A december a csodák és az egymásra figyelés időszaka, amely a Boldogságóra program keretében idén is különleges tartalommal telt meg. A hónap fő témája a boldogító jócselekedetek gyakorlása volt. A kisdiákok bebizonyították, hogy adni valóban jobb, mint kapni.
A gyerekek számtalan gyönyörű karácsonyi meglepetést alkottak saját kezűleg, amellyel szerették volna kifejezni hálájukat és szeretetüket. Az ajándékok gazdára találtak a családban, örömet szereztek a kis barátoknak, és a pedagógusok arcára is mosolyt csaltak.
A jócselekedetek az osztálytermeken belül is folytatódtak. A diákok egymást is meglepték ebben a hónapban. Titkos vagy nyílt kedvességek formájában apró ajándékok árasztották el a padokat: matricák, finom édességek…
Ezek az apró gesztusok megmutatták, hogy a legkisebb figyelmesség is képes teljesen megváltoztatni egy közösség hangulatát. Az adventi időszak így nemcsak a várakozásról, hanem az összetartozásról és az önzetlen szeretet gyakorlásáról is szólt.
Boldogító jó cselekedetek
A foglalkozás során a gyerekek egymás után dobtak a jócselekedet-kockával. A dobás után közösen megbeszéltük a kockán szereplő jócselekedetet, és a tanulók saját élményeiken keresztül meséltek arról, mikor segítettek már másoknak, vagy hogyan tudnának hasonló kedves cselekedeteket megvalósítani az iskolában és otthon.
A tevékenység játékos formában ösztönözte a gyerekeket a pozitív viselkedési minták felismerésére és tudatosítására. A beszélgetések során fejlődött az önkifejezésük, az empátiájuk és egymásra figyelésük. Örömmel osztották meg tapasztalataikat, figyelmesen meghallgatták társaikat, és több olyan ötlet is elhangzott, amelyet a későbbiekben szívesen kipróbálnának. A játék hozzájárult a támogató, elfogadó osztályközösség erősítéséhez, valamint a segítőkészség és a felelősségteljes magatartás értékként való megéléséhez.
Zárásként mindenki készíthetett saját jócselekedet-kockát.
A 3. c osztályom egy meglepetés oklevéllel hálálta meg a munkámat. A jó cselekedetek nagyon fontosak az osztály életében. Minden nap valakinek tudatosan jó pillanatokat okoznak a gyerekek egy rajzzal, öleléssel, dicsérettel, mosollyal.
A foglalkozás célja az volt, hogy a tanulók felismerjék: a kedvesség és az önzetlen segítségnyújtás nemcsak másoknak, hanem nekünk is örömet okoz. A ráhangolódássorán elolvastuk Az oroszlán és az egér című mesét, amely jól szemlélteti, hogy minden jó cselekedet értékes, és a legkisebb segítségnek is nagy jelentősége lehet.
A mese feldolgozását követően a gyerekek közösen összegyűjtötték, milyen jó cselekedeteket tudnak megvalósítani az iskolában, otthon vagy a barátok körében.
Ezután a Jóságfa játékot játszottuk.
A foglalkozás végén megbeszéltük, milyen érzés segíteni másoknak, és elhatároztuk, hogy a következő hét során mindenki igyekszik legalább egy önzetlen jó cselekedetet végrehajtani.
Decemberben a jócselekedetek témáját dolgoztam fel a Katica csoporttal a Boldogságóra program keretében. A délelőtti foglalkozáson a program ajánlott játékai és kreatív feladatai segítették a gyermekeket abban, hogy átéljék az egymásnak nyújtott segítség és kedvesség örömét.
A közös beszélgetés során arról meséltünk, milyen jócselekedeteket tudunk tenni otthon, az óvodában vagy a barátaink felé. A gyermekek nagyon kedves gondolatokat fogalmaztak meg:
„Segítettem anyának pakolni.”
„Megöleltem a barátomat, amikor sírt.”
Páros és csoportos játékokat játszottunk, amelyek során a gyermekek megtapasztalhatták az együttműködés örömét. Szívesen segítették egymást az alkotások és a játékok során is.
Az erősségprogram feladatai segítették őket abban, hogy felismerjék: egy apró kedvesség is sok örömet adhat másoknak. Több gyermek spontán módon dicsérte meg társait, ami nagyon megható pillanatokat teremtett.
A mindfulness gyakorlat alatt halk zene mellett relaxációs játékokat végeztünk, amelyek nyugodt, szeretetteljes hangulatot teremtettek.
A játékok közül a „Hallo” elnevezésű telefonos játék lett a kedvenc, sok érzést kifejező élmény lett belőle. Az „elismerő szavak” is nagyon tetszettek, mind a gyerekeknek, mind a felnőtteknek mivel több nap is alkalmaztuk a tanultakat. Sokszor utalunk vissza a jó példákra, még ma is.
