Március a megújulás hónapja. Az ovisokkal nagyon vártuk a napsütést, a madárcsicsergést, a zöldülő rétek látványát, a kikandikáló hajtásokat a virágos kertünkben, a korábban elvetett fűmagok, dughagymák, babocskák is rohamosan növésnek indultak. De mi a legjobban az ibolyák virágzását várjuk. Ovinkba már hagyománnyá vált, hogy közösen felkeressük a település ibolyázó helyeit és közösen készítünk virágcsokrokat szeretteinknek. Lám egy apró virág is milyen nagy örömet tud okozni az egész család számára, felidézve azokat az időket, mikor a szülők is voltak gyerekek és ők is ugyan azon a réten szedték a kis virágokat, mint most gyermekeik.
Apró örömök élvezete
Március hónapban az apró örömökre fókuszáltunk az óvodás gyerekekkel. Ez nagyon jól összeegyeztethető volt az Apák napi héttel, amelynek a végét egy apás játszóházzal zártuk. Ebben a hónapban volt a Happy-hét is a víz világnapjával összefüggésben. Illetve a hónap utolsó két hetében a húsvéti készülődésbe is beleszőttük az apró örömteli pillanatokat, mint a tojáskeresés, locsolkodás, éneklés
A foglalkozás témakörében az öt érzékszerv működését figyeltük meg. Egy közös tánccal kezdődött, Bagdi Bella „Imádok élni” című dalára. Majd a gyerekek megfogalmazták a beszélgető körben a gondolataikat, hogy a tavaszi közös kiránduláson mi okozta nekik örömteli pillanatot. A felsoroltak között volt például a szendvics evés, almalé ivás, versenyfutás, hídon való átkelés, madárcsicsergés, napsütés, közös éneklés, buszozás.
Elolvastam nekik Bezzeg Andrea: Újra együtt című meséjét.
Ezután felrajzoltunk egy gyermeket egy nagy papírlapra, így megszületett “Örömke”. Azért hogy Örömke tudja érzékelni a világot maga körül, kinyomtatott érzékszerveit (szem, nyelv, orr, fül, bőr) elhelyeztük a megfelelő helyeken. Minden gyermek kapott egy-egy képet, amelyen az érzékszerveinkkel érzékelhető dolog látszott. A képeket csoportosítani kellett ahhoz az érzékszervhez, amellyel meg tudjuk tapasztalni, például a virág illata, a napsütés melege, a tűz hője.
Nemcsak pozitív, hanem negatív képeket is választottam, és közben megbeszéltük, hogy nemcsak az örömteli dolgokat érzékeljük, hanem azokat is, amelyek nem okoznak örömet, például egy szeméttel teli játszótér vagy a gyárkémények látványa.
Ételek, italok is szerepeltek a képek között: fagyi, pizza, víz. A képek csoportosítása után bekötött szemmel folytattuk a játékot, és az érzékszerveket teszteltük.
Először a szaglást: fahéjat, szegfűszeget, különböző fűszereket, borsot, fokhagymát, valamint gyümölcsöket (banán, narancs) szagoltattam meg a gyerekekkel.
Ezután következett az ízlelés: sót, cukrot, vizet, citromlevet, különböző folyadékokat, például almalevet, ételeket kenyér, narancs, banán kóstoltattam velük, és ki kellett találniuk, mit éreznek.
Majd áttértünk a tapintásra. Bekötött szemmel, egy letakart kosárból különféle tárgyakat kellett kitapintani: játékokat, terméseket (például tobozt), valamint élelmiszereket, mint banán és szőlő. Tárgyak között szerepelt például ceruza, kisautó, egyéb hétköznapi játékok.
Végül a hallást is vizsgáltuk: hangfelvételeket játszottam le, például kulcscsörgést, autó motorhangját, madárcsicsergést, játszóházban hallható gyerekzsivajt és tapsolást.
A foglalkozás végén megbeszéltük, hogy melyik érzékszerv hiánya lenne a legnehezebb számukra. A legtöbb gyermek a látást emelte ki, mint a legfontosabbat.
A tevékenység lezárása képen csoportokban rajzolták le a gyerekek egy-egy örömteli pillanatukat. A kisebbek még csak firkálás szintjén, de a nagyobbaknál megjelentek értelmezhetőbb képek, mint a közös játék a barátokkal, medencézés, szivárvány nézése, óriáskerekezés a szülőkkel.
