Elég körülményes volt így a decemberi óra megtartása, de sikerült megoldani online térben is. Beszélgettünk arról, hogy mi is a jócselekedet. Ekkor kiderült, hogy nincsenek tisztában a fogalom igazi tartalmával, mert példaként említették azt is, hogy leviszi valaki sétálni a kutyát az emeletes házból. Erre elmagyaráztam, hogy az természetes, önként vállalt kötelezettség kellene, hogy legyen, semmiképpen sem jócselekedet. Megbeszéltük, hogy azt jelenti, ha önzetlenül, esetleg számunkra még áldozatot követelve is teszünk valakivel/nek jót. Ezek után kértem, hogy soroljanak fel 5 olyan jócselekedetet, amit már megtettek, és legalább 3-at, amit még valaha szeretnének.

A december hónap ismét online oktatásban telt, ahol nehezebb beszélgetni és közvetlen kapcsolatot tartani. A jócselekedet fogalmáról a legtöbb tanulónak elképzelése sem volt, vagy pedig teljesen mást értettek ez alatt. Amint tisztázva lett, mit is értünk alatta, a kiválasztott feladatot is meg tudták csinálni. Az egyik tanuló ezen felül naptárat is készített.

„A jótettek javarészt titokban születnek. Semmiféle műszer nem jelzi őket, semmiféle statisztikai apparátus nem készít róluk táblázatot. De a jelenlétük annál valóságosabb.” Pilinszky János

Mi, a Salgótarjáni Táncsics Mihály Technikum 12.A osztályának tanulói vagyunk. A tavalyi évhez hasonlóan idén is szerettünk volna együtt karácsonyozni a városi autista iskola kis diákjaival. Sajnos, ebben a pandémiás helyzetben sem mi, sem a gyerekek nem járnak iskolába, így online felületen küldve juttatjuk el személyes üzenetünket. Szívesen tesszük közzé jócselekedetünket a Boldogságóra keretében