Játék a tükörrel kezdtük a foglalkozást, amellyel minden gyermek a maga erösségét mondta el a tükörnek. Rlaxációs gyakorlatként „Az én hangom” játék volt, amit a gyerekek nagyon élveztek, hisz hol hangosan, hol halkan hangoztattuk a hangokat. Bagdi Bella Pozítiv gyerek vagyok dalára mindenki bemehetett a egyenként a kör közepébe és egyéni táncot mutathatott be. Aztán a pozítiv kalapot vittük körbe, aki szetet volna az belebujhatott és mondhatott olyat, amit szeretet volna vagy amit nagyon várt. A mesét elbáboztam a gyerelkeknek ahol tapsi megtanulta a bőlcs bagolytól hogyha esik az eső akkor is jól érezheti magát, meg ha valami nem sikerül akkor nem adja fel, hanem újra megpróbálja. Záró körként egy labdát adtunk körbe és ahol megált Bagdi Bella dala ott az a gyermek elmondhatta, hogy neki milyen szép, kellemes, pozítiv élménye volt az óvodában. Aztán kiszineztük az optimizmus jelét, illetve készített mindenki egy varázsszemüveget, amelyet kiraktunk üzenetbe a szülőknek.
Az optimizmus gyakorlása
REMÉNYTELI ESEMÉNYEK
Török Enikő-Andrea
A Rákóczi Ferenc Általános Iskola Kincsek csapata reményteli eseményeiket ábrázolták rajzaikkal. Közben elmesélték, mire vágynak, mi a fontos számukra és családjuk számára.
Csodálatos az, amikor a gyerekek mesélnek, őszinte gondolataikat osztanak meg.
Az első boldogságóránkon az elsős csoportom megismerkedett Mézi méhecskével. A hála témájának feldolgozásában segített bennünket. Szinte naponta kérdezgették, hogy mikor látogat el hozzánk újra Mézike.
Az októberben tartott foglalkozást már nagyon várták a gyerekek. Mézi ölelgetése nem maradhatott el. Hervad a virágom, éled a virágom mozgásalapú relaxációs gyakorlatunk után a Pozitív gyerek vagyok dallamra táncoltunk egyet Mézivel. Játszottunk mosolydobást, körben állva egy összetekert kendőt dobtunk egymásnak. Az nevethetett csak, persze annak kötelező volt, aki a kendőt kapta. A többieknek rendkívül komor arcot kellett mutatnia, aki rontott, az kiesett a játékból.
A téma bevezetésében egy újabb mesés Mézi történettel készültem a gyerekeknek, melyen át megismerhették, miért olyan fontos mindenben meglátni a jót. A mesémben Mézi egy varázslóhere segítségével látta meg a jót a kis életében adódott kudarcra.
A téma feldolgozásaként mi is elkészítettük gipszöntéssel a saját lóherénket, melyet élénkzöld színre festettünk. Felűztük egy láncra és feltettük a nyakunkba.
Izgatottan vártuk a lóherében rejlő varázserőt. Az általam készített helyzetkártyákkal próbáltuk ki, így összegeztük és újabb élményekkel zártuk az új témánkat.
A téma továbbgondolásaként varázsszavakat gyűjtögettünk délután a napköziben. A varázslóhere és varázsszavak segítségével gyakoroltuk az optimizmus erejét.
A foglalkozást egy rövid, ráhangoló relaxációval kezdtük, amely segített a gyermekeknek megnyugodni, ellazulni és lelkileg felkészülni a közös tevékenységekre. Ezt követően meséltem el nekik a Boldogságóra könyvben található mesét. A mese során a gyermekek játékos formában ismerkedhettek meg az optimista gondolkodás jelentőségével, és azzal, hogyan segíthet bennünket, ha a nehezebb helyzetekben is megpróbáljuk észrevenni a pozitívumokat. A foglalkozás alkotótevékenységgel folytatódott. A közös Boldoságóra varázsgömbbe a gyermekek tenyérnyomatainak felhasználásával az optimizmus jelét, egy-egy mosolygós emojit festettünk. A mosolygós arc az örömöt, a jókedvet és a pozitív gondolkodást jelképezte számukra.