A végén a szülők számára is látható helyre tűztük ki az elkészült munkákat.
Mindezeken kívül ebben a hónapban készült el a “ Kézzel írt pozitív üzenetek kincsesládáját” is, melybe a szülök aktív közreműködésével sok szép üzenetet “aranytallért” sikerült gyűjtenünk. A kincsesláda “deszkáit” a gyermekek festették meg, közösen ragasztottuk fel. Majd a díszítést követően az előtérben helyeztük el az aranytallérokkal együtt. A jegyzői hivatalos számolást követően a legszebb üzeneteket kiosztottuk a gyerekekkel a faluban, majd a maradék üzenetből egy plakátot készítettünk, hogy a szülők számára is elérhető legyen a végeredmény.
„Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt!” (Wass Albert)
A boldogság sokszor nem nagy, zajos eseményekben rejlik, hanem azokban az apró pillanatokban, amik mellett gyakran észrevétlenül elmegyünk: egy meleg ölelés, az első tavaszi napsugár, egy finom tízórai vagy egy őszinte mosoly a barátunktól. A hónap boldogságóráin ezekre az apró örömökre irányítottuk figyelmünket.
1. „Apró örömök szótára”
A magyar ábécé minden betűjéhez kerestünk közösen egy megélt apró örömöt.
2. „Mit jelent számomra a boldogság?” – kiállítás a boldogság világnapja alkalmából
Felhívásunkra az iskola minden tanulója lerajzolta, hogy mi az, ami boldoggá teszi. Így született meg gyönyörű közös alkotásunk a suli galériájában.
„Hagyj időt magadnak, hogy felfedezd az apró dolgok varázsát. Ez az egyik legszebb módja annak, hogy kapcsolódj a világgal. Ha keresed a csodát, rá fogsz találni.”
(Maybell Eequay)
az Izsákos8.a és Mariann néni
Március eseményekben és jeles napokban gazdag hónap volt. Ezek köré a jeles napok köré építettük a hónap tevékenységeit, melyek számos lehetőséget kínáltak a mindennapi örömök megélésére.
A Nemzeti faültetés napjához kapcsolódva a hónap során felújítottuk az udvarunkon található, évelőkkel beültetett ágyásunkat. Egy kis tulipánfát ültettünk a már meglévő cserjék mellé, és felfrissítettük a mulcsozást. Megfigyeltük az időjárás, a természet változását, figyeltük az előbújó virágokat udvarunkon.
A hónapot a nőnapi készülődés jegyében folytattuk. Csoportunkban már hagyomány, hogy a fiúk ezen a napon virággal köszöntik a kislányokat, majd közösen énekelünk, táncolunk.
Másik hagyományunk, hogy a nemzeti ünnepen hagyományőrző huszárok érkeznek óvodánkba, nagy örömet szerezve a gyerekeknek. Az ünnepségre a fiúk csákót hajtogattak, a kislányok pártát készítettek. A huszárokat az „Erőt, tisztességet!” köszöntéssel fogadtuk, minden csoport verssel és dallal köszöntötte őket. Majd megismerkedtünk viseletükkel és fegyvereikkel, megsimogattuk a huszárlovakat. Aztán emlékműnél elhelyeztük az emlékezés és a hála virágait.
A költészet világnapján beszélgettünk Nemes Nagy Ágnes verséről és megtanultuk az örömsoroló mondókát. Egy kislány a versmondó versenyre készülve szavalta el versét a csoportnak.
A víz világnapjához kapcsolódva tematikus hetet tartottunk. Kísérleteket végeztünk, megismerkedtünk a víz tulajdonságaival, körforgásával, az élőlények életében betöltött szerepével. Verseltünk, énekeltünk, játszottunk.
A hónap végén már a húsvétra hangolódtunk: színeztük, tojást festettünk, báránykákat, tyúkocskákat készítettünk. A bábszínházi világnaphoz kapcsolódva megnéztük a Nyuszi és a húsvéti tojások című bábelőadást. De nem feledkeztünk meg a rászorulókról sem: csatlakoztunk a városi felhíváshoz és tartós élelmiszert gyűjtöttünk a rászorulók számára.
A Boldogság Világnapján meghallgattuk és közösen énekeltük a hónap dalát, az „Imádok élni” című dalt, majd a „Boldogságfokozó stratégiák parkja” foglalkozásterv alapján, a térkép segítségével, végigjártuk és végigjátszottuk a boldogságfokozó játékokat.
