről. A gyerekek megfogalmazhatták, hogyan érzik magukat aznap, és mi az, aminek örülnek. Többek között elhangzott: „Örülök, hogy látlak.” „Vidám vagyok.” A beszélgetés során a hála érzése is előkerült. Egy gyermek például azt fogalmazta meg, hogy hálás a plüsséért, mert segít neki elaludni. Ez jól mutatta, hogy a gyerekek a számukra fontos, mindennapi dolgokban is képesek felfedezni a hálára okot.Ezután megismertük Pillanatkapitány Kincsesládája című mesét. A mese meghallgatását követően közösen beszélgettünk arról, hogy mit tanulhattunk Pillanatkapitánytól. Megfogalmaztuk, hogy érdemes észrevenni és értékelni a jelen pillanat apró örömeit, figyelni egymásra, és hálásnak lenni azért, amink van.A foglalkozás részeként minden gyermek elkészítette saját hálakövét. A köveket különböző színekkel és mintákkal díszítették, miközben beszélgettünk arról, hogy a hálakő emlékeztethet bennünket valamire, amiért hálásak vagyunk. A gyerekek örömmel készítették el saját kis kincseiket.
A boldogságóra során megbeszéltük a gyerekekkel, hogy miért fontos a hála. Összeszedtük azokat a dolgokat, amiért hálásak lehetünk. Megkerestük azokat a személyeket, akik jót tettek velünk az elmúlt napokban. Minden jótevőnket hópelyhekkel jutalmaztuk.
A hónap központi témája a hála volt. A tanulókkal közösen beszélgettünk arról, hogy miért lehetünk hálásak a nyári élményekért, a családdal együtt töltött időért, a közös programokért és az iskolába való visszatérésért.
A tanév kezdetén lehetőséget biztosítottunk a gyermekeknek, hogy megosszák egymással nyári élményeiket, és megfogalmazzák, miért hálásak a nyárért, illetve minek örülnek az új tanév kezdetén.
Közös alkotásként elkészítettük az osztály falát, amelyhez a tanulók a saját kézlenyomatukat, illetve kézformájukat használták fel. A kezek az összetartozást, egymás segítését és az együttműködést jelképezik. Az alkotás során minden gyermek hozzájárult az osztályközösség közös képének kialakításához.
Elkészítettük a születésnapi táblát is, amely segít abban, hogy számon tartsuk és közösen megünnepeljük egymás fontos napjait. A születésnapokhoz kapcsolódóan beszélgettünk arról, hogy hálásak lehetünk egymásért, barátainkért és az osztályközösségért.
A hónap során meghallgattuk a „Pillanatkapitány” című mesét, majd közösen megbeszéltük annak mondanivalóját. A beszélgetés során a gyermekek saját élményeiken keresztül fogalmazhatták meg, melyek azok a pillanatok, amelyek örömet, biztonságot vagy szeretetet adnak számukra.
Részt vettünk az iskolában megszervezett Közlekedés hete programban is.
A hónap tevékenységei során célunk volt, hogy a tanulók felismerjék a mindennapi élet apró örömeit, képesek legyenek kifejezni hálájukat, valamint erősödjön bennük az egymás iránti figyelem, elfogadás, szeretet és az összetartozás érzése.