A márciusi Boldogságóra témája az apró örömök felfedezése és megélése volt. A Bogyó és Babóca világához kapcsolódva a gyermekekkel Bartos Erika „Gömbi és a félelem” című meséjét dolgoztuk fel, amely az érzelmek felismerésére, kimondására és elfogadására adott lehetőséget.
A csoportszobában puha párnákon ülve, meghitt légkörben hallgatták végig a gyermekek az óvónő meséjét. Már az első pillanatokban érezhető volt, hogy Gömbi története közel áll hozzájuk. Amikor a kis virágbogár a sötéttől, a vihartól és a szerepléstől való félelméről beszélt, sok gyermek együtt érzett vele. Arcukon megjelent a felismerés: „Én is féltem már így.”
A mesehallgatást követő beszélgetőkör különösen bensőséges hangulatban zajlott. A gyermekek bátran meséltek saját félelmeikről: volt, aki a sötétségtől tartott, más az orvostól vagy attól, hogy elront valamit. Megható volt látni, ahogyan figyeltek egymásra, és természetes empátiával fordultak társaik felé.
A dramatikus játék során a gyermekek „fagyott képekben” jelenítették meg Gömbi érzéseit. Egyik csoport a szomorú, félő Gömbit mutatta be összegörnyedt testtartással, mások Kelemen támogató ölelését játszották el, végül a bátor, éneklő Gömbi alakja is megelevenedett. A szerepjáték felszabadító örömet adott számukra: a félelmek játékos formában kimondhatóvá és kezelhetővé váltak.
A legnagyobb élményt talán a „Titokdoboz” készítése jelentette. A gyermekek lerajzolták azt, amitől néha félnek, majd a rajzokat közösen elhelyeztük a dobozban. Ahogy sorra belekerültek a „félelmek”, egyre oldottabb lett a hangulat. Többen mosolyogva mondták:
„Most már nem is olyan ijesztő!”
A közös légzőgyakorlatok és a „varázsbuborék-fújás” játék különösen megnyugtatóan hatottak a gyermekekre. Nagy átéléssel ismételték a bátorságmondatot is:
„Félek, de meg tudom csinálni!”
Az imaginációs játék során minden gyermek elképzelhette saját „láthatatlan őrangyalát”, aki vigyáz rá és segít neki, amikor fél. A csendes pillanatokban szinte tapinthatóvá vált a biztonság és az összetartozás érzése.
A tevékenység végén minden gyermek „Gömbi szomorú” matricát és szóbeli megerősítést kapott. A pozitív visszajelzések láthatóan erősítették önbizalmukat és bátorságukat. Többen büszkén mutatták meg rajzaikat társaiknak, és örömmel beszéltek arról, mi segít nekik megnyugodni.
Ez a délelőtt nemcsak mesehallgatás volt, hanem közös lelki élmény is. A gyermekek megtapasztalhatták, hogy a félelem természetes érzés, amelyről lehet beszélni, amelyet meg lehet osztani másokkal, és amely megfelelő támogatással oldhatóvá válik. A mese, a játék és az alkotás együttese biztonságos teret teremtett az érzelmek feldolgozásához.
A közösen átélt apró örömök – egy ölelés, egy bátorító szó, egy sikeresen kimondott érzés vagy egy mosoly – valódi boldogságpillanatokká váltak a gyermekek számára.

Apró örömök a Katica csoportban
Relaxációs zenével és mozgással kezdtem a boldogságórát.
Először elmeséltem a Mese egy fáról című történetet.
A gyerekek szomorúan, együttérzően, a kis fa helyzetébe beleélve magukat hallgatták a történetet.
A mese végére mindenki boldog mosollyal az arcán nézett rám. Apró kicsi öröm jelent meg a gyerekek arcán, mégiscsak boldog lett a kis fácska.
Megbeszéltük a történetet. Beszélgettünk arról, hogy mi kellet ahhoz, hogy a kis fa igazán boldog lehessen.
Ezután mindenki elmondhatta, hogy mi az az apró dolog, ami már őket boldoggá teszi.
Öröm volt hallgatni a kedves kis gondolataikat, megnyilvánulásaikat. Ölelés, ajándék, mese, buborékfújás, öltöztetés kedvességből…
A beszélgetés befejezése után sétát tettünk és megcsodáltunk egy gyönyörű, virágba borult fát.
Akár ő is lehetett a történetünk főszereplője.

Márciusban a Boldogságórák keretében sok színes és élményekben gazdag programon vettünk részt. A költészet napjához kapcsolódva szavalóversenyen voltunk. Megemlékeztünk a víz világnapjáról is, amelyhez számos érdekes és játékos kísérlet kapcsolódott, így a gyerekek sok új tapasztalatot szerezhettek a vízről.
Ellátogattunk a bábszínházba, ahol nagy élménnyel néztük meg az előadást.
A „Csodabunker meséi, avagy milyen a manószeretet?” című mese feldolgozása után, a gyerekekmegrajzolták a vonalvezető körvonalait és ki is színezték. Ezzel emlékeztünk meg a ceruza napjáról is.
A hónapot az „Imádok élni” című dal meghallgatásával zártuk, amely vidám hangulatot teremtett, és még inkább erősítette bennünk az együttlét örömét. Összességében tartalmas, élményekkel és mosollyal teli időszakot töltöttünk együtt.

A márciusi hónapban a gyerekek minden héten megismerkedhettek a víz más-más szépségével, tulajdonságával. Az apró örömökre próbáltunk fókuszáni, beszélgetni arról, mi csal mosolyt az arcukra, ha a vízre gondolnak. A víz és a boldogság témáját összevegyítettük, ami sikert aratott a csoportokban. Sok csoport buborékfújózott, különböző játékokat találtak ki a buborékokkal. A cica és a napocska csoportokban olyan kísérleteket tekinthettek meg a gyerekek, amelyben még nem volt részük. A gyerekek bevonásával még izgalmasabb volt számukra a kísérletezés. Készítettünk tejes-színes-; papír-színes filctoll-víz-; és süllyedős, lebegős kísérleteket. A hónapban elkezdtünk fűfejet nevelni, ami a gyerekek számára az újdonság erejével hatott. Minden nap várják, hogy meglocsolhassuk az új „jövevényünket”. Továbbá az ölelés ereje számunkra fontos, játékot is játszottak a csoportok, amelyben az ölelés és a szeretet volt a fókuszban. Ilyen volt pl. öleld meg azt, akin szemüveg van; öleld meg azt, akinek piros a zoknija stb. játék. Volt szó arról beszélgető körökben, ki mit szeret csinálni, és ez boldogságot okoz számára, s kinek mi a kedvenc étele, gyümölcse stb. Ezekkel a játékokkal mi pedagógusok is többmindent megtudtunk a gyerekekről, és a gyerekek is egymásról, amivel később apró örömöket és nagy mosolyokat tudunk majd nyerni a kicsi arcokra.