2026. Március
Apró örömök hónapja

Ismét egy mozgalmas hónapot tudhatunk magunk mögött, tele programmal, készülődéssel. A tavasz korai megjelenése motiválta a kis tavaszi virágos kertünk elkészítését, nem volt könnyű, de a gyerekek helytálltak, és a kert most is díszíti a folyosónkat. Papírból hengert készítettünk, bevagdostuk, ezek voltak a levelek, és kis virágokat ragasztottunk a szárakra. Hihetetlen színes lett. A nagycsoportosoknak Ovigaléria volt, itt két fiatal leánnyal a négyes fonást sajátították el. A Nőnapon a kislányok, és persze mi felnőttek is kényeztetést kaptunk a fiainktól, még tulipánt is hozott valaki, és örömmel osztotta ki. Igazán kedves gesztus volt. Nem maradhatott el a szokásos ültetés sem, borsót, babot ültettünk, még az ablakba is tettünk nejlon zacskóba, vattába, ahol lépésről lépésre nyomon követhettük a fejlődésüket. A Beporzók napjára óriás virágot készítettünk, amelyen beporzók voltak, segítve ezzel fejlődésüket, különös figyelmet szenteltünk az év beporzójának is: a zengőlegyeknek, hogy azok is legyenek kiszínezve, kivágva, felragasztva. A munkánk a többi csoport produktumával együtt a könyvtárba kerültek, ahol minden évben megrendezik a Beporzók kiállítást. Apró örömként Maja elhozta vendégségbe kiskutyáját, akit örömmel fogadtunk, megszeretgettünk, elmondta anyukája, hogy Masni menhelyről örökbefogadott kutyus. Készültünk nagyon a márciusi ünnepre, tizenötödikére, csoportos feladattal kokárdát készítettek, és a pillangóhoz hasonlító nemzeti színű krepp papíróból készült díszt meg a könyvtárban csináltuk meg, amit hazavihettek. Az emlékműhöz korabeli képet ábrázoló színezőkkel gazdagítottuk, kitűztük a többi közé, és így méltóan emlékeztünk meg a szabadság ünnepéről. Nagyon sokat dolgoztunk a szivecskékkel, amiket kiszíneztünk, hogy kioszthassuk a Boldogság Világnapján. Színeztünk, fűztünk, csomagoltunk. Hallgattuk a zenéket, sokat beszélgettünk, a boldogságról, a szüleikről, mert közben már az anyák napi versek is előkerültek gyakorlásra. Beszélgettünk az erősségekről, meghallgattuk a dalokat. a születésnapok is megszaporodtak, így sokat táncoltunk, énekeltünk. A nagy napon, Boldogság Világnapján szivecskéket szórtunk a folyosóra, ami elvezette a gyerekeket és szüleiket, kollégáimat a csoportunkhoz, ahol öleléssel, választható ajándékkal leptük meg, és kívántunk „Boldog, szép napot!” Útra keltünk, osztogattuk a szíveinket, amikhez kis cédula is volt csomagolva, hogy mindenki tudja, miért dobtuk be a postaládába, vagy adtuk kézbe a járó kelőknek. A könyvtárba is vittünk, így volt alkalmunk a Beporzók kiállítást is megtekinteni. Kaptunk visszajelzést, köszönetet facebookon, sőt még az óvodának küldött emailben is. Elmentünk az Állami Bábszínházba, megnéztük a Boribon és Annipanni című előadást. Fergeteges volt! Időközben a babjaink, borsóink megnőttek, haza lehetett vinni őket, otthon folytatni a gondozását. A Víz Világnapját játékkal, versekkel, víz körforgása eljátszásával ünnepeltük, illetve tanultuk, hogy a víz éltető, szükség van rá, vigyázzunk rá! Kiállítást szerveztünk nyuszi ünnepre, gyönyörű nyulak, csibék, bárányok, és tojások gyűltek, és készültek a tojásfánkra a kis kezeik által. Színes medúzák is készültek, amik jól mutattak egymás mellett a kis akasztóinkon, igazi tenger alatti hangulatot