A tanév végéhez közeledve lassan végére érünk az erősségekkel való ismerkedésnek is. Májusban a bátorság és a lelkesedés erősségét vettük górcső alá, melyek a bátorság erényének négy erősségei közé tartoznak a kitartás és az őszinteség mellett. Sem a bátorság, sem a lelkesedés erőssége nem tartozik az osztály közös öt erőssége közé. A bátorság, hősiesség erőssége egy tanulónál a 3., kettőnél az ötödik; a lelkesedés, vitalitás pedig egy tanulónál a 3. helyen áll. A megszokott kerékvágásban haladtunk e két erősség felfedezése során is. Az órákat energetizáló, mozgásos feladatokkal kezdtük. A május 14-i nemzetközi csirketáncnap apropóján a „csirketánccal” frissítettük fel magunkat. Egy másik alakommal pedig a Soco bate vira dal mozgássorai fejlesztették a gyerekek koncentrációs képességét és mozgáskoordinációját. Meghallgattuk az Erősségdalok és megnéztük az Erősségkert-filmek ide vonatkozó részeit. Ezután csoportmunkában oldottak meg feladatokat a gyerekek.
A bátorság, hősiesség témájának feldolgozásakor az egyik csoport a bátorság három fajtájára (fizikai, erkölcsi és pszichológiai) keresett irodalmi példákat. Végül a tablónkra a Toldiból vett példák illusztrációi kerültek fel. A másik csoport olyan foglalkozásokat gyűjtött, amelyekhez bátorság kell. Tetszettek azok a válaszaik, amelyek nekem nem jutottak eszembe: akrobata, sintér, tűzszerész, hegyimentő, méhész. Majd azt vitatták meg, hogy fejleszthető képesség-e a bátorság, vagy nem tudunk ebben fejlődni. A csoportvélemény alapján fejleszthető erősség, ha merünk próbálkozni, ha bátorítást kapunk másoktól. A harmadik csoport rokon értelmű szavakat keresett a bátorság szóhoz, majd bátorító szavakat, kifejezéseket kerestek, amelyekkel a másik embert tudnák olyan cselekedetek elvégzésére biztatni, amit nem mernek megtenni („meg tudod csinálni”, „én hiszek benned”, higgy magadban te is”). A negyedik csoport olyan történeteket gyűjtött, amikor bátrak voltak. A kedvenceim: „éjszaka kimentem bezárni a kaput, mert elfelejtettem”; „kivittem egy pókot a szobából”; „elmentem a fogorvoshoz, és bár vérzett az ínyem, túléltem”; „összeszedtem a tojásokat, pedig nagyon féltem a kakastól”; „jelentkeztem felelni”. Aztán azon gondolkodtak el, hogy volt-e olyan eset, amikor nem voltak bátrak, de tudták, hogy mit kellett volna tenniük az adott helyzetben („kiskoromban köszönnöm kellett volna az idegen embereknek, de nem mertem meg sem szólalni, annyira féltem tőlük”).
A vitalitás, lelkesedés feldolgozásánál az egyik csoport szinonimákat keresett a vitalitás szóhoz, majd foglalkozásokat, amelyeket nem lehet vitalitás nélkül végezni. Sorolták a jobbnál jobb példákat: színész, előadó, tanár, óvónő, sportoló, majd arra a következtetésre jutottak, hogy például a bolti eladó, az idegenvezető, a könyvtáros, a kutató is nehezen boldogulna a hivatásában lelkesedés nélkül. A másik csoport arra keresett választ, hogy mi a szenvedélyük, mi az, amiért akár fizetnének is, csakhogy csinálhassák (pl. logikai játékok megoldásának megtanulása, sakklépések elsajátítása, műkörömkészítés, kirándulás). Továbbá kis képkeretekbe olyan tevékenységeket rajzoltak le, amelyekkel ők növelni tudnák a vitalitásukat (horgolás, kosárlabdázás, hokizás, festés-rajzolás, Rubik-kocka kirakása, számítógépes játékok). A harmadik csoport arra keresett történeteket, mikor voltak lelkesek, mi töltötte fel őket energiával. Általában valamilyen sporttevékenységet, hangszeren játszást, barátokkal eltöltött programokat említettek. Majd arra kértem őket, gondolkodjanak el azon, hogy a lelkesedés hogyan segíti őket abban, hogy egy jövőbeli céljukat meg tudják valósítani. Itt arra a következtetésre jutottak, hogy a lelkesedés önmagában kevés, kell a szorgalom, a kitartás is az eredmények eléréséhez. A negyedik csoport tagjai megrajzolták, milyen lenne a vitalitás, ha virág volna, majd arra gyűjtöttek ötleteket, hogy belőlük milyen emberek, helyek, tevékenységek váltják ki a lelkesedést (pl. „amikor nem zavar senki a természet csodálásában”, „ha meglátok egy szép, számomra ismeretlen virágot”; „ha valakinek segítő kezet nyújthatok”). Az együtt gondolkodásaink eredményeiként elkészültek ebben a hónapban is a két erősséget bemutató tablóink, melyek az osztályterem falára kerülve emlékeztetnek minket a közösen szerzett tudásunkra.
Május utolsó szerdáján a másik felsős boldogságórás csoporttal, a Szerencsésekkel megszerveztük, hogy A kihívás napján mi is legalább tizenöt percet mozogjunk, ezzel hozzájárulva ahhoz, hogy a Boldog Óvodák és Iskolák hálózata az idén is kimagaslóan szerepelhessen az országos akcióban. Az iskola több mint 200 negyedikes és felső tagozatos tanulójával együtt a tornaterembe vonultunk, ahol öt vidám, zenés, táncos videóra mozogtunk, tornáztunk, „boldogság zumbáztunk”. A videókat projektoron vetítettük ki, de tornatanáraink és osztály boldogásórás diáknagykövet-jelöltjei is bemutatták a mozgássorozatokat a gyerekeknek. A leglelkesebb tanulók müzliszeletben részesültek, a többiek jutalma a mozgás öröme volt.
Elmondhatjuk, hogy a májusi boldogágóráink is élményszerűek, kreatívak és eredményesek voltak. Hozzájárultak önmagunk még hatékonyabb megismeréséhez, énképünk kiteljesedéséhez.
Június hónapban három erősség megismerése vár még ránk: a kíváncsiság, a körültekintés és a szerénység. A kíváncsiság az osztály első, az alázat pedig a negyedik közös erőssége, így izgatottan várjuk, hogy ezek megismerésével kiteljesedjenek az erősségekről szerzett ismereink.
Papp Judit
a Sári Gusztáv Általános Iskola és AMI
6. b osztályának (Víg Team2) osztályfőnöke