Októberben a 3. osztállyal egy progresszív izomrelaxációval kezdtük a foglalkozást, majd megbeszéltük, hogy az optimizmus egyszerűen azt jelenti, hogy minden helyzetben megtaláljuk a jót. Zenét hallgattunk (Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok), aztán mindenki belenézett a varázstükörbe és megfogalmazta, mi az, amit szeret saját magában vagy magán. Óra végén pedig elkészítettük a saját optimista varázsszemüvegünket, hogy amikor nehezebb helyzetben is vagyunk, csak feltesszük a szemünkre, és megpróbáljuk azon keresztül megkeresni a jót a világban. 😊
Októberben az Optimizmus a téma. Az optimista életmód bizonyítottan javítja a mentális és fizikai egészséget, növeli a stressztűrő képességet, és segít, hogy könnyebben elérjük a céljainkat. Ha pozitívan állunk a dolgokhoz, a nehézségeket nem végleges kudarcnak, hanem megoldandó feladatnak látjuk. A Mosolyka csoportban ez mit jelenthet? Könnyebb suli, kevesebb stressz, erősebb barátságok, egészséges önbizalom, bátorság új dolgok kipróbálásához. A foglalkozás elején arról beszélgettünk, hogy kivel milyen rossz dolgok történtek a közelmúltban, és próbáltuk ezekben a jót, a tanulságot megkeresni, a dolgok jó oldalát nézni. Ezután mindenkinek osztottam pozitív jellemzőket tartalmazó cédulákat, majd ezeket felolvasva közösen megbeszéltük, hogy az osztályközösségünkben kire a legjellemzőbbek ezek. Szerencsére mindenki neve mellé kerültek pozitív tulajdonságok, erről az óráról mindenki POZITÍVAN távozott, még jómagam is.
Ebben a hónapban ismét csatlakoztunk a Világ Gyalogló Nap programhoz, közel 5 kilométert sétáltunk gyönyörű környezetben a faddi Holt-Duna partján. A kellemes séta során volt időnk kötetlenül beszélgetni, amire sajnos a hétköznapokon kevés lehetőség van, ráadásul egy vendég „osztálytárs” is felvidította a gyalogtúrát. A séta során a helyi horgászegyesület őszi fotópályázatához is készítettünk fényképeket, reméljük ezekkel sikeresen szerepelnek majd a Mosolykák.
Október 15-én, az ölelés világnapján különleges programmal készültünk a PandaPower csoporttal. Ezen a napon a szeretet, a kedvesség, az egymásra figyelés és az összetartozás került a középpontba. Célunk az volt, hogy a gyermekek megtapasztalják, milyen sokat jelenthet egy apró figyelmesség, egy őszinte mosoly, egy kedves szó vagy egy szeretetteljes ölelés.
Ölelésnapi kihívásra hívtuk a többi tanulót is. A gyermekek különböző szeretetküldetéseket teljesíthettek: megdicsérhették osztálytársaikat, kedves üzenetekkel lephették meg egymást, segíthettek társaiknak, megköszönhették pedagógusaik munkáját, vagy éppen közös játékra hívhatták az egyedül lévőket. Természetesen a mosolyok és az ölelések sem maradhattak el.
A teljesített küldetések után a gyermekek szívecskéket színezhettek ki, így játékos formában követhették nyomon kedves cselekedeteiket. A nap folyamán szívecskés, ölelős rajzok is készültek, amelyek a szeretetet, a barátságot és az összetartozást jelképezték.
A program egyik legszebb közös alkotása iskolánk Ölelésfája volt. A részt vevő diákok színes papírszívekre írták nevüket, majd ezeket közösen helyeztük el a fa ágain. A sok apró szívből egy különleges alkotás született, amely azóta is emlékeztet bennünket a közösség erejére és az egymás iránti figyelmesség fontosságára.
Mert a szeretet nem fogy el attól, hogy adunk belőle, csak több lesz!
Az októberi téma az ,, optimizmus” erről beszélgettünk, a gyerekek elmondhatták ki mit gondol róla.
Ezt követően a ,,Napimádás” relaxációs gyakorlatot végeztük együtt, majd elolvastam nekik a Tódi törpe varázsszemüvege című mesét. Aztán Bagdi Bella dalait hallgatva színeztük Tódi törpe házikóját.
Jó kedvben, vidáman telt az óra.
A foglalkozáson igyekeztünk a pozitív gondolatainkat, érzéseinket erősíteni játékkal, feladatokkal, rajzokkal, kézműveskedéssel.