A hónap során megélt apró örömök abban segítették a gyerekeket, hogy a mindennapok rohanásában is észrevegyék azokat a pillanatokat, amelyek valódi feltöltődést adnak. Egy kedves mosoly, egy napsütéses reggel, a természet apró változásai vagy a közösen eltöltött játékos percek hozzájárultak ahhoz, hogy kiegyensúlyozottabbnak és boldogabbnak érezzék magukat.
Igyekeztem a gyerekekben tudatosítani azt, hogy ha figyelünk ezekre a kis örömforrásokra, megtanuljuk értékelni őket, akkor ezzel nemcsak a saját jóllétünket erősíthetjük, hanem a környezetünkre is pozitív hatással lehetünk, hiszen a derű és a hálás hozzáállás könnyen továbbadódik, így az apró örömök megélése nem igényel különleges alkalmakat – elég megállni egy pillanatra, és észrevenni azt, ami már most is örömet ad!
Márciusban a Boldogságóra foglalkozások középpontjában az apró örömök felismerése és azok tudatos megélése állt. A foglalkozások célja az volt, hogy a gyerekek figyelmét ráirányítsuk arra, hogy a mindennapok tele vannak apró, kis örömökkel és csodákkal, csak fel kell ismernünk azokat. Nagy örömet okozhat egy játék a barátokkal, egy beszélgetés, vagy akár egy kedves szó is. A pozitív élmények hozzájárulnak a gyermekek érzelmi fejlődéséhez, és segítik az érzelmi biztonság és jóllétük alakulását.
A foglalkozást a kedvenc relaxációs gyakorlatainkkal indítottuk, majd irányított beszélgetés keretében dolgoztuk fel az öröm és az örömszerzés fogalmát. Bezzeg Anna „Újra együtt” című meséjét olvastam fel a gyermekeknek, amelyet érdeklődéssel hallgattak. Ezt követően megbeszéltük, hogy a szereplők milyen módon fordultak egymás felé, amely ismét tartalmas beszélgetést eredményezett. Eztán a munkafüzetben található színezőt ajánlottam fel, valamint közösen kiszíneztük az öröm szimbólumát, a napocskát. A gyerekek feladatul kapták, hogy otthon kérdezzék meg szüleiket, testvéreiket, akár ismerőseiket, hogy mi okoz számukra örömet.
A foglalkozást Bagdi Bella „Imádok élni!” című dalával zártuk.
A boldogságóra témái nagyon közel állnak a gyerekekhez. Egyre bátrabban fejezik ki magukat, beszédbátorságuk folyamatosan fejlődik. A beszélgetések mindig felkeltik az érdeklődést, és a gyermekeknek jó lehetőséget biztosítanak arra, hogy megosszák a megélt pozitív és negatív érzéseiket, gondolataikat. A téma feldolgozása hozzájárult ahhoz, hogy a gyerekek felismerjék: örömet szerezni másoknak pozitív élmény, és gyakran apró kis dolgokkal, figyelmességgel tudunk igazán nagy örömet szerezni másoknak. Azt tapasztaltam, hogy ezek a foglalkozások megérintik a gyermekeket, hiszen olyan témákról beszélünk, amelyek mindenki életében jelen vannak.
