Amikor a magocskák huszárokkal találkoztak…
2. találkozás az ovisokkal
A múlt héten elkezdett mesénk ma tovább folytatódott. A kis magocskák közül néhány még a földben pihent, csendben figyelve a tavasz ébredését. Egyszer csak különös hangokra lettek figyelmesek… lódobogás és dobpergés hallatszott a távolból.
Vajon mi lehet ez?
A naptárra pillantva hamar kiderült: közeledik március 15-e, a bátor emberek napja. Így jutottunk el a huszárok világába, ahol a dob nemcsak zene volt, hanem fontos jelzés is: indulj, állj, gyülekező!
A gyerekek ezt ki is próbálták. Dobpergésre meneteltünk, megálltunk, újra elindultunk, igazi kis huszárcsapattá váltunk. Énekeltünk, és a fiúk fejére csákó került, mintha valódi huszárok lennének.
A játék itt még nem ért véget. Dobókockával mindenki más-más huszárt alkotott, majd a huszárok megkeresték a lovukat is. A gyerekek nagy lelkesedéssel dolgoztak, igazi kis alkotóműhely alakult ki.
A foglalkozás végén kokárdát kaptak ajándékba, amely a bátorságra, az összetartozásra és a hazaszeretetre emlékeztet bennünket.
Ez a délelőtt nemcsak a történelemről szólt, hanem a közös élmények öröméről, a bátorságról és az együttműködésről is. Játékosan tanultunk, mozogtunk és alkottunk – mert hisszük, hogy a gyerekek akkor tanulnak a legszebben, amikor öröm, élmény és kíváncsiság kíséri az útjukat.
🌱 Büszkék vagyunk a kis huszárokra – ma mindenki bátran menetelt, énekelt és alkotott.
#boldogsagora #boldogiskola #élménypedagogia #marcius15
Bátorság erénye
Őszinteség
Esőerdős relaxációval kezdtük az órát, így indultunk a kertbe. Relaxációs mondóka után megnéztük a kisfilmet erről az erősségről. Az őszinteség erőssége mindig nagyon aktuális. Folyton történik valami az osztályban, amit el szeretnének titkolni, vagy nem vallanak be azonnal. A hiteles viselkedés nem mindenki számára jelentette ugyanazt. Sok-sok példát hoztak a mindennapjaikból, mikor nem voltak őszinték. Sajnos többen le szokták tagadni, ha valami rosszat tesznek. Szinte kimeríthetetlen volt a példák sokasága. Persze néhány jó, követendő példával is tudtak szolgálni. Megkülönböztettünk olyan helyzeteket, amik az iskolában, és olyan helyzeteket, amik otthon történtek. Az iskolai események otthoni elmesélése, őszintén, nem mindenki számára volt eddig követendő példa. Vonatozva, mondókával mentünk a mesék birodalmába. A kisfiú és az üres virágcserép meséjét nem olvastam végig. A felénél megálltam, és hagytam, hogy többféle ötlettel álljanak elő, mi lehet a mese vége. Majd elolvastam és megbeszéltük, feldolgoztuk. Szóba került a lelkiismeret, a tiszta lelkiismeret fogalma. Sokat kellett beszélni róla, hogy megértsék. Meghallgattuk az erősségdalt, és a Nem akarom című dalt is. Beszélgettünk arról, hogyan mondjuk el a véleményünket illedelmesen. Relaxációs gyakorlat színezés követte a beszélgetést. Majd különböző színeket használva jelenítettük meg egy lapon, hogy milyen színűnek gondoljuk az őszinteséget. Mindenki rajzolt egy részt azzal a színnel, amilyennek ő gondolta az őszinteséget. Nyugodt, higgadt légkörben tudtunk dolgozni ezeken az órákon.
A foglalkozás során a diákok megérthették, hogy a bátorság nem a félelem hiánya, hanem a nehézségek ellenére való cselekvés képessége. Különösen tanulságos volt látni, ahogy a gyerekek a saját életükből hozott példákkal töltötték meg a „fizikai, erkölcsi és pszichés bátorság” kategóriáit. Az önbizalom kapcsán folytatott vita rávilágított arra, hogy ez a tulajdonság nem velünk született adottság, hanem egy folyamatosan fejleszthető belső erő.
A közelgő ünnepünk március 15-e alkalmával egy csodálatos alkalom nyílt arra,hogy a bátorságot,és az összetartozás jelképét megmutassuk a Forradalom,és Szabadságharc megemlékezésével.A gyermekekben elmélyítsük az együttes erő,és kitartás pilléreit,és ennek eredményességét!Ez az ünnep kiválo lehetőség,hogy a szeretet,kitartás,jócselekedet erejét bemutassuk,erről megemlékezzünk,akar többféle megközelítesből is.