utánozva. Egy szülői meghívásnak tettünk eleget, amikor az Örs vezér téri Spar üzletben Kriszti anyukája-aki ott dolgozik- segített egy zöldség-gyümölcs megfigyelő, megismerő kirándulást szervezni. Felszálltunk a tömegközlekedő buszra, és végig jártuk a számomra is néhány új ismeretet adó polcokat. Kaptak almát kóstolóba, az Ikeában fánkot ettünk, utána játszótér, és az időre induló busszal haza. Szuper volt! Volt egy óvodai bábszínházunk még a nyuszi érkezése napján, Nyuszi Kapitány címmel, és az ajándékoknak is nagyon örültek. Magtanultunk örülni mindennek, az esőnek, a szélnek, egymásnak, a növényeknek, állatoknak. A legnagyobb vígaszt még mindig anya adja, de nagyon sok mindenki másra is számíthatunk. Megtanultuk, hogy ha jól érezzük magunkat, akkor kreatívabbak, és boldogabbak vagyunk. Megtanultuk továbbadni a jókedvünket, a szeretetünket, a figyelmünket mások iránt.

Reflexió
A megtartott boldogságóra foglalkozás során a közlekedés témáján keresztül igyekeztem a gyerekek figyelmét az apró örömök felismerésére és megélésére irányítani. A foglalkozás felépítése jól szolgálta a gyermekek aktivitásának fenntartását, a változatos tevékenységek (hangutánzás, éneklés, játék, alkotás) lehetőséget adtak arra, hogy minden gyermek a saját képességeihez mérten kapcsolódjon be.
A motivációs részben alkalmazott közlekedési hangok utánzása felkeltette a tanulók érdeklődését, különösen a hangfelismeréses feladatok bizonyultak sikeresnek.
A közös éneklés és mozgás pozitív hangulatot teremtett, erősítette a csoportkohéziót. A „Ki mit tud?” jellegű tevékenység során a tanulók bátrabban nyilvánultak meg, örömmel osztották meg élményeiket a közlekedéssel kapcsolatban. A beszélgetőkörben személyes tapasztalataikra építve sikerült elmélyíteni a témát.
A játékos feladatok, különösen a közlekedési bingó, fejlesztették a figyelmet és az auditív felismerést. A közös alkotás során (városi kép készítése) jól megfigyelhető volt az együttműködés, a gyerekek örömmel vettek részt a közös munkában. A záró játék során a tapintás és utánzás bevonása további élményszerzési lehetőséget biztosított.
A foglalkozás élményvilágát tovább gazdagították a kapcsolódó jeles napok. A faültetés napja alkalmából egy körtefa elültetésében vettünk részt, amely nemcsak környezeti nevelési szempontból volt jelentős, hanem közös élményt is nyújtott a tanulóknak. A tevékenység során megtapasztalhatták az alkotás és gondoskodás örömét.
A víz világnapjához kapcsolódva tett kirándulás a tóhoz szintén maradandó élményt jelentett. A természet közelsége, a közös séta és megfigyelés lehetőséget adott a nyugodt, pozitív élmények megélésére, valamint a környezet iránti érzékenyítésre.
A boldogság világnapja alkalmából készített nagy közös virágfestmény szimbolikusan is megjelenítette az összetartozást és az apró örömök fontosságát. A közös alkotás során minden gyermek hozzájárult a végső műhöz, ami erősítette az önértékelésüket és a közösségi élményt.
Összességében a foglalkozás és a kapcsolódó programok elérték céljukat: a gyerekek aktívan részt vettek a tevékenységekben, pozitív élményekkel gazdagodtak, és fejlődtek szociális, kommunikációs és kognitív területeken. A jövőben érdemes továbbra is hangsúlyt fektetni a vizuális támogatásra, a differenciálásra, valamint az élménypedagógiai elemek beépítésére.