Úgy érzem, a foglalkozás tovább erősítette a gyermekek empátiáját és egymás iránti figyelmét. Egyre szorosabb barátságok alakultak ki a csoportban. Advent kapcsán sok élménnyel gazdagodtunk együtt, jó volt megélni a szülőkkel közös karácsonyt, illetve a Mikulás személyes látogatását.
A Szeretet ünnepének közeledtével, ellátogattunk az Idősek otthonába, hogy egy kis műsorral és saját készítésű ajándékkal lepjük meg az Otthon lakóit. Nagy szeretettel fogadtak bennünket, legközelebb is örömmel megyünk el az idősekhez.
Boldogság óra
Fülepné Baracsi Tünde vagyok, és a Piricsei Eötvös József Általános Iskolában a Boldogságóra foglalkozást tartom 10-14 éves korosztály számára.
Ebben az iskolában szinte csak hátrányos helyzetű gyerekek vannak, akik alulszocializált környezetből jönnek, alapvető emocionális, higiéniai hiányoságokkal érkeznek az iskolába.
Heti egy alakommal tartok az 5. osztályban Boldogságóra foglalkozást. Olyan érzésekről beszélgetni, mint Hála, Megbocsátás, Elengedés, Tolerancia, Együttérzés… nem könnyű ezekkel a gyerekekkel. Egyes esetekben magát a fogalmat sem értik.
A Boldogságóra program bevezetése során a legnagyobb kihívást az absztrakt érzelmi fogalmak átadása jelentette. A hátrányos helyzetű gyermekek mindennapi megküzdési stratégiái (túlélés, védekezés, bizalmatlanság) miatt a hála és a megbocsátás fogalma kezdetben teljesen idegenként, sőt, veszélyforrásként jelent meg számukra.
Amikor a háláról beszélgettünk, a tanulók többsége nem tudott mit említeni, mert a biztonságos környezet hiánya miatt a mindennapi apró örömöket nem élik meg értékként. Sokan úgy vélték, a hála egyfajta „tartozás” valaki felé. A fogalom átkeretezéséhez tárgyiasított, kézzelfogható példákra volt szükség (pl. egy kapott kedves szó, a meleg tanterem).
A megbocsátás témaköre még mélyebb ellenállásba ütközött. A gyerekek környezetében jelen lévő mindennapi konfliktusok miatt a megbocsátást a gyengeséggel és a veszteséggel azonosították. Számukra a sérelem elengedése azt jelentette, hogy „veszítettek” a hierarchiában. A feldolgozás során meg kellett értetniük, hogy a megbocsátás nem a másik tettének igazat adása, hanem a saját belső békéjük kulcsa.
Módszertani tanulság: A hagyományos beszélgetőkörök ezeknél a gyermekeknél nem működnek reflexió nélkül. A drámajátékok, a történetmesélés és a nonverbális kifejezőeszközök (rajz, gyurma) segítettek közelebb hozni az érzéseket. A folyamat lassú, de a gyerekek közötti agresszió szintje mérhetően csökkent, és megjelentek az első spontán „köszönöm” kifejezések.
Nagyon sok idő és energia kellett ahhoz, hogy a gyerekek őszintén meg tudjanak nyílni, bizonyos témákhoz hozzá tudjanak szólni, és megértsenek dolgokat, és lehessen velük beszélgetni. Sok időt vett igénybe az is, hogy képesek legyenek egymás iránt türelmet és tiszteletet mutatni.
A nehézségek ellenére úgy gondolom, hogy mégis volt értelme ezeknek a beszélgetéseknek, és talán kicsit érzékenyebbé válnak szociálisan egymás iránt és a környezetük iránt is.
Piricse, 2026. 06. 03.
Fülepné Baracsi Tünde
Kedves manó vagyok. Kinek voltam a kedves manója? A heti jó apró jó cselekedet a hét végén megbeszéljük . Mindenki kap egy szvecskét és odaadja annak akivel úgy gondolja azona héten jót tett és elmondja, hogy mi volt az. Mindenki a mikulás kis kedves manója.
Az óvodások alapítványát különféle adventi dekorációkkal segítették az osztály tanulói, amelyeket maguk készítettek.
Az adventi időszakban idén is közösen hangolódtunk a karácsonyra.
Hetente meggyújtottuk az osztály adventi koszorúján a következő gyertyát, és mindig a diákok dönthették el szavazással, hogy ki legyen az adott hét gyertyagyújtója. Ezek a meghitt pillanatok segítettek megállni egy kicsit, együtt készülni az ünnepre, és átélni a várakozás örömét.
A téli szünet előtti utolsó napon elérkezett az ajándékozás ideje is. Bár időközben már nem maradt titok, hogy ki kit lep meg, ez semmit sem vont le az ajándékozás varázsából. A gyerekek szeretettel és őszinte örömmel adták át, illetve fogadták egymás apró meglepetéseit.
Ezek a közösen megélt pillanatok ismét emlékeztettek bennünket arra, hogy az ünnepek legnagyobb ajándéka nem a csomagokban, hanem az egymásra fordított figyelemben, a kedvességben és a közösség erejében rejlik