Megbeszéltük mit jelentenek a következő szavak: félelem, bátorság, vakmerőség. Beszéltünk élményekről, tapasztalatokról, ki mikor és milyen helyzetben érezte magát így. Kinyírtuk a mellékletben található kérdéskártyákat, majd egymástól húztak és válaszoltak a kérdésekre. Elkészítettük a Tulajdonságvonalat. Számos szituációt ismertetve a tanulókkal, választottak egy tulajdonsággot, hogy akkor hogyan éreznék magukat, hogyan viselkednének. Ebből jó beszélgetések indultak, a tanulók is hoztak fel élményeket, kíváncsiak voltak társaik reakcióira, hová helyezik magukat a vonalon, mit tettek volna az adott gyermek helyében.
Februári kiemelt erősség témája a BÁTORSÁG volt. Beszélgető körrel indult: Mi a bátorság? Fogalmazzuk meg! Ki miben érzi bátornak magát? Mihez kell bátorság? Meg tudod -e mondani mikor voltál bátor? Készítek nektek egy kis bátorság próbát ide a szőnyegre bójákból és rudakból különböző magasságokban. Előszőr pároslábbal, majd egylábal ugorjátok át! Mindenki saját megítélése és bátorsága alapján ugorjon!
Második játékos feladat: keressetek magatoknak párt, aki ugyan olyan magas. Fordítstok hátat egymásnak, karoljatok bele a társatokba és előrehajolva emeljétek fel egymást. Milyen érzés volt, amikor a lábatok emelkedett a földtől, és a társatok megemelt? – érzések, hangulatok feloldása, megbeszélése. Közös tánccal zártuk a játékokat, majd a kis gyűjtő füzetbe ragasztottuk a bátorság szimbólumát.
Februárban a megküzdés gyakorlása állt a fókuszban, amihez a Bátorság erősségdal adta meg a kezdő lendületet. A gyerekek nagy lelkesedéssel készítették el saját bátorságkavicsaikat, amelyeket az osztályszekrényre sorakoztattunk fel, hogy erőt adjanak a mindennapi kihívásokhoz. Az Önbizalom könyv gyakorlatai során a tanulók felismerték saját belső értékeiket, a közös szókereső pedig a kitartásukat tette próbára. A hónapot átszőtte a közösségformálás: a rengeteg játék segített abban, hogy a gyerekek jobban bízzanak egymásban és önmagukban is.
„A bátorság nem a félelem hiánya, hanem a felismerés, hogy valami más sokkal fontosabb nálad.”
A foglalkozások végén a gyerekek így fogalmaztak:
• „Ha ránézek a kavicsomra a szekrényen, rögtön eszembe jut, hogy ügyes vagyok!”
• „Jó volt látni, hogy a játékokban mindenki segített a másiknak, ha elakadt.”
A kérdéskártyák segítségével beszélgetés a bátorságról, majd a pontösszekötő elkészítése és színezése a téma zárásaként.
„Bátorság, hősiesség erénye”
Ebben a hónapban, természetesen a farsangi mulatságon, mindenki beöltözhetett bárminek, akár a kedvenc mesehősének is.
A kezedeményezésen, a beszélgetőkört a hősökről érdeklődve kezdtem, kinek milyen gondolata van, szerintük ki lehet hős? Persze előkerültek a mesebeli lények és a jelenlegi mesehősök is, de szerencsére volt olyan is, akinek a katonák, tűzoltók is eszébe jutottak. Ekkor levetítettem nekik a Boldogságóra programban megtalálható „A bátorság virága az Erősségek kertjében” című kis mesés történetet, amit mindannyian érdeklődve végig is néztek.
Fantasztikus volt látni, hogy ebből rájöttek, hogy „Akkor mi is lehetünk hősök?” Hát igen! Ekkor meséltem nekik egy óvodás kisfiúról, aki amikor anyukájával ketten voltak otthon, és anyukája rosszul lett, ő pedig egyedül fel tudta hívni a mentőket.
Erről is megnéztük az „OMSZ NASZIAMENTŐ! Tájékoztató film”-jét, ami után megbeszéltük a látottakat, hallottakat: mit is kell tenni ilyenkor? Hogyan is kell telefonálni, milyen számot kell beütni, és mit is kell tudniuk, ha kérdezik tőlük a mentősök?
Vajon ez a kisfiú is félt? Ugye ő is milyen bátor volt, hiszen legyőzte a félelmét és megmentette anyukáját!
Ekkor egy újabb dalt hallgattunk meg „Kalap Jakabtól: Na, szia, Mentő!” Erre már mindenki örömmel fújta: „112 Na szia Mentő! Segélyhívó: nínónínó!”
És miután mindenkit jól megmentettünk és kitáncoltuk magunkat, felajánlottam az érdeklődő gyerekeknek a februári 2. mellékletben található kis játékos feladatot: „ A magabiztosság sálját”.
Ezzel a kis játékos tevékenységgel jutottunk el a bátorság útján a magabiztosságunk felé!
Ki a bátor? Ki a gyáva? Ki a vakmerő? Beszélgetés, fogalmak tisztázása, saját élmények felelevenítése után szituációk meghallgatása, a hozzá tartozó felirat kiválasztása volt a feladat. Nagyon élvezték a gyerekek.