Ez a hónap elég sűrűre sikeredett a számunkra. Tényleg volt benne rengeteg apró csoda, kezdve a nőnappal, kiteljesedve a Boldogságnap Világnapjával és lezárva a húsvéti hangolódással. A Mennyi minden c. dallal kezdtük el a a márciusi témát, és közben beszélgettünk róla, kinek mi számít értéknek. Megérezhettük az ölelés erejét, megismertük és megtekinthettük mások kincseit, de végül rájöttünk, hogy mi vagyunk az igazi kincsek, és azon „kell” dolgoznunk, hogy minden osztálytárs érezhesse, hogy a mi csapatunknak mennyire fontos, ezért kicsit továbbgondoltuk a feladatot. Először (titkosan) megkérdeztem a gyerekeket, hogy ki érzi magát értéktelennek. Ahogy az előző osztályomnál, sajnos, most is ledöbbentem. Olyanok is feltették ugyanis a kezüket, akikre nem számítottam. Kitaláltuk, hogy kört alkotunk, beállítunk valakit középre, és mindenki egyesével beteszi a kör közepe felé a kezét, miközben a kör közepén lévő szemébe néz és azt mondja: „Értékes vagy!”, Miután az utolsó gyerek is betette a kezét, 3-ra, együtt, felemeltük a kezünket, miközben azt mondtuk: „Szeretünk, XY!”. Ami ezután történt az egy igazi varázslat volt. Az első gyereknek annyira jól esett ez a gesztus, hogy elsírta magát. Egy idő után már szinte mindenki be akart állni középre (aki nem, annak megvolt az oka rá), de ami ezután jött, még jobban meglepett. Később, már nem csak a kör közepére akartak nagyon beállni, hanem ők akartak az elsők lenni, akik elkezdik a kört. Ez megindító volt. Rájöttek, hogy nem csak kapni jó, hanem adni is egy felemelő érzés. Imádom ezeket a pillanatokat. Nagyon tetszenek a Boldogságóra feladatai is, de a kedvencem az, amikor egy havi feladatból inspirálódva, elindul valami, amit én csak varázslatnak hívok. Amikor vezetőből résztvevővé válok, mintha valaki más (talán egy felsőbb hatalom?) kezdené átvenni az irányítást, én pedig olyan leszek, mint egy csatorna, nem én leszek a középpontban, hanem ez a megmagyarázhatatlan érzés, együttlét, ez a csoda. Éppen ezért sajnos erről felvétel nem készült, mert itt a megélés volt a fontos. Ezeket az élményeket, megéléseket nem élhetnénk át, ha nem lennétek ti. Ha nem lenne ez a Program, amire oly nagy szüksége van az embereknek, a felnőtteknek is. Hálás vagyok, hogy én is ehhez a „közösséghez” tartozhatok, mert ezeket a csodákat másként nem élhetném meg és hiszem, hogy a gyerekek is érezték, amit én. Bízom benne, hogy ezek az alkalmak segítenek majd nekik abban, hogy igaz emberekké váljanak majd, illetve osztályközösséggé csiszolódjanak, ahogy az előző csoportomnál történt. A Boldogság Világnapjáról is megemlékeztünk iskolai szinten, ami azért is különleges a számunkra, mert közel 10 éve lettünk Boldog Iskola, és nagyon büszkék vagyunk, hogy elsők között csatlakozhattunk ehhez az elképesztő kezdeményezéshez. További sok erőt, motivációt, és rengeteg eredményt kívánunk az egész csapatnak.
A gyerekek nagy örömmel készítették el a kakukktojásos színezőt. Természetesen a feladat végén mindenki kedve szerint kiszínezhette a képet.:))
Először meghallgattuk a hónap dalát. Sokan dúdoltak. Majd az ,, Apró örömök élvezete,, témában első állomásunk a sportcsarnok volt. Körbe ültek a gyerekek, s mindenki elmondta, hogy minek örülne a legjobban ebben a pillanatban. Majd ezt követően örömmel futkároztak a sportcsarnokban.
Egy következő napon lerajzolták az üzlet kirakatát, annak kínálatát.
Kíváncsian nézték egymás rajzait.
A többség elérhető, sokunk számára mindennaposnak tűnő örömöket, vágyakat rajzolt le…
Jól érezték az új kihívás során magukat.
Bevezető beszélgetés, majd a téma kibontása. Kinek mit jelent. Miért fontos az életünkben? Órai feladat öröm és szerencsemandala készítése, egyedi megoldásra törekvés! A munkát otthon kell befejezni! Majd a szobájukban elhelyezni. Örömnapló tervezése a tavaszi szünetben egy hónapos próba. Az óra végét meditációval zártuk.
Gárdonyi Géza és Szegi Suli Általános Iskola
Az órát mozgásos ráhangolódással indítottuk: a Just Dance program „Happy” című számára táncoltunk. Ezt követően Nemes Nagy Ágnes, Szabó Lőrinc és Lackfi János versein keresztül fedeztük fel a költők üzenetét: a szépség és az öröm lehetősége mindenben ott rejlik, csupán rá kell hangolódnunk a dolgok napos oldalára.
A ráhangolódást a „Mentális Reset” technikával mélyítettük el, majd az „Optimizmus Toronyóra” játék következett.
Bár a tanulók nem dobhattak érmét a Boldogság Szökőkútjába, mindannyian egy-egy kedves, saját készítésű bókkal járultak hozzá ahhoz, hogy a szökőkút soha ne apadjon ki.